Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-20 / 78. szám, hétfő

NÉGY BÄTOR FIATALEMBER A bátrak sportjának általá­ban a repülést és a repüléssel kapcsolatos sportokat tartják. Nem kétséges: a látványos, de amellett rendkívüli felkészült­séget igénylő tevékenységhez jókora bátorság kell. Hason­lóan bátor embernek kell len­nie annak is, aki a vizek mé­lyére száll le, s kutatja azok csodálatos titkát, ismeretlen vi­lágát. Igaz, a búvárkodás nem annyira látványos, mint a repü­lés, hiszen a kíváncsiak és cso­dálkozó szernek elől elrejtve, a vizek csendes birodalmában végzi munkáját a búvár. Ezek közé tartozik Apátújfa­luban (Opatová Nová Ves), a nagy kürtösi (Veľký Krtíš) já­rásban négy fiatalember: Trnka Marian, Trnka Jaroslav, Oko- lenszky János és Beviz István, akik nem teljes két éve indul­tak el, hogy betekintsenek a csodálatos világba. Két éve csu­pán, kedvtelésből, s ma már szervezetten, a HESZ apátújfa- lusi helyi szervezete keretében működő „KORÄL“ búvárklub­ban dolgoznak. Természetesen kedvtelésből, munka után csi­nálják mind a négyen. Nem könnyű összehangolni szabad idejüket, hiszen mind a négyen más-más munkaterületen, sőt más helységben is, dolgoznak. Jaroslav a vámhivatal dolgozó­ja Ipolyságon (Sahy), Marian buldozéros Alsópalojtán, János autószerelő Zsélyben (Zelovce), István pedig a vendéglátóüzem vezetője Apátújfaluban. A sport szeretete az, ami segít le­küzdeni az akadályokat. A sportszerűen űzött búvárkodás mellett találnak időt és módot arra is, hogy tapasztalataikat átadják a fiataloknak, népsze­rűsítsék az úszást, gyakorlati formában is segítsék annak előmozdítását. A járás iskoláit látogatják, ahol felajánlják se­gítségüket a tanulók úszások­tatásához. Ilyen céllal látogat­tak el az Ipolynyéki (Vinica) AKI-ba, ahol a tanulók nagy érdeklődéssel hallgatták él­ménybeszámolójukat. Pidga és i jégkorong vb A jégkorong-világbajnokság nemcsak a játékosokra váró negyven mérkőzés, amelyet a prágai sportcsarnokban bizo­nyára telt ház tekint meg. A játékosoknak és a világbajnok­ság további résztvevőinek nem lesz túlságosan szabad ideje, ezért annak kihasználására nagy gondot kell fordítani. Er­ről a szervező bizottság hét tagja gondoskodik. Az a kívánságuk, hogy a jégkorongozók, a tisztségviselők és a jégkorong-világbajnokság minden további résztvevője a lehető legjobb benyomásokkal távozzon Prágából és Csehszlo­vákiából. Kellemessé akarjuk tenni mindannyiuk csehszlová­kiai tartózkodását. Tudjuk azt, hogy a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (LIHG) vezetőségi tagjaival feleségük is Prágába jön s nem mindegyiküket ér­dekli a jégkorongozás. Ezt a megállapítást Rudolf Bára. az előkészítő bizottság vezetője tette. —Az ötlet Bulgáriában szüle­tett, a Fekete-tenger vizében — mondta Jaroslav. — Fürdés közben a kíváncsiság néhány alkalommal levitt minket a ten­gerfenékre, amelynek csodála­tos világa nagyon megfogott minket. Először csak kezdetle­ges felszereléssel: szemüveg­gel, úszópipával gyakorolgat- tunk, majd kapcsolatba kerül­tünk a komáromi (Komárno) „AKVA“ búvárklubbal. Ennek tagjai, Egyed Gyula elnökkel az élen messzemenő segítséget nyújtottak nekünk további fej­lődésünkhöz. Tőlük kaptuk az alapokat, majd később ott sze­reztük meg a műszeres merü­léshez szükséges alapfokú képesítést is. Felszerelést vá­sároltunk, komolyabb munká­hoz láttunk, aminek ma már komoly eredménye is van. ■Ŕ A jelenlegi igényeikhez, munkájukhoz kielégítő a felszerelésük? — Még nem teljes, de minden tagunknak van oxigénpalackja és egyéb felszerelése. Sajnos, légzőautomatája nincs mind­egyikünknek, pedig erre nagy szükségünk lenne. Egyelőre nem tudjuk beszerezni, pedig további eredményes munkánk­hoz erre feltétlenül szükségünk lenne. Akárcsak az oxigénpa­lackok töltéséhez szükséges kompresszorra, mert jelenleg Zvolenba kell járni tölteni azo­kat. Kezdetben gondot okozott az is, hogy minden felszerelést saját pénzünkön kellett besze­rezni, de később a HESZ járási bizottsága a KB-tól jelentős ösz- szeget eszközölt ki számunk­ra felszerelés vásárlására. * Ügy tudom, lakóhelyükön mindössze egy kis patakocs- ka csörgedezik, a közeli Ipoly vize is sekély a bú­várkodáshoz. Hol szerzik tapasztalataikat? — Bizony elég távolra kell mennünk egy kis merülési le­hetőség után. A közel száz ki­lométerre levő ružinái (loson­ci járás) víztárolót szoktuk A jégkorong-világbajnokság előestéjén, április 25-én este Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök a Cernin palo­tában fogadást ad. Április 26- án délelőtt a külföldi delegá­ciókat és a játékvezetőket az Óvárosi városházán Zdenék Zuska, Prága főpolgármestere fogadja. Az egyes prágai vállalatok, mint a ČKD, České Keramické závödy, Tesla, Motokov, Stroj- import, Vodné stavby, Koospol védnökséget vállaltak a részt­vevő csapatok fölött. Ezeknek megmutatják a vállalati mun­kahelyeket, megismertetik őket Prága nevezetességeivel, de mindez nem megy a sportmű­sor rovására. A töblw résztve­vőt kirándulás várja, Karlštejn- be, Slapyba, Karlovy Varyba, Konopištebe. Megtekintik, a történél mi és az új Prágát. F.zen kívül a Prágai Tavasz koncertjei, a Smetana és a Tyl Színház előadásai és a Laterna Magica szórakoztatja a VB résztvevőit. felkeresni, ahol a feltételek aránylag kielégítők. ★ Kérték-e már segítségüket valahová? — Eddig két alkalommal kel­lett vízbe szállnunk mentési céllal — veszi át a szót Ma­rian. — Az egyik alkalommal a ružinái víztároló fenekéről a Lovinobafíai Magnezitüzemek motorcsónakját halásztuk ki. Nem volt könnyű munka, már csak azért sem, mert az elme- rülés helyét nem tudták pon­tosan megjelölni, meg aztán vad, viharos, hideg időben vé­geztük a munkát. Hét órán át dolgoztunk, míg végül sikerült megtalálni és kiemelni a csó nakot. — A másik eset egy tragé­diával kapcsolatos. Tavaly, jú­lius 11-én az Ipolyban kellett megtalálni egy 14 éves magyar- országi fiút, aki barátja sze- meláttára fulladt a folyóba. A késő esti órákban, másfél órás keresés után sikerült megtalál­nom a holttestet. Borzasztó látvány volt, soha sem fogom elfelejteni. Ez a tragikus eset is ösztönöz minket arra, hogy minél több gyerekkel sajáttí- tassuk el az úszást, ami sok esetben az életet jelentheti. ■A Társklub működik-e a közel­ben, amellyel tapasztalat­cserét végezhetnek? — Sajnos, a közép-szlovákiai kerület déli járásaiban sehol nincs ilyen klub. Teljesen a magunk erejéből inspiráló társ nélkül végezzük gyakorlatain­kat. Magunk határozzuk meg a normát és a feladatokat is. összetartás, erős akarat nélkül bizony nem tudnánk ilyen ered­ményeket elérni. További terveik? — Népszerűsíteni szeretnénk á sportszerűen űzött búvárko­dást, tanítani a fiatalokat úsz­ni. Sajnos, ehhez azonban nem a legkedvezőbbek járásunkban a feltételek. Komolyabb fo- lyójik nincs (az Ipoly a szabá­lyozás után, nyáron patakká szelídül), strandfürdő pedig mindössze egy van a járásban. Illetve most már kettő, mivel itt, Ipolynyéken idén megnyí­lik egy újabb strandfürdő, mely jelentősen hozzájárulhat járá­sunk úszósportjának fejleszté­séhez. Ezt szeretnénk lehető­ségeinkhez mérten elősegíteni, szakmai téren pedig minél töb­bet fejlődni s magasabb képe­sítést szerezni. BOJTOS JÁNOS A Poldi Kladno csapata egyre határozottabban tart az újabb baj­noki cím felé. Képünk a VSZ elleni mérkőzésen készült. (Berenhaut felvétele) CSAK ÍGY TOVÁBB Nagycétényben (Veľký Cetín) jól működik a sportegyesület, megérdemli, hogy írjunk róla. Tavaly júniusban fejezték be a sportöltöző építéséi, amelyet ünnepélyes keretek között ad­tak át rendeltetésének. A falu felnőtt csapata hat­pontos előnnyel bajnokságot nyert és a sportszerűség! ver­senyben is az első helyen vég­zett. A NOSZF 60. évfordulójának tiszteletére labdarúgó-tornát rendeztek a komjatice, janí- kovcel, berencsi IBranč) és nagycélényi csapat részvételé­vel, amelyen a házigazdák a harmadik helyen végeztek. Az őszi idényben kezdetben nem úgy szerepelt a csapat, ahogy a szurkolók szerették volna, kevés volt a tapasztalat a felsőbb osztályban. A rend­szeres alapos edzéseik azután hétről, hétre javítottak a hely­zeten. A politikai nevelő munka te­rén elért eredményekkel is el­ismerést érdemelnek. A sport­egyesület tagjai együttműköd­nek a Nemzeti Front tömeg- szervezeteivel. Az önkéntes véradók között az egyesület 14 tagját találjuk. A CSEMADOK- kal együttműködve műsoros ünnepélyt rendeztek a futball- pályán. A helyi efsz idénymun­káinál a sportolók és a szur­kolók nagy segítséget nyújta­nak. A faluszépítési akció ke­retében 500 órát, a sporttelep karbantartásánál 200 órát. az Agrokomplex munkálatainál 250 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Az év végéig ez csaknem 25 0X10 korona értékű munkát jelent. A sporlegyesüleit gyakran szervez kirándulásokat, ame­lyen az egyesület tagjai s azok családtagjai is részt vesznek. Így nagyszerű kollektíva ko- vácsolódik össze és a csapat egyre méltóbban képviseli a falut. SZÁRAZ elek Jk évszázad legrosszabb tréfája“ Még el sem takarították' a má­sodik világháború szörnyű rom­jait, még alig ébredt borzalmas ájulásából Európa, amikor a FIFA elhatározta: folytai ja a labdarúgó- világbajnoki tornák rendezését. A nagy világégés után 1946 jú­liusában Luxemburgban tartotta meg történelmi nevezetességű kongresszusát, amely jelentős ha­tározatot hozott. A visszavonulás gondolatával foglalkozó Jules Rí­met, a FIFA nagyérdemű elnöke tiszteletére a tornának ainúgy- sem hivatalos „világbajnokság“ (csak Világ Kupa) nevét a Rí­met Kopa névre változtatta. Rí­met, aki 195(j-ban halt meg, fel­ajánlotta: annak az országnak a csapata, amely háromszor nyeri el a kupát, végleg hazaviheti. És mint ismeretes, Peléék haza is vitték 1970 ben Mexikóból. Ezen a kongresszuson szűnt meg a FIFA és Anglia ,,háborús viszonya“; az angolok elásták a csatabárdot, és újra beléptek a nemzetközi szövetség tagállamai közé. Ezen a kongresszuson tol­mácsolta a jugoszláv küldött, hogy a Szovjetunió is kéri felvé­telét a FIFÁ-ba. A nemzetközi szö­vetség Brazíliát bízta meg a IV. világbajnokság megrendezésével, mivel Európában nem volt olyan ország, amely vállalhatta volna a lebonyolítást. Brazília előre ünnepelt Harminchárom nemzet nevezett a brazíliai VB-re, és ha figyelem­be vesszük a háborús előzrvnye- ket, akkor ez a szám várakozáson felüli. A szocialista tábor orszá­gai közül egy sem jelentkezett. Hazánknak ebben az időben nem volt olyan válogatottja. amely megállta volna a helyét a tenge­rentúlon. Bican és a többi híres csehszlovák futballista kiörege­dett, túl lassúak voltak ahhoz, hogy sikeresen vehessék lel a harcot a világ legjobbjaival. Kü­lönben is a háború sújtotta és le­gyengült Csehszlovákia nem vál­lalkozhatni! ilyen draga és hosszú útra. Hasonló volt a helyzet Magyar- országon is. Csak ebben az idő­ben kezdett felragyogni Puskásék és Bozsikék csillaga. Hogy a já­ték körül még nem volt minden rendben, azt bizonyítja az 1349. évi prágai 5:2-es vereség is. A világbajnokság megkezdése előtt kellemetlen meglepetés érte a lelkesen készülő brazil rendező­ket. A 16-os döntőbe jutott csa­patok közül három, Skócia, In­dia és Törökország nem vállalta a távoli utazást. A skótokról a rossz nyelvek azt beszélték, hogy már akkor is skótok voltak, míg Indiát a FIFA „ijesztette“ meg azzal a szabállyal, hogy „minden játékosnak cipőben kell futballoz­ni“; Indiában pedig csak mezít­láb rúgták a bőrt.. . A három csapat kiesése nem­csak a mezőnyt nyirbálta meg, liánéin az eredetileg tervezett le­bonyolítási rendszert is felborí­totta. Ennek egyrészt örültek a rendezők, mert a FIFA eredetileg kiesési rendszerben akarta lebo­nyolítani a VB-t. A lemondások következtében azonban sikerült a braziloknak keresztül vinniük, hogy négy csoportba osszák be a 13 részttffevőt, és a négy csoport­győztes körmérkőzést játsszék a végső győzelemért. Egész Brazília meg volt róla győződve, hogy övé a világ leg­jobb csapata, amely majd „papí­ron“ is bebizonyítja ezt a Mara- oana stadionban. A közvélemény nyomására Flavio Costa edző (ő vezette az együttest a francia- országi VB n is) szigorú fegyel­met vezetett be a felkészülés fo­lyamán. Volt mersze például ha- zakiilileni az edzőtáborból az ak­kori brazil labdarúgás „királyát“, Baltazart, aki legalább olyam nagy bohém volt, inint jó futbal­lista. Később persze visszahívta, de ezzel a cselekedetével minden­ki tudtára adta, nem tűr meg semmilyen kilengést a felkészülés folyamán. A brazil csapaton kívül # az angol együttest tartották a má­sodik számú esélyesnek. „Ször­nyű“ csapatnak titulálták az an­gol válogatottat, amely „birodal­mában“, a Wembley-stadionban 1872 óta senkitől sem szenvedett vereséget. A IV. világbajnokság nyitó mérkőzését 1950. június 24-én ját­szotta a házigazda Brazília és Mexikó. A még nem teljesen kész Maracana stadionban 100 ezer né­ző zsúfolódott össze, s amikor ki­futott a pályára a két csapat, huszonegy ágyúlövés, sziporkázó tűzijáték és ötezer felröppend postagalamb jelezte: megkezdő­dött a IV. labdarúgó-világbajnok­ság. Repülőgépek, helikopterek köröztek a stadion felett, s a megnyitó egy kicsit a híres riói karnevált idézte, amely előzetes ízelítő volt a végső győzelem ün­nepléséből. A záróünnepség annál szomorúbb volt.: * A brazil válogatott első mérkő­zésén könnyedén, szinto játszva győzött Mexikó ellen. Amikor Bal- tazar, Ademir és Jair elkezdett a pálya közepén „háromszögezni“ és percekig nem adták a labdát az ellenfélnek, a nézők ájuldoztak a boldogságtól. Nem úgy négy nappal később Sao Paulában; mert kilátott már olyat, hogy a brazil együttes csak döntetlenre játsszék Svájc ellen . . . Dávid—Góliát 1:0! , Anglia részvétele a IV. világ­bajnokságon csaknem történelmi nevezetességű volt. A futball ta­nítómesterei első mérkőzésüket még simán vették Chile ellen, de aztán robbant a bomba: az USA válogatottja 1:0 arányban legyőz­te a futball őshazájának képvise­lőit! A Dávid—Góliát mérkőzés óta nagyobb szenzáció nem szü­letett a sport világában! Hogyan történhetett ez meg, mi­kor egy nappal a meccs előtt az egyik angol lap nagy hangon kö­zölte: „A világon már csak két nemzet van, amely nem tanult meg futballozni: az eszkimók és az amerikaiak!“ Nos, az amerikaiak csakugyan nem futballoztak valami kápráza­tosán, de hát a vak tyúk is ta­lál szemet: a mérkőzés 35. percé­ben a Haitiből származó Geatjens középcsatár egy szabadrúgás után labdástul a kapujába sodorta az angol kapust, és megszerezte a találkozó egyetlen gólját. Hiába rohamoztak az utolsó percig az angolok, nem tudtak kiegyenlíte­ni. A gólnál állítólag „érdeme­ket“ szerzett a jobbhátvéd Ram­sey is, az angol válogatott volt szövetségi kapitánya. Hibáját azonban már jóvátette, 1966-ban világbajnokságot nyert az angol válogatottal. Egyébként nem akár­milyen angol csapat játszott az USA ellen. Nézzük csak a neve­ket: Williams — Ramsey, Aston — Wright, Hughes, Dickinson — Finney Mortensen, Bentley, Man- nien, Mullen. A „nagyágyúk“ kö­zöl mindössze Matthews hiány* zott. Állítólag az edzője a spa­nyolok elleni mérkőzésre tartogat­ta . .. Amikor megérkezett Angliába az eredményt jelző sürgöny, a szurkolók egyszerűen nem akar­ták elhinni, s csak azt hajtogat­ták: „Az évszázad legrosszabb és legbutább tréfájával akarnak bo­londot csinálni az emberbő! . . .“ Ez azonban nem volt sem rossz, sem buta tréfa, hanem igazság. Húsz év után Anglia elindult a világbajnokságon, hogy bemu­tassa tudását a tömegnek, amely' lyel hosszú esztendőkig nem akart keveredni, aztán leckét ka­pott az amerikai „eszkimók­tól“ . . . Da nemcsak Anglia „lialálozott“ el az 1950-es világbajnokságon. Hasonló sorsa jutott a kétszeres világbajnok és a cím védője, Olaszország is. A 11. csoportban nem bírt az 1948-as olimpiai baj­nok svéd válogatottal, amelynek színeiben olyan ismert labdarú­gók játszottak, mint Jeppson, Skogluml, Píilinc és Nordnhl. A világbajnoki cím védője és a labdarúgás „feltalálója“ együtt utazott vissza Európába. Azt mondják, hogy ez volt a legszo- mnrú.bb repülőgép, amely valaha is repült Rióból az európai par­tok felé. A két nagy esélyes kiválása után két európai (Spanyolország és Svédországi és két dél-ameri­kai (Brazília és Uruguay) együtt- tes került be a négyes döntőbe. (Szombaton: A brazil remények temetése.) TOMI VINCE Az 1950-es világbajnokság plakát­ja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom