Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-12 / 101. szám, szerda

Ml AZ IGAZSÁG? A NEMZETISÉGEK ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS N A dolgozók közős érdeke A szakszervezet valóra váltja a pártértekezlet határozatait 1978­IV. 12. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom 1978. évi aktivitási tervében foglalt feladató* egyi­ke a szakszervezeteket arra kötelezi, hogy a XV. pártkong­resszus és a IX. szakszervezeti kongresszus határozatainak hathatósabb megvalósítására fis feladataik következetesebb tel­jesítésére törekedve igazodja­nak az üzemi, a járási és a kerületi pártszervezetek evzáió taggyűléseinek eredményeihez. • * x> A prágai Mitas nemzeti vál­lalat dolgozói, mint minden évben, az idén is pontosan teljesítik tervfeladataikat. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy tartalékainkat — különö­sen a dolgozók munkakezde- ményezését tekintve — mara­déktalanul kimerítettük — je­lentette ki az évzáró párttag­gyűlésen ]an Fischer, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke, majd hangsúlyozta, hogy a munkacsoportoknak és az egyé­neknek a Februári Győzelem 30. évfordulójára vállalt köte­lezettségei alapján a vállalati felajánlások színvonalasabbá tételéhez is megteremthetők a feltételek. A kommunisták konkrét segítsége A szakszervezeti elnök ezzel « kijelentésével nemcsak a sa­ját véleményét tolmácsolta. Minthogy az üzemi, bizottság és a gazdasági vezetők már a pártértekezlet előtt egyetértet­tek vele, az évzáró taggyűlés meghagyta a szakszervezetben dolgozó kommunistáknak, vi­tassák meg a javaslatot a szak- szervezet valamennyi szervében. Ezeknek a tárgyalásoknak kö­szönhető tehát, hogy a dolgo­zók elhatározták: terven felül másfél millió korona értékű olyan árucikket készítenek az idén, amelyekből a piac még nem tudja kielégíteni a keres­letet. Szándékuk megvalósítá­sának feltétele természetesen a szállítóvállalatok megértése, az, hogy a gumiabroncsok gyártásához határidőn belül elegendő mennyiségű nyers­anyaggal rendelkezzenek. A kommunisták az évzáró taggyűlésen a dolgozóknak a termelés irányításában való részvételét lehetővé tevő ter­melési értekezletek tevékeny­ségét is ellenőrizték. Megálla­pították, hogy az értekezlete­ket egyes munkahelyeken nem tartják meg rendszeresen. A fogyatékosságok kiküszöbölése az üzemi és a mühelybizottsá- gok feladata, amelyeknek az eddiginél több tisztségviselő révén, az ötletek és- javaslatok, a megjegyzések és kívánságok következetesebb figyelembevé­telével kell törekedniük a még jobb eredmények elérésére. A termelési értekezletek hatéko­nyabbá tétele érdekében pedig a szakszervezet a vállalati ve­zetőkkel együtt a legégetőbb problémák megoldására — például a munkakezdeményezés fokozására, a tartalékok to­vábbi feltárására, a termelés korszerűsítésére — irányuló tervet dolgozott ki, amelyek­nek megvitatására az egyes munkahelyeken kerül sor. Mi a teendő? Milyen feladatok teljesítése vár a szakszervezetre az év­záró párttagyűlés határozata alapján, a dolgozókról való gondoskodás kiterjesztése te­kintetében? A szakszervezet elnökének véleménye szerint a legfonto­sabb követelmény a hatéko­nyabb munkavédelmi intézke­dések biztosítása. Tavaly a vál­lalat 31 munkabalesetet, tehát 40 százalékkal kevesebbet tar­tott nyilván, mint 1976-ban. Ez az eredmény, amely főleg a munkabalesetek számának csökkentésére irányuló verseny érdeme volt, az idei verseny értékeléséhez megbízható kiin­dulópontnak tekinthető. Az elv­társak elégedettek az egyes munkahelyeken gyorsan terje­dő mozgalommal is, amelynek célja Baszov szovjet újító mód­szerének érvényesítésével — a m un ka terme 1éke nység eg y ide jű fokozásával — az üzemzavarok és balesetek kiküszöbölése, il­letve megelőzése. Az ebbe a mozgalomba 1976-ban bekap­csolódott 16 kollektíva példá­ját az idén már valamennyien követik. Naponta tüzetesen megvizsgálják munkahelyüket, megjavítják a gépeket, és a munkavédelmi előírások meg­tartásával a balesetek teljes kiküszöbölésére törekszenek. Megoldják a problémákat A szakszervezet további fel­adata az üzemi étkeztetés szín­vonalasabbá tételével az étke­zők számának növelése. A Mi­tas azoknak a vállalatoknak egyike, amelynek több kollek­tívája — a villanyárammal va­ló takarékoskodást tartva szem előtt — éjszakai műszakokban dolgozik. A büfében ezek a munkacsoportok is kedvük sze­rint válogathatnak a felvágot­tak és a frissítők közt, a meleg ételekre egyelőre, a korszerű­sítő munkák befejeztéig azon­ban csak napközben tarthatnak igényt. De rövidesen az éjsza­kai órákban is elfogyaszthat­ják majd meleg vacsorájukat a dolgozók. Az . évzáró párttagyűlés még számos, a szakszervezet tevé­kenységének fokozására irá­nyuló problémát igyekezett megoldani. És mert az értékes javaslatok és ötletek megvaló­sítását — az FSZM aktivitási terve alapján — valamennyi munkacsoport a saját ügyének is tekinti, nincs okunk kétel­kedni abban, hogy‘fáradozásu­kat siker koronázza. KARDOS MARTA em mondunk újat. De nem árt, ha újra és is­mételten hangsúlyozzuk, hogy ideológiailag megosztott világ­ban élünk. Továbbra is, sőt, mostanában talán fokozottab­ban, mint a múltban bármikor, szívós küzdelem folyik a béke erői, és a háborúra törekvő erők, a haladás és a reakció erői között. A harc formái is, eszközei is különfélék. Formá­ját tekintve hol nyíltan, hol burkoltan jelentkezik. Eszköz­tárában részünkről az egyenes beszéd, a realitások számbavé­tele, a bizonyítás, a következe­tes békepolitika áll az első he- *yen. Ellenfeleink, az imperializ­mus részéről a háborús uszítás, a nacionalizmus szítása az eu- rokommunizmus népszerűsítése, valamint az emberi jogok né­ven viselt propagandakampány viszi a prímet. Az emberi jo­gokról folytatott nagy hűhó közben gyakran a nemzetiségi kérdés kerül az érdeklődés előterébe. A nemzetiségi kérdésről mi is sokat beszélünk. De nem azért, hogy a nemzetiségi kér­dés napirenden tartásával a bizalmatlanság légkörét éleszt­gessük, és éket verjünk a nem­zetek és a nemzetiségek közé. A nemzetiségi kérdés napiren­den tartását, intézését, követ kezetes megoldását mi a nem­zetiségek jogainak tényleges érvényesülése, a nemzetek és nemzetiségek barátságának és egységének további megszilár­dítása érdekében akarjuk, szor­galmazzuk. Azokról viszont, akik szemben állnak a kom­munistákkal és a szocialista vi­lággal, aligha mondható el az, hogy uz emberi jogok érvé­nyesülését, és ezen belül a nemzetiségi kérdés megoldását ugyanezért akarják. D e nézzünk néhány példát. Először arra vonatkozó­lag, hogy egyesek hogyan ítél­ték meg a múltban, és hogyan ítélik meg talán még ma is a nemzetiségeket. Ez év decemberében lesz harminc éve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Köz­gyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkoza­tát. Az 1948. december 28-án megtartott Közgyűlés a Szov­jetunió, Jugoszlávia és Dánia javaslatát, hogy az Emberi Jo­gok Egyetemes Nyilatkozata tételesen is foglalkozzék a ki­sebbségi jogokkal, elutasította. Az immár 30 éves alapokmány, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (amely a közben eltelt idő alatt egy-egy kérdés­ben gyakran vált meghatározó jelentőségűvé) így egyetlen szóval sem említi a nemzeti­ségi, illetve a kisebbségi kér­dést. Befolyásos amerikai körök és ismert amerikai személyiségek akkoriban így nyilatkoztak: „Az Amerikai Egyesült Álla­mok polgára nehezen érti meg, hogy a faji kisebbségek fenn­maradásukat kívánják, ha asz- szimilálódhatnak.“ Az ameri­kaiak nézetére az egyik angol képviselő így reagált: „Egyet­értek. Az legyen a célunk, hogy fl faji kisebbségek asszi­milálódjanak azokban az orszá­gokban, amelyekben élnek, ne pedig az, hogy fennmaradja­nak." I 'me, hogyan néztek a bur­zsoázia képviselői egy­kor — és néznek gyakran, saj­nos, még ma is — a nemzeti­ségekre. A nemzeti kisebbsége­ket megvető, lenéző, likvidálni akaró szomorú tényen az mit sem változtat, hogy a nemzeti­ségi* kérdés napirenden tartá­sát ma már az egykori „ellen­zők" közül is sokan különös előszeretettel szorgalmazzák. Mindez inkább azt bizonyítja, hogy a burzsoázia — ha saját érdekéről van szó — nem vá­logat az eszközökben: a pszi­chológiai hadviselés keretében azt a formát is nagy elősze­retettel alkalmazza, amelyet egykor jelentéktelennek minő­sített. Az említett két idézettel és a hozzájuk hasonló nézetekkel és gyakorlattal szemben mi azt az álláspontot képviseljük és védjük, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemze­tiségeinek helyzetét szabályozó 1968. október 27-én - elfogadott alkotmány törvénynek negyedik cikkelye így határoz meg: „Minden állampolgár szabadon, saját meggyőződése szerint dönt nemzetiségéről...' A bár­mely nemzethez való tartozás egyetlen állampolgárnak sem lehet kárára a politikai, gaz­dasági és a társadalmi életben való érvényesülést illetően ... Az elnemzetlenítésre irányuló nyomás minden formája tilos.’1 És ezt az elvet nemcsak Hir­detjük és védjük, hanem arra törekszünk, hogy ez az elv következetesen megvalósuljon a gyakorlatban. A legfontosabbnak azt tart­juk, hogy mekkora kenyér ke­rül a dolgozók asztalára. Más szóval, hogy megszűnjék a kü­lönbség az országrészek, Cseh­ország és Szlovákia, ezen be­lül a magyarok lakta Dél- és Kelet-Szlovákia, valamint a többi (iparilag, kulturálisan fejlett) országrész között. A rról, hogy ezen a terü­leten az elmúlt harminc évben milyen eredmények szü­lettek, már többször írtuiik. Itt most már csak annyit: a mos­tani, a hatodik ötéves terv folytatja az országrészek fej­lettségi szintjének (így az anyagi jólét általános megte­remtésének) elérésére irányuló igyekezetét. A kiegyenlítődést az iparosítással, a korszerű termelési ágak fejlesztésével érjük el. A Cseh és a szlovák nemzet, valamiint a magyar, az ukrán, a német és a többi csehszlo­vákiai nemzetiség jogainak védelmezője és biztosítója a munkásosztály és vezető ere­je: Csehszlovákia Kommunista Pártja. Csehszlovákia munkás­osztályának, parasztságának és más társadalmi csoportjának fejlődését — nemzeti-nemzeti­ségi hovatartozásra való te­kintet nélkül — az általános műveltségi, a szakmai és kép­zettségi szint folytonos emelé­se, a szabad idő egyre tartal­masabb felhasználása, a jövede­lem színvonalának és összeté­telének, a szükségleitek és ki­elégítésük módjának kiegyenlí­tődése jellemzi. Akadnak nálunk is olyanok, akik nem ismerik az alkot­mánytörvényt, a CSKP határo­zatait és a lenini nemzetiségi politika elveit. Sőt, akadnak olyanok is, akik ismerik az al­kotmánytörvényt is, a CSKP határozatait is, a lenini nem­zetiségi politika elveit is, de a helyes elvet, irányvonalat a gyakorlatban vagy nem, vagy rosszul érvényesítik. De ezek egyedi esetek. Mi sem helyte­lenebb, mint ha egy-egy bántó, az elvein ekei ellentétes meg­nyilatkozást általánosítjuk és dramatizálunk. A visszásságokat ne nézzük el, de ne is nagyítsuk fel, ha­nem szüntessük meg, és az em­lített dokumentumokban rögzí­tett tételeknek, a marxista — leninista elveknek szerezzünk érvényt. Közben egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy a tapasztalható hibák, fo­gyatékosságok és visszaélések ellenére az igazság más, mint amilyennek kívülről egyesek látják, és láttatni szeretnék. A tényleges igazság az is­kolapolitika területén például az, hogy Szlovákiában jelenleg 11 önálló magyar ta­nítási nyelvű gimnázium és 6 önálló magyar tanítási nyelvű szakközépiskola működik. A 337 magyar tanítási nyelvű óvodában 13 604, a 376 magyar tanítási nyelvű alapiskola 2395 osztályában 55 805 diák tanul. r Az igazsághoz tartozik az is, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb állam- hatalmi szerve, a Szövetségi Gyűlés két egyenjogú kamará­ból áll: a Nemzetek Kamarájá­ból és a Népi Kamarából. A Né­pi Kamara 200 képviselői he­lyét 131 cseh, 59 szlovák, 6 ma­gyar, 2 ukrán, 1 lengyel és 1 német nemzetiségű képviselő tölti be. A Nemzetek Kamará­jának 72 cseh, 64 szlovák, 10 magyar, 2 ukrán, 1 lengyel és 1 német nemzetiségű képvise­lője van. Hasonló nemzeti ösz- szetételű a Cseh Nemzeti Ta­nács és a Szlovák Nemzeti Ta­nács. A Szlovák Szocialista Köztársaság nemzeti bizottsá­gaiban a küldöttek 83,1 száza­léka szlovák, 12,5 százaléka magyar, 3,4 százaléka ukrán nemzetiségű. Talán e néhány adatból is kitűnik, hogy az ország válasz­tott hatalmi szerveinek egész rendszerében érvényesül a né­peik egyenjogúságának elve, amely — a képviseleti szervek megfelelő társadalmi és osz­tály-, valamint nemzetiségi összetételénél fogva — jogilag is, politikailag is biztosított, megvalósul a gyakorlatban. A burzsoá propaganda, mint általában mindig, a nem­zetiségi viszonyok tárgyalása­kor is torzít, hamisít, rágalmaz, féligazságokról beszél. Mi vi­szont az éremnek mindkét ol­dalát látjuk, tudatosítjuk. Ép­pen ezért nem hagyjuk magun­kat megtéveszteni, félrevezetni. A saját szemünkkel nézünk, a saját fejünkkel gondolkozunk, a teljes igazságot hirdetjük. balazs béla A TAGJELÖLTEK NEVELÉSE Az ifjúság és a jövő fogalma szinte el­választhatatlan egymástól. A jövő elsősor­ban az ifjúságé, s hogy milyen lesz, az nagymértékben attól függ, milyen lesz a jövő nemzedéke, a mai fiatalság. Szocia­lista társadalmunk ezért fordít oly nagy gondot az ifjúság nevelésére. A kommu­nista párt politikája megvalósításában min­dig is számított a fiatalok aktív részvé­telére. A fiatalok számára a párt politiká­ja vonzó, hiszen az egész társadalom ér­dekeit kifejezi. Fiataljaink vonzalmát a CSKP politikája iránt az is tükrözi, hogy munkájuk és helytállásuk legnagyobb mél- tányolásának tartják, ha munka- vagy la­kóhelyükön a pártszervezet előlegezi ne­kik a bizalmat, s felveszi őket a tagjelöl­tek sorába. Ez a bizalom persze csak azokat illeti meg, akik arra valóban érdemesek, hiszen a tagjelölt kiválasztása gondos előkészü­letek következménye. A kiválasztáskor a pártbizottságok nagyon sok szempontot vesznek figyelembe. Ilyen a jelölt politi­kai aktivitása az ifjúsági szervezetben és más tömegszervezetekben, a mindennapi munkában való helytállása, magánélete. A pártszervezetek a CSKP munkásmagvá- nak erősítése érdekében a tagság szociális összetételét is figyelembe veszik. Ugyan­csak gondot fordítanak arra, hogy javul­jon a párt nőtagjainak egyelőre még mindig kedvezőtlen aránya. 1970 óta mintegy fél millióval bővült a párt tag­sága, mégpedig főleg a termelésben dol­gozó fiatalokkal. Ma már a CSKP tagságá­nak több mint egy harmada olyan fiatal, aki 1970 óta párttag. A fiatalok kiválasztásával, majd a tag­jelöltek sorába való felvételével az alap­szervezetek szerepe még nem ér véget, sőt munkájuk nagyobbik része éppen akkor kezdődik. Ez pedig a tagjelöltek nevelése, fejlődésének figyelemmel kísérése. Azon­kívül, hogy minden tagjelölt politikai ok­tatáson (pártoktatáson) vesz részt, konk­rét pártfeladatot is kap. A feladatok ki­választásakor a pártbizottságok figyelem­be veszik a tagjelölt érdeklődési körét, rátermettségét, iskolai végzettségét, szak- képesítését és a helyi feltételekből adódó szükségleteket egyaránt. Hiba lenne, ha a feladatokkal való meg­bízást nem követné a végzett munka rend­szeres ellenőrzése és értékelése. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert akadnak szerve­zetek, ahol erről megfeledkeznek, pedig a végzett munka objektív értékelése (méi- tányolása vagy elmarasztalása) a fiatalok esetében különösen fontos. A fiatalok politikai fejlődését nagyban segítik a pártcsoportok, az ajánlók és a rendszerint közvetlen környezetükben dolgozó, vagyis a tagjelöltet jól ismerő patrónusok, akik többnyire tapasztalt, s nagy tekintélynek örvendő párttagok. Igen jól szervezik az ajánlók és a patrónusok tevékenységét a pártszervezetek a novákyi Wilhelm Pieck Vegyiüzemben, a trnavai Autógyárban, a seredi Níkkelkohóban és a piešťanyí Teslában. Ezekben az üzemek­ben például rendszerint megrendezik az ajánlók, a patrónusok és a tagjelöltek aktíváját. Még számos jó példát említhetnénk. Az alapszervezetek túlnyomó többsége si­keresen oldja meg a CSKP XV. kongresz- szusa határozatának azt a részét is, mely a párttagság állandó fiatalítását és ösz- szetételének minőségi javítását tűzi ki cé­lul. FÜLÖP IMRE A Topotčanyi Gí'p- és Traktorállomáson végzik a nyugat-szlö- váláai kerület gép- és traktorállomásai számára a traktorok ál­talános javítását. Képünkön: Jozef Šiška fbalról J és Zoltán Le- ppy egy ZETOR-Super 50 traktort javítanak. (Felvétel: Š. Puškáš — ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom