Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-13 / 13. szám, péntek
Ősbemutató előtt BESZÉLGETÉS KMECZKÖ MIHÁLLYAL Az ősbemutató minden színházban nagy esemény. Nincs ez másképp a fennállásának negyedszázadát ünneplő Magyar Területiben sem, ahol a közeljövőben kerül bemutatásra Kmeczkó Mihály: Mint fü fölé az árnyék című tragikomédiája — zenével. A szerzőt ez eddig csupán dramaturgként ismerhette a csehszlovákiai magyar színházlátogató. Az olvasó az 1971-ben megjelent verseskötetével, a Mozdulatok cíművel, a közelebbi múltban pedig színházi életünkkel foglalkozó publicisztikai írásaival találkozhatott hazai magyar lapjainkban. Vajon mi késztette arra, hogy most színpadról szóljon? egyik a háborúról és a Don-ka- nyarról, a másik a jogfosztott- ság éveiről, a harmadik a bezártságról beszél szüntelenül, miközben megvalósítják a szö- vetkezeitesítési tervet, építik a szocializmust. Megannyi pozitív cselekedetük van, de azokat nem tartják fontosnak, inkább természetesnek. Közben vissza-visszajárnak az időben, megszabadulni régi önmaguk- tól. Az ebből adódó helyzetek olykor groteszk képekben fogalmazódtak meg. A darabba nyolc versemet is beépítettem, amelyekhez Szakái Gábor szer— Ha 1975-ben nem kerültem volna a színházhoz, ahol most dramaturgként dolgozom, valószínűleg nem írtam volna drámát. Hatott rám a színház közelsége, az hogy belülről ismerkedhettem meg vele. Több hazai magyar alkotó írásaiban ott van a drámához szükséges mag; ahhoz azonban, hogy színpadban gondolkozzanak több időt kellene a színházban tölteniük. Remélem, ennek is eljön az ideje, s tesznek annak érdekében, hogy líránkhoz, prózánkhoz és publicisztikánkhoz méltó drámai alkotásokkal gazdagítsák hazai magyar kultúránkat. • Fő jellemvonásaikban mi határozza meg első színpadi műved szereplőit? — Elsősorban nemzetiségi létünk hatvan — illetve utóbbi 35 — éve. Abban is azok a a történelmi sorsfordulók, amelyek negatív vagy pozitív értelemben hatottak s máig is hatnak társadalom tudatunkra. Három kísérletet kivéve — Egri Viktor Közös útját, Dávid Teréz Vidor családját és Lovi- cseik Béla Tűzvirágát —, egyetlen csehszlovákiai magyar színdarab sem foglalkozott oly mélyrehatóan a nemzetiség életével, mint kellett volna. Persze, képtelenség ezt a néhány évtizedet egyetlen drámába sűríteni. Itt bemutatkozó szereplőim sorsának alakulásából jómagam is trilógiát szeretnék írni. • Tragikomédia — olvasható a műsorfüzetben. Mi bennünk a tragikomikus? — Szereplőim másról beszélnek, és mást csinálnak. Az Gyökeres György felvétele zeitt zenét. Küldetésük a monológok helyettesítése, amelyekben a főhős — önmagát is kívülről szemlélve — elvégzi a történelmi összegezést. ® A cselekmény 1977 nyarán játszódik, valahol Dél Szlovákiában. — Igen, egy nagy, történelmi körhinta árnyékában. Erről a szerkentyűről kiderül, hogy nehezebb benne ülni, mint forgatni, s hogy nem elég csak forgatni, bele is kell ülni. Aki nem ül bele, az csaló. Félrevezeti önmagát, környezetét. Az még meghalni sem tud, akár a darab egyik szereplője. Életre van ítélve, mert még egyetlen körre sem fizetett be. • Tehát aki ezt nem vállalja, nemcsak másoktól, saját lényegétől is elválasztja önmagát. — Ez lenne a darab egyik fő mondanivalója. Hőseim általában azokról a dolgokról beszélnek, amelyektől szabadulni szeretnének —• a múltjukról. Amit tenni kell, arról nem szólnak. Azt megteszik. A darab egyik szereplője, Miklós Az évzáró értelme A véletlen meglehetősen elkoptatott újságírói fogást kínált. Az Ipolysági (Sahy) Városi Nemzeti Bizottság színháztermében elromlott a központi fűtés, és így — voltunk legalább százötvenen — dermesztő hidegben, legtöbben télikabátban feszengtünk a CSEMADOK helyi szervezetének évzáróján. Néhány perc múlva — s ez nem újságírót fogás — meg is feledkeztünk a zord környezetről: fölmelegítettek bennünket a beszámoló szé- pen-okosan formált gondolatai az irodalmi színpad és az egész egyéves énekkar közösségformáló, jellemet megacélozó erejéről, a közös munka megannyi más apró öröméről, s arról, hogy aki nem művelődik rendszeresen, aki nem igyekszik lépést tartani a gyorsuló idővel, elmarad, s végső soron a nagyobb közösség erejét gyengíti. Jó volt hallani azért is, mert a szép szavaknak aranyfedezete volt: még a levegőben sisteregtek Nagy László szavat az irodalmi színpadosok tolmácsolásában, s még bennünk csengtek az énekkar által előadott dalok. Az évzárót megelőző rövid kulturális műsor ugyanazt sugallta, mint a beszámoló. A továbbiakban is sokat beszéltek arról, hogy még többet kell tenni, még több embert kell bevonni az aktív kulturális munkába. Mert ma már nem elég naponta papucsban a tévé előtt ülni, és más célja-értelme is van az életnek, mint az, hogy minden áron minél több pénzt keressünk. írhatnék bővebben a gyűlésről, a helyiek munkájáról. Mégis inkább hadd említsem meg azt, hogy az évzáró után kevesen indultak haza. Az énekkarosok körbeülték a kazettás magnót, s hallgatták, elemezték, hol hibáztak, melyek azok a részek, ahol már tisztán intonálnak. A másik helyiségben arról vitáztak, kik legyenek a klub soron következő vendégei, s miképpen lehetne még jobban megmenteni a város és környékének népművészeti kincseit. Késő este volt, amikor hazaindultunk. A szavak, tekintetek igazolták, hogy az évzáró elérte a célját: a százötven résztvevő közül senki sem tartotta üres szócsép- lésnek az elhangzottakat, nem bosszankodott az itt eltöltött órák miatt, mert töb- bé-kevésbé önmagunkról, gazdagodásunkról, vagyis jö- vőnkről, sorsunkról beszéltünk. SZILVÁSSY JÓZSEF eleinte azt vallja, egyetlen feladata a kérdezés. Persze, rájön, hogy téved. Mert a választ is meg kell adnia. Önmagunkról önmagának, és a számonké- rő jövőnek. Elsősorban önismeretre szeretném serkenteni a nézőt, mert enélkül nincsen haladás. Tov4t>bá arra, hogy cselekedni kell, és nem szószá- tyárkodni a cselekvésről. Hogy az őseink nyitotta sorból nem léphetünk ki, mert aki kilép, az egyénileg is, társadalmilag is elveszett. © A korszerű színház egyik ismérve, hogy a szerző a színpadi próbák idején, a színészek és a rendező javallatait mérlegre téve, még írja, formálja a darabot. így van ez a tragikomédiáddal is? — Tulajdonképpen ez lesz az első Thália-bemutató, amely tényleg abszolút kollektív munkának számít. A színészek, Tóth Erzsébet, Szabó Rózsi, Csendes László, Kovács József és Várad! Béla, nagyon sok jó ötlettel rukkoltak elő, amelyeket örömest fogadtam el. Szücs János vendégrendező, a Miskolci Nemzeti Színház tagja úgymond bele tudott bújni a bőrömbe; otthon van Közép- Kelet-Európa történelmében, nagyszerűen ismeri valóságunkat, mindennapjainkat is. A darab szerkezetileg elég bonyolult, de számítok azzal, hogy a közönségeit leköti a helyzetek váratlan fordulata. A próbák azt mutatják, színészeink fölfedezték: a darab rólunk, nekünk szól. — Az ősbemutató a MATESZ Thália Színpadán, Kassán (Košice) lesz, január 19-én, csütörtökön. Sok sikert. SZIGETI LÁSZLÓ Meglátni a szépe Magdaléna Dubravková tárlata Egy témájúak, de korántsem dón történő művészi elrendező egyhangúak a fi,atal festőművésznek, Magdaléna Dubravko- vának vásznai, amelyeket a Slovnaft sűrűn látogatott Kis- galériájában mutat be. A gyermek világa bontakozik ki a látogató szeme előtt. Nyugalmas, derűs, tiszta világ, amelyben döntő tényezők a szépség és az öröm. Mintha a művész visszakanyarodna a kezdethez, a nem is olyan rég volt saját gyermekkorához, vagy a tapasztalatból is jól ismert gyermeki képzeleten keresztül láttatná ezt a boldog kis világot, amelyet sok ötlettel és összhanggal elevenít meg. Megtalálja a meglátáshoz alkalmas friss, világos, finoman árnyalt színeket, a hajlékony vonalakat. Odaadással, melegséggel jeleníti meg a gyerekeket, Danielkát, Andriskát. A nekik annyira kedves tarka játékok, a vak bohóc, a bábuk, a kerek arcú, mosolygó Matrius- ka, az építőkockák benépesítik a verőfényes gyerekszobát. Kérdések hangzanak el itt és feleletek. Jó reggelt kívánnak egymásnak, és megvigasztalják beteg babatársukat. Szelíden ring a bölcső, áldott béke van. Az anyaság komoly, felelősség- teljes gyöngédséggel néz az Élet gyümölcsére. Sajátos meglátású, bájosan kusza rajzú ábrák jelennek meg a falon, amelyeket a gyerekkéz színes krétával, játékos igyekezettel rajzolt oda. Halk humor és jelképes jelentés is megnyilvánul mindezekben. Magdaléna Dubravková a Ma- tisse-tól szerzett tanulságokat alkotó módon használja föl. A színes, levegős, rajzos motívumokkal díszes háttér, a virágok, a képbe illesztett egy-egy festmény, az egész „kompozíció“ a festő rendelkezésére álló különböző elmek dekoratív mósével fejezi ki érzéseit.“ A fiatal festőnemzedékhez tartozó Magdaléna Lehotská- Dubravková 1946-ban Bratisla- vában született. Az Iparművészeti Középiskola után Rudolf Fillánál a Képzőművészeti Főiskolán Dezider Millý és Jozef Želibský tanároknál folytatta és fejezte be tanulmányait. Oklevele megszerzése óta máig is a Bratislava-Nivy-i Népművészeti Iskolában tanítja a gyermekeket a világnak s a szépnek meglátására és kifejezésére. BÁRKÄNY JENÖNE KULTURÁLIS HÍREK • Egy újabb emlékhelyet létesítettek a haladó kulturális hagyományok ápolására az NDK-ban. Buckowban a helybeliek tevékeny közreműködésével eredeti alakjában állították helyre azt a házat, amely 1952 óta a XX. század egyik legnagyobb drámaírója, költője, kritikusa, Bertold Brecht és Helene Weigel lakóhelye volt. A emlékhelyet a közelmúltban egy műfordító szeminárium megrendezésével avatták fel. • Kiváló előadóművészek tolmácsolásában rögzítik a zene- irodalom klasszikus alkotásait a berlini hanglemezgyár ETERNA lemezei. A nagysikerű sorozatban készült el a teljes Beethoven-életmű 116 lemezen. Ennél is nagyobb terjedelmű lesz a most készülű Bach-kt- adás, amely 125 lemezen örökíti meg a nagy mester műveit. A lemezek közül eddig 40 készült el. Előkészületben van többek között a 100 lemezre tervezett Mozart-művek, valamint a szocialista zeneművészet kiváló alkotójának, Hans Eislernek műveit bemutató 45 lemez. es3seehhi ň táncművészei lehetőségei Anna Karenina balettfeldolgozásban Nagy érdeklődés előzte meg Rodion Scsedrin Anna Karenina című balettjének bemutatóját a bratislavai Szlovák Nemzeti Színházban. Nem csoda, hisz ki ne látná szívesen a Tolsztoj közismert remekműve nyomán készült balettet. Tolsztoj regénye nagy olvasottságnak örvend, s filmváltozata már szintén bejárta a világot. Rodion Scsedrin a szovjet zeneszerzők középkorosztályának jelentős egyénisége. Sokrétű és nagyszámú alkotása elismerésnek örvend mind a Szovjetunióban, mind a nemzetközi koncertpódiumokon, színpadokon. A színpadi művek terén a balett áll hozzá legközelebb, amihez biztosan hozzájárul, hogy felesége a világhírű prímabalerina, Maja Pliszeckája. Az Anna Karenina ősbemutatóján, amely 1972-ben a moszkvai Nagy Színház színpadán volt, Maja Pliszeckája táncolta Anna szerepét, s ő készítette a balett koreográfiáját Is. Scsedrin balettjének szövegkönyvét Anohin írta. Nem volt könnyű feladat Tolsztoj regényéből — melynek többsíkú cselekménye raális átfogó képet ad a cári Oroszország arisztokráciájának életéről — a balett kifejező eszközeihez mérten jó szövegkönyvet készíteni. Törvényszerű, hogy nem kaphatott helyet a balett cselekményében a regény összes motívuma. A balett középpontjában Anna áll, az életét meghatározó két férfival: Kareninnal és Vronszkijjal. E három személy bonyolult érzelmi kapcsolata az akkori társadalmi konvenciók szigorú törvényei folytán Anna tragikus halálával végződik. Tolsztoj a lélektani analízis mesteri fokán ábrázolja hőseinek lelki vívódását, ami a balettben a zene és a tánc specifikus közegébe modifikálódik. Scsedrin modern komponálá- si technika alkalmazásával teremtette meg a balett zenéjének expresszív hangulatát. A tolsztoji kor megszólaltatására légkört teremtő eszközként Csajkovszkij zenéjének Ismert motívumait használta föl. A zene további érdekessége, hogy párhuzamosan ábrázolja a színpadi cselekményt és a hősök lelkivilágát. (Például a 2. felvonás elején vidám fúvószenekara érzékelteti a lóverseny hangulatát, és ezzel szemben egy egészen más karakterű zene Anna belső vívódására utal.) A pazar hangszerelés még fokozza a zene szuggesztív hatását. Komoly feladat volt a karmester, Pavol Bagin és a zenekar számára, hogy megbirkózzon ezzel az igényes zenével. Elmondhatjuk, hogy sikerrel oldották meg e nehéz feladatot Lehet-e tánccal színre vinni egy pszichológiai drámát? Maja Pliszeckája a következőket állítja: „Hiszek a táncművészet határtalan lehetőségében, s meg vagyok győződve, hogy eszközeivel képes megjeleníteni az élet tragédiáit úgy, mint a kristálytiszta Urát, a vidám és pa- tetikus eseményeket egyaránt.“ A bratislavai bemutató — Jozef Sabovčík és asszisztense, Gusta Herényiová érdemes művész koreográfiája — Maja Pliszec- káját igazolta. A lelkivilágnak szóban nehezen megfogalmazható rezdüléseit a tánc a zenével együttesen nagyon is kifejezően tudja tolmácsolni. A bemutatón Anna szerepét Gabriela Zahradníková táncolta, kitűnően (más szereposztásban Soňa Románová és Marcela Martiní- ková). Meggyőzően visszaadta a hősnő jellemét, tűnődéseit, gyötrő gondolatait, kételyeit, kétségbeejtő helyzetét, ami a tragikus véghez vezetett. Karenin szerepében Ján Hatama (alternálóban Peter Dubrovnik és Leszek Chmieliňski), Vronszkij szerepében pedig Jurij P. Plav- ník [Libor Vaculík és Vlastimil Harapes érdemes művész) táncolt a bemutatón. Mindketten kiváló teljesítményt nyújtottak. Kiérezhettük a két rivális férfi különböző jellembeli tulajdonságait, érzelmi állapotát. A három főhősön kívül fontos szerep jutott a balettkarnak Is. A kis Szerjozsa — Anna fia — megjelenése a kiélezett szituációkban nagyon hatásosan fokozta a feszült hangulatot. A balett koreográfiája nem virtuóz táncszámok sorozatából tevődik össze, hanem a reális és álomképek dinamikus váltakozásából. A díszlet és a kosztümök — Jozef Jelinek munkája — ízlésesen alakították ki a megfelelő környezetet. Boris Slovák, a balett rendezője a bemutató előtt így nyilatkozott: „A mi verziónk hangsúlyozza az érzelmi szabadság korlátozásának, az egyén és a társadalom egymáshoz való viszonyának problémáját, valamint az ember döntési jogát a saját érzelmi kapcsolatairól.“ Igen, „verzió“ a szó szoros értelmében, ugyanis a bratislavai balett-társulat az eredeti mű rövidített változatát adta elő. Ez a felvonások számában is megmutatkozott. Míg az eredetiben 3 felvonás van, a bratislavai „verzió“ két felvonsába sűrítette a cselekményt. Vitatható a sok kihagyás. Talán a realizálás ütközött nehézségekbe? Például kár „Az olasz operában“ képért, ugyanis Scsedrin érdekes megoldást választott. Egy igazi operaénekes-pár közreműködésével operabetétet tett a balettba. Még egy apró megjegyzés: hiányoljuk a tartalom ismertetését a bemutatóra kiadott bulletinből. Annak ellenére, hogy egy ismert irodalmi alkotás balettváltozatáról van szó, a kevésbé jártas néző számára fontos lenne a tartalom előzetes elolvasása. A kritikus szavak után le kell szögeznünk, hogy egészben véve nagyon sikeres bemutatónak voltunk szemtanúi. A néző számára az összhatás egyértelműen pozitív. Kitűnő dramaturgiai húzás volt az illetékesek részéről, hogy Scsedrin balettjét beiktatták a Szlovák Nemzeti Színház műsorrendjébe. A néző- közönség számára így korunk újabb jelentős művészi alkotásának megismerésére nyílik lehetőség. IIULKŐ MÁRTA 1978 I. 13.
