Új Szó, 1978. március (31. évfolyam, 60-89. szám)
1978-03-17 / 76. szám, péntek
NAPONTA SZÁZEZER KORONA KORSZERŰ GÉPEK KÖNNYÍTIK MEG A TAKARÉKPÉNZTÁRAK DOLGOZÓINAK MUNKÁJÁT m GYORSABB ÜGYINTÉZÉS $ JÓL DOLGOZNAK A SZOCIALISTA MUNKABRIGÄDOK A takarékbetétek osztályán néhány ember nyomtatványokat tölt ki. Ezek színéről meg lehet tudni, hogy ki tesz be pénzt betétkönyvére, vagy ki vesz ki. A pult másik oldalán, három nő ül. Mindegyik munkaasztalán MEOFLEX készülék áll, amely a tv-képernyőjéhez hasonlít. Míg ugyanis azelőtt a betétkönyvek adatait kartotékokon tatották nyilván, most a bratislavai számítógépközpont ezeket kétszer havonta filmre rögzíti. Egy gombnyomásra működésbe lép a készülék, s a hivatalnoknő máris megtalálja a keresett betétkönyv adatait. A galántai takarékpénztár ezen részlegén dolgoznak a Jozefina Leváková vezette bronz fokozatú szocialista munkabrigád tagjai, köztük Marta Poläková, aki egyébként az üzemi szakszervezeti bizottság alelnöke. — Egy ügyintézés általában 1,5 percig tart. Egyszerűsödött a munkánk, és a várakozás is kevesebb. Nemcsak a könyvelési bejegyzéseket végeztük el, hanem mi fizetjük ki a kivett és vesszük át a betett összeget is — mondja. — Amint látja, gyorsan és elégedetten távoznak tőlünk ügyfeleink. — Sok pénzt számol meg naponta? — Ügy százezer korona körül, de amikor főpénztátos voltam, többet is. — Nem szokott pénzzel álmodni? — Eleinte igen, abban az időben, amikor még nehezebben ment a százasok számolása. Most már túl vagyok rajta. Ha a férjem hazahozza a fizetését és leteszi az asztalra, számolás nélkül megmondom, hogy hány korona. Hiába, a gyakorlat teszi mesterré az embert. A munkabrigád vezetőjét az emeleten, az igazgatói iroda melletti helyiségben találom meg. Éppen kávét főz az igazaiéi értekezlet résztvevőinek. A takarékbetétosztályon dolgozott, most a titkárnői munkakört tölti be, mivel elődje szülési szabadságon van, de a bérfejtő feladatát is ellátja. — Munkabrigádunk eredetileg héttagú volt. Egyik munkatársunk máshová ment dolgozni, Irena Ivanová pedig a közeli hetekben jön vissza a szülési szabadságról. Takarékpénztárunkban túlnyomórészt nők, édesanyák dolgoznak. így gyakran kell egymást helyettesíteni — tájékoztat a brigádvezető, aki naponta Šoporňáról jár be munkahelyére — Odahaza engem is két gyerek vár, no meg a második műszak. Közben előkerül Katarína Sevčenková helyettes igazgató. Amint megtudja, mi járatban vagyok, előkeresi a múlt évi gazdasági elemzést, hogy 'abból a munkabrigád tagjaira eső eredményeket ismertesse. — Ügyesen, pontosan és megbízhatóan dolgoznak. Nagy érdemük van abban, hogy tavaly 4116-tal növekedett a betétek száma, a betétállomány pedig 75 624 millió koronával. Az ifjúság prémiumos takarékoskodása terén is szép eredményt értek el. A résztvevők száma 1039-cel gyarapodott. A folyószámla tulajdonosai 1977-ben 221-gyel lettek többen. Mindent összegezve: feladataikat több mint 115 százalékra teljesítették. Mindez nem ment magától. Kijártak az üzemekbe, intézményekbe, az efsz-ekbe évzáró taggyűlésekre, kiemelték a takarékosság fontosságát, ismertették a folyószámla előnyeit. Hngy eredményesen, azt bizonyítja az is, hogy Sevčenková és Poláková a helyi szerszámgép- gyárban, a járási ipari vállalatban és a Jednota Fogyasztási Szövetkezetben összesen 35 fiatalt nyertek meg a rendszeres takarékoskodásnak, és látogatásuk alatt 5-en nyitottak folyószámlát. Redhammer Egonnéval az értekezlet szünetében beszéltem. Az üzemi pártszervezet elnöke Kezdeményezőkészségük ne vesszen kárba Kevés óz újító az építőiparban dolgozó nők között A Szlovák Szakszervezeti Ta- aiács döntése alapján hét, ösz- szesen 6166 dolgozót, ebből 1298 nőt foglalkoztató építőipari üzemben és vállalatban felmérést végeztek arról, hogyan kapcsolódnak be a nők a munkakezdeményezésbe, a műszaki alkotótevékenységbe. Az említett 1298 nő közül 604 munkás, 104 technikus, közül 11 főiskolai végzettségű. A szocialista munkaverseny különböző formáiba 649 nő kapcsolódik be. 1977-ben 202-en tettek egyéni, 16 női, 62 — férfiakból és nőkből összetevődő — munkacsoport pedig kollektív kötelezettségvállalást. A nők vállalásai főleg a folyamatos tervteljesítésre, a munka minőségének javítására, az anyag- és energiatakarékosságra, a hatékonyság növelésére, a munkakörülmények javítására vonatkoznak. A nők elsősorban a munkaverseny bevált formájúba, a szocialista munkabrigád címért folyó versenybe kapcsolódnak be: e mozgalomnak az említettek közül összesen 457 nő részese. A tizennégy versenyző kollektíva közül négy már a szocialista munkabrigád cím viselője. A szocialista módon dolgozni és élni jelszót a nők valós tartalommal töltik meg: példával járnak elől a munkában, készségesen segítenek egymásnak, helyettesítik a kollektíva hiányzó tagjait, kulturális rendezvényeken, tematikus kirándulásokon vesznek részt stb. Gyengébb viszont a nők részvétele a műszaki fejlesztésben. Ezt bizonyltja például, hogy az ötödik Ötéves tervidőszakban a ♦iasgált vállalatokban és üzemekben benyújtott 976 újítási javaslatból csak negyvenhatnak a szerzője volt nő. A negyvenhat újítási javaslat közül kilencet fogadtak el és valósítottak meg 184 646 korona értékben. Hasonló a helyzet a komplex racionalizációs brigádok terén is, amelyekből a hét vállalatban és üzemben tizenhét tevékenykedik, de csak négynek vannak női tagjai is. A százezresek mozgalmának tizenhat résztvevője között is csak két nő található. A Zlobin-módszer alkalmazói, a szaratovi és Ivo- vi mozgalom követői között egyetlen nő sincs, a Baszov- mődszernek viszont 236 követője van közülük, s ezek a nők különböző intézkedések foganatosításával szépítik a munkakörnyezetet és javítják a munkafeltételeket, igyekeznek csökkenteni a munkabalesetek számát stb. Az említett pozitív és negatív példák arra mulatnak rá, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek nem szentelnek kellő figyelmet ezeknek a kérdéseknek. Habár a dolgozó nőknek sok idejét elveszi a családról és a háztartásról való gondoskodás, kezdeményezőkészségüket a munkahelyeken az eddiginél sokkal jobban ki kellene használni, s főleg a hajadonokat és gyermekteleneket kellene nagyobb mértékben bevonni a műszaki fejlesztésbe, az újítóifeltalálói mozgalomba és a különböző tematikus feladatok teljesítésébe is. Az ezirányú erőkifejtés is megtérülő befektetés lenne az építőinar számára. MIKULÁŠ MAŤAŠEJE és jelenleg a takarékpénztári dolgozók tanfolyamának második évfolyamát látogatja. Munkahelyén húsz éve dolgozik. Feladata a járásban a helyi kirendeltségek ellenőrzése. így csak hétfőn, vagy pénteken van galántai irodájában, hogy az ellenőrzés anyagát feldolgozza. — Két lányom van, így odahaza is bőven akad munka, probléma. Munkába jövet gyakran rágódom a gondokon, bajokon, de mire beérek, már csak a munkára összpontosítok. — Amikor huszonöt évvel ezelőtt idekerültem, nehezebb volt a munka, mint most. Könyvelőgépeket is csak 1960-ban kaptunk. Nemrég szerelték be a MEOFLEX gépeket, amelyek megkönnyítik a munkát — veszi át a szót Pék Istvánné. — Elégedett vagyok, és nem vágyom el innét. Jó a kollektívánk. A munkabrigád tagjai társadalmi munkában évente elvégzik a tavaszi nagytakarítást, eljárnak segíteni a konzervgyárba, a szövetkezetbe, és tavaly ketten térítésmentesen adtak vért. Szórakozásra kevés idejük marad. A kollektív szellem viszont igen jó munkahelyükön. Például, szó nélkül segítenek társaiknak. A Szlovák Takarék- pénztár galántai fiókjában, amelyhez a vágsellyei (Šaľa) és a seredi kirendeltség is tartozik, négy bronz fokozatú szocialista munkabrigád dolgozik. Ebből kettő Galántán. Bár mindkettő eredményesen dolgozik, nem ártana elgondolkodni azon, hogy a két galántai munkabrigád egyesüljön. Minden bizonynyal így az eddigieknél még jobb eredményt érhetnének el, javulna a közösségi szellem, ami elsősorban is — céljukat — a lakosság elégedettségét szolgálná. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk Újra és joggal Igen, újra ás újra foglalkozni kell a szolgáltatásokkal, amelyeknek színvonalában szinte egész lakosságunk érdekelt. Ennek magyarázata, hogy — bár a CSKP Központi Bizottságának tavalyi 7. Ülése óta, amely a kereskedelem mellett éles fényt vetett ennek a rendkívül fontos területnek a helyzetére, eredményeire és fogyatékosságaira is, számos intézkedés szUletett — mégis sok még a tennivaló, a kiigazításra szoruló, a megoldásra váró. Ne is csodálkozzunk ezen. Egyrészt az igények szüntelenül növekednek és ezekkel a lakossági szolgáltatások — minden fejlődésük ellenére — nem tudnak lépést tartani. Másrészt az sem vitás, hogy itt nem kampányfeladatról, máról holnapra megoldható, varázspálca érintésére orvoslást nyerő problémáról van szó, hanem folyamatról. Akkor tulajdonképpen most és a közeljövőben az illetékes szervek mivel járulhatnak hozzá ahhoz, hogy elégedettebbek legyünk a szolgáltatásokkal? Nem célunk felsorolni a kormány- és más szervek által eddig megtett lépéseket. Viszont célravezető, ha legalább nagy vonalakban ismertetjük a kulcsfontosságú intézkedéseket. A szolgáltatások további gyorsabb ütemű fejlesztése megkívánja műszaki és technológiai korszerűsítésüket. Gátló körülmény ugyanis, hogy sok szükséges gépet, berendezést ás pótalkatrészt — például a gyorstisztítók számára — idehaza nem gyártunk, hanem a tőkésországokból importálunk, ha ezt a gazdasági körülmények megengedik. Ezért oly fontos, hogy legkésőbb a következő ötéves tervidőszakban ezt a problémát megoldjuk a KGST keretén he liili termelési együttműködés útján. Ezzel egyidejűleg és folyamatosan végrehajtjuk azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja a legfontosabb szolgáltatások — mosodák, vegytisztítok, az egyéb egészségügyi és higiéniai, valamint lakáskarbantartási és a széles palettájú javítószolgáltain sok — ellátása korszerű technikával. Főleg az utóbbi időben számos irányelvet hagytak jóvá a színvonal emelésére is. Szigorúbbak lettek például a tv- késziilékek, a villanymotorok és a villamos háztartási esz közök javításával, továbbá a fodrászatok stb. munkája értékelésével és ellenőrzésével kapcsolatos szabályok és több szolgáltatási ágazatban, például a mosodákban és a vegy tisztítókban kidolgozzák az új, igényesebb minőségi követelményeket, normákat. Véget kell vetni annak is, hogy a helyi gazdálkodási üzemek az anyagi-műszaki ellátás vonatkozásában tulajdonképpen hamupipőkék. A nyersanyagokat, az anyagukat és a pótalkatrészeket szállító üzemek egyszerűen elnéznek a fejük fölött, „lekezelik“ őket. Az illetékes tárcák ennek tudatában megtették az első lépéseket, amelyeket remélhetőleg követni fognak a hatásosnak bizonyuló, vagyis fordulatot előidéző továbbiak is. S utoljára, de nem utolsósorban tökéletesíteni kell a helyi gazdálkodás irányítását, nevezetesen elmélyítve a szakosítást, fokozva a célszerű összpontosítást és az integrálódást. Ennek útja-módja többek között a szolgáltatások járási, esetleg területi vállalatainak szervezése. GÄLY IVAN ORVOSI TANÁCSADÓ Csak az orvos előírása szerint! Különös, hogy az orvosságokkal való takarékosságra vonatkozó figyelmeztetések negatív visszhangot kelletlek a lakosság körében. Habár minden ember tudja, hogy még a legdrágább orvosságokat is, köztük az an- tlbiotikumokat, minden beteg ingyen kapja, és államunk nagy összegeket fordít a betegellátásra, úgy vélik, hogy netán nem lesz elegendő gyógyszer. Ezzel magyarázható, hogy a különböző felhívások, melyek a felesleges, sőt ártalmas gyógyszerfogyasztás ellen szóltak, eredményteleneknek bizonyultak. Ismételten hangsúlyoznunk kell: fő célunk az egészségvédelem. Törekvésünk megértésére talán legjobb példának az antibiotikumok szolgálnak. A penicillin, oxymykoin, chloramfeni- kol — olyan gyógyszercsoportot képviselnek, amely visszaadja a gyermekek és idős emberek egészségét. Az antibiotikumok az orvostudomány legmodernebb vívmányai közé tartoznak. Nekik köszönhetjük a gyermekelhalálozás csökkenését, lehetővé teszik a veszélyes operációk és transzplantációk végzését, az influenza szövődményei elleni harcot. Az antibiotikumokat az emberek már megszokták, és gyakran úgy bánnak velük, mint az acylpyrinnel vagy az izzasztóporokkal. Ennek az lett a következménye, hogy egyre gyakrabban hallunk állítólagos hatástalanságukról és arról, hogy szükségünk lenne újabb, erősebb antibiotikumokra. Nem ritka a megjegyzés: fiamnak az orvos megint csak penicillint írt elő, már a gyermekeken is spórolnak. A lakosságnak ez a része az antibiotikumok hatásosságát, értékét nem ismeri. A másik része ismeretekkel rendelkezik ugyan, de nagy hibát követ el, mert saját magukat vagy gyermekűket maguk akarják gyógyítani. Ezeket az embereket „öngyógyítóknak“ nevezhetjük. Egyéb orvosságok önkényes használata talán nem ilyen elterjedt, mivel azoktól az emberek nagy része fél. Az antibiotikumoknál a közvetlen károsodás nem oly szembeötlő, de a veszély egyformán nagy. Hogyan is hatnak az antibiotikumok? Tudnunk kell elsősorban, hogy ezek nem fájdalom- csillapítók, nem gyógyszerek a láz vagy megfázás ellen, sőt még az influenza ellen sem. Az antibiotikumok hatásos baktériumülő gyógyszerek, melyek megállítják ezek szaporodását, és elpusztítják őket. Persze nem minden kórokozóra ugyanaz az antibiotikum hatékony, ezért az orvos első feladata, hogy megállapítsa betegségünk pontos okozóját és ennek érzékenységét egyes gyógyszerekre. Ennek feltárása nem mindig egyszerű feladat, gyakran komplikált vizsgálati módszerekre van szükség. Az elmondottakból kitűnik, hogy uz önkezelés olyan, mint a behunyt szemmel végzett vadászásl Hogyan kell az antibiotikumokat használni? A legelső utasítás az, hogy önkényesen ne használjuk őket! Mindig az orvosnak kell eldöntenie, vajon betegségünk igényliké használatukat vagy sem,. Az önkezelés veszélyessége még abban is rejlik, hogy igazi betegségünk megnyilvánulásait eltompítja, vagy megváltoztatja. Két-három tabletta nemcsak nem segít a gyógyításban, de ellenkezőleg, a szervezetünkben elhatalmasodott kórokozóknak a malmára hajtja a vizet. Két-három tabletta nem elegendő arra, hogy a gyulladás megszűnjön, csupán azt okozza, hogy a baktériumok ellenállókká — reizisztensekké — válnak az antibiotikummal szemben. Emiatt későbben komolyan megbetegszünk, pl. tüdőgyulladást, vese- vagy hólyaggyulladást kapunk, az antibiotikum hatástalannak bizonyul. További nagy veszélyt jelent, hogy környezetünket ilyen ellenálló baktériumokkal fertőzzük meg. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha gyermekünkön az ismételt 2—3 penlcillintkúra sem segít. Fel kell a figyelmet hívni arra, hogy az antibiotikumok is gyógyszerek, ezért mérgező hatásuk is van. Ha gyakran és indokolatlanul használjuk őket, ez nemcsak a baktériumok rezisztenciáját váll/a ki, hanem elősegítjük a szervezet túlérzékenységét is. Következményei lehetnek súlyos al- lergikus vagy toxikus reakciók, vérképződési rendellenességek, máj- vagy vesekórosodás. Abban az esetben azonban, ha az orvosunk rendel antibiotikumot, használásától ne féljünk. Az elmondottak alapján világos, hogy a baktériumokat a szervezetünkben nem szabad a gyógyszerekhez lassan hozzászoktatni, hanem gyors eljárással kell őket elpusztítani. Az orvosi rendelés alapján megszabott adagolást, ami főleg u kezelés elején mindig magasabb, pontosan tartsuk meg. Az antibiotikum a szervezetből ugyanúgy kiválasztódik, mint más gyógyszer. Pár órával a használata után szintje csökken. Ezért a mennyiség fontossága mellett figyelni kell az időpontok pontos megtartását is. Leggyakrabban 4—6 órás időközökre van szükség a kellő szint megtartásához, és ezeket nem szabad hosszabbítani, éjjel ugyanúgy kell szedni a gyógyszert, mint nappal. Gyermekeknél olyan formákat használunk. melyek nem váltanak ki hányingert, esetleg hányást. Ha tablettát alkalmazunk, ezeket széttörve, sziruppal keverve adhatjuk be, de a bevont tablettákat (drazsékat) egészben kell lenyelni. Az antibiotikumok legtöbbje gyermekek részére szirup vagy cseppek formájában is készül. Az antibiotikumok idővel elveszítik a hatásukat, tehát ne tároljuk őket, mivel értéktelenné vál nak Ing. VLADIMÍR KRCMÉRY, DrSc. ÚJ sz 1978. III. 17. 4
