Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-24 / 113. szám, hétfő

ÖJ szó 1978 IV. 24. 5 BAROTI BIZAKODIK Minden ország élvonalbeli labdarúgó-sportjában a szak­vezetés, a szurkolók és termé­szetesen a legjobb játékosok álmainak-vágyainak netovábbja a világbajnoki részvétel bizto­sítása Ez fokozatosan így igaz olyan, a labdarúgásban is fejlett államban, mint Magyar- ország. A második világháború után az országos válogatott szövetségi kapitányai közül Se­bes Gusztávnak, (1954), Baróti Lajosnak (1958, 1962, 1966) si­került a gondjaira bízott tizen­eggyel a VB tizenhatos mező­nyében helyet biztosítani, ugyanez nem sikerült Sós Ká- rolynak (1970) és lllovszky Ru­dolfnak (3974). Már ez a felso­rolás is arra mutat rá, hogy Baróti a magyar labdarúgás mindenkori legsikeresebb szak­emberei közé tartozik. Magyarországon a nagy fut- ball-múlt miatt is általában zo­kon vették, hogy a válogatott a legutóbbi 2 VB-ről hiányzott, s nem véletlenül esett a válasz­tás megint Baróti Lajosra az­zal a kérelemmel, hogy újra vállalja el a szövetségi kapi­tányi tisztet. Vállalta. Az ősz, markáns arcélű, mindig derűs, a híres olasz filmszínész, Vit­torio de Sica-ra megszólalásig hasonlító „futballprofesszor“ 1914-ben augusztusban, tehát az oroszlán jegyében szüle­tett, s bátorsága is hasonlít ho­roszkópja jegyéhez. Bármikor nyilatkozott a sajtónak, rádió­nak, TV-nek, szavaiból mottó­ként ez csengett ki: „Baróti bizakodik!“ Bizakodott, amikor az 1978. évi VB selejtezőinek csoportbeosztása elkészült és megtudta, hogy a IX. csoport­ban együttesén kívül a szovjet és a görög válogatott lesz ver­senyben egy argentínai helyért. Tudta, hogy még ez sem elég. A FIFA különös (s már másod­szor) a baráti szocialista államok labdarúgósportját megkülönböz­tető megoldása sem hozta ki a sodrából. A IX. csoport első helyezettjének még nem ada­tott meg ugyanaz, mint az eu­rópai többi nyolc csoportgyőz­tesnek, az, hogy ez a helyezés máris helyet biztosít számára a VB 16-os döntőjében. Még két­fordulós úgynevezett interkon­tinentális csatározásnak kellett következnie, amelyben a három dél-amerikai selejtezőcsoport győztesei újabb tornájának harmadik helyezettjével találta magát szemben az európai ,,ki­lencedik“. Baróti bizakodott és nem hiába! Következett a további felvo­nás, futballcsata, de nem a zöld gyepen, hanem a zöld asz­talnál. Argentínában, az idei VB színhelyén készülődtek a négy csoport kialakítására, amelyet óriási huza-vona elő­zött meg. A sorsoláson részt vett Baróti is az MLSZ vezetői társaságában, de természete­sen csak szemtanúként. Addig­ra csapatára lényegében sor­sot vetettek: Magyarország és Svédország csapatának nevét az előző, úgynevezett előkészítő tárgyalásokon született határo­zat szerint közös urnába tet­ték azzal a céllal, hogy Have- Iange, a FIFA brazil elnöké­nek unokája a sorsolási aktus­nál a III., vagy az I. csoportba tegye. Nem szokott szerencséje lenni a magyar csapatoknak a sorsolásnál, Buenos Airesben sem volt, az elsőbe került a magyar válogatott, ahol a házi­gazda Argentína már biztos pont volt és a sportdiplomá­ciai manőverek eredményekép­pen ugyanebben a csoportban már ott „lapult“ 4. helyezési számmal Olaszország csapatá­nak neve is. Hogy a sors be­teljesedjen, ráadásul még Fran­ciaország is ide került, vagyis az a csapat is, amely a leg­utóbbi időkben földrészünk egyik legsikeresebb válogatott­ja. ★ Megkérdeztük Baróti mes­tert, mit érzett e sorsolás után?! „A látszat ellenünk szólt már a VB selejtezők előtt is, nem lepett meg, hogy folyta­tódott a sors különös játéka. Kétségtelen, hogy a legerősebb csoportba kerültünk, de onnan is két csapat jut tovább, s a labdarúgásban sok minden le­hetséges. Kétségtelen az argen tinók nagy helyzeti előnye, akikkel az első mérkőzést kell június 2-án 23,15 órai kezdet­tel vívnunk, de akkorra már is­merjük e csoport két további tagjának, Franciaország és Olaszország csapatának egy­más elleni eredményét. A házi­gazda mindenáron győzni ukar, s ez bénítólag is hathat, nekünk viszont nincs veszteni­valónk. Különben remélhető­leg a két továbbjutó kérdése előbb megoldódik, semmint ar­ra kell várnunk, hogy az ugyancsak nem véletlenül leg­utoljára tett argetln—olasz mér­kőzésen a sportszerűség érvé­nyesül-e, vagy sem. Addigra ugyanis csoportunkban befe­jeződnek a további küzdelmek, tehát a két utolsó gladiátor tudja majd, hányadán áll. Saj­nos, Ilyen is van a sportdip­lomáciában. Ez persze mitsem változtat azon a tényen, hogy vőltozatlanul bízom a csapat­ban, s meggyőződésem sze­rint a fiúk önmagukban is, bennem is bíznak.“ ★ Hagyun sikerült a jelké­szülés, s itt ne is haragud­jék, de a magyar—csehszlo­vák mérkőzés második fél­rt «• ŽSíSäSsSwS W * Törőcsik nevét biztosan ne­hezen ejtik majd ki Argentí­nában is, de remélhetőleg egy­hamar nem felejtik el. idejére gondolok, amikor az Ön együttese helyenkint ta­nácstalannak tűnt. Erőnléti hiányosságok ezek, korai ki­kapcsolás, megtévesztő ma­nőver, vagy minek nevez­zük? Mint mindenütt, nálunk is a hazai bajnokság az alap, klub­jaink készítik elő és adják a jelölteket a válogatottba. Az MLSZ szakvezetői úgy látták jónak, hogy meg kell adni az NB I-nek, ami az NB I-é. Ezért február eleje óta szinte szaka­datlan szerda—szombati cik­lusban következtek a bajnoki fordulók, talán a két legfon­tosabb még e válogatott mér­kőzés utánra maradt, s ez nagy igényeket támasztott a játékosok erőnlétével, lelkiis­meretével szemben. Ez a ma­gyar—csehszlovák mérkőzés volt idei első válogatott talál­kozónk, s nagyon hálás va­gyok csehszlovák barátainknak e segítségért. Sikerült arra rá­mutatniuk, hol szorít a cipőnk, de azt is bebizonyították, hogv soraikban ismét olyan játéko­sok találhatók, akik méltók az Európa-bajnoki címet szerzett társakhoz. Számunkra nagyon sokat jelentett ez a győzelem, megerősítheti a csapat önbizal­mát, fokozhatja becsvágyát. Nyitánynak megfelelt. Elvégre nem várhatia el az ember, hogy másfél hónappal a VB előtt a csapat már csúcsformá­ban legyen. összteljesítmé­nyűnknek majd Argentínában kell tetőznie, mindent a cél ér­dekébe állítunk.“ ★ Hogyan látja csapata cso­portbeli ellenfeleinek erejét? „Argentína, a VB házigazdá­ja, szinte ki sem mozdul hazul­ról. Tudía. hogy számára ez a legm'3<*f<’if'iőbb. A jól ismert bolgárok és románok elleni ar­Fejezetek a labdarúgás történetéből ^ Petét iikvMtiljtik Mában gentin győzelem jó fokmérő. A franciák csapata Olaszország­ban lepte meg az azzurikat, Pá­rizsban pedig a brazilokat. Leg­alább olyan veszélyes lehet, mint Bearzot együttese, amely­nek ereje elsősorban az olasz klubcsapatoknál is ismert ru­galmas védekezésben, s a raj­taütésszerű ellentámadásokban van. Az előkészületi mérkőzé­sek eredményének persze nem lehet döntő jelentőséget tu­lajdonítani! A megfigyelők nem egyszer maguk is arról beszél­nek, hogy a játék láttán és az eredmény ismeretében nem let­tek okosabbak. Mindenki tarto­gat valamit Argentínára, s aki meglepőbbel tud kirukkolni, mint ellenfele, annak lesz több esélye a sikerre!“ ★ Ogy látjuk, hogy Ön nem híve a gyakori összeállítás- beli változtatásoknak. A pil­lanatnyi forma, csapata ese­tében nem az egyedüli érv. így van, s így is lesz? A VB selejtezők, s további válogatott mérkőzések során a további szakemberek hathatós segítségével kikristályozódott a csapat összetétele. Jelöltjeim ismerik önmaguk képességét, de társaikét is. Jelenleg na­gyon jó a csapatszellem, s el­vem nem egészen fedi a régi: Győztes csapaton ne változ­tass“ aranyszabályt, inkább ezt a változatot: összeszokott, egy­séges csapaton ne változtass. Nem szokásom a nagy nyilvá­nosság elé s különösen nem túl korán teregetni, kinek a teljesítményéről mi a vélemé­nyem. Egymás között persze teljes a nyíltság, de emberek vagyunk, s az esetleg rosszul értelmezett szó, kijelentés is sokat nyomhat a latban.“ ★ Nemrégiben általánosan el­ismert labdarúgó világnagy­ságok kijelentették, hogy nagy egyéniségek nélkül nincs nagy csapat, nagy lab­darúgás. Mi erről az Ön vé­leménye? A magyar labdarúgás soha­sem szűkölködött tehetséges játékosokban, most is vannak egészen kivételes képességű egyéniségeink, de az egyes alakzatokban egyébként is ke: resve sem találnánk gyenge pontot. Jó a bajtársi szellem, a játékosok kisegítik és kiegé­szítik egymást. Sokszor túlzott is az önzetlenség, a jó hely­zetben lévő a még jobb hely­zetben vélt társat keresi az át­adással, pedig szinte mindig a meglepetésszerűség a döntő, nagy jelentőségűek a váratlan lövésből esett gólok. Meggyő­ződésem szerint a kellő időre elérjük csapatunkkal a testi és szellemi erőnlét világbaj­nokságon kívánatos szintjét, s Argentínában minden játéko­sunk azt adja a csapatérdek szolgálatába, ami pozitívum. Ebből a csoportból csak csúcs­formában és csúcsteljesítmény­nyel lehet ugyanúgy a legjobb nyolc közé jutni, mint más csoportból a szerencsésebb hely­zetben levőknek. ★ Még egy kérdés: nem tart-e az előkészületek csat­tanójának ígérkező angol—• magyartól? Ogy tekintünk rá, hogy a ne­héz csoportmérkőzések lehető legjobb bevezetője lesz. Azt hi­szem elsősorban védelmünk­nek lesz alkalma a bizonyítás­ra. A számszerű eredményből természetesen nem csinálunk tragédiát. xxx Megköszönjük a derűs szava­kat, s olvasóink nevében is sok sikert kívánunk az ősz mesternek és epvséoes csapa­tának, a MUNDIAT-on. ZALA JÓZSEF Anglia világbajnoksága már jóval a kezdőrúgás előtt útnak indult. A váratlan nyitányért egy jó fantáziájú úr felelős, aki hirtelen világbajnoki tizen­egynek képzelte magát és a Rí­met Kupát minden további te- ketória nélkül elemelte a Fila­telia Kiállítás vitrinjéből, ahol közszemlére tették. A vitrin ott maradt üresen, Anglia népe pe­dig tele riadalommal. Többen úgy vették, hogy jelképe és pályadija nélkül a világbajnok­ság üres, süket lett volna. Olyasféle, mint egy mérkőzés, amelyet le esze re tett labdával játszanak . .. A tolvaj azonban elkövetett egy kezdetleges hibát: ott ma­radt a tett színhelyén, London­ban. A hírneves Scatland Yard pedig teljes apparátussal nyo­mozáshoz kezdett. A trófeát végül mégis olyasvalaki találta meg, akinek szellemi képessé­gei ugyan nem értek fel az Agytrösztével, a szimata vi­szont felülmúlta a Yard min­den felügyelőjét. Egy kutya. A nyughatatlan Pickles, méghozzá egy kert földjében, jó mélyen elásva. A derék eb derék gazdáját meg­jutalmazták, a kupa visszatért a vitrinbe, s a nyugalom az an­gol szívekbe. Az illetékesek most már két kézre, sőt két marokra fogták a kupát, és egyszerre csak felhúzták a Wembley ben a nyolcadik vi­lágbajnokság függönyét. 1966. július 11-én százezer angol viharzó csatakiáltása és egy királynő, valamint az egész hercegi kar többé-kevésbé fi­gyelmes tekintete küldte csatá­ba Bobby Charlton csapatát a hagyományosan égszínkék uru­guayiak ellen. Természetesen ismét akadt bizalmatlan em­ber, aki úgy vélte, hogy a sor­solást az ujjukon számolták ki a VB főnökei, a nagy hírű, de tetemesen meggyengült Uru­guay alkalmas áldozati bárány lehet Anglia nagy ünnepének első napján. Az ügy mindenesetre balul sült el, a dél-amerikaiak az or­rukon vitték a labdát, lenyel­ték, eldugták, s addig-addig ügyeskedtek, míg megúszták gól nélkül a mérkőzést; és ezt minden angol ember mélységes kudarcnak tekintette. Charlto- nék mértani vonalakat rajzol­tak a szent gyepre, negyven­méteres labdavezetgetés he­lyett negyven métere* átadások­kal játszottak. Játszottak? Já­téknak ezt még nem lehetett nevezni, de hogy kitűnő erő­ben, jól felkészülten és pontos tervek szerint száguldozták be a pályát, ez már az első pilla­natra világossá vált. ... és meglendült oz olasz csizma. A labda gurult tovább, és szinte futószalagon szállította a meglepetéseket. Kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Az ap­rókra nem érdemes tintát pa­zarolni, mert akad a meglepe­tések között két igazi is. Bra­zília és Olaszország kiesett. Csak ámult az ember a té­vé képernyője előtt, hogy mi­lyen könnyen lesöpörték a tér­képről az előző két világbaj­nokság királyait. Pedig hát nem is volt ez olyan nagy cso­da. A mesés Pelé példátlan karrierjének tetején a brazil válogatott nem volt egyéb, mint Pelé — és még tíz em­ber. A „Fekete Gyöngyszemet“ nagyon gyorsan eliminálták a futball „csontzenészei“ a ma­radék „tíz“ egy része pedig túlságosan fiatal, a másik túl­ságosan öreg volt a dicsőség­hez. Talán felesleges hangsú­lyozni, hogy Pelé korai lemé­szárlásáért egyes játékvezető­ket terheli a felelősség. Ezek­nek a bíróknak nagyobb gond­juk volt arra, hogy kezüket mossák, mint sem, hogy hiva­tásuk jelképét, a sípot fújdo- gálják. Pel ét előbb a bolgárok vet­ték „kezelésbe“; Zsecsev annyi­ra „rajta volt“, hogy a mérkő­zés vége felé már csak sánti- kált a brazil csodacsatár. A portugál Morais aztán olyan szisztematikusan rúgdosta, hogy hat hónapra harcképte­lenné vált. Szomorú látványt nyújtott a világ legjobb futbal listája, amint bal lábára, sán­títva lebicegett a pályáról. Az olaszok esetében nem is a kiesés puszta ténye jelentet­te a szenzációt, mert józan ész­szel alig lehetett arra gondol­ni. hogy a calcio elkényeszte- tett milliomosai túlságosan messzire jutnak. .. A kiesés kö­rülményei viszont valósággal megrázták a futballvilágot. Ki­nek jutott volna eszébe, hogy a dédelgetett világsztárokat (Albertosi — Burgnich, Rosato, Salvadoré, Facchetti — Bulga- relli, Lodetti — Perani, Maz- zola, Rivera, Barison) majd a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság labdarúgói ütik ki a nyeregből? A telitalálat olyan megsemmisítő volt, hogy ami­kor a legyőzőitek visszatértek hazájukba, az olasz csizn«a meglendült és egyet — nagy rúgással elsöpörte a társasá­got. Mintha felforrt volna a Föld-közi tenger vize, s az eset a parlabentben hullámzott to vább. Egyébként u távol-keleti együttes másik bravúrja, hopy gyors éa látványos módon (2b perc alatt!) háromgólos előny re tett szert a csillogó képes ségű portugálok ellen, és csak Eusebio boszorkányos tudásá­ra volt szükség, hogy végül mégis Portugália kabarja ki a gesztenyét a tíízből. A Közös Piac úfjét egyengették? A küzdelem folytatódott, dtt a kedélyek nem csillapodtak. Az angol—argentin nérkőzesen a nyugatnémet Kreitlen játék­vezető és Rattin, ez argentinok csapatkapitánya heves szópár* bajt vívott, ám egyik sem ér­tette, mit mond a másik. A kü­lönös vita végeztével Kreitlen ieküldte a pályáról Rattint. Ar­gentína csapata a mérkőzés adott szakaszában éppen óriŕsi fölényben játszott, de a csa­patkapitány kiválásával rögtön vége szakadt ennek, és Angii* nyert 1:0 arányban. Merő véletlenségnek tűnik, hogy ugyanezen a napon és ugyanezen órában Finney, mint az NSZK—Uruguay mérkőzés angol bírója a nyugatnémet vá­logatottat segítette tovább, ini- után két játékost kiállított az uruguayi csapatból. A tenge­rentúli szomszédok együtt es­tek a vízbe, Finney és Kreitlen pedig egymást segítve építget te valamiféle Köző- Pia- útját. Az eredmény ismeretes: a VIII. világbajnokság döntő mérkő­zését Anglia és az NSZK ját­szotta ... Előtte azonban történt egy és más. Farkas belőtte az év gólját, majd Bene az év máso­dik gólját, a magyar—brazil meccsen. A mérkőzés (Brazília. Gilmar — Santos, Beilini, Al« tair, P. Henrique — Ge^son, Li­ma — Carrincha, Alcíndo, Tos- tao, Jairzinho. Magyarország: Gelei — Káposzta, Mátrai, Mé­szöly, Szepesi — Mathesz, Sí­pos — Bene, Albert, Farkas, Rákosi), amelynek hőse Albert volt, rövid története: a 3. perc­ben B'Mie átcselezte Altaírt, Henriquet, „elfektette“ a kifu­tó Gilmart, elhúzta a labdát a keresztező Bellini mellett, s közelről a hálóba gurította. Hét perc múlva egy szabadrúgás után Tostao elé pattant a lab­da, aki egyenlített. A 65. perc­ben Bene beadását Farkas ka­pásból lőtte a hálóba. Tizen­hat perccel a befejezés előtt a Bene felvágásáért megítélt 11- est Mészöly értékesítette. A magyar válogatott az an­golok elleni 6:3 és 7:1, a svájci VB-n elért két 4:2 (Brazília és Uruguay ellen) csúcsain járt. Minden előadásra került ezen a liverpooli estén. Alberték di­csősége azonban' nem tartott sokáig, mert a portugálok el­len kapushibából elvesztett mér­kőzés után a legjobb nyolc kö­zött újabb balszerencsés mér­kőzésen (Gelei két potyagól* kapott) 2:1 arányban vereséget szenvedett a szovjet együttes­től. (Szombaton: Gól volt, vagy nem volt gól?) TOMI VINCE Baróti, csapata leljesitinényét figyeli, de már a „következő lépésen“ gondolkodik .. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom