Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-07 / 66. szám, kedd

Fölszámolható a lemaradás az Ipolymenti Téglagyárakban U W PRuSKMMRA ühn Wmm Népgazdaságunkra nézve ká­ros, hogy a losonci (Lučenec) Ipolymenti Téglagyárak üzemei­ben 1973 óta csökken a terme­lés, és az utóbbi két évben ez a gazdasági szervezet már az állami tervet sem teljesítette, így az 1976—77-es időszakban a tervezettnél mintegy 23 mil­lió téglaegységgel kevesebb ikerült a piacra. Gondterhelten dolgozik ]án Fatar mérnök, az igazgató, és gondterhelt az egész gazdasági vezetés. Nyil­vánvaló, hogy a nehézségek puszta felsorolása nem lendíti előre a termelést. Itt elsősor­ban a fogyatékosságok felszá­molására, átgondolt gazdasági program kidolgozására van szükség. Mi okozza a lemaradást? Úgy tűnik, hogy a termelés csökkenését elsősorban szub­jektív tényezők okozták. A problémák fő oka az — és az SZLKP Banská Bystrica-i Ke­rületi Bizottságán is ez a vé­lemény alakult ki —, hogy a vállalat nem dolgozott ki meg­felelő színvonalú fejlesztési koncepciót, így a termelési program is ingadozó. Egészen 1975-ig szürke és szürkésfehér tetőfedő cserép gyártására összpontosítottak. A családiház-építőik azonban már sem a járásban, sem a környe­ző járásokban neon tanúsítot­tak érdeklődést az ilyen ter­mékek iránt. Ellenben szívesen vásárolnának piros tetőfedő cserepet, de gyártására — nyersanyaghiány miatt — nem rendezkedhet be a vállalat. 1975-től alagcsőgyártásra tér­tek át, és ez — eleinte — ha­tékonynak is bizonyult. Ugyan­akkor azonban más téglagyá­rak (Košicén, Zilinán stb.) is megkezdték e termék gyártá­sát, így hosszú távon a ter­melés ilyen átállítása sem je­lentett megoldást. Ráadásul a nitrai Plastika müanyag-al ag- csövet dobott a piacra, amely­nek az agyagcsővel szemben számos előnyös tulajdonsága van, így a losonciak nem tud­ták biztosítani versenyképessé­güket. Nyilvánvaló, hogy a vállalat vezetőségének ezzel számolnia kellett volna. Persze, a Cseh­szlovák Téglagyárak brnói ve­zérigazgatósága is hibás, amiért Losoncon oly kedvezőtlenül alakultak a dolgok. A vezér- igazgatóság vállalatok feletti szerv, és így hozzá kellett vol­na járulnia az Ipolymenti Tég­lagyárak problémáinak — fő­leg műszaki problémáinak — megoldásához. Ján Hoffman, a vállalat párt- alapszervzetének elnöke erről igy vélekedik: „Az Ipolymenti Téglagyárak gazdasági vezetése akkor követett el hibát, ami­kor nem volt elég következe­tes a műszaki-fejlesztési prog­ram és a komplex szocialista ésszerűsítési program megvaló­sításában. Kár, hogy a CSKP KB 6. plénuma és az SZLKP KB plénuma építőipari vonat­kozású határozatai nyomán hozott intézkedéseket sem tel­jesítette a vállalat.“ A fejlesztés iránya Ma már nyilvánvaló, hogy a tetőfedőcserép-gyártás a jövő­ben csak mellékes tényező lesz ebben a vállalatban. Az üzemeknek elsősorban olyan termékek gyártására kell össz­pontosítaniuk, amelyek iránt a helyi építőipar és az egyénileg építkezők zöme érdeklődést tanúsít. Úgy tűnik, hogy a ke- rámia-födémlap, a kerámia­tartógerenda és a kerámia- betét ilyen termék. Ezek gyár­tására azonban a vállalat tizen­hat üzeme közül egyelőre még csak három tért rá (Nitrianske Pravno, Breznička, Maštinec). Rendkívül keresett építőipari termék lesz a födémlap és az előregyártott faelem, de még ennél is érdekesebb gyártmány­nak mutatkozik a kerámia-pa­nelekből előállított lakóház. Hogy minek alapján merészel­jük ezt állítani? Annak alap­ján, hogy tavaly a Losonci já­rási Építőipari Vállalat 60 ilyen „kerámia“-házat épített. Ezek­nek a lakásoknak a sikere fel­bátorította az építőipari válla­lat vezetőségét, és a progiesz- szív technológiát benevezte az SZSZK Építőipari Minisztériu­mának versenyébe. És az ered­mény: a kerámiaanyagból ké­szült lakások elismerő okleve­let kaptak. A kezdeményezés tehát meghozta gyümölcséi. . A téglagyárak vállalati igaz­gatósága ma már tisztában van azzal, hogy a termelési prog­ram kidolgozásakor a tényleges igényekből kell kiindulni. A problémák megoldása közben azonban főleg a lemaradó és tervét nem teljesítő nyolc üzem színvonalának emelésére kell a figyelmet összpontosí­tani. A két sereghajtó A vállalat üzemei közül csak a következőik termelnek ko­molyabb fogyatékosságok nél­kül: Losonc 1, Fabianka, Brez- nička, Poltár 1 és Poltár 2, Tisovec, a losonci gépüzem és Hajnáčka. Ezekben az üzemek­ben — az igazgató, Fatara mér­nök állítása szerint — szép kezdeményezésekkel támogat­ják a dolgozók a vezetés el­képzeléseinek megvalósítását. A tervet ezekben az üzemek­ben mindenki törvénynek tart­ja, amelyet meg kell tartani. Az ilyen munkahelyeken telje­sítették is az éves tervet. Ezzel szemben a füleki (Fi­ľakovo), a tornaijai (Šafáriko­vo) és a többi lemaradó üzem adósa maradt a társadalomnak. A legtöbb gondot az ilyen munkahelyeken a fegyelem hiá­nya, a gépek és berendezések alacsony színvonalú ápolása és a munkaszervezésben előfordu­ló fogyatékosságok garmadája okozza. Ez főleg a füleki üzem­re jellemző. Igaz, Ladislav Mede, az itteni igazgató még csak két esztendeje került erre a munkahelyre, de két év alatt már sok mindent helyrehozha­tott volna azokból a hibákból, amelyek elődje mulasztásaiból keletkeztek. Az új igazgatónak is be kell látnia, hogy a fo­gyatékosságok jelentős része szubjektív tényezőkkel függ össze. Igaz, hogy egy igazgató sem képes valamennyi problé­ma megoldására, de az irányí­tó apparátus tevékenységének jó megszervezésével lényegesen javíthatók az eredmények. Lényegesen bonyolultabb a helyzet Tornaiján. Pedig az it­teni üzemet nemrég építették. Talán azzal követnek el egye­sek hibát, hogy az üzemet már most befejezettnek tekintik, holott még sok mindent fel kell itt építeni. Elsősorban is üzembe kell helyezni az üze­met és az agyagbányát össze­kötő teljes szállítószalag-rend­szert, és a késztermékek el­szállítását is tökéletesebbé kell tenni. Külön gondot jelent itt a MOSUS típusú félautomata mű­ködése, jobban mondva a fél­automata rossz működése. A vállalat vezetőségének vélemé­nye szerint ez a fontos anyag- mozgató berendezés a tervezett teljesítmény felére sem képes. Félórányi üzemelés után rend­szerint javításra szorul. A gé­pet a bratislavai Építőipari Gépesítési Kutatóintézet techni­kusai, mérnökei állították elő, így jó lenne, ha ugyanez az intézmény gondoskodna a fél­automata üzembiztonságáról is. Jozef Beniczký mérnök, a tornaijai üzem igazgatója cí­mére csak annyit jegyzünk meg, hogy ebben a gyárban is nagy szükség lenne a munka- szervezés tökéletesítésére. Töb­bet kellene törődni a megelőző karbantartás tökéletesítésével és a munkaidő jobb kihaszná­lásával. Egyszerűen csak a vál­lalat legkiválóbb üzemeinek ta­pasztalatait kellene hasznosíta­niuk. Egy szocialista vállalás céljai Több mint 1300 dolgozója van « vállalatnak. Ezeik többsége már bekapcsolódott a szocialis­ta vállalási mozgalomba, és a Győzelmes Február 30. évfordu­lójának tiszteletére vállalati szocialista felajánlást dolgoz­tak ki. Ha ezt teljesítik, az 1978-as évben megtörik a je­get, és az idei esztendő már eltér az előzőektől. A vállalás értelmében mind a téglagyártási, mind pedig a kerámia-panel gyártási tervét túlteljesíti a vállalat. A válla­lás más területeket jis érint, így a tüzelőanyag-felhasználást, az energiagazdálkodást is ész­szerűbbé teszik. Nyilvánvaló, hogy ez végeredményben a nyereségterv teljesítését is kedvezően befolyásolja. A vállalat dolgozóinak most már az elhatározások megvaló­sítására kell összpontosítaniuk, hogy ennek eredményeként mi­nél nagyobb értékeket hozza­nak létre. A vállalatnak az irá­nyítás színvonala fejlesztésére, a szociális ellátás tökéletesí­tésére, a hatékonyság növelé­sére egyaránt szüksége van. Mindez szorosan összefügg a termelés fejlesztésével, különö­sen a lemaradó üzemekben. Reméljük, hogy az év végén szebb eredményekről számolhat be a vállalat életét illusztráló írás. JÄN RAJNIČ legszebb ajándék a virág A bratislavai Kertészeti Vál­lalat legjobb munkacsoportjai­nak egyike az „Elán“ szocia­lista munkabrigád nevet viseli. Ez nagy elismerés, mert ebben a vállalatban nem a legegy­szerűbb megszerezni ezt a cí­met. Munkájuk minőségét az általuk kitermesztett virágok minőségén mérik le. Az itt dol­gozó kertésznők szebbnél-szebb virágokat, örökzöldeket ter­mesztenek, amelyeket a virágot kedvelő emberek a különböző nemzetközi virágkiállításokon is megcsodálhatnak. „A virág is szolgálja a nemzetek közti meg­értést“ — ez az Erika Režuchová vezette ezüst­érmes szocialista munka­brigád találó jelszava. A csoport a kertészeti vál­lalat bratislava-trnávkai részlegén dolgozik, amelynek összterülete 57 hektár. Ebből az említett kollektíva 1,75 hektárnyi területű üvegházról gon­doskodik. Ottjártunkkor is nagy volt a sürgés- forgás. A brigád vezető­jét hol az egyik, hol a másik üvegházba hívták, hogy tanácsot adjon. Akkor éppen Jugoszláviá­ba irányuló szállítmányt raktak fel a várakozó gépkocsikra. A vállalat szállítókocsijai is árura vártak, amelyet a fővá­ros különböző virágüzle­teibe készültek széthor- Erika dani. Az ilyen napot itt „exportnapnak“ nevezik. Közben megismerkedtem Sza­bó Évával, aki egy gyermek édesanyja, Terézia Soltésová- val, aki kislányával büszkélke­dett, Ľudmila Rybaničová két­gyermekes fiatalasszonnyal és Peter VlČekkal, a kollektíva egyedüli férfi dolgozójával. A felsoroltak lényegében a szo­cialista munkabrigád alapító tagjai közé tartoznak. A bri­gádvezető már 1960 óta dolgo­zik a vállalatban, előtte elvé­gezte Bratislavában a három­éves kertészeti szaktanintéze­tet. A későbbiekben nyelvisko­lát is végzett, és ezután cso­portvezető lett azon az osztá­lyon, amely az örökzöldek ex­portálásával és importálásával foglalkozik. Hányféle örökzöl­det termesztenek itt? — Körülbelül 36 félét — vá­laszolja a csoportvezető. — A legérdekesebbek között említe­ném meg a pálmát, a fikuset, a filodendront. Csupán ezek­ből több mint 100 000 darabot termesztünk évente. Ennek ja- Jentős része külföldre kerül, egyharmadát szállítjuk a hazai piacra, elsősorban a nemzetkö­zi nőnap körüli időszakban. Juliana Královičová és Mária Grujláková később kerültek a kollektíváiba. Mindketten bronz­érmes szocialista munkabrigád- tagok. Az elismerést a múlt év­ben szerezték meg. A kollek­tíva tavaly két ügyes leánnyal is gyarapodott, akik közvetle­nül a szaktanintézetből jöttek ide dolgozni. Ľubica Ficelová és Ľubica Čierna azonnal be­kapcsolódott a szocialista mun­kaversenybe. Hogyan illeszked­tek be a kollektívába? — Kitűnően — válaszolja a beszédesebb Ľubica Čierna. — Sok mindent megtanulunk még itt a gyakorlatban. A legjobb minőségű örökzöldet termeszt­jük itt, s így nem véletlen, hogy a szaktanintézetből ide küldik gyakorlatra a tanulókat. Režuchová és Júlia Královičová (A szerző felvétele) —■ A szocialista munkabrigád cím elnyeréséért a CSKP meg­alapításának ötvenedik évfor­dulója tiszteletére kezdtünk versenyezni — mondja Erika Režuchová. — Erre azért is szükség volt, mert a mi mun­kánkban is egyre nagyobb a minőség iránti követelmény. Ez abból is adódik, hogy tulajdon­képpen exportáló részleg va­gyunk. Az itt termesztett nö­vényeknek körülbelül 80 száza­lékát külföldre szállítjuk. Ta­valy például több mint 7 mil­lió korona értékű növényt ter­mesztettünk — 350 millió ko­rona értékűvel többet a terve­zettnél —, ebben az évbein pe­dig már a terv határoz meg ennyit. Feladatainkat teljesíteni akarjuk, sőt 5 százalékkal töb­bet szeretnénk termeszteni a tervezettnél. Erre köteleztük magunkat a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére tett vállalásunkban is. Ezekben a napokban a bra­tislavai virágüzletekben is meg­növekedik a forgalom. Többek között Erika Režuchová és a munkabrigád többi tagjának ke­ze munkáját dicséri az a sok­sok szép virág, amelyekkel a nemzetközi nőnap alkalmából a dolgozó nőket köszöntik munkatársaik és hozzátarto­zóik. JOZEF SLUKA Februári sikerek Ösztönzően hatolt a munkaverseny a tervfeladatok teljesítésére 1978 III. 7. A pardubicei Syntliesia Kelet-csehországi Vegyiművek 3. terme­lési részlegének szocialista munkabrigádfa az idén legalább 30 tonnával túlszárnyalja a tervezett butanol gyárt ást. A vállalás ér­téke mintegy 200 000 korona. Felvételünkön: František Dvorák, Václav Benda és Stanislav Kopriva az üzemelés beindítását ké­szíti elő. [Felvétel: ČTK — I. Sourek) Az ipari üzemek dolgozói jól kezdték az idei évet. Többször írtunk kiemelkedő munkasike­rekről, termelési rekordokról és nem utolsósorban arról, hogy a januári terv teljesíté­sében túlszárnyaltuk a tavalyi eredményeket. Az üzemek dolgozói a ter­melési értekezleteken kitűzött feladatokat teljesítik. A legtöbb munkahelyen már megszüntet­ték az ún. „papírháborút“, vagyis a konkrét tevékenység­hez nem kötődő, formális ha­tározatok „gyártását“. Helyet­te inkább a dolog nehezebbik részét: a minőségileg kifogás­talan munka végzését válasz­tották. A múlt hét végén kaptuk a hírt a Csehszlovák Sajtóirodá­tól, hogy a Slovnaft vojanyi (Vaján) üzemében a Februári Győzelem tiszteletére vállalt kötelezettségek példás teljesí­tésével és az említett célrave­zető munkamódszerek alkalma­zásával több mint 2 millió ko­ronával túlteljesítették a feb­ruári bruttó termelési tervet és 3000 tonna szovjet kőolajat dolgoztak fel terven felül. Nem véletlen, hogy ez a* üzem ért az elsők között célba, mert dolgozói januárban is ki­váló eredményeket értek el. Vajánban a 6. ötéves terv har­madik évét olyan sikeresen kezdték, hogy a mai napig — az év első munkanapjától szá­mítva — a bruttó termelés tervmutatójának egyenletes túl­teljesítésével több mint 3,5 mil­lió koronát termeltek terven felü|. A gazdasági vezetők az idén az üzemek nagy többségében a megnövekedett feladatokhoz méltó, azok teljesítését szava­toló intézkedéseket foganatosí­tanak. Ennek keretében növel­ték a mesterek és művezetők jogkörét, és természetesen a felelősségüket is. Nagy fontos­ságot tulajdonítanak a hazai nyersanyaggal való jó gazdál­kodásnak és a terv egyenletes teljesítésének. Többek között az ezekkel szorosan összefüg­gő feladatokról tárgyaltak Gottwaldovban a cseh cipőgyá­rak feladatainak összehangolá­sával foglalkozó értekezleten, melyen részt vettek az érintett vállalatok vezetői, párt- és tö­megszervezeteinek tisztségvi­selői. Az év vége még messze van, de előrelátóan már az évi terv teljesítéséről tárgyaltak. Nem kis feladatokat kell megolda­niuk: több mint 73 millió pár cipőt kell gyártaniuk, ebből 33 millió pár a hazai üzletek­be kerül. A szocialista munkaverseny eredményei a cipőgyárakban is jelentősen hozzájárulnak a feladatok teljsesítéséhez. A vállalatok vezetői úgy számol­nak a verseny hatékonyságá­val, mint az emberek és a gé­pek teljesítményével. A tanács­kozáson elmondották, hogy a dolgozók 29 százaléka kapcso­lódott be a verseny e bevált formájába. A Szlovák Statisztikai Hiva­talban már intenzíven dolgoz­nak a februári eredmények összegezésén. Minden jel arra utal, hogy népgazdaságunk va­lamennyi ágazatában jó ered­ményeket értek el a dolgozók és a terv minden mutatóját teljesítették, mert a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére valamennyi munka­helyen értékes kötelezettsége­ket vállaltak, s dolgozóinktól már megszoktuk: Ígéretüket meg is tartják. (k. L)

Next

/
Oldalképek
Tartalom