Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-25 / 84. szám, szombat
HÉTVÉGI HATÁRJÁRÁS Minden percet kihasználnak a vetésre Reggel nyolc óra tájban kövér esőcseppek paskolták a határt. A traktorosok és a vetőgépkezelők tanácstalanul kémlelték az eget. Aztán egyre jobban bosszankodtak. Nem csoda, hiszen március nyolcadikétól, amikor az idén előszűr vonultak ki gépeikkel a földekre, mostanáig még csak tíz hektáros területen sikerült elvetniük a tavaszi árpát. A munkát akkor, alig valamivel a kezdés után teljesen lehetetlenné tette az eső. Ráadásul megint úgy látszott, hogy a hétvégét is tétlenül, kényszer-pihenővel kell eltölteni. — Szerencsére azért mégis megemberelte magát az idő — állapítja meg délelőtti határjárásunk közben az ipolyhídvégi (Ipeľské Predmostie) Tag dűlőben Deák Ferenc elvtárs, a szécsénkei (Secianky) Ipoly - mente Egységes Földművesszövetkezet Munkaérdemrenddel kitüntetett elnöke. — Számunkra most igazán nagyon fontos ez, mert mind a 320 hektáron a lehető legkorábban akarjuk elvetni az árpát. A tél végére kevés nedvesség maradt az itteni homok talajban. Néhány napos várakozás, késés vagy lemaradás bőven elég lenne ahhoz, hogy kiszáradjon a föld. Ha ez bekövetkezne, nagyon nehezen indulna meg a csírázás. Délelőtt tizenegykor már valóban nyoma sincs a reggeli esőnek. Könnyűnek azonban mégsem mondhatjuk a nyolcvan hektáros, legsíkabb szövetkezeti parcellán szorgoskodó emberek dolgát. Ugyanis, amint abbamaradt a szemerkélés, szinte perceken belül viharossá fokozódott a korponai (Krupina) dombok felől fújó északi szél ereje. Most már elég néhány lénésnyi távolságot haladni ahhoz, hogy homokkal, porral legyen tele a vezetőgépkezelők arca. — Az agronómusunkat, Cibu- lya Lászlót éppen az imént küldtem be a faluba, hogy mindenkinek védőszemüveget hozzon ki a raktárból. Ezen a parcellán nemrégen szórtuk el a műtrágyát. A szemcsékből még most is látni valamit a földön. A homokkal, a porral együtt könnyen az is a traktorosok és a vetőgépkezelők szemébe kerülhet. Ezt már a vetőgépek nyomába szegődve mondja az elnök, miközben minden lépés után bokáig süllyedünk a porhanyós talajba. Gondosabban megművelt magágyat kívánni sem lehet. Elhinni is nehéz, hogy két-három évvel ezelőtt még rét volt a mostani szántó helyén. — Mintegy hatmillió koronás ráfordítással tettük termékeny- nyé az egész dűlőt. Tavaly már arattunk is ezen a részen. Az egyik felében búzát, a másikba pedig cukorrépát termesztettünk. Ha ezután is csak az elmúlt évihez hasonló terméshozamaink lesznek itt, öthat év alatt teljesen megtérül a rétfeltörés és az alagcsöve- zés ára ... Traktorzúgás szakítja félbe a beszélgetést. Fordulóhoz érkezett az egyik vetőgép. Integetésünkre Klacso István lép ki a Zetor kabinjából. — Most már jól haladunk a munkával — mondja. — Hat méter széles vetőgéppel dolgozunk. Ezzel naponta akár húsz hektáros területet is bejárhatunk. Három ilyen géppel vetjük az árpát. Holnap délutánra mindenképpen befejezzük ezt a táblát. Klacso Istvántól a vetőgépkezelő. Bálint József veszi át A kelet-szlovákiai kerületben a Zemplínsky Branč i gazdaság — amely a Michuľanyi Állami Gazdasághoz tartozik — elsőként kezdte meg a vetést. A tavasziakból az idén 160 hektárt vetnek el. A Jelvételen Michal Tomko, Michal Kelemen és Michal Sinčák a vetőmagot szórják a gépbe. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) a szót. Az ő nevéhez már mindenki hozzámondja a „bácsit“, őszülő hajú, de ereje teljében levő ember. — Az csak természetes, hogy szombaton és vasárnap is késő estig dolgozunk a földeken. Nagyon ki kell használni az időt. Azért mondom, mert én mindig azt tapasztaltam, hogy ahol a legkorábban vetjük az árpát, ott mindig jóval nagyobb termésre számíthatunk, mint a később sorra kerülő parcellákon. Deák Ferenc elvtárs szavai is ezt igazolják. — Tavaly aratáskor 55 mázsás hektárhozamot értünk el a legelsőnek bevetett árpaföldön. Ahol csak azután állítottuk munkába a vetőgépeket, jóval gyengébb volt a termés, így aztán árpából csak 47 mázsa lett az átlagos hozam. Tehát ezzel is magyarázható a mostani fokozott szorgalom. Százötven-kétszáz lépéssel távolabb egy másik traktor közeledik a fordulóhoz. Azonban Hegedűs József is csak egy két percre állítja le a kultivátort és a boronákat vontató gépet. — Igyekezni kell — szabadkozik. — Még ezen a táblán is sok a tennivaló. A többi munka pedig még csak most következik. Fiatal ember a traktoros. Alig huszonhat éves. — Nem sajnálja a határban töltött szombatot? — Nincs ezen mit sajnálni, kérem. Amikor ilyen sürgető a munka, nem ismerünk se szombatot, se ünnepet. Sokba kerülhet ilyenkor minden elfecsérelt óra. Meg aztán az sem mindegy, hogy milyen vastag a boríték a fizetés napján. A szombati és a vasárnapi munkáért prémiumot is fizet a szövetkezet. — Mégpedig nem is keveset — bizonyítja az elnök, amint Hegedűs József rálépve a gázpedálra továbbindul a megkezdett nyomon. — Ügy tervezzük. hogy a tavaszi munkák első szakaszának befejezéséig három-négy hétvégén fogunk dolgozni a határban. Különpré- miumként az idén tavasszal mintegy nyolcezer koronát fizetünk ki a dolgozóknak a szombati és a vasárnapi teljesítménybérek mellé. — Kifizetődik a szövetkezetnek ez a többletkiadás? — Mindenképpen kifizetődik. Erről különben bárki meggyőződhet majd az aratáskor. Magabiztosan, sokéves tapasztalatok alapján mondja ezt az elnök. Az Ipoly menti földek mindig meghálálják az okosan gazdálkodó emberek szorgalmát. LALO KÁROI.V Növelik a hasznosságot 1378 III. 25. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járási pártbizottság és a mezőgazdasági igazgatóság az állattenyésztésben elsőrendű feladatnak tartja a hasznosság fokozását, a létszám gyarapítását. A napokban megtartott komplex értékelésen kiderült, hogy a gazdaságok a hasznosságra vonatkozó határozatok megvalósításában jó eredményeket értek el. Az utóbbi időszakban a tervezettnél gyorsabban javul a szarvasmarha- és sertésállomány termelékenysége a minőségi és az állategészségügyi normák megtartásával. A mezőgazdasági igazgatóság irányítása alá tartozó gazdaságokban az elmúlt évben a tervezett 3598 liter helyett tehenenként 3734 liter tejet termeltek. Egy hektár szántóra számítva 990 literes tejtermelést értek el. Több szövetkezetben és állami gazdaságban jelenleg jóval túlszárnyalják a járási átlagot. A szövetkezetek közül Illésházán (Eliašovce) 4747, Nagylücson (Lúč na Ostrove) 4162, az állami gazdaságok közül pedig Gombán (Hubice) 3097 és Dunatőkésen (Dun. Klátov) 4038 literes a íejési átlag. Nagy fejlődés tapasztalható a nagypakcfl (Veľká Paka) és nagylégi (Lehní- ce) szövetkezetekben, ahol a legfrissebb értékelés alapján 422, illetve 360 literrel növekedett az egy tehénre eső fejési átlag. Kiváló eredményeket értek el darabonkénti napi súlygyarapodásban is. Szarvasmarháknál 0,818 kg-os, hízóknál 1,030 kg- os volt a járási átlag. így 9689 tonna marhahúst adtak piacra, ezzel az eladási tervüket 102 százalékra teljesítették. Ludík György mérnök, a járási mezőgazdasági igazgatóság főzootöchnikusa elismeréssel beszélt a baromfi- és sertéstenyésztésben tapasztalt fejlődésről. Az elmúlt évben — a szocialista gazdálkodás fennállása óta — a legtöbb sertéshúst termelték egy hektár földterületre átszámítva, összesen 26 256 tonna sertéshúst termeltek, és az eladási tervüket is 106 százalékra teljesítették. Igen jó eredményeket érnek el a sertések súlygyarapodásában Illésházán, Vásáruton (Trhové Mýto), Hegyétén (Kútniky), ahol magasan túlszárnyalják az 54,3 dkg-os járási állagot. Malacelválasztásban sem rosz- szak ez eredmények. Pozsony- eper/esen (Jahodná) 21,93, Bakán 20,18, Várkonyban (Vra- kúií) pedig 19,24 malacot választottak el anyakocánként. A mezőgazdasági üzemek a termelékenység egyidejű növelése mellett nagy gondot fordítottak az erőtakarmányok ésszerűbb felhasználására, a végtermékek olcsóbb előállítására. Egy liter tej termelésére jelenleg 33 dkg, egy kilogramm sertéshús termelésére 3,91 kilogramm, egy darab tojás termelésére 17 dkg koncentrált takarmányt használnak fel, ami megfelel a járási párt- határozatok követelményeinek. A jövőben elsősorban a sertéseknél kívánják olcsóbbá tenni a termelést. Ennek érdekében újabb istállókat építenek, a meglevőket korszerűsítik. Erre nagy szükség van, mivel n járás termelési feladatai egyre igényesebbek. Az idén tovább növelik a termelési és eladási termékek mennyiségi szintjét, amely jóval magasabb, mint a 6. ötéves terv végére előírt. Idén a tavaly elért 64,5 millió liter tejjel szemben 65,5 millió liter az előirányzott feladat. 90 tonnával növelik továbbá a marhahús-, 184 tonnával a sertéshústermelés tervét. A feladatok teljesítése érdekében valamennyi mezőgazdasági üzemben szocialista munkaversenyt hirdettek, amely a termelés fokozására, a súlygyarapodás növelésére ösztönzi, mozgósítja a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóit, munkabrigádjait. A jó minőségű takarmányellátás mellett tehát minden remény megvan rá, hogy tovább fokozzák tavalyi jó eredményüket. KRASCSENICS GÉZA A Szlovákiai Hűtőipari és Halfeldolgozó Vállalat presovi üzemének dolgozói minden évben felújítják termelési programjukat. 1 emlékeiket az egész országba szállítják. Nagy népszerűségnek örvend a presovi üzemben készített pacalleves' és töltött paprika, valamint számos más kész- és konyhakész étel. A képen: Anna Jenčová és Božena Kubeková, az egyik szocialista munkabriyud tagjai leszedik a sertéshússal töltött gombócokat a gépről (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) Tavaly nyáron azt írtuk a leleszi Május 1 földmüvesszö- vetkezetról, hogy megtette az első lépéseket az eredményesebb gazdálkodás felé. Milyen eredményekkel? — most erre a kérdésre kértünk választ. — Eredmények. Nehéz erről a zárszámadás után beszélni, kivált egy olyan szövetkezet esetében, amely az elsők között alakult meg hazánkban — mondja Koleszár Gábor, az efsz főagronómusa, majd folytatja. — jövőre ünnepeljük földművesszövetkezetünk fennálláoá- nak harmincadik évfordulóját. Szeretnénk az idén olyan gazdasági eredményeket felmutatni, amelyek méltóak szövetkezetünk régi hírnevéhez. Beszélgetésünk elején két adatra figyeltem fel: A 2476 hektárnyi földterületen gazdálkodó szövetkezet 1976-ot még 6 millió korona ráfizetéssel zárta, 1977-et már „csak“ 3 millióval s ez lényegesen kevesebb. Ismeretes, hogy az utóbbi két évben a Bodrogközben rendkívül rossz volt az időjárás, s más szövetkezetekben sem volt kedvezőbb a zárszámadás mérlege. — Ez az év igen jónak ígérkezik — folytatja Koleszár Gábor a kis időre megszakított beszélgetésünket. — Az ősz is nagyon kedvező volt, így az agrotechnikai időn belül került a földbe a búza. Elvégeztük a biológiai ellenőrzést, a 970 hektárnyi búza mindenütt szépen zöldül, igen csekély arányú a kifagyás. — Mit jelent ez a gyakorlatban? —, Reményeink megvalósulását. 38 mázsát terveztünk hektáronként, s ha az időjárás továbbra is kedvező marad, akkor a negyven mázsás átlagos hektárhozamot is elérhetjük. A búza kilencven százalékát sikerült olyan földbe vetnünk, amely tökéletesen megfelel a követelményeknek. Van 28 hektárnyi kísérleti parcellánk is, melyen hat búzafajta termesztését próbáljuk ki. Szeretnénk olyan alanyokat meghonosítani, amelyek a mi talaj- és éghajlati viszonyainkhoz legjobban alkalmazkodnak. — Mi a helyzet a tavaszi munkák előkészítése és végzése terén? — A tavaszi munkák végzésére pontos tervet dolgoztunk ki. Szövetkezetünkben a búza után a kukorica termesztése a legmeghatározóbb. Ebből 330 hektárnyi területet vetünk majd be. Ennek 30 százalékába korán érő, 50 százalékába félkorai, 20 százalékába pedig kései kukorica kerül. Szeretnénk elérni a hektáronkénti 50 mázsás hozamot. Ezenkívül 70 hektár cukorrépát vetünk. A legmunkaigényesebb kultúrnövényünk pedig a bab. Ez tavaly sajnos nem vált be. — Miért? — Mi még babot eddig nem termesztettünk, így hiányzottá kellő tapasztalat. A vetőmag sem volt a legjobb. A bab megműveléséhez szükséges génünk se volt. Gépünk jelenleg sincs, de a járási mezőgazdasági igazgatóság ígérte, hogy kapunk. — S ha nem tartja meg az ígéretét? — Akkor megint baj lesz. Annál is inkább, mert az idén 200 hektárnyi babot vetünk, s ennek a szakszerű megmunkálása csak korszerű gépekkel lehetséges. — Ez nyilván kötelezi a járási mezőgazdasági igazgatóságot is a szükséges gépek és vegyszerek biztosítására. — Természetesen, de minket is, hogy mindent megtegyünk ezek beszerzése érdekéden. — Minden mezőgazdasági üzemnek nagy gondot okoz a takarmány alap megteremtése is. — E téren nálunk nincs probléma. Megművelhető földterületünk 20 százalékán termelünk takarmányféléket. Ebből 350 hektár a lóhere, 50 hektár a lucerna, 140 a silókukorica, 100 a fűkeverék, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Beszélgettem a fü'ldműv sszövetkezet fiatal gépesítőiéve\ Compoly Bénivel is. Kél éve tölti be e tisztséget. Szep^iben érettségizett a Mezőgazdasági Gépipari Technikumban. — Mi ma a legfőbb gondja a gépesítenek? — Még mindig az alkatrész- és a gumiabroncshiár.y. De a gépállományunk is kiöregedett már. Üj, korszerű gépek kellenének. — Például? —- Legalább 10 új vontató, permetezőgépek stb. A javítóműhelyünk is kicsi, elavult már. Szükségünk lenne több jó szerelőre, javítóra. — Mennyi költséget irányoztak elő az idén új gépek vásárlására? — Erre az évre egymillió háromszázezer koronát. — A javítók és a szerelők száma? — Tizenkettő. Sajnos, nem mindig győzik a munkát. Mire kezdeni kell a tavaszi munkíl- kat, minden rendben lesz. — Mikor kezdik? —■ Ha ilyen meleg és száraz marad az idő, akkor húsvét után megkezdjük a tavasziak vetését. — A munka minősége és ellenőrzése? — Erre is komplex tervet dolgoztunk ki. Megszerveztük többi között a gépek csoportos üzemeltetését. Új prémiumrendszert dolgoztunk ki. Prémiumot csak a jól végzett többletmun* káért adunk. Az elvégzett munka minőségi ellenőrzését szom-1 hatonként egy külön bizottság végzi majd. A vetésért például csak akkor adunk jutalompénzt, ha a vetés már kikelt és jól kftlt ki. — ön mit vár ettől az évtől? — Erre most még nehéz válaszolni, mert az eredmény sok mindentől függ. Szeretnénk a harmincéves évfordulót iő gazdasági eredményekkel köszönteni. Ezért a szövetkezet valamennyi dolgozóin nimdent meg- tGSZ. TÜRÜK ELEMÉR Itt sohasem volt könnyű