Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-14 / 73. szám, kedd
EMLÉKEK, LEVELEK ÚJ FILMEK 11. BORŰTH ANDOR Mit tudok Borúth Andorról? Nem sokat, ám úgy vélem ahhoz eleget, hogy a fiataloknak, vagy talán a nem is oly fiataloknak, a 30—40 éveseknek is több olyasmit elmondjak, amit még sohasem hallottak, s talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy sokan most olvassák először a nevét. Pedig kora, a századelő egyik legnagyobb festője, a portréfestészetben talán a legnagyobb volt. 105 éve, 1873 június 18-án született Sátoraljaújhelyen. Elvégezte a gimnáziumot, s apja halála után — aki a Zemplén című lap főszerkesztőle volt — édesany gos név volt már, képeit a Szépművészeti Múzeum, a Fővárosi Képtár és a Királyi palota számára vásárolták. Ekkor festette meg a nagy sikert aratott arcképsorozatát a Magyar Tudományos Akadémia tagjairól. Ebből az időszakból származik több híres alkotása, így pl. a Krisztus temetése és egy önarckép. Borúth sokat járt a Tátrában, amelynek szépsége any- nyira lenyűgözte, hogy 1911- ben Tátraszéplakon (Tatranská Polianka) végleg letelepszik. A húszas évek végén, a harmincas évek elején sógorával, egy tüdőszakorvossal szanatóBORUTH ANDOR: Önarckép hegedűvel /akvareli} {Gyökeres György felvétele) jával Budapestre költözött. Előbb a kereskedelmi akadémiára, majd egy grafikai iskolába járt, aztán 1892-ben kikerült Münchenbe Hollósy iskolájába. Kiváló tehetsége révén továbbképezte magát a múlt század művészi életének központjában, Párizsban, ahol ki- sebb-nagyobb megszakításokkal nyolc évet töltött. Már akkor, mint Leiebre és Fleury tanítványa, nagy sikereket ért el, ami Budapesten is ismertté tette a nevét. Ekkor festette az Este a műteremben című képét, amellyel 1896-ban elnyerte ez 1000 forintos Károlyi díjat, majd megfestette a Torreádort, amelyért 1897-ben a szintén 1000 forintos Rock-díjat kapta és sok arcképet festett. Sikerei felkeltették Benczúr Gyula figyelmét, aki hazahívta és Borúth belépett Benczúr mesteriskolájába. Az itt eltöltött négy év nagy hatással volt további munkájára. Igaz — ezt ő maga mondta el annak idején nekem — Benczúrtól elsajátította az aláfestés alkalmazásának mesteri technikáját, ám igaz az is, hogy Benczúr nevelésének volt a következménye, hogy sokáig az akade- mizmus hatása alatt állt. Művészete és neve ebben az Vlőben egyre ismertebbé válik, akkor festi meg a Krisztus születése című képét, amellyel elnyeri az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 4000 forintos díját, továbbá a Cigány-családot. (Érdekes Borúth- nál a cigánytéma. Nekem is van tőle két cigánylány-portré, az egyik fekete ceruza, a másik színes rajz, nagyon szép alkotások.) A Benczúr-lskola szokásának megfelelően Borúth négy évet külföldön, Madridban töltött, majd onnan hazatérve Budapesten telepedett le, s ekkor következett életének egyik legtermékenyebb időszaka. Orszáriumot épít, s így gondtalan élete biztosítva volt. Miután 1948-ban a szanatóriumot államosították, azok morális kötelességüknek tartották, hogy az akkor már idős művészt élete végéig mindennel ellássák. Művészete, egyénisége ide vonzotta a magyar tájképfestők legjobbjait, így pl. — emlékezetem szerint, ahogy elmondta — Kőszeghy-Winkler Elemért, Éder Gyulát, Kasst, Szlányit, Mártont és még másokat, akik aztán itt dolgoztak Borúth vezetése alatt. Mednyánszky is gyakran megfordult nála. Bár a tájképfestészet nem játszott olyan szerepet művészetében, mint az arckép, mégis komoly sikereket ért el ezen a téren is. Főleg a hófödte csúcsokat, a hó fényreflexeit, a Tátra atmoszféráját sikerült vászonra vinnie. Ám — vitathatatlanul — az arcképfestészetben érte el művészetének csúcsát. Az emberi arc nemcsak érdekli, hanem meg is érti azt. „Hosszú működése alatt — írta róla Janko- vich Imre — az emberi lélek legmélyebb rejtekeibe sikerült behatolnia és megtalálta a lelkiállapot ecsettel való kifejezésének módját. Modelljei képen élnek, ezek az arcok váltakozó hangulatokat, lelki küzdelmet fejeznek ki. Borúth Andor egész életén keresztül sok száz arcot és sok száz emberi jellemet figyelt meg. Ha műveit időrendbe szedve vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy minél idősebb a mester, annál inkább sikerül a lényeget, a jellegzetest megragadnia. Képei hovatovább egyszerűbbé, nagyvonalúbbá válnak és mégis mindig többet árulnak el az örök emberről.“ Majd: „Külön említést érdemel az a számos önarckép, amely a művész élete munkájában lényeges helyet foglal el. Borúth Itt ellenőrizhette a legjobban a másokon végzett tanulmányait, az emberi arc különböző hangulatoknak, lelkiállapotoknak megfelelő változásait, a jellem, arcban való' kifejezését. Nyugodtan mondhatjuk, hogy önarcképsorozata nemzetközi viszonylatban is ennek a szak nak egyik legtökéletesebb alkotása.“ Csak megerősíthetem azt, amit Jankovich Imre írt. Kilenc arcképem van nekem Bo- rúthtól, köztük az itt közölt, s 1946-ban festett önarcképe. Nagyon megragadó ezen kívül a sógora (ceruza), a cigány- lányprofil (ceruza), A horgoló nő (ceruza) és Az idős parasztasszony (színes). Elmondom még, hogyan kerültem kapcsolatba az ekkor már idős, 81 éves művésszel. Ha jól emlékszem 1953 májusában bejött hozzám Jankovich Imre, a kiváló műépítész és történész, aki ekkor már rendszeresen írt a Fáklyába, s elmondta, hogy a Tátrában járt és meglátogatta Borúth Andort. Elmondta róla, hogy most lesz 80 éves, sokat beszélt művészetéről és elém tett Borúth- nak egy 1941-ben festett önarcképét. Elmondta még azt is, hogy írt róla egy méltatást, s javasolja, hogy hozzam le a Fáklyában. Ebbe örömmel beleegyeztem, és Borúthról beszéltem még Lörincz Gyulával, aki aztán jankovichná! is többet tudott róla mondani. A cikket az önarcképpel együtt kö- zöliem, amelyért -— ha jól emlékszem — 800 vagy 1000 korona honoráriumot küldtünk, ami akkor — a pénzreform után nagy pénz volt. (Én mint fő- szerkesztő í 600 koronát kaptam.) Levelet is írtam neki, ígérve, hogy rövidesen meglátogatom. Erre 1954 elején került sor. Egyedül lakott, a háztartását egy idősebb nő vezette, akit aztán később, a halála előtt, elvett feleségül (Borúth halála után Lőcsére költözött, Borúth hagyatékának valahol ott kell lennie.) Nagyon szívélyesen fogadott, s elmondta azt, amit most írtam róla, azt is, hogy egy lánya van, szintén festő, mutatta néhány képét Is, Kanadában él. Akkor tudtam meg, hogy az államtól járadékot kap s nincsenek különösebb gondjai. Panaszkodott a szemére, rosszul lát. Jó fél napot voltunk nála és megbeszéltem vele, hogy képeit, rajzait szívesen közölném a Fáklyában. Én elég sokat beszéltem neki Harmos Károlyról, Lörincz Gyuláról és Szabó Gyuláról, nevüket nagyon jól ismerte, és ennek még külön ürültem azért, hogy ezek szerint nem él elzárkózva a világtól. Aztán rendszeresen közöltük képeit, volt olyan szám, hogy 3—4 et is. Elég sok levelet váltottunk, s mint annyi sok mást, sajnos ezeket sem őriztem meg. BÄTKY LÁSZLÓ KULTURÁLIS HÍREK □ Berlin régi belvárosában, n Chausseestrasse 125. szám alatti bérház pincéjében megnyílt a „Kurázsi mama vendéglője“, amelyet az NDK művészei új találkozóhelyének szántak. E házban lakott Bertold Brecht feleségével és művész- társával, Helena Weigellel. ☆ □ Az egykori Saigon lakosai közül csaknem nyolcvankét ezer hallgatója van a kiegészítő Iskoláknak, umelyeket a közelmúltban nyitottak meg a kulturális elmaradottság felszámolására. Az iskolás korú gyermekek oktatásán kívül hat egész napos iskola működik felnőttek számára. ☆ □ Két spanyol képtár, a modern művészek madridi múzeuma és a barcelonai Picasso- múzeum is igényt tart arra, hogy Picasso Guernicája falai között leljen végleges otthonra Sj>anyolországba való visszaszállítása után. ☆ □ Moszkvában Galatea címmel balett készül Shaw Pygma- Hon című színműve nyomán a My fair Lady zenéjére. VÁLLALOM, FÖNÖK (cseh) Jelenet a belga filmből Két végletre — az álom és a valóság ellentétére épül Jacques Faber belga rendező filmje. Az alkotás hőse egy belga színész, aki nem elégszik meg otthoni színházig sikereivel, kényelmes életével; többre vágyik: független és szabad életre, ezért Franciaországba megy és elszegődik egy avantgarde színházi társulathoz. Elhagyja kedvesét, új munkahelyén új szerelem is vár rá. S ezzel nemcsak a film tartalmát, hanem a mondanivalóját is vázoltuk. Ennyi a film, nem több, nem kevesebb. A rendező a történetet epikus formában meséli el s filmjébe szentimentális felhangokat is vegyít. Az alkotás hősének jelleméről semmit sem tudunk meg, az alkotó azt sem tette lehetővé, hogy párhuzamot vonjunk az álom és a valóság között. A látottak alapján a néző nem tudja szembesíteni az álmot a valósággal. Nem tartjuk indokoltnak n film tragikus befejezését sem, ez ugyanis nem következik logikusan a történtekből. A rendező talán azért választotta ezt a megoldást, mert bizonyára érezte: a film túlságosan hosz- szúra nyúlna, s jobb ötlet híján ftJUuJul így tett pontot a cselekményre. A néző meg tanácstalanul me- 197a. reng a moziban, s már túlságosan nem is érdekli, hogyan is m. 14, ér véget a film, inkább azon töpreng: mit is akart az ajkotó ezzel a filmmel mondani ?^ jjL —'ym— “ Emberrablás — cseh módra, gondolhatnánk az első képsorok láttán, hiszen a film valóban emberrablással kezdődik. Két férfi feszülten figyeli a gyárkapun kiáramló embereket. Az egyik gépkocsiban ül, a másik pedig egy autó mögül leselkedik; kis adó-vevőkésztilékkel tartanak kapcsolatot egymással. Végül kiszemelnek egy középjátéka hiteles társadalmi jelenséggel foglalkozik — groteszk módon. Rokonszenves a rendező vállalkozása, nemcsak a témát, hanem a műfajt tekintve is. Az utóbbi időben a barrando- vi stúdióban ugyanis tucatszárn- ra készülnek vígjátékok, ám vajmi kevés közülük a szatíra, a legtöbb abszurd ötletre épülő komédia, különösebb mondaniÄLOM ÉS VALÓSÁG (belga) Ludék Sobota, a cseh film főszereplője korú férfit és a gépkocsiba kényszerítik ... Már-már bűnügyi történetre gyanítunk, amikor a következő jelenetekből kiderül, hogy fel- tételezésünk téves volt. A két emberrabló az autóban ugyanis .puhítani kezdi a férfit, hagyja ott a vidéki gyárat, jöjjön a fővárosba esztergályosnak. A munkás nemigen akar kötélnek állni; végül azzal kenyerezik őt le, hogy vidéken hagyhatja féltékeny feleségét, s Prágában szabadon válogathat a csinos nők között. Az emberrablónak vélt két férfi — amint ez az elmondottakból is kiderül —• üzemi mun- kaerő-toborzó. A legmodernebb eszközöket latba vetve csábítják el a kiszemelt áldozatokat: darusokat, kazánfűtőket — attól függően, mikor milyen feladattal bízza meg őket a főnökük. Időszerű kérdést, a munka- erő-el szippan tás probl em atiká- ját veti fel filmjében Petr Schulhoff. Szatírába hajló vígvaló nélkül. A vitathatatlan pozitívumok ellenére a Vallalom, főnök című film sem menies a hibáktól: elég sok benne az üresjárat, néhány kérdés pedig megvá 1 a szola t lan mara d t. * A rendezőnek mindvégig nem sikerült megtartania a szatirikus hangvételt. Itt-ott banális vígjátéki elemek is keverednek filmjébe, melyek helyenként hatástalanítják müvét. Az alkotó remek cseh komikusokat szerepeltet filmjében: Iva Jan- zurovát, Peter Nárožnýt és Ludék Sobotát. Iva Janzurová eredeti lehetségű jellemszínész, szerepről szerepre képes megújulni. Peter Nárožný arról győzött meg bennünket, hogy többre is képes, mint amennyit egy szokványos vígjáték nyújt. Ludék Sobota — vitathatatlan ko- mikusi képességei ellenére — nem tudta új színekkel gazdagítani szerepét; a színészt az utóbbi időben meglehetősen sok vígjátékban láthattuk, gesztusai, arcfintorai ezért túlságosan ismerősek, alakítása sztereotip.
