Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-18 / 77. szám, szombat

H CSKP HB EUÉKSEGENEK MENTESE A CSKP XV. KONGRESSZUSA HATÁROZATAI TEUESÍTESERŰL ES AZ EZZEL KAPCSOLATOS TOVÁBBI ELJÁRÁSRÓL „(Folytatás a 6. oldalról) Viszont nem minden évzáró taggyűlést jellemzett a tárgy­szerű, nyíltan bíráló és önbí- rá'ló jellegű megközelítés, az adott hatáskörben a fogyaté­kosságok leküzdésével és az azzal kapcsolatos elvtársi véle­ménycsere, hogy a továbbiak­ban az egyes munkahelyeken konkrétan hogyan javítsák a munkát. Ez csak arról tanús­kodik, hogy elsősorban a já­rási pártbizottságoknak ered­ményesebben meg kell szüntet­niük a pártszervezetek munká­jának hatásfokában mindmáig megnyilvánuló indokolatlan különbségeket, hogy a munka jó tapasztalatait nagyobb mér­tékben általánosítsák és érvé­nyesítsék valamennyi pártszer­vezet tevékenységében. Minél nagyobb és bonyolul­tabb feladatokat kell megolda­nunk, annál nagyobbak az összes kommunistával, a párt szervező, nevelő és kádermun­kájával, a vezető szerep elmé­lyítésével szemben támasztott igények. Azáltal, hogy a párt a marxizmus—leninizmus tudo­mányos tanításához igazodik és soraiban tömöríti a társada­lom legjobb erőit, rendelkezik annak minden feltételével, hogy a fejlődés követelményé­vel összhangban járjon el, tár­gyilagosan elemezze és előre­lássa a társadalom szükséglete­it, kidolgozza a lie 1 yes progra­mot, kitűzze a célokat és meg határozza elérésük módját. Elmélyült dolgozóinknak a párt iránti bizalma. Ez annak az eredménye, hogy pártunk levonta a tanulságot a válsá­gos fejlődésből, konszolidálta sorait, felújította és megszilár­dította egységét, és következe­tesen a lenini úton halad. Ve­zetésével népünk számos olyan változást hajtott végre, ame­lyek országunkat a szociálisul közösség szilárd részévé, dol­gozóink boldog hazájává vál­toztatták. A párt tekintélye és az em­bereknek a politikájába vetett bizalma nem egyszer s min­denkorra adott. Ez állandó fo­lyamat és küzdelem a dolgozók érdekeinek és az egész szocia­lista társadalom szükségletei­nek megvalósításáért. Ebből az a feladat következik, hogy a következő időszakban s© elé­gedjünk meg azzal, amit elér­tünk, ne torpanjunk meg, ha­nem tűzzünk ki egyre maga­sabb célokat. Bátran haladjunk előre, intenzíven dolgozzunk az egész nép érdekében. Csakis így szilárdíthatjuk meg a dol­gozóknak a párt iránti bizal­mát. Ezt állandóan tudatosíta­nunk kell. Ennek tükröződnie kell a különböző színtű párt­szervek, minden egyes alap­szervezet és az összes kommu­nista munkájában. Az emberek minket, kommu­nistákat nem a szavak, hanem elsősorban a tettek szerint is­mernek. A kommunistáknak mindig közel kell állniuk az emberekhez, ismerniük kell problémáikat, nehézségeiket, örömeiket, nem szabad önelé­gülteknek lenniük, megszédül­niük a sikerektől, nem veszt­hetik el fejüket az átmeneti nehézségek miatt. Minket nem téríthet el az a tény, ha meg nem értésbe, vagy ellen­kezésbe ütközünk. Nem hala­dunk kész, kikövezett úton, minden szakaszát nekünk kell fe lépítenünk. A szocialista forradalom cél­jaiért folytatott küzdelem hosz- hzú, rendkívül bonyolult folya­mat, amely azzal kezdődik, hogy h munkásosztály átveszi a hatalmat. Minden új szakasz új követelményeket, egyre igé­nyesebb feladatokat támaszt velünk szemben. A forradalini- ságot, az áldozatkészséget nem­csak a szocialista építés kez­detén követeltük meg. resszus határozatait. Minden irányító szervnek, minden ve­zető dolgozónak szem előtt kell tartania, hogy a kongresz- szusi irányelvek megsértése sú­lyos politikai, ideológiai-neve­lési és erkölcsi következmé­nyekkel jár. Nem véletlenül hangsúlyozzuk, hogy a párttag, elsősorban a vezető dolgozó elvhűsége főleg abban nyilvá­nul meg, hogy mindennapi te­vékenységükben hogyan telje­sítik a rájuk bízott feladatokat, hogyan harcolnak a párt poli­tikájáért, hogyan tudják azt megvalósítani és céljait meg­magyarázni. Ebből adódik az a szükség- szerűség, hogy naponta javíta­nunk kell a párt sokrétű tevé­kenységét, belső életét, a dol­gozókra gyakorolt befolyását, szilárdítanunk kell vezető sze­repét. Ez a feladat nem értel­mezhető úgy, hogy az alapszer­vezeteknek, a járási és kerületi bizottságoknak, a Központi Bi­zottságnak magára kell vállal­nia az állami és gazdasági szer­vek feladalait. Ellenkezőleg, olyan munkastílust és munka­megosztást kell alkalmazniuk, hogy teljesen nyilvánvaló le­gyen az állami és gazdasági szervek felelőssége azokért a feladatokért, amelyeket köte­lességük teljesíteni. Az állami és a gazdasági szervek, a tár­sadalmi szervezetek mindenne­mű helyettesítése leszűkíti fe­lelősségükéi, alibizmust szül, és opportunizmushoz vezet a gya­korlatban. Forradalmi erőre és áldozatkészségre van szükség 1978. III. 18. Ma i-s, amikor a fejlett szo­cialista társadalmat építjük, valóban forradalmi feladatokat oldunk meg. Ezek közé tartó­juk a tudományos-műszaki fej­lesztés. Aligha találnánk vala­kit is, aki szavakkal ne ismer­né el a tudományos-műszaki haladás szükségszerűségét. Szá­mos dokumentumot dolgoztunk ki e feladat teljesítésével kap­csolatban. A gyakorlatban azon ban tapasztalhatjuk, hogy sok még a hiányosság, lassan való­sulnak meg a Központi Bizott- »ág és a kormány határozatai, maradisággal találkozunk. Mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy sok vezető dolgozó for­málisan kezeli ezt a feladatot, nem érti meg, hogy a tudomá­nyos-technikai forradalom alap­vető változásokat igényel a munkastílusban és a munka- módszerekben, megköveteli, hogy határozottan harcoljunk a bürokratizmus és a rutin­munka ellen. Nem érti meg mindenki, hogy a tudomány elősegíti az emberi munka egész jellegének megváltozta­tását, és egyúttal megváltoztat­ja az emberek életének-anyagi és szellemi módját is. Amint a XV. kongresszus hangsúlyoz­ta, a tudományos-műszaki fej­lesztésért folytatott harc a párt elsőrendű feladata. A kommu­nisták kötelessége, hogy a mű­szaki haladásért folytatott küz­delem élére álljanak, sokolda­lúan támogassák az új műsza­ki megoldásokat, és következe­tesen harcoljanak a technikai nuaradiság és a rutinmunka el­len. Ezzel szorosan összefügg az s feladat, hogy küzdjünk a jó minőségű munkáért, a haté­konyságért és a gazdaságos­ságért. A XV. kongresszus a nap feladatának nevezte ezt, hangsúlyozva, hogy ez feltéte­lezi elsősorban a 6. ötéves terv teljesítését és az életszínvonal emelkedését. E feladat megol­dásához valóban forradalmi erőre és áldozatkészségre van szükség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden lehetősé­get ki kell használnunk a lehe­tő legmagasabb munkatermelé­kenység elérésére, ez a döntő tényezője a szocialista gazda­ság valamennyi ágazata fejlő­désének. A szocializmusban, amikor a termelőeszközök a társadalom tulajdonában van­nak, ésszerűen és jói kell gaz­dálkodni, nem pazarolhatjuk az anyagokat, nyersanyagokat, a munkát és az időt. Társadal­munk növekvő gazdasága a szükségletek egyre teljesebb kielégítését szolgálja, és ez nemcsak a források nagyságá­tól, hanem racionális és haté­kony kihasználásuktól is függ. A pártszerveknek és -szerve­zeteknek a szövetségi kormány­ban, a nemzeti kormányokban, a minisztériumokban, a terme­lési gazdasági egységekben, a vállalatokban, a műhelyekben, a szakszervezetekben, a SZISZ- ben dolgozó kommunistáknak nem szabad beletörődniük ab­ba, hogy óriási eszközöket fa­gyasztanak be a rossz minősé­gű és fölösleges termékek, a megkésve átadott kapacitások, azok a kapacitások, ame­lyek nem érik el a terve­zett mutatókat, a nem felsze­relt gépek és berendezések, azok a berendezések, amelye­ket az alacsony műszakszám miatt nem használnak ki meg­felelően. Az állásidő, a hiány­zások, a fluktuáció, a különfé­le üzemzavarok, a munkaszer­vezés fogyatékosságai is olyan veszteségeket okoznak, amelye­ket nehezen tudunk számmal kifejteni. Ez is bizonyítja, milyen fon­tos, hogy mindenütt tettekre váltsák jelszavukat: mindenki saját munkahelyének gazdája. Nem elegendő a célok és fel­adatok meghatározása, harcol­ni is kell értük. Amint már hangsúlyoztuk, a hazai piac el­látása életünk politikailag rendkívül érzékeny része. Álta­lában az egész országban jó a piaci ellátás. Ha problémák merülnek fel a lakosság ellá­tásában, meg kell kérdeznünk, hogy az illetékes helyeken a kommunisták hogyan érvénye­sítik a párt vezető szerepét, hogyan teljesítik a XV. kong­A jó minőség és a hatékonyság követelménye mindenütt érvényes A feladatok bonyolultságának növekedésével párhuzamosan megerősödhetne a felelősség helyettesítésének vagy lerázá­sának irányzata. Ez nem erősí­tené, finnem gyengítené a párt vezető szerepét, ellentétben áll­na a párt és állami irányítás lenini értelmezésével. Admi­nisztratív módszerekhez vezet­ne, bénítaná a pártmunkát, amelyek súlypontja a politikai irányítás, a szervező, káder- és nevelőmunka, az emberek kö zött végzett munka. Ebben a pártszervek és -szervezetek pó­tolhatatlanok. Feladatuk, hogy irányítsák, egybehangolják és ellenőrizzék az állami és gaz­dasági szervekben dolgozó kom­munistákat. Ez a döntő. A ter­melésnek, a közlekedésnek, az építőiparnak, n tudománynak és technikának, a kereskede­lemnek, a szolgáltatásoknak, az egészségügynek, az oktatás­ügynek, a tájékoztató esz­közöknek, a politikai nevelő munkának, az egész gazdasági alapnak és a felépítménynek, az egész politikai rendszernek egybehangoltan és magas szin­ten kell dolgoznia. Ez növeli a párt politikai szervező munkájával szemben támasztott igényeket. A jó mi­nőség és a hatékonyság köve­telménye vonatkozik a társa­dalmi élet valamennyi terüle­tére ugyanúgy, mint a küzde­lem éléti álló pártszervek és -szervezetek mindennapi tevé­kenységére. A politikai szerve­ző munka tökéletesítése állan­dó folyamat, amely megkövete­li: szüntelenül ügyeljünk arra. hogy formáit és módszereit céltudatosan a pártpolitika fő feladatainak teljesítésével szemben támasztott igényekből és megvalósításuk konkrét fel­tételiből vezessük le. Lényegesen meg kell javítani a párthatározatokkal végzett munkát. A párthatározatoknak gyorsan el kell jutniuk azokba a szervekbe, ahol döntenek megvalósításukról, javítani kell a határozatokkal folytatott munka valamennyi szakaszát, kellő időben és komplex mó­don történő lebontásukat a he­lyi feltételekre, megvalósításuk módjának, a felelősségnek és az ellenőrzés mikéntjének meg­határozását. A mindennapi gyakorlatban látjuk, milyen fontos, hogy ma- xas fokú elkötelezettségre és arra törekedjünk, hogy minden párttag részt vegyen a pártpo­litika kialakításában és meg­valósításában. Állandóan dol­goznunk kell az emberekkel, a kommunistákat konkrét felada­tokkal kell megbízni, és ellen­őriznünk kell azok teljesítését. Ezzel kapcsolatban előtérbe ke­rül az a követelmény, hogy to­vább fokozzuk a taggyűlések szerepét, javítsuk a pártbizott­ságok munkáját, konkrétabban irányítsuk a pártcsoportokat, s mindezzel erősítsük az alap­szervezetek akcióképasségét. Az alapszervezetek által szilár­dul meg a párt és a tömegek kapcsolata, a párt általuk mé­lyíti el a társadalom any'agi és kulturális élete valamennyi te­rületén hatását. Állandóan tu­datosítanunk kell, hogy éppen ez jelenti a kongresszusi prog ram, a Központi Bizottság, a kerületi és járási bizottságok határozatainak megvalósításá­ért folytatott harc fő frontját. Sokkal céltudatosabban és következetesebben kell ügyel­nünk arra, hogy a járási és kerületi bizottságok irányító tevékenysége hatékonyan segít­se a pártszervezeteket tevé­kenységük, mu n k a módszere i k javításában, abban, hogy hozzá­járuljanak a termelés haté­konyságának növeléséhez, a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsításához, az elvtársi légkör elmélyítéséhez, az alko­tómunkához, a tömegpolitikai és az agitációs munka fejles*- téséhez, a kommunisták és a dolgozók kapcsolatának állan­dó megszilárdításához. A kong­resszusi irányvonal megvalósí­tásáért folytatott küzdelemben el kell érnünk kivétel nélkül az összes alapszervezet nagy aktivitását úgy, hogy egyetlen egy szakaszt se hanyagoljunk el. A pártszervek és -szerveze­tek irányítómunkájának haté­konysága szorosan összefügg a párton belüli tájékoztatás szín­vonalával. Ez minden szakaszon és szinten a pártmunka fontos részét képezi, aminek állandó figyelmet kell szentelnünk. A tájékoztatás minőségétől és ru­galmasságától, tárgyilagosságá­tól és objektivitásától függ a döntések hatékonysága. A Köz­ponti Bizottság figyelmet szen­tel az egész tájékoztatási rend­szer javításának. A mindenna­pi munkában nagyobb hang­súlyt kell fektetni arra, hogy teljes mértékben kihasználjuk az összes rendelkezésünkre ál­ló információs forrást, hogy jobban dolgozzunk a párthatá­rozatokkal, a központi pártsaj- tóban közölt cikkekkel, tanul­mányokkal. A párt vezető szerepének ér­vényesítésében, politikánk meg* valósításában mindig kulcsfon­tosságú volt és lesz a jövőben is a kádermunka Fokozódnak az igények a kádermunkában Pártunk számos fejlett, osz­tályöntudatos, áldozatkész, szakmailag képzett dolgozót nevelt fel. A munkásosztályból, a dolgozó népből származók minden területen hűek a szo­cializmushoz. Abszolút többsé­gük megfelel az igényes krité­riumoknak, a párt megbízhat bennük. A XV. kongresszus ér­tékelte azt a nagy munkát, amelyet ezen a téren végeztek a konszolidálási folyamatban, a válságos időszak következmé­nyeinek leküzdése és a XIV. kongresszus irányvonalának megvalósítása során. Ez a pozi­tív fejlődés folytatódik. Az élet azonban egyre na­gyobb igényeket támaszt a ká­derekkel szemben. A termelés- lien és az egész társadalomban oly mély változások mennek végbe, amelyek nem engedik meg, hogy a kádermunkában megelégedjünk a mai helyzet­tel. Egyre inkább szükségünk van olyan emberekre, akik a magas fokú politikai öntudaton kívül erkölcsileg is magas szin­ten állnak, szakmai tudásuk jó. akik hűek a szocializmushoz, szakavatottan tudják megoldani a gazdaság és a kultúra fej­lesztésével kapcsolatos kérdé­seket, akiknek érzékük van minden új és haladó, az alkotó megoldási módok iránt, akik elsajátítják és érvényesítik a korszerű irányítási módszere­ket. A társadalom mai fejlettségi fokán a vezető dolgozókat uz jellemzi, hogy ismereteiket ösz- sze tudják kapcsolni a kollek­tíva tudásával és tapasztalatai­val. Az ilyen dolgozó tudatosít­ja döntéseinek politikai és er­kölcsi következményeit, így rek ciklikus felkészítésének tö­kéletesítéséhez. A káderek kiválasztásáról és elhelyezéséről választott kol­lektív szervek döntenek. Az ilyen igazságos, objektív, való­ban demokratikus káderpoliti­ka csupán a szocialista társa­dalom sajátja. Sajnos, előfor­dulnak olyan esetek is, ame­lyek összeegyeztethetetlenek a kádermunka párosságával, ta­lálkozunk olyan törekvésekkel, hogy az emberek értékelésekor el akarnak kendőzni egyes ne­gatív jelenségeket stb. Ez «*- lentétben áll az érvényes el­vekkel. A káderek fejlődése és sike­res munkája szempontjából fontos a rendszeres értékelés is. Akit egy bizonyos szerv fe­lelős tisztséggel bíz meg, azt rendszeresen értékelnie kell, felül kell bírálni munkáját és fejlődését, magatartását a mun­kahelyen, a polgári és «saládi életben, és idejében intézkedé­seket kell foganatosítani, hu hi­bát követ el. A pártszervek és -szerveze­tek fontos feladata, hogy ügyel­jenek a káderek fegyelmezel l- ségének és felelősségérzetének elmélyülésére. Amikor a fegye­lemről beszélünk, nem gondo­lunk a félelmen alapuló fegye­lemre, amely megfoszt a biz­tonságtól és kezdeményezéstől, óvatossághoz és fondorlatokhoz vezet. Célunk az öntudaton és a felelősségérzeten alapuló fe­gyelem. Elvtársak, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban né hány szót szóljak a bírálatról és önbírálatról, amely rendkí­vül jelentős a társadalom fej­lődésével, a marxista—leninista ezek nem válnak merev pa- - párt egész tevékenységével és ranccsá, hanem mozgósítják a kollektívák alkotóerejét, bevon­ják őket a munkahelyi felada­tok megoldásába, megszilárdít­ják felelősségérzetüket, és kez­deményezésre ösztönzik őket. El kell érnünk, hogy senki se húzódjon félre, megszilárdulja­nak a kollektívák, elmélyüljön a kölcsönös bizalom, a segíteni akarás és az elvtársiasság. A párt a központi bizottság­tól kezdve egészen az alapszer­vezetekig állandó figyelmet szentel a káderek kiválasztásá­nak, nevelésének és elhelyezé­sének. Ügyel arra, hogy követ­kezetesen érvényesítsék a ká­derekkel szemben támasztott nagy követelményeket a párt­ban és minden más területen Is. Ilyen értelemben intézkedé­seket hoztak a káderek komp­lex értékelésének további javí­tására, és olyan dokumentumo­kat készítenek elő, amelvek hozzájárulnak a káder- és sze­mélyzeti osztályok tevékenysé­gének elmélyítéséhez, a háde­főleg a kádermunkával kapcso­latban. Érvényesítésével össze­függnek Sikereink. A bírálat és önbírálat nélkül nem tudtuk volna megtisztítani a pártot, felújítani marxista—leninista egységét és leküzdeni a párt és társadalomi válságát. A Központi Bizottság, az El­nökség, a Titkárság, a kerületi és járási bizottságok és alap­szervezetek állandó figyelmet szentelnek a bírálat és ön bírá­lat fejlesztésének és érvényesí­tésének. Még mindig tanúi le­hetünk azonban olyan jelensé­geknek, amelyek tanúsítják, hogy még nem küzdöttük le teljesen a bírálat és önbírálat lenini értelmezésének egyes deformációit, amelyek a hatva­nas években a válságos fejlődés okai közé tartoztak. Teljes mértékben tudatosítanunk kell minden munkahelyen, windtm kollektívában a bírálat és önbí­rálat konstruktív funkcióját, hatékonyan fel kell tárnunk a folytatás a 8. oUlulontJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom