Új Szó, 1978. február (31. évfolyam, 32-59. szám)

1978-02-20 / 51. szám, hétfő

Fejezetek a labdarúgás történetéből Atlétika a jubileumi évbeit Leopold Láznicka pár évti­zeddel ezelőtt Csehszlovákia válogatott atlétája volt. Ma olyan edzőink egyike, amilyen­ből nagyon kevés van. Ezt kü­lönösen 1971-ben igazolta Hel­sinkiben. ahol férfi vágtavál­tónkat dobogóra juttatta. A csehszlovák dolgozó nép győ­zelmének 30. évfordulója alkal­mat adott vágtázóink központi edzőjének az elgondolkodásra, s annak felelevenítésére, mit is hozott Február a csehszlovák atlétikának # Harminc évvel ezelőtt Csehszlovákia dolgozóinak éle­tében nagy változást jelentett a nép győzelme, de fontos for­dulópont lett a csehszlovák testnevelés és a sport számára is. Mivel gazdagította atlétikán­kat? — Mint az idősebb atlétage­neráció tagja részese voltam a burzsoá köztársaság idejében annak, hogyan vetélkedtek egy­mással különböző sports«®rt»- zetek atlétái. Különösen tecy volt az ellentét a Sokol tiigfil és a Cseh Amatőr Atlétikai Szövetség versenyzői között. Abban az időben az atléták nem részesültek anyagi jutta­tásban és nem kaptak szaksze­rű támogatást. Állandóan az a nézet érvényesült, hogy ehhez sporthoz futócipőn és mezen kívül semmi más nem kell. — A második világháború be­fejezése utén mindig többet tudtunk meg a Szovjetunió at­létikájáról. „Jandera atya“ nagy lelkesedéssel beszélt arról a gondoskodásról, amelyben ba­Mikor lesz olimpiai szám az asztalitenisz? Az asztalitenisz népszerűsége rohamosan ter.jed. Nem is cso­dálkozhatunk azon, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai sportágnak minősítet­te. A szükséges feltételeket ez a sport már régen teljesítette. A 26 paragrafus ugyanis egyrészt azt mondja ki, hogy az olim­piai műsorba kívánkozó sport­ágnak legalább négy földrészen kell elterjednie. Ma már az egész világon ismerik ezt a já­tékot és nemzetközi szövetsége 126 tagországot tart nyilván. Ahhoz azonban, hogy az olim­pia műsorára kerülhessen, ele­get kell tenni az említett pa­ragrafus 'fcegy további követel­ményének. A jövőben az úgy­nevezett díjazott versenyek ősz- szege nem tehet ki többet 1000 svájci franknál és az asztalite­niszezők nem köthetnek szer­ződéseket sportszergyártó cé­gekkel. Helena Fibingerova, aki a le­det! pályás atlétikai EB női súlylökésének nagy esélyese. Elvárjuk, hogy helyet kap földrészünk válogatottjában is, amely az EB után két nappal Amerika együttesével mérkő­zik. (CSTK-felv.) rátáink országában a sport ré­szesül. Ekkor rádöbbentünk ar­ra, hogy csakis testnevelésünk egységesítése, s így az atléták egyetlen szövetségbe tömöríté­se hozhat lényegesen jobb ered­ményeket, mint azelőtt valaha is. Röviddel a második világhá­ború után helyzetünk sokban hasonlított az 1938 előttihez. Az atlétikai viszonyokat úgy jelle­mezhetnénk, hogy mindenki a maga homokbuckáján játszado­zott és ebből természetesen senkinek sem volt haszna. To­vább dívott a megosztottság és tulajdonképpen a versenyzők­kel senki sem törődött, csupán a szakirányításban mutatkoztak pozitív jelenségek. — A Februári Győzelemmel létrejött a csehszlovák testne­velés egységesítése is. Termé­szetesen ez nagyon sok egyén­nek nem tetszett és minden erejével küzdött az egységesí­tés ellen, de a fejlődés e dön­tés helyességét igazolta. Jobb feltételek születtek az atlétika számára is, amelyet már nem tartottak periférikus sportnak. Kezdtek rá úgy tekinteni, mint minden más sport alapjára. Ma az atléták összehasonlíthatatla nul jobb anyagi és szakfeltéte­lek között készülődhetnek, s természetesen soha nem ta­pasztalt a gondoskodás a válo­gatottakról. # Mivel szeretne hozzájárul­ni a csehszlovák atlétika idei sikeres szerepléséhez a nagy nemzetközi versenyeken? — Idén a csehszlovák atléta sport legfőbb feladata tisztes­séggel helytállni a Prágában sorra kerülő Európa-bajnoksá: gon. A magam részéről is min­dent megteszek, hogy a spor­tok királynője a strahoví sta­dionban a hazai versenyzők tel­jesítménye és a szervezés te­rén teljes sikert arasson. A vár­ható jó eredményekkel szeret­nénk leróni hálánkat a szocia­lista testnevelés iránt. Ehhez nagymértékben hozzájárulhat­nak edzőtársaim is, de a ma­gam részéről hozzá kell ten­nem, hogy a vágtaszámokban és a váltókban ez nagyon ne­héznek ígérkezik. Minden erőn­ket összeszedjük, hogy abban a versenyszámban, amelyben Eu- rópa-bajnokok voltunk, a dön­tőben szerepelhessünk és tisz­tes eredményt érhessünk el. A gátjutás mind a nőknél, mind a férfiaknál a fedettpályás at­létika legmutatósabb versenyszámai közé tartozik. (ČSTK-felv.) Sláger a nemzetközi labdarúgasoan Ismét nagy érdeklődésre szá­mot tartó válogatott labdarú­gó-mérkőzésre kerül sor szer­dán, a világbajnoki címet védő NSZK együttese a futball ősha­zájának, Angliának legjobb ti­zenegyét fogadja, amelynek ez­úttal nem sikerült a világbajno­ki részvételt biztosítania. Az el­mondottak ellenére nyílt kime­netelű erőpróbára kerül sor, * hiszen az angolszász játékmo­dor nem nagyon kedvez a nyu­gatnémet labdarúgóknak. Ez különösen a különböző fajtájú EK küzdelmekben mutatkozott meg, de ezt igazolta az EB hét selejtezőcsoportjának sorsolása után megrendezett NSZK—Wa­les erőpróba is, amely mint is­meretes, csak döntetlent hozott a Schön vezette legénységnek. Amint már az elmondottakból is kitűnik, a ligacsapatok já­tékereje terén az angolok felé billen a mérleg nyelve. Ami azonban a válogatóit csapat ki­alakítását illeti, ebben a nyu­gatnémetek járnak elöl. Helmut Schön nyugatnémet szövetségi kapitány, akinek ez a VB liaty- tyúdala lesz, évek hosszú so­rán át alakítgatta együttesét és nagy általánosságban mindig megtalálta a legjobb felállítást, 1978 II. 20. „Jii túl a rácson* (a látszat csal, a hálón) a már elfektetett kapus hiába akar kesztyűs kézzel bánni a jól irányzott labdával. (Berenhaut felvétele) illetve értett a tehetséges után­pótlás idejekoráni bevetéséhez. Az angaloknál más a helyzet. Minden kijelentés ellenére a válogatott érdekeinek sokszor meg kell hajolniuk a hatalmas klubok érdekei előtt. Nem vé­letlenül állapította meg az an­gol labdarúgás egyik jelentős szakembere, hogy Anglia ren­delkezik a világ legtöbb kiváló képességű klubcsapatával és labdarúgójával, de nincs sze­rencséje az úgynevezett szövet­ségi kapitányokkal. Ha úgy­mond akadna olyan szakember, aki elfogulatlanul, kellő isme­retekkel, következetesen, s mindamellett szerencsés kézzel válogatna, Anglia tizenegyé­nek mind az Európa-, mind a világbajnokságon föltétlenül dobogós helyezést kellene elér­nie. Kétségtelen, hogy ez a nyu­gatnémet—angol labdarúgó erő­próba a házigazdák számára va­lóban a világbajnoki felkészü­lés egyik komoly próbatétele, s az egyes alakzatok végleges kikristályosodását, a mindenko­ri játék folyamatos vezetésének lehetőségét hivatott elősegíteni, míg az angolok igenis igazolni kívánják hallatlan erőbeveté­sük. lendületük, iramfutballjuk elsőrendű képességeit. Biztosak vagyunk abban, hogy ezt a nem mindennapi ve­télkedést megtekinti a FIFA és az UEFA vezérkarán kívül min­den európai válogatott szakve­zetője, aki érdekelt a világbaj­nokságon. ZALA JÖZSEF 99 La costilla metalica A július 30-i Uruguay—Ar­gentína világbajnoki döntőt minden elképzelést felülmúló érdeklődés előzte meg. Argen tínából, Buenos Airesből tizen­öt gőzös szállította a szurkoló­kat Montevideóba. Az argentin .drukkerek“ egy részének hal­latlan balszerencséje volt, mert négy hajó a sűrű ködben több órát vesztegelt a tengeren, s csak a döntő után, este érke zett meg Uruguay fővárosába. 1600 argentin revolver Szerencsésebb társaikat szi gorúan ellenőrizték a vámnál, revolvereket keresve motozták meg őket a rendőrök. A dél­amerikai temperamentum már akkor is az egekig csapott a futballmérkőzéseken. Csak fo­kozta az ellenségeskedést az, hogy mindkét államban már jó­val a döntő előtt soviniszita, uszító cikkeket közölt a sajtó. Ekkor azonban már évek, évti­zedek óta tartott a „futballhá- ború“ a két ország között. ,. 1928-ban éleződött ki a harc, amikor az olimpiai döntőben Uruguay megismételt mérkőzé­sen 2:l-re legyőzte riválisát. Nem sokkal később Buenos Ai­resben találkozott a két ország válogatottja, s a botrány ott sem maradt el. Az első mecs- csen a játék csak öt percig tar­tott, mivel a nézők nem férvén el a lelátókon, áttörték a kerí­tést, s közvetlenül a pálya szé­lén telepedtek le. A rendőrség sem boldogult velük. Az uru­guayi csapat pedig kijelentette: nem hajlandó újra pályára lépni. Emiatt kisebb háború ke­letkezett. amely békével ért vé­get: Uruguay mégiscsak kötél­nek állt. A könyörtelen, ke­mény összecsapást Argentína válogatottja nyerte meg, de úgy, hogy öt perccel a találko­zó befejezése előtt a vendégek levonultak a pályáról, mert a nézők sörösüvegekkel, kövek­kel, fadarabokkal dobálták meg az egyik földön fekvő uruguayi játékost. A „hadiállapot“ miatt tehát helyénvaló volt a döntő előtti óvatosság, s Uruguayban kiad­ták a jelszót: egyetlen argen­tin revolver sem kerülhet be az EstadiO Centanarióba. Nem tud­ni, került-e vagy sem, ám tény, hogy 1600 revolvert és többféle „hadifelszerelést“ zsákmányolt az argentin szurkolóktól az uruguayi rendőrség. A törté­nelmi jelentőségű I. világbaj­noki döntő aztán többé kevés­bé sportszerű légkörben zajlott le. Miért nyert Uruguay? Július 30-án, szerdán 14.00 órakor kezdődött a várva várt döntő. Az Estadio Centenario már kora reggel megnyitotta kapuit, s 11 órakor minden hely foglalt, volt, hetvenezer uruguayi és húszezer argentin szurkoló szorongott a lelátó­kon. elővigyázatosságból a rendezők csak 90 ezer jegyet adtak el. A döntő előtt a két csapat közölte a belga Langenus já­tékvezetővel, hogy csak a saját országában gyártott és ismert labdával hajlandó játszani. A bíró nem esett kétségbe, mind­két labdát a hóna alá vette, s a pályán „fej vagy írás“ ala­pon döntött közöttük. Az ar­gentin labda győzött, s a 20 ezer vendégszurkolő ezt jó jel­nek tartotta. Elérkezett a bosz- szú pillanata, kezdődhet a visz- szavágás az olimpiai döntőben elszenvedett vereségért. Uruguay válogatottja szerez­te meg a vezetést, de az ar­gentin csapat nemcsak egyen­lített, hanem az első félidő 40. percében Stabile révén a máso­dik gólját is berúgta. A gól után három percig állt a já­ték. mert az „uruk“ lest rekla­máltak. Langenus azonban halthatatlan maradt, és csodá­latos módon a közönség sport­szerűen tudomásul vette az íté­letet. Ha ez nem lett volna így, a vitatott gól után súlyos incidensek történhettek volna. Szünet után a 70 ezer hazai né­ző űzte, hajtotta kedvenceiket, s a tömeg parancsának nem le­het ellenállni. Az 55. percben Cea egyenlített. A gól nagyon megzavarta' az argentin védel­met s ezt a megingását később öt percen belül kétszer is ki­használják a vendéglátók. Ez­zel el is dőlt a világbajnoki cím sorsa. Uruguay ismét le­győzte „ősi“ ellenfelét. Az első világbajnok legerő­sebb fegyvere a fedezetsor volt ( Andrade Fernandez, Gestido), amelyet abban az időben „la costilla metalica. azaz „vasfe­dezet“ néven szoktak emleget­ni világszerte. Közülük a néger Andradét, a becsúszó szerelés feltalálóját mindenki a világ legjobb futballistájának tartott. Argentína világhírű csatáraiban bízott, de „vasfedezet“ nerc hagyta őket kibontakozni, mái* a középpályán zavrrta az ar­gentin támadókat, akik közül kiemelkedett a gólkirály Stabi­le. Az ötvenes években Argen­tína válogatottjának volt a szö­vetségi kapitánya. Amikor a döntő után a fran­cia Jules Rimet, a FIFA elnöke átadta Nasazzi csapatkapitány­nak a kupát, egekig csapott az ujjongás a stadionban. A nagy diadal éjszakáján szárnyra kelt a hír, hogy a csapat tagjainak családi házakat építenek, s jú­lius 31-ét a győzelem napjává, munkaszüneti nappá nyilvánít­ják. Nasazzit, Andradét, Scaro- nét és Ceát Uruguay nemzeti hőse címmel tüntették ki. Mind a négyen ott voltak az uru­guayi labdarúgás nagy diada­lánál, az 1924. és az 1928. évi olimpián, illetve az 1930-as vi­lágbajnokságon. Az argentinok nagyon nehe­zen viselték el a vereséget, amely egész Argentínát elszo­morította. Annál is inkább, mert a futballvezető’: győzel­met ígértek. A játékosok rész* sem vettek az ünnepélyes díj­kiosztáson, a Buenos Airesb^ visszatérő szurkolók pedig az uruguayi konzulátus elé vonul­tak, s beverték az épület abla­kait. Ebből az incidensből diD- lomáciai jegyzékváltás lett, majd a két ország labdarúgó- szövetsége rövid időre megsza­kította kapcsolatait. „Alomtizenegy'' brazilok nélkül Az I világbajnokság eredmé­nyei: I. CSOPORT: Franciaország— Me:ikó 4:1, Argentína—Fran­ciaország 1:0, Argentina—Mexi­kó 6:0. Argentína—Chile 3:1, Chile—Franciaország 1:0. Chile —Mexikó 3:0. II. CSOPORT: Jugoszlávia— Brazília 2:1. Jugoszlávia—Bolí­via 4:0, Brazília—Bolívia 4:0. III. CSOPORT: Románia—Pe­ru 3:1, Uruguay—Peru 1:0. Uru­guay—Románia 4:0. IV. CSOPORT: USA—Belgium 3:0, USA—Paraguay 3:0, Para­guay—Belgium 1:0. ELÖDÖNTÖ: Uruguay—Jugo­szlávia 6:1, Argentína—USA 6:1. DÖNTÖ: URUGUAY—ARGEN­TÍNA 4:2 (1:2). URUGUAY: Ballesteros — Nasazzi. Mache- roni — Andrade, Fernandez, Gestido — Dorado (1), Scaro- ne, Castro (1), Cea fi). Iriarte (1). ARGENTÍNA: Botasso — Della Tore, Paternoster — T. Evaristo, Monti. Suarez, Peuce- le (1), Varallo,, Stabile (1), Ferrari. M. Evaristo. Zárójel­ben a játékosok által elért gó­lok száma van feltűntetve. A gólkirályi címet az argen­tin Stabile szerezte meg 9 gól­lal és a I. világbajnokság esz­ményi válogatottját így állítot­ták össze az újságírók: Tbéuot (francia) — Nasazzi (uru­guayi). Mascheroni (uruguayi) — Andrade (uruguayi), Monti (argentin 1. Gestido (uruguayi) — Puecelle (argentin). Scaro- ne (uruguayi), Stabile (argen­tin). Ferrari (argentin) Iriarte (uruguayi). Abból az alkalom­ból közöljük majd a további vi­lágbajnokságok „álomtízene- gyét“ is, hogy az egykor csil­lagként ragyogó, de többnyire feledésbe ment nagy labdarú­gók emlékét felidézzük. (Szombaton: A fasizmus szol­gálatában) TOMI VINCE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom