Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)

1978-04-03 / 92. szám, hétfő

TÁTRAI MOZAIK 1978 IV. 3. Szlovákia Nagydijanak ver­senyeit ezúttal huszonharmad- szur rendezték meg. Egy ilyen esemény lebonyolítása nagy felelősséget, terhet ró a ren­dezőkre, annál is inkább, mi­vel az Európa Kupa pontjaiért, a végső győzelemért és nem utolsósorban a FIS pontokért folyt ing. Iura! Xurosík. a nagydíj rendező bizottságának elnöke nem titkolta, bogy a rendkívüli hóhiány szinte megoldhatatlan feladat elé ál­lította őket, pedig vannak még köztük olyanok is, akik vala­mennyi nagydíj előkészítéséből kivették részüket. — Talán nem is kell hang­súlyoznom — mondotta —, hogy Szlovákia Nagydíjának sikere elejétől fogva szív­ügyünk, másként nem is tud­nánk évente ilyen nagyszabá­sú versenyt lebonyolítani. Egész évben folynak az elő­készületek. Még véget sem ért az egyik és máris a következő esemény alapjait fektetjük le. Szerencsére számtalan szarve- zet vállalat támogat bennün­ket, így csupán a rendező bi­zottság tagjainak hozzáállásán, igyekezetén múlik a siker. — Sajnos, az időjárásfelelős­sel nem lehet szerződést köt­ni, így többször <irt már kel­lemetlen meglepetés bennün­ket. Az idei hóhiány egészen rendkívüli volt. Kerek hetven esztendeje nem volt olyan szá­raz tél a Magas-Tátrában, mint most. Ezért kénytelen-kelletlen át kellett helyeznünk a két óriásműlesiklást az Alacsony- Tátrába. Persze ezzel még bo­nyolultabbá vált az esemény lefolyása. Néliány küldöttség vezetője ugyanis kijelentette: nem hajlandók csütörtökön el­utazni Jasnárói, amikor más­nap ismét ott kell versenyez­niük. Igen ám, csakhogy mi már a Magas-Tátrában bizto­sítottunk szállást a résztve­vőknek, ezen már változtatni nem lehetett. Szerencsére si­került jobb belátásra bírni az elégedetlenkedőket. A kedélyek megnyugodtak, pénteken és szombaton min­denki csaknem 180 kilométert töltött autóbuszozással, de a versenyeket kifogástalanul bo­nyolították le. ☆ A jasnái verseny céljának közelében levő csárdában ju­tottak frissítőhöz a nagydíj résztvevői. A fából faragott asztalok körül nagy volt a zsibongás. A 15—16 éves kis­lányok vidáman, nevetgélve társalogtak. Hogy miről? Nem szokásunk hallgatózni. Külön­ben is csupán mondatfoszlá­nyok jutottak el hozzánk. Né­met, francia, angol, svéd sza­vak keveredtek egymással. Bá­beli zűrzavar. Minket azonban ez nem zavart, megszoktuk, hi­szen nem első ízben vetliink részt ilyen eseményen. Igyekeztünk éhségünket csil­lapítani, mert amikor az em­ber órák hosszat járja a he­gyeket, bizony megduplázódik az étvágy. Közben szokásunk­hoz híven latolgattuk az esé­lyeket. Az első forduló Idő­eredményeiből könnyű volt tip­pelni, csak négyen szólhattak bele az elsőség kérdésébe. Az egyik vezető figyelmez­tette a személyzetet, hogy a versenyzőknek már ne hozza­nak semmit, mindenki meg­kapta a maga adagját. Kis idő múlva a szomszéd asztalnál ülő napbarnított arcú csinos kislány asztalunkhoz lépett és ismeretlpn nyelven mondott valamit. Vállunkat vonva ad­tuk tudtára, hogy nem értjük. Erre mutatóujjával a kosárban levő kenyér felé bökött. Mosolyogva megkínáltuk s ő a szelet kenyeret elégedetten kezdte majszolni. Néhány perc múlva a jelenet megismétlő­dött. Kevés lett volna a frissí­tő? Nem hisszük. Inkább arról volt szó, hogy valamivel el kellett tölteniük a két forduló közti szünetet. Megnéztük a rajtszámát. Esser Katuscha holland kislánynak ízlett oly nagyon a jasnái kenyér. ☆ Köztudott, hogy az utóbbi években az egész sívilág fel­csapott turistának Az emberek többsébe repülőn, vonaton, de elsősorban személygépkocsin keresi fel a hegyeket. A Ma- gas-Tátra sen képez ebben ki­vételt. Télidőben is zsúfoltak a szállodák, nyáron pedig egé­szen elképesztő a látogatott­ság. A negyí szolgálat tagjai­val beszélgetve megtudtuk, hogy nyáron tíz-tizenötször több a látoga mint télen. Évekkel ezelőtt egy egy he­gyi túra egészen rendkívüli élményt, élvezetet és felfrissü­lést jelentett. A nagy csend, a gyönyörű kilátás a Tátra le­nyűgöző szépsége vonzotta a természe* barátait. Ma a ki­rándulók úgy járják az erdei ösvényeket, hegyi csapásokat, mintha körmenetben felvonu­láson vennének részt. A nagy tömeg állandóan hömpölyög, nincs megállás, nem lehet kö­rülnézni, a táj szépségében gyönyörködni, menni kell to­vább. Ez azonban a kisebbik prob­léma. A sürgősen megoldásra váró a személygépkocsi forga­lom csökkentése, illetve teljes kizárása a tátrai parkból. Ing. Vojtech Tokarčík a Tátrafüredi Nemzeti Bizottság elnöke ez­zel kapcsolatban így nyilat­kozott: — Tavalyi felmérések arról tanúskodnak, hogy a nyári hó­napokban a Csorba-tó — Tátra- füred útszakaszon óránként ezerkétszáz gépkocsi haladt át. A nagy zaj, a levegő szennye­ződése- nem kívánatos mére­teket öltött, árt a tátrai nö­vényzetnek, állatvilágnak. A helyzet sürgős orvoslást igé­nyel. Első lépésünk az lesz, hogy az alacsonyabban fekvő helyeken nagy befogadóképes­ségű parkolóhelyeket létesí­tünk, s onnan autóbuszon, vil­lamoson szállítjuk el a láto­gatókat a Csorba tóhoz, Lomnic- ra ős máshová. A szállodák­hoz is csak azok juthatnak el autóval, akik ott laknak. Gép­kocsijukat különben használni nem szabad. — Jól tudjuk, lesznek elé­gedetlenkedők, de nincs más választásunk, ha a Magas-Tát- rát jelenlegi állapotában meg akarjuk őrizni az utánunk jö­helyen megoldhatatlan problé­mát okozott. Itt, a Magas- és Alacsony-Tátra összefogását si kér koronázta Az osztrák alpesi versenyzők eredményekben rendkívül gaz dag idényt zárhatnak. Minek köszönhetik? — Annak hogy az idősebb, de még kitűnő teljesítményt nyújtó versenyzőkhöz felnőt tek a fiatalok Nálunk az al pesi sísport nemcsak nagy nép szerűségnek örvend, hanem messzemenő támogatásban ré szesül. Sikerült az utánpótlás problémáját megoldanunk, amit az Európa- és Világ Kupa-ver senyeken a fiatalok helytállása igazol a legékesebben. Itt olyan versenyzők Is raj­toltak, akik a Világ Kupában többször megálltak a helyű két. mint például Totschnlg és Sackl. Vajon „kirándulás“ ez neki. vagy pedig komoly célt szolgál? Az említettek részvétele nem véletlen. Sackl például hónapokon át sérüléssel bajló dott, kihagyott több versenyt, így szükségszerűen az Európa Kupa is számításba jött. Ez természetesen nagy általános­ságban a többiekre is vonatko zik. Értékes FlS-pontokat gyűjt- hettek és amellett visszaszerez­hették régi formájukat. így tehát az Európa Kupa összecsapásai nem csak a fel­törő fiatalok szárnybontogatá­sát segítik elő, hanem komoly felkészülést jelentenek a leg­jobbaknak is. Ezért számított jelentős eseménynek a Demä- novai barlang és Szlovákia Nagydíjáért megrendezett ver­senysorozat. •Cr jövőre a Tátrában ismét Vi­lág Kupa-versenyt rendezhet­nek. Ezúttal Jasná lesz a szín­hely, ahol több évfordulót ün­nepelnek, közülük a Demüno- vai barlang 40. Nagydíja lesz a legjelentősebb. Pavol Ferenčík, az idei nagydíj rendező bizottságának elnöke elégedetten emlékezett az eddigi rendezvényekre. Évek Leonardo David nyerte az Európa Kupát, annak ellenére, íiogy a Tátrában lcbonyolíiott versenyeken meg kellett hajolnia Froin- melt tudása előtt. Az EK győztese verseny közben. (CSTK-fel vétel) vő generációknak. Apropó, jö­vő! Mint ismeretes, a téli olimpia rendezésétől elestünk, az előkészületekre jóváhagyott összeg egy jelentős részét azonban felhasználhatjuk. így a Magas-Tátrát továbbfejleszt­hetjük. A tervekben sportléte­sítmények, szállodák és utak építése szerepel. & Regine Sacklval madarat le­hetett volna fogatni, úgy örült Jasnán az óriásműlesiklásban elért győzelmének, ami érthe­tő, hiszen csupán 3 századmá­sodperccel előzte meg Kuzma- nová.. I-Ieinz Pachler, osztrák FIS- küldött is odajött, hogy egy­két elismerő szóval nyugtázza Sackl sikerét. Feltettünk né­hány kérdést az ismert szak­embernek. Elégedett a versenyekkel? — Igen, annál is inkább, mi­vel ilyen kedveződen feltételek mellett is közmegelégedésre bonyolították le Az idei rend­kívüli tél, a hóhiány, vagy a hirtelen felmelegedés több teltek el, amíg Jasnán nemzet­közi mezőny gyűlt össze. Az elmúlt időszakban pedig min­dig az Európa Kupáért küz­döttek a résztvevők, köztük számos világklasszis alpesi sí­ző. A FIS jövő évi Világ Kupa­naptárában Jasná is helyet ka­pott. 1979. február 2-án érkez­nek a versenyzők, 3-án edzés lesz, 4-én az óriásműlesiklást, 5-én pedig a műlesiklást bo­nyolítják le. Már az idén janu­árban megkezdték a jövő évi jubileumi verseny előkészíté­sét. Jól tudják, mily nehéz ter­het vettek a vállukra. A leg­nagyobb probíémát a részve­vők elszállásolása okozza. A pályák1al nem lesz baj, mert mihelyt leesik az első hó. azon­nal hozzálátnak a megfelelő alap biztosításához Nem vitás: kemény fába vágták fejszéjü­ket, de mindnyájan bizakodva tekintenek a jövő évi esemény elé. S nem ok nélkül, hiszen eddig ismételten bebizonyítot­ták, hogy meg tudnak birkóz­ni a nehézségekkel. KOLLÁR JÓZSEF Az „aranycsapat" megkoronázása elmaradt 1954 júuius 4-én a berni Wank- dorf-stadionban zuhogó estiben 65 ezer néző várt a több mint négy éve veretlen magyar válo­gatott világbajnoki megkoronázá­sára. Az előjelek azonban nem voltak valami bíztatúak. A néme­tek nyugodtan várták a döntőt, viszont a magyar válogatott fizi­kailag és idegileg meglehetősen fáradtan készült a végső össze­csapásra. Sebes Gusztáv, akinek évek óta mindén sikerült, most nagy di­lemma előtt állt: betartsa-e a „győztes csapaton ne változtass“ elvét (az Uruguay elleni csapat­ról volt szó, amely felejthetetlen küzdelemben mutatta be. milyen is volt akkor az igazi magyar futball), vagy pedig helyt adjon a sérüléséből gyógyuló Puskás­nak? Hosszas töprengés után „Öcsi" játéka mellett döntött. Mivel azonban úgy Ítélte meg a helyzetet, hogy a nehezebb ágon döntőbe került csapat fáradtabb is, emiatt, de taktikai meggondo­lásokból is, változtatásokat esz­közölt a csatársorban. Kihagyta a jobbszélső Budai ll-t, helyére a balszélső Czibort állította be, balszélre pedig Tóth M. került. A kezdet bíztató volt az „aranycsapat“ számára, mert már az első tíz percben teljesítette a „normát": Puskás (7. perc) és Czibor (9. perc) góljával 2:0 ra vezetett. A németeket azonban nem törte le a gyors kétgólos magyar vezetés, és kél védelmi hibából 10 perc leforgása alatt egyenlítettek. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy egészen más két csapat (átszik, mint a 8:3-as mérkőzésen, hinnék ellenére'a magyarok többet bir­tokolták a labdát, számtalan helyzetük is akadt, de rendre ki­hagyták, vagy Turek kapus védett káprázatosán. 2:0 után Kocsist százszázalékos helyzetben sza­bálytalanul választotta el a lab­dától Fritz Walter (ezt később beismerte a „3:2“ című, 2 millió példányszámban megjelent köny­vében), de Ling angol játékveze­tő hallgatott. Posipal, a nyugat­német csapat félmagyar játékosa a mérkőzés után azt mondta: „Amikor Kocsist felvágták és el­esett, én segítettem fel és azt mondtam neki: No megnyertétek a találkozót, ez 11-es.“ Fordulás után ismét a magyar csapat kezdett jobbban, ám Hi­degkúti, Puskás, Tóth M. és Ko­csis gólhelyzetben hibázott. Az eredménytelenség és a balszeren­cse lassan felőrölte a magyar vá­logatott erejét, és a félidő köze­pétől a németek kezdeményeztek többet. Aztán elérkezett a 114. perc: Bozsikot szabálytalanul vá­lasztotta el a labdától Schäffer, de Ling játékvezető „nem vette észre“ a dolgot. A labda kereszt­be szállt, a jobb oldalra, ki is ment vulna a pályáról, az izguló, megzavart Lantos azonban visz- szafejelte a mezőnybe és éppen Ralin felé. A szélső hirtelen be­felé húzott és 16—17 méterről ballal kapura lőtt s a labda a valamivel később vetődő Grosics kezét érintve jutott a hálóba. Egy perccel később Puskás egyenlí­tett, de a játékvezető nem adta meg a gólt. Az utolsó nagy egyenlítési lehetőség Czibor előtt adódott, akinek bombája a 80. percben Turek kapus válláról vá­gódott a kapu fölé. Két perc múlva befejeződött a világbajnokságok történetének legszenzációsabb döntője, amely nem hozott színvonalas, szép já­tékot, de annál nagyobb küzdel­met és még nagyobb meglepetést. Az a csapat nem tudta megsze­rezni a világbajnoki címet, amely­hez fogható együttese soha nem volt egyetlen világbajnokság me­zőnyének sem. Miért vesztett a magyar válogatott? A berni 3:2 utórezgései még hónapokkal, évekkel később is világszerte hullámzottak, és a vi­lágbajnokságok alkalmából újra ós újra megtárgyalják a szurko­lók a döntő részleteit. Nem is csoda, minden idők legnagyobb futballmeglepetése volt ... Miért vesztett a magyar válo­gatott? A vélemények megoszlot­tak. Sokan — főleg a szurkolók — Sebes Gusztáv szövetségi ka­pitányt vádolták, hogy beállította a nem teljesen egészséges Pus­kást, és érthetetlenül felcserélte a csatársort. De melyik edző merte volna kihagyni a legjobb magyar fut­ballistát, ha az játékra jelentke­zik? Egyébként Puskás rúgott egy érvényes ős egy érvénytelen gólt, és semmivel sem játszott gyengébben társainál. A szokat­lanul összeállított csatársor is számtalan gólhelyzetet teremtett, de nem tudta kihasználni. Tény az is, hogy Ling játékvezető hi­bát követett el, amikor a har­madik német gól előtt nem vette észre a szabálytalanságot. Ezt a „figyelmetlenségét“ csak tetőzte azzal, hogy les címén — pedig szó sem volt róla — nem adta meg Puskás egyenlítő gólját. Márpedig, ahogy a fáradtabb­nak hitt magyar csapat felül tu­dott kerekedni a pihentebb, épebb és komplettebb uruguayi ellenfelé, nem valószítűnlen, hogy egy esetleges magyar— nyugatnémet hosszabbítást is si­kerrel küzdbetett volna végig a kisebb állóképességét ellensúlyo­zó nagyobb tudásával Ezek persze csak feltevések. A Svájcban tartózkodó szakemberek egészen másban, lényegesebb dolgokban látták a vereség okát. Vittorio Pozzo, az olaszok néhai szövetségi kapitánya, aki 1952- ben azt jósolta, hogy a magyar válogatott megnyeri az olimpiát, legyőzi az angolokat és megszer­zi a világbajnoki címet, két do­lognak tulajdonítja a vereséget: a pszichikai és fizikai fáradtság­nak, valamint a gólerős Kocsis gyenge játékának. Általában a többi szakember is úgy indokolta a 3:2-t; a magyar csapat azért maradt alul, mert nem tudta megismételni Brazília és Uruguay elleni kimagasló teljesítményét. Elsősorban a hátsó alakzatok gyengélkedtek, hisz végeredmény­ben mind a három német gól vé­delmi hibából született. A nyugatnémetek hallatlan küzdeni tudással magyarázták a sikert. Herberger együttesének „titka“ az összjáték megbízható­ságában és mind a tizenegy já­tékos jól összehangolt segítőkész­ségében keresendő. No és szeren­cséjük is volt. Turek kapus hu­szonöt lövést védett, Grosics csak hetet. Fritz Walterék sikerének rejté­lyét egy időben fokozta az, hogy 1954 őszén a világbajnok csapat tagjainak túlynomó többsége vala­mi titkos kórban megbetegedett és utána hatan abba is hagyták az aktív játékot. Doppingról sut­togott a világ, de semmi sem iga­zolódott be . . A támadó futball seregszemléje A svájci világbajnokság a táma­dó labdarúgás seregszemléje volt. Egyetlen találkozó sem végző­dött gól nélkül, s egy mérkőzés­re átlagban 5,8 (!!) gól esett. Ilyesmi sem fordult elő azóta. A gólkirály címet 11 góllal Ko­csis Sándor szerezte meg. Négy ország játékosai kaptak helyet az V. világbajnokság esz­ményi válogatottjában: Turek (nyugatnémet) — D. Sautos (bra­zil), Andrade (uruguayi) — Bo- zsik (magyar), Santamaria (bra­zil), Crnz (uruguayi) — Ralin (nyugatnémet), Kocsis (magyar), F. Walter (nyugatnémet), Puskás (magyar), Czibor (magyar). Az V. világbajnokság eredmé­nyei: I. csoport: Jugoszlávia — Fran­ciaország 1:0, Brazília — Mexikó 5:0, Franciaország — Mexikó 3:2, Brazília — Jugoszlávia 1:1. II. csoport: Magyarország — Dól-Korea 9:0, Magyarország — NSZK 8:3, NSZK — Törökország 4:1, Törökország — Dél-Korea 7:0, NSZK — Törökország 7:2 — a másik továbbjutó sorsát eldön­tő mérkőzés. III. csoport: Uruguay — Cseh­szlovákia 2:0, Ausztria — Cseh­szlovákia 5:0, Ausztria — Skócia 1:0, Uruguay — Skócia 7:0. IV. csoport: Olaszország — Belgium 4:1, Svájc — Olaszország 4:1, Anglia — Belgium 4:4, Ang­lia — Svájc 2:0, Svájc — Olasz­ország 4:1 — a másik továbbjutót eldöntő találkozó. Negyeddöntő: Magyarország — Brazília 4:2, NSZK — Jugoszlávia 2:0, Uruguay — Anglia 4:2, Auszt­ria — Svájc 7:5. Elődöntő: Magyarország — Uru­guay 4:2 — meghosszabbítás után. NSZK — Ausztria 6:1. A harmadik helyért: Ausztria — Uurugay 3:1 (1:1). Döntő: NSZK — Magyarország 3:2 (2:2). NSZK: Turek — Posipal, Kohlmeyer — Eckel, LiebricL, Mai — Ralin (2), Morlock (1), O. Walter, F. Walter, Schäfer. Ma­gyarország: Grosics — Buzánszky, Lantos — Bozsik, Lóránt, Zaka­riás — Czibor (1), Kocsis, Hi­degkúti, Puskás (1), Tóth M. (Szombaton: A brazil sikerso­rozat kezdete). TOMI VINCE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom