Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-01 / 90. szám, szombat

AZ IRÁNYIT, AKI TERMEL Az irányítás és a pártvezetés dialektikája a szocializmus építésében 1978 IV. 1. A szocialista társadalom irányításáról napjaink­ban nagyon sokat beszélünk, trunk, tanácskozunk — indo­koltan. A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom után a vi­lág történelmi fejlődésében jelentős változások mentek végbe. Kialakult az osztály- szempontból megosztott világ új, objektív történelmi képe, öj értékrendszerek születtek, módosult az osztályharc, és ami a legfontosabb: ebben az osztályszempontból megosztott világban sorsdöntő szerepet játszik a szocializmus és an­nak munkásosztálya — mint új társadalmi szubjektum —, mely tudatosan Irányítja a síijú t us másolt sorsát. Ennek a tudatos törekvésnek legfontosabb té­nyezője a társadalom tervsze­rű irányítása. ■ A társadalom irányításának gyakorlati kivitelezése és el­méleti megalapozása nem mai eredetű. Az irányítás sokrétű folyamat, és irányítani, szer­vezni is sok mindent lehet, mégpedig különböző modort. Ennek a sokrétűségnek van azonban egy közös alapja, még­pedig az irányított folyamatok mindig egy adott társadalom termékei, és az irányítói szub­jektum úgyszintén társadalmi­ja g meghatározott. A társada­lom eddigi ösztönös avagy tu­datos irányítási problémái el­választhatatlanok a történelmi fejlődéstől, az osztály társada­lom körülményeitől. Ezek sze­rint az irányítási formák, el­képzelések osztály jellegűek, és híven tükrözik a termelőerők és a termelési viszonyok konk­rét tartalmát. Ebben az érte­lemben az irányítás nemesük történelmi és társadalmi, ha­nem egyben osztályjellegű és pártos folyamat is, mert végső soron az irányítás alapvető céljait, eszközeit és történel­mi küldetését az adott terme­lési mód határozza meg. Az irányítás célja -- tömö­ren kifejezve — az emberek közötti viszony osztályalapon való formálását jelenti, külön­böző történelmi szinteken és társadalmi körülményekben. A társadalom irányításának két alapvető oldala van: az első a szociálpolitikai, a második a szervezési-technikai oldal. E két mozzanat dialektikusai) feltételezi egymást, mert az Irányítás funkciója elsősorban gyakorlati jellegű, mégpedig az emberek közötti viszony olyan formálása, amely megfelel az uralkodó társadalmi réteg osz­tályérdekeinek és céljainak. Az... irányítás célszerű szervezést tevékenység. Nincs szó tehát két ellentétes fogalomról. A szervezés az Irányítási folya­mat eszköze, a társadalmi irá­nyítás a szervezés célja. - • M ivel az irányítás társa­dalmilag meghatározott, mindenekelőtt elemeznünk kell azokat a társadalmi viszonyo­kat, amelyek az irányítás tár­gyai és egyben feltételei. Nincs módunkban aprólékosan ele­mezni a különböző irányítási törekvéseket, és ezért csak nagy vonalakban vázoljuk a kapitalizmus és ezzel ellentét­ben a szocializmus minőségileg különböző irányításának tár­sadalmi alapjait. Az antagonisztikus osztály­társadalom irányítása az anta­gonisztikus osztály társadalmon belül nem orvosolható ellenté­tekből indul ki: — az irányítók közvetlenül az uralkodó osztály tagjai, vagy közvetve ahhoz tartoz­nak és annak érdekeit szol­gálják. — az irányítottak zömében a termelőeszközüktől megfosz­tott, elnyomott osztályok. Ebben a vonatkozásban az uralkodó osztályok partikuláris érdekei csakis az elnyomott osztályok érdekeinek a rová­sára valósulnak meg. Az irá­nyítók „szabad“ akarata hom­lokegyenest ellenkezik az irá­nyítottak ténylegesen nem sza­bad akaratával és érdekeivel. Az irányító társadalmi szub­jektum felhasznál minden „sza­badon“ birtokolt eszközt arra, hogy ezt a maga érdekei sze­rint irányított társadalmi fo­lyamatot össztársadalmi jelle­gűnek minősítse. A polgári és a különböző marxistaellenes ideológusok lépten-nyomon azt hangoztat­ják, hogy az irányítás tudo­mánya tiszta tudomány, men­tes politikai, ideológiai és vi­lágnézeti kérdésektől. A ka­pitalizmus a tőke és a bér­munka ellentétein alapul, és ez a társadalmi rendszer csak úgy létezhet tovább, ha ezeket az ellentéteket minduntalan növe­li. A tőke mindig új eszközöket termel, hogy gyarapodjon, de ezek az eszközök egyidejűleg a kapitalizmus ellentéteit is ki­élezik. Ha a kapitalizmusban a tényleges társadalmi erő ma­ga a tőke, akkor a tőke moz­gásának sajátosság.) az is, hogy elsajátítja az irányítási tevékenység funkcióját is. Te­hát az irányítás fő célja a tő­ke fejlesztése és a munkás- osztály állandóan növekvő ki­zsákmányolása. Végső soron a kapitalizmus nem más, mint a társadalmi ellentétek tuda­tos újratermelésének a prog­ramja. Tehát ez az irányítási rendszer egyrészt a kizsákmá­nyolás, az embertelenség cél­tudatos szervezése, másrészt e folyamat a kizsákmányolás szerves alkotóeleme. A kapita­lizmus irányításának ellentétes társadalmi alapja van, maga a munkásosztály az irányítás do­logi függvénye, objektuma, mert n tőke fejlesztése a mun­kásosztályra idegen természe­ti erőként hat. B izonyára már ez a rö­vid fejtegetés is érzé-' keltette, hogy a szocialista irányítási rendszer tartalma, célja, társadalmi szubjektuma merőben különbözik az előzők­től. Melyek tehát a szocialista irányítás rendszerének alapve­tő mozzanatai, céljai? A szocializmusban az irányí­tásnak minőségileg más, egy­séges társadalmi alapja van. A munkásosztály a többi dol­gozóval együtt a termelőesz­közök tulajdonosa. Tehát egy­idejűleg termel és tulajdon­joggal bír. Továbbá ellenőrzi a termelést, és a különböző po­litikai és állami szerveken ke­resztül a termelést is irányít­ja. A szocializmus nemcsak megköveteli, hanem egyben meg is teremti azokat a fel­tételeket, hogy az irányítás céltudatos, tudományos és tör­ténelemformáló legyen. Csak­is a szocializmusban valósul­hat meg a társadalom irányi’' tásának humánus volta. A szo~ cializmusban a társadalom tu­datos irányítója egy merőben új társadalmi 'szubjektum, a forradalmi munkásosztály és annak kommunista pártja. Ez a tény az irányító törekvések történetében új fordulatot je­lent. Itt már nem áll fenn az irányítók és az irányítottak antagonisztikus osztályellentéte, eltekintve a volt uralkodó osz­tály kisajátításától. Az irányí­tásnak és az irányelv megvaló­sításának egy célja van: a kommunista társadalom megte­remtése. Az irányítás minden társada­lom elengedhetetlen feltétele, az emberi aktivitás formája, a fejlődés megvalósításának és tökéletesítésének az eszköze. Ez a megállapítás különösen vonatkozik a szoe'ralizmus épí­tésére. Nemhiába hangsúlyozza Lenin azt a követelményt, hogy a szocializmus építésének leg^ fontosabb feladata a gyakorla­ti szervezés és irányítás. Ennek az irányításnak legfontosabb kelléke a szakképzettség. Le­nin abból indul ki, hogy sem­mit sem lehet irányítani a dol­gok ismerete és szakképzett­ség nélkül. A szocialista irá­nyítás legfontosabb éltető ele­me az, hogy az irányítás fo­lyamatába bevonja az emberi szubjektivitást, a célszerűséget, egyesíti az irányítói és a meg­valósítási tényezőket, A szocialista társadalom a szocialista forradalom terméke és egyben a párt tör­ténelmi hivatásának a gyakor­lati megvalósítása. Ez a dia­lektikus kölcsönhatás a szo­cialista társadalom építésében elmélyül, az irányításban új fordulatot jelent: a párt tör­ténelmi küldetését, a fejlett szocializmus és a kommuniz­mus felépítését csak úgy tel­jesítheti. ha vezető szerepe van. A párt vezető szerepe a munkásosztály történalmi cél­jai megvalósításának legalap­vetőbb eszköze és célja. A párt­vezetés, mint a társadalmi irá­nyítás legfejlettebb formája, a történelmi materializmus alap­velő kategóriája. A pártvezetés egyben a társadalom megvál­toztatásából származó politikai kategória. A párt vezető sze­repe a forradalmi gyakorlat legfontosabb tényezője, mert a történelemformáló dolgozó nép­tömegek érdekeit védi és irá­nyítja, fokozatosan bevonja a dolgozókat az állami, politikai, gazdasági rendszer szocialista irányításába. A párt vezető szerepének — összhangban politikai, gazda­sági tényezőkkel — jogi és er­kölcsi alapja is van. A párt vezető szerepe nem direkt és adminisztratív vezetés, hanem az emberek fokozatos bevoná­sa. a feladatok teljesítésébe. A pártvezetés ebben a tekintet? ben a munka és. a munka ál­tal teremtett szocialista, társa­dalmi körülmények tudatos fej­lesztése, és ebben a folyamat­ban maga a dolgozó szubjek­tum saját emberi sorsának ki alakítója. A párt vezető szerepének a további elmélyítése nemcsak a párt és a pártmunka marxista —leninista elveken alapuló tö­kéletesítését jelenti, de velük párhuzamosan a párttagok* a pártonkívüliek és egyáltalán a szocialista dolgozók tudatos fejlődését is. Persze nem akár­milyen fejlődésről van szó. A Lenin által hangsúlyozott Szak­képzettség nem a dolgok egy“- dalú ismeretén, hanem a szo­cialista munkából eredendő gyakorlati és szellemi tevé­kenység s ezzel egyidejűleg a szakmai és a politikai ismére; tok egységén alapul. \ pártvezetés. legfontp­f\ sabb tényezője a politi­kailag és a termelés, az irányí­tás terén képzett egyén, ahogy ezt most a CSKP KB 11. ple­náris ülése is kiemelte. Ez az irányítási forma nemcsak gya­korlati jellegű, hanem nevelő hatású is olyan . értelemben, hogy megköveteli az emberek sokoldalú fejlődését. A pártve­zetés fő célja az ember és a társadalom tudatos átformálá­sa olyan társadalommá, ahol maga a termelő szúbjektum irá­nyít, nevel és nevelődik, formál és formálódik. A pártvezetés a permanens szocialista forrada­lom szerves része, egyesített össztársadalmi tevékenység, az önmegvalósulás szocialista for­mája. PUSZTAY IÁNOS Hétköznapoké Ä tényleges katonai szolgá­lata letöltése után a Gyulama- jori (Ďulov Dvor] Állami Gaz­daságban jelentkezett gépesítő- nek. Noha azóta tizenhat év telt el, Tótii József mindmáig hű maradt munkahelyéhez és választott szakmájához. A kezdő évek nem voltak könnyűek. Az állami gazdasá­goknak abban az időben nem­csak az volt a feladatuk, hogy biztosítsák a lakosság folya­matos élelmiszer-ellátását, ha­nem egyúttal az is, hogy a fej­lődő egységes földművesszö- vetkezeteknek példát mutassa­nak a szocialista nagyüzemi termelés útján. — Sikerült-e megfelelniük ennek a két fontos szerepkö­rüknek? — Véleményem szerint eh­hez nem férhet kétség — vála­szolja .egyértelműen. — liiszen a környékbeli szövetkezetek tagjai sokszor jártak nálunk, hogy „ellessék“ a nagyüzemi állattenyésztés, főleg a gépi mun k a sze r v ez és fortélyait. S a hatvanas évek elején nem csupán a szomszédok, de Szlovákia más tájainak szocia­lista mezőgazdasági üzemei is sok jó „lortélvt“ leshettek el a gyulamajoriak neves, komp plex gépesített Koch-brigádjá- tól, amelv a vetéstől a beta­karításig száz hektár cukorré­pa minden munkáját magára vállalta. A munkabrigád úttörő szerepének jelentőségét fokoz­ta az a tény, hogy a hektárho­zam 350 mázsánál egy évben sem volt kisebb, sőt nem vol­tak ritkák azok az évek, ami­kor-ötszáz mázsás termest ta­karítottak be hektáronként. — Később a gazdaságot több átszervezés érte, és a munka- brigád is feloszlott, tagjai kö­zül többen máshová szegődtek. Mégis büszke vagyok rá, hogy cselekvő részese leheltem en­nek a lelkes munkaközösség­nek. Szavaiból kiérződik: az elkö­vetkező évek váltakozó sike­rekkel folytatódtak. Ennek el­lenére sohasem csüggedt el, s nem foglalkozott a munka­hely megváltoztatásának gon­dolatával. ...? — Miért? Nem mondom, oly- kor-olykor rám is halott a ha­jógyár, a jobb kereseti lehető­ség láza. Végül mégis marad­tam ... Pártgyűléseinken ugyanis többször hangsúlyoz­tuk: a kommunisták nem hát­rálhatnak meg a nehézségek előtt. Nekik mindig példát kell mutatniuk. Tóth József ezen a téren sem távolodott el az eszmétől, ön­ként vállalt feladatait állhata­tosan teljesítette a számára ki­jelölt munkakörben. Nem cso­da, ha felettesei és dolgozó­társai az elvhű kommunistát, a megértő barátot tisztelik benne. PÁRTKONFERENCIÁK A kommunisták tanácskozása (ČSTK) — Városi pártkon­ferenciát tartottak a minap Humennéban. A tanácskozás résztvevői értékelték a járási pártszervezet tagjai által a XV. pártkongresszus határoza­tainak teljesítése terén az el­múlt két évben elért eredmé­nyeket és kitűzték a jövő idő­szak feladatait. A városi párt­szervezet tevékenységéről szó­ló jelentés pozitívan értékelte a lakosság politikai és munka- aktivitásának fejlődését. Az Októberi Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére tett szo­cialista felajánlásukat a város lakói már október 1-én teljesí­tették, és az év végéig össze­A Vítkovicei Klement Gott­wald Vas-, és Gépgyárban vál­lalati pártkonferenciát tartot­tak. Jelen volt Zdenék Krč, az észak-morvaországi kerületi pártbizottság titkára és számos más vendég. A vállalati párt- bizottság jelentését Ladislav Zezulák, a pártbizottság elnöke terjesztette elő. Elsősorban a nagy vállalat gazdasági fejlő­désével foglalkozott. Megálla­pította, hogy a vállalat dolgo­zói a hatodik ötéves tervidő­szak első két évében 48 ezer tonna nyersvasat, csaknem 14 ezer tonna acélt, 25 700 tonna hengerelt anyagot és 800 ton na acélcsövet gyártottak terven felül. A gyár exporttervét is sikeresen teljesíti. Elsősorban termelési és beruházási egysé­geket szállít a KGST többi tag­államának. Ennek bizonyságául az alap- szervezeti pártbizottságba vá­lasztották, s később az üzemi pártbizottság munkájában is gazdagon kamatoztatta emberi jó tulajdonságait. Ebben a meg­bízatásában a legutóbbi üzemi pártkonferencián egyhangúlag ismét megerősítették. Nagyon téved az, aki ezek után úgy gondolja, hogy h pártmegbízatásából eredően u gépesítő kiváltságokat élvez. Szó sincs róla, mert fizetését — miután rakodógépen dolgo­zik — a havi teljesítménv sze­rint folyósítják. — Mégis, ml az a többlet, amit a pártmunka végzése fe­jében kaphat? — Többlet? Ha ilyen léte­zik, akkor a további köteles­ség: állást foglalni, mozgósíta­ni és meggyőzni gazdaságpoli­tikai feladataink teljesítése ér­dekében. Ezután dióhéjban felsorolta gazdaságuk fejlesztésének Ing- főbb kérdéseit. Ám bármelyik ágazatnál kezdte, minduntalan visszatért a gépesítésre. — Igen! Mert higgye el, ez a mi legégetőbb problémánk. Mindnyájunkat bosszant az a sajnálatos tény, hogy munka­erőhiány miatt gépparkunk megközelítőleg sincs kihasznál­va. Taggyűléseinken, valamint a gazdasági vezetőkkel folyta­tott értekezleteken sokat be­széltünk erről a témáról, de nem kísérte eredmény fái-adó­zásainkat. — Kevés a traktoros? — Nemhogy kevés, de egy­általán nincs. Egyébként is ki jönne hozzánk traktorosnak, amikor a szövetkezetekben ezt a szakmát sokkal jobban meg­fizetik. Az állami gazdaság bértarifája nem vonzza az új munkaerőket, noha nálunk sera kell beleszakadni a dologba. — Valószínű; ezzel függ ösz- sze a párttagság fiatalításának kérdése is? — Alapszervezeteink százti­zenhét kommunistát tartanak nyilván. S ebből csupán heten tagjelöltek. Természetesen a fiatalítás ránkférne, hiszen mindössze tizenegy olyan párt­tagunk van, akinek az életkora nem haladja meg a harmincöt évet... A többiek , pedig inkább túl, mim innen vannak az nl- venen. Azt hiszem azonban, hogy a nődolgozók megnyeré­sével sokat javíthatnánk az életkorarányon. Minden szavából kiderül, mi­lyen átfogó és széleskörű a tájékozottsága. Bár a gépesítés a hobbija, mégis meglepőén pontos számokat mond a ma­lacelválasztás, a súlygyarapo­dás és a tejhozam eredményei­ről. Tóth József még apróléko­sabban is vallott volna mun­kásmozgalmi életéről. Az álla­mi gazdaság népimilícia-alaku- latának egysége azonban az­nap tartotta ünnepi seregszem­léjét, sőt további feladat tel­jesítésére szólította kötelessé­ge. SZOMBATH AMBRUS Ki való eredményeket ért el a hallgatók tudományos és szak­mai tevékenységének fejleszté­sében az olomouci Palaoký Egyetem. Tavaly az egyetemi hallgatók tudományos verse­nyébe az egyetem négy kará­nak 1115 diákja kapcsolódott be. Képünkön: Alexander Ned- bálek ötödéves orvostanhallga­tó az egyetem hisztológiai -é* embriológiai munkahelvén elektronmikroszkóp segítségé* vei kutatómunkát végez. (Felvétel: V. Galgonek — ČTK) sen 41,5 millió korona értéket hoztak létre. Az iparvállalatok bruttó termelésének terjedelme 9,2 százalékkal, a munka ter­melékenysége 7,1 százalékkal nőtt. A városi pártbizottság nagy gondot fordított új óvó dák és bölcsődék építésére és a meglevők felújítására. Jelen­leg Humennében 15 óvoda és 9 bölcsőde va'n összesen. 1655 fé­rőhellyel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom