Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-25 / 114. szám, kedd
EGY ÉV TANULSÁGAI ÉS EREDMÉNYEI A Kassai (Košice) Műszaki Főiskola Szlovákia legdinamikusabban fejlődő felsőfokú tan- intézményei közé tartozik. A bányaipari, a kohóipari, a gépipari és elektrotechnikai kar után az 1976/77-es tanévben már építészmérnökök képzését is megkezdték a keleti metropolisban. Amint azt Juraj Sűtti profesz- szornak, az építészeti kar dékánjának tájékoztatásából megtudtuk, a rajt, vagyis az első tanév sikeres volt. A jó pedagógusgárda nagy felelősségérzettel és odaadással látott hozzá az ifjú építészek neveléséhez. Az első évfolyamba felvett 160 diák kilencvenkét százaléka felelt meg a követelményeknek, s jutott el a második évfolyamba. Az 1977/78-as tanévben a közel 300 jelentkező közül 250-et vettek fel. Közülük eddig csupán hatan morzsolódtak le. Minden kezdet nehéz — tartja az ismert közmondás. S ez Így Igaz. Juraj Biitti professzor tarsolyában is bizonyára akad egy-két példa ennek igazolására, de ő ezekkel mégsem hozakodott elő. Inkább arról beszélt, hogy egy év alatt mit sikerült megvalósítaniuk. Elmondta, külön figyelmet fordítottak arra, hogy a tömegszervezetekben, de mindenekelőtt a SZISZ- ben megkezdődjön az átgondolt, tervszerű munka. Nos, az eredmények már ezen a téren is fel- figyeltetők. Az építészeti kar diákjainak például 79 százaléka nyári építőtábordkban dolgozott, s munkájukkal máris több, mint egymillió korona értéket alkottak. Koraősszel — mivel szükség volt rá — a szövetkezeteknek Is segítettek. A betakarítást munkák során 2200 műszakot dolgoztak le. Ezek persze csupán a koronában mérhető eredmények, s ekkor kulturális tevékenységükről, a különböző vetélkedőkről, tanulmány- utaikról még nem Is szólottunk. Lenne mit mondani a szakszervezet, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség és a többi szervezet sokrétű munkájáról is, de mivel olvasóink többsége bizonyára inkább magára az oktatásra és az ezzel összefüggő kérdésekre lenne kíváncsi, ezért erről ejtünk szót. Mint Ismeretes, a CSKP XV. kongresszusa behatóan foglalkozott az építkezési beruházások helyzetével. Gustáv Husák hangsúlyozta, hogy építőiparunkra a hatodik ötéves tervidőszakban továbbra is rendkívül jelentős és fontos feladatok hárulnak. Nos, a kassai építészeti kar oktatói mindezt tudatosították, s a XV. pártkongresszus határozatait lebontva elsőrendű feladatuknak tartják, hogy olyan mérnöküket neveljenek, akik képesek az átgondolt és korszerű tervezésre, az épületek tipizálására és egységesítése \ akik ismerik az előregyártót! épületelemek alkalmazásának módozatait, az építési munkák gépesítését stb. A kassal építészeti karon eddig két szakágazatban (magas- építészet, a magasépítészet szerkezete) folyt oktatás. Az 1978— 79-es tanévben két tanszéket nyitnak meg. Az egyik az építészeti mechanika és tartószerkezetek, a másik az épületek technikai berendezése lesz. Az új iskolai évben még egy további ■ új szakágazatban — útépítészet és konstrukció — kezdik meg az oktatást. Ez utóbbi szakágazat létrehozását a különböző építőipari vállalatokból érkezett igények tették szükségessé. Napjainkban már világosan látjuk és mindenki tudja, hogy egy-egy termelési ágazaton be>- lül a termelő erők szakosítása nélkül szinte lehetetlen a jó eredmények elérése, a fejlődés biztosítása. Nos, ez alól természetesen az építőipar sem kivétel. Korunkban ezért az építész- mérnökök profilációja is elengedhetetlen követelmény. Mindezt pedig azért említjük meg, mert a kassai építészeti kar távlati fejlesztése éppen ezen alapszik. A már említett szakágazatokon kívül a közeljövőben az „építkezési anyagok ipari gyártása“, a „közgazdaság és vezetés az építészetben“, a „vízi építkezések és vízgazdálkodás“ szakágazatokban is elkezdik a holnap szakembereinek képzését. A fejlesztési tervek ismeretében mindehhez még azt tehetjük hozzá, hogy a Kassai Műszaki Főiskola Építészeti Karára 1985-ben 400, 1990-ben 620, 1995-ben pedig már 1100 diákot vesznek fel. SZÁSZAK GYÖRGY Hétköznapok örömei Elena Raceva-Manolova kerámiái Az élet hajnalán vette az ember kezébe az agyagot. Az ősidőktől kezdve máig sok művész formálta a puha masszába elképzeléseit, gondolatait, érzelmeit. A csehszlovákiai bolgár kulturális napok alkalmából Raceva-Manolova 1976—77-es évjelzésű kerámiái díszítik a bratislavai Gorkij utcai bemutatótermet. Az idei belépő látogató azonnal belekapcsolódik a tárlat áramkörébe. Szíves örömmel ismerkedik a vendégművész munkáival, melyeknek egyszerű szépsége megkapja. Rácévá modellje a mindennapok élete, ennek a valósága érdekli. Samottból gyűrt műveiben vall a népről, hazája termékeny földjének ízes gyümölcseiről, virágairól, emberközelben élő állatairól. A népi hatásokra érzékeny, fiatal, agyagban gondolkodó művész alkatának nyilván a kerámia felel meg legA fiatalkornak és az alkohol Pedagógusokkal beszélgetek. Egy fiatal, gyermekarcú tanítónő szolgáltat témát. Sírásra görbült szájjal panaszkodik. Hetedikesek osztályfőnöke. Kétnapos kiránduláson voltak, néhány fiú szeszes italt csempészett szálláshelyükre, hármukat kórházba kellett szállítani... „Egyszerűen nem értem ... Négy éve tanítok, nem az első eset, csak a legsúlyosabb ...“ — tördeli kezét tanácstalanul. Kollégája veszi át a szót. Felháborodással meséli: „Főiskolai végzettségű szülők tizenhárom éves gyermekük sonkás-vajas kenyere mellé sört pakoltak ...“ Alkoholizmus. Égető, súlyos társadalmi és szociális probléma. „Alkoholizmus: betegség“, mondja a témában otthonos orvos, és szakszerű magyarázatba kezd: „A súlyos alkoholisták, a notóriusak, zömmel fiatalon, még gyermekfejjel ismerkednek meg az itallal, fokozatosan válnak rabjává ...“ „Ha betegség — vetem közbe — , akkor kell, hogy legyen megelőzés és nem is akármilyen. Az alkohol elleni harcban a megelőzésre is nagyobb súlyt kell helyezni.“ Rábólint, de visszaadná a „labdát“ a pedagógusnak, mondván: az ö feladatuk lenne a megoldás. Csak a pedagógusoké!? Mit mond a szociálpszichológia? „Döntő szerepet játszik ebben is a család, a környezet. Alkoholközelben könnyen, majdnemhogy törvényszerűen válik alkoholistává a gyermek. Személy szerint felháborítónak tartom, ha a szülő ad alkoholt gyermekeinek. Még ügyetlen pohár bor vagy sör esetében Is. Ne értsen félre, nem vagyok prűd, de az alkoholizmus a legtöbbször egy két pohárkával, békés-baráti, családias iszogatással kezdődik ... Elszomorító tények.“ Statisztikai adatokkal lát el: „Tizennégy éves gyerekeket kérdeztek. 87 százalékuk tízéves kora előtt ivott először. 49 százalékuk a sört, 14 százalékuk a bort sem tartja alkoholnak.“ Egy bratislavai felmérés: „ötezer megkérdezett fiatalkorú közül a fiúk 47, a lányok 17,6 százaléka saját bevallása szerint legalább egyszer átélte a részegség állapotát.“ Rendhagyó Iskolai kísérletről hallottam a minap. Két pohárban búzát csíráztattak tanítójuk irányításával a tanulók. Az egyik pohárba szinte szemlátomást nőttek, fejlődtek a búzaszemek, míg a másikban undorító szagú péppé rothadtak. Az egyik pohár búzaszemeit vízbe, a másikat sör és rum keverékébe áztatták. Hatásos, meggyőző szemléltető példa. Pedagógus barátaim megígérik, hogy bemutatják diákjaiknak ... Bízom benne, hogy segíti majd céljaikat. PÄLHÁZY JÓZSEF inkább. Élményeinek forrása gyermekkorának vidéki kisvi- lága. A népművészet formakincsét bizalmasan ismeri. Anyagalakító szenvedéllyel formálja figuráit, amelyekben az eleven élet ritmusa lüktet. Az ember és a munka kapcsolata foglalkoztatja. Meghitt gyöngédséggel hajlik sugalmazójához, a természethez. Odaadással figyeli az élet dolgait, őszintesége, belső derűje hiánytalanul tükröződik puritán népi hangvételű domborműveiben, amelyeknek építőelemei természeti formák. Jó kombináló készséggel és arányérzékkel dolgozik. Bővelkedik ötletekben, képzelete színes. Kerüli a tetszetősséget, mesterfogások nélkül dolgozik. Az agyaghoz való viszonya közvetlen. Újrateremtő készséggel alakítja a minduntalan visszatérő falusi élet szerény motívumait. Témát a mindennapok tevékenységéből merít (A Favágó, Szőlőtőke alatt ülő lányok, A vasaló gazdasszony, a Hétköznap ebédet főző nő , a Fáradtság ruhateregető nője). A Mezőről és az Esőben, meg az Ünnep szívderítő alkotások. A dekoratív keretbe foglalt Rodopei leány, az Ablakból kinéző, az Erkélyen öntöző nő s a többiek mind szépen stilizált nemzeti típusok. Ősi méltóság fejeződik ki tartásukból. Bizánci emlékek, ikonszerűség jellemzi legtöbbjüket. S mindezeket a békességben élő dolgozó vagy pihenő figurákat az esetlegesből általános érvényűvé fogalmazza át a művész. A nagy szemű, nyílt arcú, izmos termetű nők népviseletet hordanak. Fejüket koronasze- rűen veszi körül a lágy redő- zetű kendő. A négy évszak kör formájú reliéfjét jellegzetes dí- szítményező emberalakok, állatkák, növény motívumok töltik ki. Meleg szívvel formálja a kacsesen törleszkedő macskákat, a háziszárnyasokat, az erdei madarakat, a Fészek csipogó lakóit. Raceva-Manolova nem csupán helyzeteket, mozdulatokat rögzít, hanem a líra iránt érzékenyen hangulatokat, érzéseket is. (a Vágy, Emlékezés, Leányfej). A domborművek, a szobrok, és a dekoratív virágtartók száma mintegy ötven. Nem borítja őket csillogó glazúr. A máz matt, sajátos, savas eljárás fosztotta meg fényétől. De a szín öröméről nem mond le a művész. Plasztikái érzelmi hatását finom pasztelárnyalatok fokozzák. A humánus tartalmat hordozó, életből merített műveket szépnek látom. S „amit a képzelet szépnek ismer fel, annak igaznak is kell lennie“. BARKANY JENÖNÉ UJ FILMEK GÉPZONGORA (szovjet) A filmbarátok még bizonyára emlékeznek a nagy sikerű A kutyás hölgy és az Sz. városkában című Csehov-művek filmadaptációjára. Alkotójukat, Jo- szif Hejfic rendezőt a nemzetközi filmközvélemény a világ leghitelesebb Csehov-adaptálója- ként tartja számon. A nézők most újabb nevet ismerhetnek meg: Nyikita Mihalkov rendehasznos lenni. A társaság többi tagja közhelyeket rebeg a‘ szeretetről, az egyszerű emberek iránti tiszteletről, a kétkezi munka szépségéről. Eltékozolt életek, kiégett emberek, akik képtelenek arra, hogy változtassanak sorsukon és hasznos életet éljenek. Ennek felismerésében Platonov, a film központi alakja Ilit p! a legmesszebbre. zőét, aki a csehovi figurákat és a lélekrajz finomságát nagy műgonddal, biztos érzékkel érezteti. Nyikita Mihalkov (a Mihal- kov és Koncsalovszkij „művészdinasztia“ sarja) a hetvenes évek szovjet filmművészetének élenjáró képviselője. Csehov egyik ifjúkori műve, a Platonov című dráma motívumai alapján forgatta a Gépzongorát. Nem arra törekedett, hogy a Csehov- adaptációk sorát gyarapítsa, s újabb Csehov-filmet készítsen; az alkotás hangulatát vagyis a kor légkörét és jellegzetes figuráit „vitte vászonra“, azt a bizonyos megfoghatatlan csehovi mosolyt varázsolta újjá. A film első kockái egy „nemesi fészket“ tárnak elénk, a vidéki orosz értelmiség életét mutatják be. Látszólag semmi sem történik, néhány léha nemes cseveg, kedélyesen társalog tavaszi napsütésben a kertben, gondtalanul szórakozik, vagy azon töpreng, mivel üsse agyon idejét. Az eseménytelen jeleneteket fokozatosan pergőbb ritmusúak váltják fel, a cselekmény drámai töltetet nyer. Egy orvos lelki tusája játszódik le előttünk, valósággal utálja hivatását és a betegeit is, sgyöt- ri őt a tudat, hogy nem tud A VÁGY HATALMA Kiutat nem látva, végső kétség- beesésében öngyilkosságra szánja el magát. A rendező azonban „könyörtelen“ hozzá: míg az eredeti műben Platonov meghal, addig a filmben öngyilkossága is kudarccal végződik. Az alkotó ezzel a megoldással szinte azt húzza alá; a csehovi figurák képtelenek cselekvésre. A rendező nem a kitaposott utat választotta: szakított az adaptálás hagyományos módjával, s főleg a finom, bölcs iróniát aknázta ki a műből. A Csehov-hősök lírikus hangulataiban, filozófikus-morülis életelveiben, magasröptű álmaiban és a kisvárosba fulladt, vidékies, kisszerű életükben, tehetetlenségük kontrasztjában megjelenő irónia lehetőségét igyekezett kihasználni. A film alakjain mindvégig érződik jelentéktelenségük. Kitűnő jellemszínészek jelenítik meg a stílus- és hangulatteremtés hibátlan biztonságával ezt a csehovi történetet. Jelena Szolovej, Oleg Tabakov, Szergej Nyikonyenko, Pavel Ka~ docsnyikov, Alekszandr Kalja- gin és maga a rendező, Nyikita Mihalkov harmonikusan építették fel szerepüket. A film a tavalyi San Sebastian-i fesztiválon nagydíjat nyert. (spanyol) Erotikát sejtett a spanyol film címe, pedig az alkotás a pénz, a vagyon utáni vágyról szól. Egy madridi reklámiroda fiatal alkalmazottját ez a vágy olyannyira a hatalmába keríti, hogy végül gyilkosságra szánja rá magát. Látszólag banális és meglehetősen vérszegény Juan Antonio Bardem filmjének története, bár az alkotó szakmai biztonsággal és mesterségbeli tudással pergeti a cselekményt. Az alkotás túllép a szokványos bűnügyi filmek keretén, elsősorban az elmélyült lélektani ábrázolás és hiteles légkörteremtés révén. A film magán viseli a neorealizmus hagyományainak vonásait; ez főleg a féldpkumentáiis és publicisztikai jellegű képsorokon figyelhető meg (a spanyol főváros lakossága között végzett közvéleménykutatás). Persze, ezek a kétségtelen pozitívumok nem jelentik azt, hogy A vágy hatalma felsorakozhat a világhírű spanyol rendező korábbi sikeres munkái / Komédiások, Egy kerékpáros halála, Főutca) mellé. A rendező ebben a filmben egyet-mást felvillant a mai spanyol viszonyokról, a műből azonban hiányzik az alkotóra korábban jellemző harcos társadalomkritika. Nem mond ítéletet a társadalom felett, mely a hőst gyilkosságba kergeti. A szörnyű bűncselekmény elkövetésének okát az ember énjében, jellemének állhatatlanságában keresi. Murray Head angol színész természetesen, mértéktartóan játssza a főszerepet. —i/m— 1978. IV. 25. A mozik most tűzték műsorra a „Fehér szalag a hajadban“ című új szlovák filmet, Vladimír Kavciak debütáns munkáját. A képen az alkotás egyik felenete. Jelenet a szovjet filmből.
