Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-25 / 142. szám, csütörtök
IPlMM'itimfi oiBácskái Béla: VARJAK (akvareli, 1976] (Tokár Jozef felvétele) Zenélő tájak Bocskai Béla tárlata a Dunamenti Múzeumban Bizonyára a Jókal-napok résztvevői közül is sokan megtekintik Bácskái Béla negyedik önálló tárlatát a komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban. Az elmúlt két év terméséből válogatott akvarellekből megismerhetik a lírikus alkatú művészt, aki meg tudja találni a harmóniát az ember és a természet között: őszintén vall érzéseiről, hangulatairól, benyomásairól, A képek címei egyben topog- rafikus jelzések a tájról, amelyet Bácskái Béla ábrázol, sajátos atmoszférát teremtve. Az akvarellek mentesek a naturalista, leíró-elbeszélő jellegtől, hangulatuk, a tiszta, festői megoldások magukkal ragadják a nézőt, lekötik figyelmét. A tárlat anyagában dinamikus egységben érzékelhetők az évsM* kok, a táj és a tájban az ember. Bácskái Béla akvarelljel költemények a szűkebb hazáról, Gömörről és Dél-Szlovákia egy-egy vidékéről, de gyönyörködhetünk a Hortobágyról és a Nagyalföldről, a rónáról festett képekben is. Vallomások is e kiállítás képei, vallomások a szülőföldről és arról a viszonyról, ragaszkodásról, amely hasonló Petőfi Sándoréhoz, Tompa Mihályéhoz, Ivan Kraskoé- hoz, Tőzsér Árpádéhoz, Utassy Józseféhez, Nagy Lászlóéhoz. A képekben szinte kihallik a természet zenéje, és a szélé, mely összeborzolja vagy kiteríti a fák lombjait, megdönti törzsüket; kihallik a hullámzó búzatábla muzsikája, a születő tavaszé és a hideg télé. E képek láttán Vivaldi és Bartók Béla jut eszünkbe, és népdalaink. Bacbkai Béla realista festő, realista módon érzékeli a környező világot, noha néhány képén fölfedezhető az impresz- szionista látásmód. Bácskáinál sohasem a puszta látványról, a fényeffektusokról van szó, mint például Monet-nál, hanem az érzelmi és szellemi kiteljesedésről, amely az akvarell-technika míves alkalmazásával párosul. A kiállított hatvanöt képen a táj kiváltotta érzések, gondolatok egyszerű megfogalmazásban kerülnek a mélynyomású papírra. Az ábrázolás célja: a táj karakterének, hangulatának és az érzések szintézisének megteremtése. A harmónia főként a barna és az okker, a fehér és a kék vagy a zöld és a sárga színekből teremtődik. Bácskái vagy alulnézetből láttatja a tájat, s a horizontvonalat a képsík felső részében húzza, vagy madárperspektívát alkalmaz, magasból nyit belátható távlatot. A különböző perspektivikus megoldásokkal szinte beemeli a nézőt a tájba. A tárlat anyagában számtalan új formai megoldással is találkozhatunk. A hatvanöt kép természetesen egy fejlődési folyamat része, illetve tükre. A Bácskái Béla festette táj karaktere egyetemesebb a konkrét motívumok által jelzett gömöri tájnál, az egyesben láttatni tudja az általánost. Érzékeli és láttatja a táj líráját, drámai feszültségét. A festőművész piktú- rájában a forma stilizálása párosul a vonal konkrétságával. Síkok és görbék együttesével absztrahálja a természet valóságát. A nagy és nyugodt felületeket helyenként a fák és a dombok kaligrafikus, finom ábrázolásával töri meg. Bácskái Béla festészete nem elszigetelt festészet, része az egyetemes magyar művészetnek, része a szlovákiai plktú- rának is, méghozzá sajátos része. Csemiczky László, aki mestere volt a főiskolán, még ma is fest akvarelleket, de ezek tematikáját más területről, más kulturális közegből meríti. Bácskái Béla úgy jeleníti meg Szlovákia déli vidékeit, hogy bennük érezzük kulturális hagyományainkat, mentalitásunkat. Érzésvilágában e pik- túra Paál László, Mednyánszky László, Rudnay Gyula, Egry József és Szabó Gyula festészetéhez van közel. FARKAS VERONIKA Művészeiben és kiiéfeftea Jiŕina Svorcová ötvenéves Egyre jobban — oroszul A közelmúltban a trnavai pedagógiai fakultás épülete ünnepélyes díszben fogadta a Puskin-emlékverseny 20. évfolyamának kerületi döntőbe jutott 81 versenyzőjét. A magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói két, az alapiskolák nyolcadik és kilencedik osztályaiban, valamint a középiskolákban tanuló diákok kategóriájában mérhették össze orosz kiejtési és előadói készségeiket. E két kategóriában a magyar iskolákat 12 versenyző képviselte. A huszadik alkalommal megrendezett Puskin-emlékverseny, ahogy az értékelő bizottság is megállapította, a magyar iskolák versenykategóriájában is hatalmas fejlődést, a színvonal lendületes emelkedését hozta. Az orosz nyelven előadott költemények, prózarészletek kiejtési, nyelvhelyességi, előadói színvonala megközelítette a szlovákiai átlagot. A kerületi döntő bizonyította, hogy a magyar iskolákon az orosz nyelv tanításának hatékonysága, az orosz nyelv népszerűsége, az iránta való tevékeny és alkotó érdeklődés növekedett. A két — említett — kategória helyezettjei, akik képviselik majd kerületüket a holnap és holnapután sorra kerülő szlovákiai döntőben, a következők: Répás Mónika — Komárom (Komárno), Rozgyel Adél —' Bratislava-vidék, Kovács Henrietta — Léva (Levice); illetve Benkó Valéria — Komárom (Komárno), Háfos Otília — Dunaszerdahely (Dunajská Streda) és Fitos Mária — Galánta. Még egy. orosz nyelvvel kapcsolatos eseményről. Budmeri- cén találkoztak az orosz nyelvi olimpiász járási döntőjének győztesei. A hat kategóriában lezajlott versenyek általában emelkedő színvonalról tanúskodtak. A részvevők száma is bővült és a diákok feleletei is tartalmasabbak voltak. Mindezek ellenére sok még a tennivaló, hogy az orosz nyelvi olimpiász is a reál tantárgyakhoz hasonló színvonalat érjen el s vele együtt megbecsülést és elismerést vívjon ki magának alapés középiskoláinak körében. Ez annál is inkább időszerű és szükséges, mert az egyes kategóriák idei országos győztesei Moszkvában, a nemzetközi orosz nyelvi versenyen képviselik hazánkat. A magyar tanítási nyelvű középiskolák kategóriájában a kerületi döntő végeredménye így alakult: 1. Tőrük Katalin, 2. Langhert Katalin — mindkettő Komárom (Komárno), 3. ševčík Mária — Galánta. MÁZSÄR LÁSZLÓ NEMZETISÉGEK KULTÚRÁJA A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nem csupán a csehek és a szlovákok hazája, hanem a magyar, a lengyel, az ukrán és a német nemzetiségű állampolgároké is. Alkotmányunk rögzíti, hogy joguk van saját kultúrájuk fejlesztésére és a művelődésre. Ehhez nagy anyagi és erkölcsi segítséget kapnak. Fölvetődik az a — nem pusztán elméleti — kérdés, hogy vajon a nemzetiségi kisebbségek egyszerűen részei a környező anyanemzeteknek, vagy azoktól viszonylag különböző etnikai csoportokat képeznek. Fontos kérdés ez, mert a válasz segít meghatározni: hogy a nemzetiségek kultúrája hogyan illeszkedik a CSSZSZK kultúrájának egészébe. A lengyel nemzetiség egyetlen hivatásos kulturális intézményének, a téšínl színház lengyel társulatának dramaturgja, Wanda Cejna- rová nemrégiben részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel a szlovák drámaíró S. M. Sokol Családi ünnepség című színműve lengyelországi bemutatójának műsorfüzetében. Mindenekelőtt megállapítja, hogy a kortárs szlovák darabokat másként értékeli az itteni és másként a lengyelországi kritika, mely nem találja meg azokat az értékeket e darabokban, amelyeket mi. (Ez természetesen nem jelenti a lengyel kritika lebecsülését, csupán ténymegállapítás; végül is nem ellentétes szemléletekről van szó.) A véleménykülönbségek okát aljban látja a szerző, hogy a mi színházaink, beleértve az Ostrava vidékén működő lengyel nemzetiségi társulatokat is, más hagyományok között fejlődtek. „Egy-egy darab előadását ezért jogadja másképpen a lengyelországi közönség, mint a téšíni színház lengyel társulatának közönsége. A mi színházunk nem merő tiszteletből játszik szlovák darabokat, hanem azért, mert e darabok forrása, problémaköre és társadalmi beállítottsága eleve- nen kötődik a mi közönségünk mentalitásához, amely az itteni feltételek között alakult; elevenen kötődik szokásainkhoz“ — zárja a cikkét Wanda Cejnarová. Egy ez a sok válasz közül a jegyzetünk elején föltett kérdésre. És egyben bizonyítéka annak, hogy nemzetiségi kisebbségeink nemcsak anyanemzetük haladó hagyományaiból merítenek kulturális életükbe, hanem a fejlődésük során kialakult forradalmi hagyományokból, szocialista jelenünkből is, amely elválaszthatatlan a cseh és a szlovák nemzetétől. Mindezek alapján fejlesztik kultúrájukat, amely természetesen megőrzi specifikus vonásait. (Megjelent a Rudé právobanj Az elmúlt hetekben, amikor a Csehszlovák Televízió a rendszeres adás megindulásának 25. évfordulójáról emlékezett meg, a tévé képernyőjén ismét láthattuk azokat, akik ott voltak e jelentős tömegtájékoztatási eszköz indulásánál. Az emlékműsor résztvevői között volt Jiŕina Svorcová érdemes művész is. „Természetesen nagyon örülnék — mondotta, ha én is ugyanolyan idős lehetnék, mint televíziónk. Ám semmiért sem cserélném ki azt a huszonöt évet, melyet a tévé kamerái előtt töltöttem. Sok kortársamhoz hasonlóan én is azok közé a szerencsések közé tartozom, akik az adás megkezdése óta együttműködnek a televízióval. Z. Humpálová felvétele Mindannyiunknak mindent tanulnunk kellett. Nagyon kezdetleges körülmények között dolgoztunk, de volt bátorságunk és fantáziánk. Eleinte a színészek töltötték be a bemondók, a kommentátorok szerepét. Ez volt aztán az igazi iskola!“ Jifina Švorcová annak a színésznemzedéknek a képiselője, mely ott volt a csehszlovák filmművészet újjászületésénél is. Az egyik legrégibb cseh szín- társulat, a prágai Vinohrady Színház tagja már 1951 óta. Szebbnél szebb szerepek eljátszására nyílt alkalma ebben az együttesben. Ilyen volt például az Anna Karenina, a Stuart Mária vagy Názim Hikmet, Karel Čapek, Beaumarchais ismert női figurái. Színészi skálája rendkívül sokrétű, képességei azonban leginkább a jellemszerepekben jutnak kifejezésre. A Vinohrady- Színház többi színészével együtt nagy mértékben hozzájárult a cseh színház- művészet mai arculatának formálásához. A hatvanas évek elején Jiŕina Svorcová számos nagy sikerű cseh filmben játszott, mint például A Šumava ki- rályában, a Riport az akasztófa árnyékából címűben, a Forró szívekben; az utóbbiban Božena Némcová írónőt keltette életre — emlékezetesen. Gyakran szerepel a rádióban is, avatott tolmácsolója a cseh és a világirodalom lírai alkotásainak. Az utóbbi időben ismét felhívta magára a nézők figyelmét az Asszony a pult mögött című tévésorozat főszereplőjeként. Jaroslav Dietl és Jaroslav Du- dek alkotásában egy középkorú asszony figuráját, Anna Holu- bová elárusítónőt alakította. Egyszerű színészi eszközökkel formálta meg a szerepet és ismételten igazolta, milyen őszintén, meggyőzően és mély átéléssel kelti életre az egyszerű asszonyokat. Jifina Svorcová azonban nemcsak sokoldalú színésznő. Gazdag közéleti tevékenységet is végez. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Cseh Drámaművészek Szövetségének elnöke, a Csehszlovákiai Drámaművészek Szövetségének alelnöke. Művészeti és közéleti tevékenységéért számos kitüntetésben részesült, így például megkapta a Munkaérdemrendet, Az építés* ben szerzett érdemekért kitüntetést stb. A színházban legutóbb J. K» Tyl Önfejű asszony című darabjában láthatta a prágai közönség. Egyik kritikusunk úgy jellemezte Jifina Svorcovát, hogy színészi módszereiben až egyszerűség hangsúlyozott eszmeiséggel párosul. S bizonyára ez a legtalálóbb jellemzés Jiŕina Svorcová érdemes művészről, aki ma tölti be életének ötvenedik évét. —Sv-* A BÉKE VIRÁGAI A fenti címmel az idén másodszor rendezték meg Galán- tán az óvodások járási szavalóversenyét, amelyet ezúttal is a járási pedagógiai központ magyar nyelvi szakbizottsága szervezett. Ebben az évben több óvoda kapcsolódott be a versenybe, mint tavaly, s ez tartalmi gazdagságot jelentett. Már az elődöntőkön bebizonyosodott, hogy a legtöbb óvodában komoly gondot fordítanak a gyerekek anyanyelvének, szókincsének fejlesztésére, kellő önállóságra, bátorságra nevelik őket. A szép szó versenye jó felmérésnek bizonyult a galántai járás óvodáit képviselő óvónők számára és egyben alkalmat adott az összehasonlításra. A további fejlődést' figyelembe véve ezért a jövőben kötelezővé kellene tenni valamennyi óvoda részvételét ezen a rendezvényen. Az elődöntőkön részt vevő óvónők az anyanyelvvel, illetve a kiejtési verseny helyi tapasztalataival kapcsolatosan megbeszélést (szemináriumot) tarthatnának. A járási döntő az idén minden tekintetben felülmúlta a tavalyit. A nyelvművelő bizottság tagjait a verseny előkészítése és lebonyolítása során ügyszeretet jellemezte. A járási döntőben az idén tizenkét óvónő, tizenkét különböző helyről jutott el kis óvodásával. A zsiiri elsősorban a helyes kiejtést, a hangsúlyozást* a bátor fellépést értékelte. A legtöbb gyermek ünnepi alkalmakra írt verset mondott, ezek mondanivalójával, értelmezésével azonban, kevésbé tudott megbirkózni. Hiányoztak a játékos, könnyed hangvételű versek, amelyek biztosan közelebb állnak a 4—5—6 éves óvodások személyiségéhez. így tehát nehezebb volt lemérni a gyermekekben lakozó eredetisépet; inkább az óvónők erőltetett, ösztönző munkájának ,,keze>- nyoma“ jellemezte a szavalatokat. A legtöbb gyermek kedveli a mesét. Mi lenne, ha a jövőben, ezt szem előtt tartva, az anyanyelvi kiejtési versenyt prózai résszel bővítenék? FODOR RUDOLf itf J s z ő 1978 V. 25. KULTURÁLIS HÍREK • A Kalevala finn népi eposzból készült balettet mutatott be Jean Sibelius zenéjével a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein balett-társulata, nagy sikerrel. A modern koreográfiát Erirh Walter készítette. ® Mnnaco 1978. évi zenei na» díját Daniele Zanettovich olasz zeneszerzőnek ítélték „Monumentum a Luigi Dallapiccola“ című, baritonra és zenekarra írt kompozíciójáért.
