Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)

1978-03-17 / 76. szám, péntek

NAPONTA SZÁZEZER KORONA KORSZERŰ GÉPEK KÖNNYÍTIK MEG A TAKARÉKPÉNZTÁRAK DOLGOZÓINAK MUNKÁJÁT m GYORSABB ÜGYINTÉZÉS $ JÓL DOLGOZNAK A SZOCIALISTA MUNKABRIGÄDOK A takarékbetétek osztályán néhány ember nyomtatványokat tölt ki. Ezek színéről meg lehet tudni, hogy ki tesz be pénzt be­tétkönyvére, vagy ki vesz ki. A pult másik oldalán, három nő ül. Mindegyik munkaasztalán MEOFLEX készülék áll, amely a tv-képernyőjéhez hasonlít. Míg ugyanis azelőtt a betét­könyvek adatait kartotékokon tatották nyilván, most a bra­tislavai számítógépközpont eze­ket kétszer havonta filmre rög­zíti. Egy gombnyomásra műkö­désbe lép a készülék, s a hiva­talnoknő máris megtalálja a keresett betétkönyv adatait. A galántai takarékpénztár ezen részlegén dolgoznak a Jozefina Leváková vezette bronz fokoza­tú szocialista munkabrigád tag­jai, köztük Marta Poläková, aki egyébként az üzemi szakszerve­zeti bizottság alelnöke. — Egy ügyintézés általában 1,5 percig tart. Egyszerűsödött a munkánk, és a várakozás is kevesebb. Nemcsak a könyvelé­si bejegyzéseket végeztük el, hanem mi fizetjük ki a kivett és vesszük át a betett összeget is — mondja. — Amint látja, gyorsan és elégedetten távoz­nak tőlünk ügyfeleink. — Sok pénzt számol meg na­ponta? — Ügy százezer korona kö­rül, de amikor főpénztátos vol­tam, többet is. — Nem szokott pénzzel ál­modni? — Eleinte igen, abban az idő­ben, amikor még nehezebben ment a százasok számolása. Most már túl vagyok rajta. Ha a férjem hazahozza a fizetését és leteszi az asztalra, számolás nélkül megmondom, hogy hány korona. Hiába, a gyakorlat te­szi mesterré az embert. A munkabrigád vezetőjét az emeleten, az igazgatói iroda melletti helyiségben találom meg. Éppen kávét főz az igaza­iéi értekezlet résztvevőinek. A takarékbetétosztályon dolgozott, most a titkárnői munkakört töl­ti be, mivel elődje szülési sza­badságon van, de a bérfejtő fel­adatát is ellátja. — Munkabrigádunk eredeti­leg héttagú volt. Egyik munka­társunk máshová ment dolgoz­ni, Irena Ivanová pedig a kö­zeli hetekben jön vissza a szü­lési szabadságról. Takarékpénz­tárunkban túlnyomórészt nők, édesanyák dolgoznak. így gyak­ran kell egymást helyettesíteni — tájékoztat a brigádvezető, aki naponta Šoporňáról jár be munkahelyére — Odahaza en­gem is két gyerek vár, no meg a második műszak. Közben előkerül Katarína Sevčenková helyettes igazgató. Amint megtudja, mi járatban vagyok, előkeresi a múlt évi gazdasági elemzést, hogy 'abból a munkabrigád tagjaira eső eredményeket ismertesse. — Ügyesen, pontosan és meg­bízhatóan dolgoznak. Nagy ér­demük van abban, hogy tavaly 4116-tal növekedett a betétek száma, a betétállomány pedig 75 624 millió koronával. Az if­júság prémiumos takarékosko­dása terén is szép eredményt értek el. A résztvevők száma 1039-cel gyarapodott. A folyó­számla tulajdonosai 1977-ben 221-gyel lettek többen. Mindent összegezve: feladataikat több mint 115 százalékra teljesítet­ték. Mindez nem ment magától. Kijártak az üzemekbe, intézmé­nyekbe, az efsz-ekbe évzáró taggyűlésekre, kiemelték a ta­karékosság fontosságát, ismer­tették a folyószámla előnyeit. Hngy eredményesen, azt bizo­nyítja az is, hogy Sevčenková és Poláková a helyi szerszámgép- gyárban, a járási ipari vállalat­ban és a Jednota Fogyasztási Szövetkezetben összesen 35 fia­talt nyertek meg a rendszeres takarékoskodásnak, és látogatá­suk alatt 5-en nyitottak folyó­számlát. Redhammer Egonnéval az ér­tekezlet szünetében beszéltem. Az üzemi pártszervezet elnöke Kezdeményezőkészségük ne vesszen kárba Kevés óz újító az építőiparban dolgozó nők között A Szlovák Szakszervezeti Ta- aiács döntése alapján hét, ösz- szesen 6166 dolgozót, ebből 1298 nőt foglalkoztató építő­ipari üzemben és vállalatban felmérést végeztek arról, ho­gyan kapcsolódnak be a nők a munkakezdeményezésbe, a mű­szaki alkotótevékenységbe. Az említett 1298 nő közül 604 munkás, 104 technikus, kö­zül 11 főiskolai végzettségű. A szocialista munkaverseny kü­lönböző formáiba 649 nő kap­csolódik be. 1977-ben 202-en tettek egyéni, 16 női, 62 — fér­fiakból és nőkből összetevődő — munkacsoport pedig kollek­tív kötelezettségvállalást. A nők vállalásai főleg a folyama­tos tervteljesítésre, a munka minőségének javítására, az anyag- és energiatakarékosság­ra, a hatékonyság növelésére, a munkakörülmények javításá­ra vonatkoznak. A nők elsősorban a munka­verseny bevált formájúba, a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe kapcsolódnak be: e mozgalomnak az említet­tek közül összesen 457 nő ré­szese. A tizennégy versenyző kollektíva közül négy már a szocialista munkabrigád cím viselője. A szocialista módon dolgozni és élni jelszót a nők valós tartalommal töltik meg: példával járnak elől a mun­kában, készségesen segítenek egymásnak, helyettesítik a kol­lektíva hiányzó tagjait, kultu­rális rendezvényeken, temati­kus kirándulásokon vesznek részt stb. Gyengébb viszont a nők rész­vétele a műszaki fejlesztésben. Ezt bizonyltja például, hogy az ötödik Ötéves tervidőszakban a ♦iasgált vállalatokban és üze­mekben benyújtott 976 újítási javaslatból csak negyvenhat­nak a szerzője volt nő. A negy­venhat újítási javaslat közül kilencet fogadtak el és valósí­tottak meg 184 646 korona ér­tékben. Hasonló a helyzet a komplex racionalizációs brigádok terén is, amelyekből a hét vállalat­ban és üzemben tizenhét tevé­kenykedik, de csak négynek vannak női tagjai is. A százez­resek mozgalmának tizenhat résztvevője között is csak két nő található. A Zlobin-módszer alkalmazói, a szaratovi és Ivo- vi mozgalom követői között egyetlen nő sincs, a Baszov- mődszernek viszont 236 köve­tője van közülük, s ezek a nők különböző intézkedések foga­natosításával szépítik a mun­kakörnyezetet és javítják a munkafeltételeket, igyekeznek csökkenteni a munkabalesetek számát stb. Az említett pozitív és nega­tív példák arra mulatnak rá, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek nem szentelnek kellő figyelmet ezeknek a kérdéseknek. Habár a dolgozó nőknek sok idejét elveszi a családról és a háztar­tásról való gondoskodás, kez­deményezőkészségüket a mun­kahelyeken az eddiginél sok­kal jobban ki kellene használ­ni, s főleg a hajadonokat és gyermekteleneket kellene na­gyobb mértékben bevonni a műszaki fejlesztésbe, az újítói­feltalálói mozgalomba és a kü­lönböző tematikus feladatok teljesítésébe is. Az ezirányú erőkifejtés is megtérülő befek­tetés lenne az építőinar szá­mára. MIKULÁŠ MAŤAŠEJE és jelenleg a takarékpénztári dolgozók tanfolyamának máso­dik évfolyamát látogatja. Mun­kahelyén húsz éve dolgozik. Feladata a járásban a helyi ki­rendeltségek ellenőrzése. így csak hétfőn, vagy pénteken van galántai irodájában, hogy az el­lenőrzés anyagát feldolgozza. — Két lányom van, így oda­haza is bőven akad munka, probléma. Munkába jövet gyak­ran rágódom a gondokon, bajo­kon, de mire beérek, már csak a munkára összpontosítok. — Amikor huszonöt évvel ez­előtt idekerültem, nehezebb volt a munka, mint most. Könyvelő­gépeket is csak 1960-ban kap­tunk. Nemrég szerelték be a MEOFLEX gépeket, amelyek megkönnyítik a munkát — ve­szi át a szót Pék Istvánné. — Elégedett vagyok, és nem vá­gyom el innét. Jó a kollektí­vánk. A munkabrigád tagjai társa­dalmi munkában évente elvég­zik a tavaszi nagytakarítást, el­járnak segíteni a konzervgyár­ba, a szövetkezetbe, és tavaly ketten térítésmentesen adtak vért. Szórakozásra kevés idejük marad. A kollektív szellem vi­szont igen jó munkahelyükön. Például, szó nélkül segítenek társaiknak. A Szlovák Takarék- pénztár galántai fiókjában, amelyhez a vágsellyei (Šaľa) és a seredi kirendeltség is tar­tozik, négy bronz fokozatú szo­cialista munkabrigád dolgozik. Ebből kettő Galántán. Bár mind­kettő eredményesen dolgozik, nem ártana elgondolkodni azon, hogy a két galántai munkabri­gád egyesüljön. Minden bizony­nyal így az eddigieknél még jobb eredményt érhetnének el, javulna a közösségi szellem, ami elsősorban is — céljukat — a lakosság elégedettségét szol­gálná. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk Újra és joggal Igen, újra ás újra foglalkozni kell a szolgáltatásokkal, amelyeknek színvonalában szinte egész lakosságunk érde­kelt. Ennek magyarázata, hogy — bár a CSKP Központi Bizottságának tavalyi 7. Ülése óta, amely a kereskedelem mellett éles fényt vetett ennek a rendkívül fontos terü­letnek a helyzetére, eredményeire és fogyatékosságaira is, számos intézkedés szUletett — mégis sok még a tenniva­ló, a kiigazításra szoruló, a megoldásra váró. Ne is csodálkozzunk ezen. Egyrészt az igények szünte­lenül növekednek és ezekkel a lakossági szolgáltatások — minden fejlődésük ellenére — nem tudnak lépést tartani. Másrészt az sem vitás, hogy itt nem kampányfeladatról, máról holnapra megoldható, varázspálca érintésére orvos­lást nyerő problémáról van szó, hanem folyamatról. Akkor tulajdonképpen most és a közeljövőben az illeté­kes szervek mivel járulhatnak hozzá ahhoz, hogy elége­dettebbek legyünk a szolgáltatásokkal? Nem célunk felso­rolni a kormány- és más szervek által eddig megtett lé­péseket. Viszont célravezető, ha legalább nagy vonalakban ismertetjük a kulcsfontosságú intézkedéseket. A szolgáltatások további gyorsabb ütemű fejlesztése megkívánja műszaki és technológiai korszerűsítésüket. Gát­ló körülmény ugyanis, hogy sok szükséges gépet, berende­zést ás pótalkatrészt — például a gyorstisztítók számára — idehaza nem gyártunk, hanem a tőkésországokból im­portálunk, ha ezt a gazdasági körülmények megengedik. Ezért oly fontos, hogy legkésőbb a következő ötéves terv­időszakban ezt a problémát megoldjuk a KGST keretén he liili termelési együttműködés útján. Ezzel egyidejűleg és folyamatosan végrehajtjuk azokat az intézkedéseket, ame­lyeknek célja a legfontosabb szolgáltatások — mosodák, vegytisztítok, az egyéb egészségügyi és higiéniai, valamint lakáskarbantartási és a széles palettájú javítószolgáltain sok — ellátása korszerű technikával. Főleg az utóbbi időben számos irányelvet hagytak jóvá a színvonal emelésére is. Szigorúbbak lettek például a tv- késziilékek, a villanymotorok és a villamos háztartási esz közök javításával, továbbá a fodrászatok stb. munkája ér­tékelésével és ellenőrzésével kapcsolatos szabályok és több szolgáltatási ágazatban, például a mosodákban és a vegy tisztítókban kidolgozzák az új, igényesebb minőségi köve­telményeket, normákat. Véget kell vetni annak is, hogy a helyi gazdálkodási üzemek az anyagi-műszaki ellátás vonatkozásában tulaj­donképpen hamupipőkék. A nyersanyagokat, az anyagukat és a pótalkatrészeket szállító üzemek egyszerűen elnéznek a fejük fölött, „lekezelik“ őket. Az illetékes tárcák ennek tudatában megtették az első lépéseket, amelyeket remél­hetőleg követni fognak a hatásosnak bizonyuló, vagyis for­dulatot előidéző továbbiak is. S utoljára, de nem utolsósorban tökéletesíteni kell a helyi gazdálkodás irányítását, nevezetesen elmélyítve a szakosítást, fokozva a célszerű összpontosítást és az integ­rálódást. Ennek útja-módja többek között a szolgáltatások járási, esetleg területi vállalatainak szervezése. GÄLY IVAN ORVOSI TANÁCSADÓ Csak az orvos előírása szerint! Különös, hogy az orvosságok­kal való takarékosságra vonat­kozó figyelmeztetések negatív visszhangot kelletlek a lakosság körében. Habár minden ember tudja, hogy még a legdrágább orvosságokat is, köztük az an- tlbiotikumokat, minden beteg ingyen kapja, és államunk nagy összegeket fordít a be­tegellátásra, úgy vélik, hogy netán nem lesz elegendő gyógy­szer. Ezzel magyarázható, hogy a különböző felhívások, melyek a felesleges, sőt ártalmas gyógyszerfogyasztás ellen szól­tak, eredményteleneknek bizo­nyultak. Ismételten hangsú­lyoznunk kell: fő célunk az egészségvédelem. Törekvésünk megértésére ta­lán legjobb példának az anti­biotikumok szolgálnak. A peni­cillin, oxymykoin, chloramfeni- kol — olyan gyógyszercsopor­tot képviselnek, amely vissza­adja a gyermekek és idős em­berek egészségét. Az antibioti­kumok az orvostudomány leg­modernebb vívmányai közé tar­toznak. Nekik köszönhetjük a gyermekelhalálozás csökkené­sét, lehetővé teszik a veszélyes operációk és transzplantációk végzését, az influenza szövőd­ményei elleni harcot. Az antibiotikumokat az em­berek már megszokták, és gyakran úgy bánnak velük, mint az acylpyrinnel vagy az izzasztóporokkal. Ennek az lett a következménye, hogy egyre gyakrabban hallunk állítólagos hatástalanságukról és arról, hogy szükségünk lenne újabb, erősebb antibiotikumokra. Nem ritka a megjegyzés: fiamnak az orvos megint csak penicillint írt elő, már a gyermekeken is spórolnak. A lakosságnak ez a része az antibiotikumok hatá­sosságát, értékét nem ismeri. A másik része ismeretekkel rendelkezik ugyan, de nagy hi­bát követ el, mert saját magu­kat vagy gyermekűket maguk akarják gyógyítani. Ezeket az embereket „öngyógyítóknak“ nevezhetjük. Egyéb orvosságok önkényes használata talán nem ilyen elterjedt, mivel azoktól az emberek nagy része fél. Az antibiotikumoknál a közvetlen károsodás nem oly szembeötlő, de a veszély egyformán nagy. Hogyan is hatnak az antibio­tikumok? Tudnunk kell elsősor­ban, hogy ezek nem fájdalom- csillapítók, nem gyógyszerek a láz vagy megfázás ellen, sőt még az influenza ellen sem. Az antibiotikumok hatásos bakté­riumülő gyógyszerek, melyek megállítják ezek szaporodását, és elpusztítják őket. Persze nem minden kórokozóra ugyan­az az antibiotikum hatékony, ezért az orvos első feladata, hogy megállapítsa betegségünk pontos okozóját és ennek érzé­kenységét egyes gyógyszerekre. Ennek feltárása nem mindig egyszerű feladat, gyakran komplikált vizsgálati módsze­rekre van szükség. Az elmon­dottakból kitűnik, hogy uz ön­kezelés olyan, mint a behunyt szemmel végzett vadászásl Hogyan kell az antibiotiku­mokat használni? A legelső utasítás az, hogy önkényesen ne használjuk őket! Mindig az orvosnak kell eldön­tenie, vajon betegségünk igény­liké használatukat vagy sem,. Az önkezelés veszélyessége még abban is rejlik, hogy igazi betegségünk megnyilvánulásait eltompítja, vagy megváltoztat­ja. Két-három tabletta nem­csak nem segít a gyógyításban, de ellenkezőleg, a szerveze­tünkben elhatalmasodott kór­okozóknak a malmára hajtja a vizet. Két-három tabletta nem elegendő arra, hogy a gyulla­dás megszűnjön, csupán azt okozza, hogy a baktériumok el­lenállókká — reizisztensekké — válnak az antibiotikummal szemben. Emiatt későbben ko­molyan megbetegszünk, pl. tü­dőgyulladást, vese- vagy hó­lyaggyulladást kapunk, az anti­biotikum hatástalannak bizo­nyul. További nagy veszélyt je­lent, hogy környezetünket ilyen ellenálló baktériumokkal fer­tőzzük meg. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha gyermekünkön az ismételt 2—3 penlcillintkúra sem segít. Fel kell a figyelmet hívni arra, hogy az antibioti­kumok is gyógyszerek, ezért mérgező hatásuk is van. Ha gyakran és indokolatlanul hasz­náljuk őket, ez nemcsak a bak­tériumok rezisztenciáját váll/a ki, hanem elősegítjük a szerve­zet túlérzékenységét is. Követ­kezményei lehetnek súlyos al- lergikus vagy toxikus reakciók, vérképződési rendellenességek, máj- vagy vesekórosodás. Ab­ban az esetben azonban, ha az orvosunk rendel antibiotikumot, használásától ne féljünk. Az elmondottak alapján vilá­gos, hogy a baktériumokat a szervezetünkben nem szabad a gyógyszerekhez lassan hozzá­szoktatni, hanem gyors eljárás­sal kell őket elpusztítani. Az orvosi rendelés alapján meg­szabott adagolást, ami főleg u kezelés elején mindig maga­sabb, pontosan tartsuk meg. Az antibiotikum a szervezetből ugyanúgy kiválasztódik, mint más gyógyszer. Pár órával a használata után szintje csök­ken. Ezért a mennyiség fontos­sága mellett figyelni kell az időpontok pontos megtartását is. Leggyakrabban 4—6 órás időközökre van szükség a kel­lő szint megtartásához, és eze­ket nem szabad hosszabbítani, éjjel ugyanúgy kell szedni a gyógyszert, mint nappal. Gyer­mekeknél olyan formákat hasz­nálunk. melyek nem váltanak ki hányingert, esetleg hányást. Ha tablettát alkalmazunk, eze­ket széttörve, sziruppal kever­ve adhatjuk be, de a bevont tablettákat (drazsékat) egész­ben kell lenyelni. Az antibioti­kumok legtöbbje gyermekek részére szirup vagy cseppek formájában is készül. Az anti­biotikumok idővel elveszítik a hatásukat, tehát ne tároljuk őket, mivel értéktelenné vál nak Ing. VLADIMÍR KRCMÉRY, DrSc. ÚJ sz 1978. III. 17. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom