Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-20 / 109. szám, csütörtök

A mezőgazdasági üzemek hozzájárulása a gyermekintézmény-hálózat bővítéséhez A šoporňai Győzelmes Február Szövetkezetben 900 hektár kukoricát vetnek. Az eqész területre gyomirtó szert permeteznek. ,Pavel Matis felvéte)eJ Ä gyepesítés követelményei A mezőgazdaság egyik legsürgősebb feladata a rétek és a legelők hozamának növelése rövid írás keretében nem tér­A mezőgazdaság és az élel­miszeripar dinamikus fejlődése valamennyi munkaerőnek — elsősorban a nőknek — a ter­melésbe való állandó és teljes értékű bekapcsolását is feltéte­lezi, aminek meghatározó része a dolgozókról való komplex szociális gondoskodás: az élel­és munkafeltételek folyamatos javítása, valamint a gyermekin­tézmények (bölcsődék, mikro- bölcsődék, óvodák) hálózatá­nak s befogadóképességének további és gyors ütemű bőví­Anion Jónás, a Kerületi Mező- gazdasági Igazgatóság termeié- ti igazgatóhelyettese (A szerző felvétele] lése. Szociális, gazdasági, poli­tikai, valamint nevelő értékű Jeladat ez, hiszen az iskoláskor előtti nevelés további fejlesz­tése és minőségi javítása össz­társadalmi szükséglet. A kér­dés következetes megoldásával egyben megteremthetők azok « feltételek, amelyek lehetővé teszik a nők még szélesebb körű foglalkoztatottságát, és mint dolgozóknak bekapcsolá­sát a társadalmi tevékenység­be. Az agrokomplex üzemeiben és vállalataiban a munkaerő­gazdálkodás szakaszán tapasz­talható feszültség, a női mun­kaerők százalékaránya, vala­mint az utóbbi évek népszapo­rulatának pozitív alakulása egyaránt megköveteli, hogy a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari reszort szervezeteinek ve­zető dolgozói a gyermekek is­koláskor előtti nevelésével ösz- vszefüggő problémák megoldá­séra fokozott gondot fordítsa­nak. A nők foglalkoztatottsá­gának aránya, és a gyermek- gondozási szabadság után volt munkahelyükre való visszatéré­se elsősorban attól függ, hogy van-e lehetőségük gyermekü­ket bölcsődében, óvodában el­helyezni. Mivel ezek építésé­nek üteme még mindig megle­hetősen lassú, így ez nem min­dig sikerül. A mezőgazdasági es élelmi­szeripari reszorthoz tartozó is­koláskor előtti nevelőintézmé­nyekbe 1977 végéig összesen 8U71 gyermek volt beíratva. A bölcsődékbe 668, mikrobölcső- dékbe 8, óvodákba 7351, és a bölcsőde-óvoda intézményekbe 144 gyermek. Adott a lehető­ség, hogy a konkrét intézkedé­sek vulóra váltásával — ame­lyek a komplex szociális prog­ram részei — 1980 végéig a reszort említett gyermekintéz­ményeibe már legkevesebb 18 623 gyermekeit lehessen be­íratni. E kapacitás-bővülést le­hetővé teszi, hogy a reszort egyes szervezetei összevonják a pénzeszközöket, a berende­zést, a fenntartást pedig más szervezetekkel, elsősorban a nemzeti bizottságokkal közösen biztosítják. A reszort szerveze­tei a 6. ötéves tervidőszak hát­ralevő éveiben bölcsődék és óvodák építésére több mint 39 000 000 koronát fordítanak. Tény, hogy a ueszort illeté­kes dolgozói e jelentős előre­lépés eilenére is számos nem kielégített kérdést tartanak nyilván, amelyekben a szülők gyermekük felvételét kérik u bölcsődébe, illetve óvodába. Teljes mértékben jogosak tehát a Szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának 303/1974, 138/1977 és 202/1977 számú ha­tározataiban rögzített követel­mények, amelyek az agrokomp­lex vállalatainak és üzemei­nek — mindenekelőtt az egysé­ges föl dm ű ve ss zö ve tkeze teik nek — az iskoláskor előtti nevelé­si intézmények következete­sebb, s főleg gyorsabb ütem­bein való létesítését adják fel­adatul. A feladat teljesítése ér­dekében az eddigieknél jobban és nagyobb mértékbeli kell ki­használni a széles körű szocia­lista munka versenyt, a dolgo­zók aktív részvételét, akárcsak az üzemen belüli tartalékokat, a kulturális és a szociális alap eszközeit. A feladat aktív tel­jesítését a szervező és irányí­tómunka szerves részeként a termelési és többi feladatokkal együtt szükséges számon tarta­ni. ANTON MICHALE mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának dolgozója A mezőgazdasági termelés növekvő feladataival összhang­ban elengedhetetlen követel­mény minden rendelkezésre ál­ló termőtalaj, a szántóföld, a rétek és a legelők maximális kihasználása. Mint ismeretes, az utóbbiak hozamával nem le­hetünk elégedettek, ezért sür­gősen gondoskodni kell a gye­pesített területek termőképes­ségének növeléséről. A rétek és a Jegelők ala­csony hozama általában véve több tényezővel függ össze, amelyek között legfontosabb a gyep állapota, a növényzet összetétele. Napjainkban éppen ezért előtérbe kerül a gyepe­sítésnek, a gyep felfrissítésé­nek a kérdése, melynek irány­elveit az alábbialkban legalább dióhéjban foglaljuk össze. A gyepesítés sikerének első feltétele a jó és gondos ta­lajművelés. A mélyszántás el­sősorban a növényzet dús és erőteljes gyökénképződésél se­gíti elő. A mélyen porhanyított talajban jobb feltételek vannak a növényzet táplálkozásához, az ilyen talaj emellett több csapadékot képes felvenni és az alsóbb rétegekben raktároz­ni, mint a sekélyen szántott. A mély gyökérzetű növény te­hát kevesebbet szenved az ilyen talajban mind a száraz­ságtól, mind a feleslegesen sok nedvességtől, ami nemcsak a rét, hanem a legelő gyepeze- ténél is igen fmitos követel­mény. További fontos feltétel, hogy a talaj kellő trágyaerőben le­gyen. Minél gazdagabb a gye­pesítés előtti tárgyázás, annál tartósabb és dúsabb eredmény­re lehet kilátásunk. Ha tehát az elővetemény nem kapott is­tállótrágyát, vagy csak igen keveset, úgy a téli szántás előtt kell kiadós istállótrágyá­zásról gondoskodnunk, még ak­kor is, ha esetleg zöldtrágyá­zást alkalmaztunk. Utána pe­dig ne fukarkodjunk a műtrá­gyákkal sem, mert a rájuk for­dított költség a legelő dús ho­zamaiban biztosan meg fog té­rülni. A műtrágyákat a talaj '„minőségi“ állapota szerint kell adagolni. Tavasszal az első teendő a téli szántás lesimítása. A fű­magvetés előtt a talajt boro- nával, kultivátorral kertszerű- en kell előkészíteni, megmun­kálni. Akkor vethetünk, amikor a késői fagyoktól már nem kell tartani, mert a fagy a zsenge fűben nagy kárt tehet. A magkeverékek vetése külön­böző módon történhet, erre e Köbölkút (Gbelce) mezőgaz­dasági jellegű település. A fa­lu közel háromezer keresője közül 560 efsz-tag. A szövet­kezet 1949-ben alakult, s 2783 hektárnyi területen gazdálko­dik. A szövetkezet eredményei pozitívan hatnak a helyi lakás- kultúrára, a faluképre. A há­zak előtt virágoskertek, mögöt­tük egy-két ágyas zöldség ta­lálható. A falu népe jól ól. A jelen életszínvonala meg a be­látható jövő is dúsan és vál­tozatosan mulatja magát. — Bár igaz'— mondta Mis- kő József, az efsz elnöke —, hogy a jelenben még benne van a múlt, de már készíti ma­gának helyét a jövő. A szövet­kezet megalakulása óta eltelt három évtized olyan változást hozott a falu életében, amire eddig századokon át nem volt példa. Az a paraszti generáció ívelte át a múMból az idáig vezető pályát, melynek alig volt hat-nyolc elemije. A nagy­üzemi gazdálkodás előnyét nemcsak hamar felismerte, de elsajátította azokat a korsze­hetünk ki. Meg kell azonban említeni, hogy a gyepezetre annak felfrissítése céljából nem ajánlatos fűmagot vetni. Az ilyen orvoslásra szoruló gyep azC * silány, mert a ta­laj sovány, ezért a talajjavítás is többet használ, mint a fe- 1 ül vetés. Ha kísérletképpen még- Ls meg akarnánk próbálni, úgy előbb a gyepet igen ala­posan meg kell fogasolni, és a vetéshez kizárólag csak sú­lyosabb és apróbb magvakat lehel használni. KMOSKÚ LÁSZLÓ, mérnök rű gazdálkodási formákat is, melyekkel a régi 15 mázsa hektárhozamok helyett búzából 49 mázsát termel. Árpából negyvenet, szemes kukoricából pedig hatvanat. Az elnök szerint a szövet­kezetben mindenki megtalálja a számítását, ötvenhat millió korona az évi bruttó termelési értékük. S ahogy fejlődik és gépesedik a gazdálkodás, úgy nő a tagság jövedelme i». S ez egyre inkább vonzza a fia­talokat is a szövetkezetbe. A délutáni és a kor«t esti vona­tokat figyelve magam is ta­pasztaltam, hogy kevés fiatal szállt le a vonatról. Varga Béla, a helyi kilenc­éves alapiskola igazgatója mondta: — A mai fiatalok nemcsak szemlélői a művelő­dési ház kulturális rendezvé­nyeinek, hanem aktív részesei a kulturális életnek. A fa'u és a szövetkezet célra törö veze­tése jó alapot teremt ehhez is. Szerintem a dolgozó munKalie- lyéhez való ragaszkodását nemcsak egyedül a kereset nagysága, hanem a művelődési és a szórakozási lehetőségek is feltételezik. Köztudomású, hogy a mező­gazdaságban még mindig gon­dokat okoz a szakemberhiány. A köbölkúti szövetkezetben je­lenleg négy mezőgazdasági mérnök dolgozik, és a közeljö­vőben újabb négy agrármérnö­köt szerződtetnek, elsősorban a szarvasmarha- és a ser lés te­nyésztő részleg irányítására, ahol szakemberhiány van. — A tudományos-műszaki fejlődés a mezőgazdaságban is egyre meghatározóbb, s ez a szakembereket illetően új kö­vetelményeket támaszt *— mondta az efsz elnöke. — Az a tervünk, hogy a nagyobb hozzáértést kívánó gazdasági területeken feltétlenül megkö­veteljük a középiskolai vég­zettséget. Főleg az állattenyész­tésben kívánjuk növelni a szakközépiskolát végzettek szá­mát. Ha az állatgondozók tu­datosítják, hogy a környezet* tényezők mennyire befolyásol­ják a súlygyarapodást és a tej­hozamot, hogy miért van szük­ség több fehérjedús tóplálék- ra, s miért fontos a fertőző betegségek megelőzése, akkor nyilván e területen is elérjük a kívánt színvonalat. Hiába költünk milliókat gépekre, vegyszerekre, korszerű Istállók­ra, ha nincsen elég szakembe­rünk, akik élni tudnak a lelie* tőségekkel. TÖRÖK ELEMil* KUKORICA - A LEHETŰSEGEK NÖVÉNYÉ Teljesíthetők a 6. ötéves tervidőszak feladatai Az ésszerű táplálkozás megköveteli az állati eredetű fehérjék egyre nagyobb részarányát napi táplálékunkban. A hús­termelés fokozásának előfeltétele a jó mi­nőségű és elegendő takarmány, amit a szemes kukorica megléte pozitívan befo­lyásol. Érthető, hogy a kukoricatermesztés a mezőgazdasági dolgozók figyelmének kö­zéppontjában áll. Annál inkább, mivel biológiai tulajdonságai által a nagy lehe­tőségek növénye. Például 1960—1975 kö­zött a szemes kukorica hektárhozama megkétszereződött, s közben még megkö­zelítően sem merítették ki azokat a le­hetőségeket, amelyek a növény termesz­tésében rejlenek. A szemes kukorica termesztéséből a nyugat-szlovákiai kerület jelentős mér­tékben veszi ki részét. Ez idei kukorica­termesztési feladatai igényesek, teljesíté­sük feltételezi a fejlett agrotechnikát és a jó munkaszervezést. Csak így haszno­síthatók a növény termesztésében rejlő tartalékok, csak így válhat a szemes ku­korica az önellátás programjának részé­vé. A feltételekről és a 6. ötéves terv­időszak kukoricatermesztési feladatairól volt szó azon a konferencián, amely a közelmúltban volt az Udvardi (Dvory nad Žltavou) Egységes Földművesszövetkezet­ben. A konferenciái az SZLKP Nyugat- szlovákiai Kerületi Bizottsága és a Kerü­leti Mezőgazdasági Igazgatóság szerveze­te, s annak tanulságait Anton Jónással, a Kerületi Mezőgazdasági* Igazgatóság ter­melési igazgatóhelyettesével összegeztük. — Kerületünkben a kukorica a szeme­sek termesztésében jelentős tartalék. Mint ismeretes, 1980-ban Szlovákiában 990 000 tonna szomes kukoricát kell termeszteni, s ehhez a kerület 150 000 hektárral és 800—1000 tonnával járul hozzá. Ellensú­lyozásként elsősorban a takarmányozási célokra termesztett árpa és búza vetés­területét csökkentjük. A kerületben a nagy hozamok eléréséhez adottak a fel­tételek, amit egész sor mezőgazdasági üze­münk hektárhozama is bizonyít. A ter­mesztési eredmények mögött a fogyaté­kosságokat is látnunk kell. Nagyon elté­rőek például az egyes években elért át­laghozamok, s ugyanazon éven belül az egyes mezőgazdasági üzemek átlaghoza­ma 21,7—60,5 mázsa között is ingadozik, lényegében azonos termesztési feltéte­lekkel. Ezt bizonyítja például a Budme- ricei Efsz 36,2 és a Blatnái Egységes Föld­művesszövetkezet 56,8, illetve a Diakovcei Egységes Földművesszövetkezet 47,3 és a Tesedíkovói Efsz 73,8 mázsás tavalyi ku­koricaátlaga. Jelentős termésnövelő sze­repe van az öntözésnek. Például az Ost- rovi Efsz-ben tavaly az öntözött terület minden hektáréról 83,7 mázsa szemes ku­koricát takarítottak be, míg a nem ön­tözött területen átlagosan 27 mázsa ter­mett. Ennek ellenére — sajnos — még mindig akadnak üzemek, ahol a szemes kukorica termesztésében nem Hasznosít­ják kellő mértékben az öntözési lehető­ségeket. A nyugat-szlovákiai kerületben az idén 135 000 hektáron fognak szemes kukori­cát termeszteni, és a tervek szerint hek­táronként 58,28 mázsás átlaghozamot sze­retnének elérni. Tavaly az átlag 50,7 má­zsa vök. Már e két adat is kellően ér­zékelteti az idei feladat igényességét. — Céljaink elérésére adottak a felté­telek — hangsúlyozta a termelési igaz­gatóhelyettes. — Az idén nagyobb terüle­tet vetünk be szemes kukoricával, mint tavaly, jó a vetőmagválaszték, elegendő műtrágyánk van, és viszonylag a növény­védő vegyszerekből is jó az ellátás. Ter­mészetesen a mechanikus gyomirtásnak továbbra is nagy jelentőséget tulajdoní­tunk, annál is inkább, mivel ezzel a föld nedvességének jelentős része menthető meg. A 786 660 tonna szemes kukorica ter­mesztése persze valamennyi termésfokozó tényező messzemenő kihasználását is meg­követeli. Jó termést csak az érhet el, aki az elmúlt hetekben nagy gondot fordított a talaj előkészítésére, kellő időben s jó minőségben végzi el a vetést, s a továb­biakban is nagy gondot fordít az egyes agrotechnikai feladatok pontos elvégzé­sére. Nem is szólva az öntözésről, amely­nek fontosságát már említettem. A so- pornyai, az ostrovi, trebaticei, tesedíko­vói és további mezőgazdasági üzemeink jó példája — ahol a 70 mászán felüli átlag nem ritkaság — is bizonyítja, hogy gondos és felelősségteljes munkával a 6. ötéves tervidőszak kukoricaprogramja is hiánytalanul teljesíthető. JOZEF SLUKA Szakképzett vezetőkre van szükség Egy szövetkezet, ahol nincsenek hiányban a fiatal munkaerők

Next

/
Oldalképek
Tartalom