Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-22 / 111. szám, szombat

Az emberiség tanítója és századunk nagy történelemformáfója 1978 IV. 22. Száznyolc éve, 1Ö70. április 22-én Szimbirszk- ben (ma üljanovszk) született VLAGYIMIR ILJICS LENIN, Marx és Engels mellett az emberiség leg­nagyobb szocialista gondolkodója, a marxizmus tanításának továbbfejlesztője, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom elméleti előkészítője és zseniális vezetője, a világ első szocialista álla­mának megteremtője és kormányfője. Müvei — azon túl, hogy vezérvonalul szolgáltak az orosz- országi szociáldemokrata munkásmozgalom fej­lődéséhez és bolsevizálódásához, valamint az Ha az imperializmus lehető legrövidebb meghatározását kellene adni, azt kellene mon­danunk, hogy az imperializmus a kapitalizmus monopolista szakasza. Ez a meghatározás magában foglalná a legfonto­sabbat, mert egyrészt a finánc­tőke nem más, mint néhány igen nagy monopolista bank tőkéje, amely összeolvadt az ipari kapitalisták monopolista szövetségeinek tőkéivel; más­részt pedig a világ felosztása átmenet arról a gyarmatpoliti­káról, amely akadálytalanul terjeszkedhetik a még egyetlen kapitalista állam által sem el­foglalt területeken, a már tel­jesen felosztott földterületek monopolista birtoklásának gyarmatpolitikájára. A túl rövid meghatározások azomban, bár kényelmesek, mert összegezik a legfontosabbat — mégis elégtelenek, mihelyt a meghatározandó jelenség felett tébb lényeges vonásait külön kell belőlük levezetni. Ezért, nem feledkezve meg arról, hogy általában minden megha­tározás csak feltéteiles és vi­szonylagos jelentőségű, mert sohasem ölelheti fel a teljesen kifejlődött jelenség minden összefüggését, az imperializ­mus olyan meghatározását kell adni, amely magában foglalja az imperializmus következő öt ismertetőjelét: 1. a termelés és a tőke koncentrációja, amely olyan magas fejlődési fokot ért el, hogy a gazdasági élet­ben döntő szerepet játszó mo­nopóliumokat hozott létre; 2. a banktőike egybeolvadása az ipari tőkével és ennek a „fi­nánctőkének“ alapján, a fi­náncoligarchia kialakulása; 3. a tőkekivitel, az árukiviteltől eltérően, különösen nagy jelen­tőségre tesz szert; 4. nemzet­közi monopolista kapitalista szövetségek alakulnak, amelyek felosztják egymás közt a vilá­got és 5. befejeződött a föld területi felosztása a legnagyobb kapitalista hatalmak között. Az imperializmus tehát kapitaliz­mus, amely fejlődésének abban a szakaszában van, amelyben kialakult a monopóliumok és finánctőke uralma, a tőkekivi­tel kimagasló jelentőségére tett szert, megkezdődött a világ fel­osztása a nemzetközi trösztök által, és befejeződött a föld egész területének felosztása a legnagyobb . kapitalista orszá­gok által. A demokrácia egyenlőséget jelent. Érthető, hogy milyen nagy jelentősége van a proleta­riátus egyenlőségéért való harcának és az egyenlőség jel­szavának — ha helyesen, az osztályok megszüntetése értel­mében fogjuk fel. A demokrá­cia azonban csak formális egyenlőséget jelent. És nyom­ban azután, hogy megvalósul a társadalom összes tagjainak egyenlősége a termelési esz­közök birtoklása tekintetében, vagyis a munka egyenlősége, a munkabér egyenlősége — az emberiség előtt múlhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy to­vább kell menni, a formális egyenlőségről a ténylegeshez, vagyis annak a szabálynak a megvalósításához: „mindenki képességei szerint, mindenki­nek szükségletei szerint“. Azt, hogy milyen átmenetek, milyen gyakorlati intézkedések útján jut el az emberiség ehhez a legmagasabb célhoz, nem tud­juk és nem tudhatjuk. De fon­tos, hogy tisztázzuk magunk előtt, milyen végtelenül hazug az az elterjedt polgári felfogás, hogy a szocializmus holt, meg­dermedt, egyszer és minden­korra adott valami, holott a valóságban csupán a szocializ­mussal kezdődik majd a gyors, gazi, valóban tömegeket átfo­gó, a lakosság többségének, 1917-es szocialista forradalom diadalra jutásához — ma és a jövőben is kiapadhatatlan elméleti forrásai a nemzetközi kommunista és munkás­mozgalomnak, valamint azoknak a haladó és de­mokratikus erőknek, amelyek az emberi hala­dásért, a nemzeti felszabadításért, a demokrá­ciáért, végső soron a szocialista rendszer meg­teremtéséért küzdenek az imperializmus ellen szerte a világun. Alább a műveiből közlünk né hány kiemelt részletet — emlékáoek tisztelegve születési évfordulóján Lenin és fakov Mihajlovics Szverdlov, az Üsszoroszországi Köz­ponti Végrehajtó Bizottság elnöke — beszélgetés közben (Archív-felv.) azután pedig az egész lakos­ságnak részvételével végbeme­nő haladás a társadalmi és egyéni élet minden területén. A proletariátus diktatúrája, ha ezt a latin, tudományos, t őrt é nelm i-f il ozófl a i ki fej ezé s t egyszerű nyelvre lefordítjuk, ezt jelenti: csakis egy bizonyos osztály, mégpedig a városi és általában a gyári, az ipari munkások ké­pesek arra, hogy vezessék a dolgozók és kizsákmányoltak egész tömegét a tőke igájának megdöntéséért folyó harcban, a tőke megdöntése folyamán, a győzelem megtartásáért és meg­szilárdításáért folyó harcban, az új, szocialista társadalmi rend megteremtésének művé­ben, az osztályok teljes meg­szüntetéséért folyó egész harc­ban. (Zárójelben megjegyezzük: a szocializmus és kommuniz­mus között tudományos szem­pontból csak az a különbség, hogy az előbbi h kapitalizmus­ból kinövő új társadalom első fokát jelenti, az utóbbi maga­sabb, további fokát.) A proletariátusnak ahhoz, hogy győzzön, hogy megteremt­se és megszilárdítsa a szocia­lizmust, kettős, illetve kettős­ségében egységes feladatot kell megoldania: először, a tőke el­leni forradalmi harcban tanúsí­tott határtalan bátorságával magával kell ragadnia a dolgo­zók és kizsákmányoltak egész tömegét, magával kell ragad­nia, szerveznie és vezetnie kell ezt a tömeget a burzsoázia megdöntésére és minden ellen­állási kísérletének »teljes el­nyomására; másodszor, magá­val kell vonnia a dolgozók és kizsákmányoltak egész töme­gét, továbbá valamennyi kis­polgári réteget az új gazdasá­gi építés útjára, az új társa­dalmi kapcsolat, az új munka­fegyelem, az új munkaszerve­zet megteremtésének útjára, amely a tudomány és a kapi­talista technika legújabb vív­mányait egybekapcsolja a nagyüzemi szocialista termelést létrehozó öntudatos dolgozók tömeges egyesülésével. Ez a második, feladat nehe­zebb az elsőnél, mert semmi esetre sem oldható meg hősies fel lángolással, ehhez a töme­gek közt végzett hétköznapi munka legtürelmesebb, legáll- hatatosabb, legnagyobb hőies- sége szükséges. De ez a fel­adat lényegesebb is az elsőnél, mert a burzsoázia fölötti győ­zelemhez szükséges erő legmé­lyebbről fakadó forrása, s a győzelem tartósságának és meg dönthetetlenségének egyetlen záloga végső fokon csakis az új, magasabbrendű társadalmi termelési mód lehet, amely a kapitalista és kispolgári terme­lést a nagyüzemi szocialista termeléssel váltja fel. „Kommunizmus“ csak akkor kezdődik, amikor megjelennek a kotnmunista szombatok, vagyis amikor az emberek in­gyen dolgoznak a köz javára, ez a munka nagy méreteket ölt, és semmilyen hatalom, semmilyen állam nem szab nor­mát neki. Ez nem a szomszéd megsegítése, ami a faluban mindig megvolt, hanem az egész állam szükségleteire ter­melő, széles méretekben szer­vezett ingyenes munka. Ezért helyesebb volna, ha a „kommu­nista“ szót ne csak a párt el­nevezésére, hanem kivételesen életünknek azokra a gazdasági jelenségeire is alkalmaznók, amelyek valóban kommunista dolgot valósítanak meg. Ha Oroszország mostani rendjében van valami, amit kommunistá­nak nevezhetünk, akkor csu­pán a kommunista szombatok azok, a többi pedig csak harc a kapitalizmus ellen, harc azért, hogy megszilárdítsuk a szocializmust, amelyből, teljes győzelme után, ki kell nőnie ugyanannak a kommunizmus­nak, amelyet a kommunista szombatok tényében az élő va­lóságban látunk, nem pedig könyvekből olvasunk. Magolásra nincs szükségünk, de minden egyes tanuló elmé­jét és emlékezetét fejleszte­nünk és tökéletesítenünk kell az alapvető tények ismeretével, mert a kommunizmus tartal­matlanná lesz, puszta cégérré változik, a kommunistából egy­szerű szájhős lesz, ha tudatá­ban nem dolgozza fel az ösz- szes szerzett ismereteket. Eze­ket az ismereteket önöknek nemcsak el kell sajátítaniok, de úgy kell elsajátítani ok, hogy kritikai álláspontot fog­laljanak el velük szemben, hogy ne terheljék túl elméjü­ket szükségtelen limlommal, hanem gyarapítsák mindazok­nak a tényeknek ismeretével, amelyek nélkül senki modern, müveit ember nem lehet. Ha a kommunista a készen kapott következtetések alapján kérkedni kezdene kommuniz­musával, anélkül, hogy rend­kívül komoly, nagy és nehéz munkát végezne, anélkül, hogy kiismerné magát a tényekben, amelyeket kötelessége bíráló szemmel nézni, az ilyen igen siralmas kommunista lenne. Az ilyen felületesség a leghatáro­zottabban végzetes lenne. Ha tudom, hogy keveset tudok, akkor iparkodni fogok, hogy többet tudjak, de ha valaki azt mondja, hogy ő kommu­nista s ezért semmit sem kell alaposan tudnia, az ilyen em­berből semmi sem lesz, ami csak hasonlítana is a kommu­nistához. (Összeállította: M. S.) A nép fia a dolgozókat; kép vise:! N em könnyű újságírói fel­adat bármelyik járási pártkonferencia légkörét rövi- debb írásban érzékeltetni — ki­váltképpen, ha egyúttal valame­lyik küldött arcélét is megkell rajzolni benne. Mennyivel köny- nyebb a dolga, mondjuk, a tele­vízió operatőrének, aki egy-két főnyi segédszemélyzettel, kitű­nő filmfelvevő gép és jupiter- lámpa segítségével végzi hason­ló munkáját. Szinte egy pillanat alatt vil­lant belém ez a felismerés, ami­kor a galántai járási pártkon­ferencia vitájában Štefan Vince, a vágsellyei /Šaľa/ Duslo üze­mi pártbizottságának elnöke emelkedett szólásra. Jóformán csak percekkel azelőtt jelentet­ték be hangosanbeszélőn a kon­ferencia résztvevőinek, hogy a Duslo vegyipari vállalat — úgyszólván a konferencia elő­estéjén — magas állami kitün­tetésben részesült: az 1977. évi termelési eredményeiért elnyer­te a CSSZSZK kormánya és a Szakszervezetek Központi Taná­csa vándorzászlaját — a Slov- chémia vegyipari vállalatai és üzemei közül egyedül. Lehetséges, hogy némileg ez is fokozta magabiztosságát — mondanivalója hevét minden­eséire —, amikor érezhető büsz­keséggel hangjában közölte a szónoki emelvényről: — Vállalatunk termelési sike­rei, valamint üzemi pártszerve­zetünk eredményes tevékenysé­ge a dolgozók tömegeinek kö­zös erőfeszítésén túl annak is köszönhető, hogy a kádermun­ka komplex programjának tel­jesítését következetesen ellen­őrizzük. Szakmunkásképző inté­zetünk érettségiző növendékei közül a legjobbakat főiskolai ta­nulmányokra küldjük, amellett — időszakos tanfolyamok for­májában — vállalaton belül, s a Slovchémia vezető dolgozók képzésére létesített intézetéiben is tág teret biztosítunk a ká­derképzéshez. Ez időben 148 dolgozónk a vegyipari szakkö­zépiskola, 45 dolgozónk pedig a vegyészmérnöki főiskola esti tagozatain végez — mindenna­pi munkája mellett — felsőbb fokú tanulmányokat. A 848 tagú üzemi pártszervezet —■ amelynek lt32 tagjelöltje van — negyvenegy éves elnöke al­sójától jJatov) mezőgazdasági proletárcsaládból származik, aki a komáromi (Komárno) gépipa­ri szakiskolában tanulta szak­máját, s munkásként, majd mű­szaki- minőségi ellenőrként előbb a komáromi Steiner Gá­bor Hajógyárban dolgozott, mígnem 1962 tői a Duslóba ke­rült géptechnológusnak. Űj munkahelyén hamarosan a mű­szaki előkészítő osztály veze­tője, 1974 tői pedig függetlení­tett párt funkcionárius, uz üzemi pártbizottság elnöke lett. Tehát eddigi életútja korántsem volt könnyű, amint hogy jelenlegi posztján is tömérdek munka, gond, mindennapos fizikai-lelki erőfeszítés az élete. Nem po- tomság — hasonló élettapasz­talatok alapján ki-ki megítélhe­ti: mit jelent zsellércsaládból erre a megtisztelő magaslatra jutni, ekkora politikai és társa­dalmi felelősséget vállalni. S mégis, szinte korát és igénybe­vételét meghazudtolóan fiata­los, erőt s határozottságot su­Takarékosabb traktormotor (CSTK) — Több mint 17 500 tonna üzemanyag takarítható meg a brnói Zbrojovka válla­latban az idén kifejlesztett 4911 és 6901 típusú új traktor- motorok segítségével. A moto­rokat Zdenek Svoboda mérnök munkacsoportja fejlesztette ki „Az üzemanyagok és az ener­gia ésszerűbb felhasználásáért" című országos verseny kereté­ben. Az űj motor üzemanyag­fogyasztása óránként és lóerő­ként 10 grammal csökkent, nö­vekedett a teljesítmény, a mo­torok megbízhatósága, élettar­tama. Műszaki előnye: sorozat­gyártásának bevezetése nenr igényli a termelőberendezések rekonstruálását. gárzó, derűlátó, rokonszenves egyéniség. Amikor a konferencia egyik szünetében beszélgetésbe el­egyedtem vele, az első kérdé­sem az volt hozzá, hogy válla­latuk miért kapta az említett kitüntetést. — Mert az 1977-es gazdasági évre tervezett 3 miiliárd 350 millió koronás termelési értéket 78 millió korona értékben túl­teljesítettük — hangzott a tö­mör válasz. A kifejező tényen túlmenően aztán elmondta azt is, hogy a~ üzemi pártszervezet mi módon segítette elő ezt a kimagasló eredményt. Elsősorban az üzemi pártbizottság, a vezető tisztség- viselők nagy gondot fordítottak a 75 szocialista munkakollek­tívába, s a 10 komplex raciona­lizációs brigádba tömörült dol­gozók munkaaktivitásának és kezdeményezésének kibontakoz­tatására, a gazdasági vezetés­ben dolgozó kommunisták pe­dig állandóan figyelemmel kí­sérték a munka- és a technoló­giai fegyelem jó színvonalon tartását. Persze tevékenységük a gazdasági irányításban betöl­tött szerepükön, meg a gazda sági propagandán kívül' kiter­jed a belső pár télét más terüle­teire, valamint az üzemi demok­rácia fejlesztésére, a dolgozók elvtársi és közösségi jó viszo­nyának állandó ápolására is. Ez utóbbihoz jelentősen hozzájárul pártszervezetük tartalmas ideo­lógiai és tömeg politikai munká­ja is, aminek különös fontossá­ga van az ifjú pártkáderek ne­velése szempontjából, hiszen évente mintegy nyolcvan fia­talt jelölnek a pártba. Amellett természetesen más forrásokból is igyekeznek bővíteni kádertar­talékaikat — elsősorban a mű­szaki értelmiség s a gazdasági vezető dolgozók soraiból. Aztán azt kérdeztem meg tő­le, hogy a CSKP KB 11. ülése, ■ valamint a járási pártkonferen­cia után milyen fő feladatok várnak rájuk. — Kormányunk komoly fi­gyelmet szentel a hatékony és minőségi termelés irányításánák komplex kísérleti munkájára ki­választott tizenkét vállalat te­vékenységének. Közöttük a Slovchémia vállalatait mi kép­viseljük. Ez a kísérleti munka a 6. ötéves terv utolsó három évében a tervfeladatok maximá­lis teljesítésének, a termelés jö­vedelmezőségének, az exp6ft- feladatok és a hazai piac ma­gasabb minőségi színvonalú el­látásának vizsgálatára irányul — felelte. — Első feladatunk lesz összehívni az alapszerve­zetek elnökeit, hogy a CSKP KB 11. ülése, valamint a járási párt­konferencia határozatait saját viszonyainkra lebontsuk, majd a megváltozott követelmények­hez és az új feltételekhez iga­zodva a májusi taggyűlésein­ken kiegészítsük terveinket. A mivel még ki lehetne egé­szíteni Štefan Vince portréját, leginkább magánéleti adalékok lehetnének, attól pe­dig markánsabban rajzolja elénk a képét, a kommunista és a társadalmi-közösségi em­beri vonásait az, amit a párt­konferencián szerzett benyomá­sairól nyilatkozott: — Nagyon megkapott a kon­ferencia alkotó légköre és mun­kajellege. Mind a beszámoló, mind a felszólalók felelősséggel értékelték a járás kommunistái­nak az elmúlt két esztendőben végzett munkáját. Ürülök a kül­döttek optimizmusának, ameAy egyszersmind felgyorsult akció­képességünket is tükrözte. Csr.k egy kissé engem is aggaszt az építkezéseken, főleg a járulé­kos építkezéseken megnyilvánu­ló lemaradás: a bölcsődék, óvo­dák, iskolák, egészségügyi lé­tesítmények, üzletek építésének késedelmessége vagy megre- kedtsége, amelyet a szükséges építőipari kapacitás hiánya okozott. Reméljük azonban, hogy a járás kommunistái ki­vált az építőiparban dolgozók, ezeken a nehézségeken is átve­rekszik majd MIKUS SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom