Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-02 / 2. szám, hétfő

Danneberg fölényes győzelme Garmischban ŠKODA AZ ÖTÖD UK HELYEN VÉGZETT A négysáncveiseny Űjáv napján Garmisch-Partenkirchenben folytatódott. A résztvevők a szilvesztert ágyban töltötték, mindenki korán lefeküdt, hogy másnap a lehető legjobb tel­jesítménnyel tudjon kirukkolni. Az óév utolsó napján havas eső zavarta meg az edzéseket, melyeket félbe kellett szakíta­ni, s ezért tegnap a verseny délelőttjén, aki akart két-két ug­rást teljesíthetett. 1978 I. 2. Éjszaka aztán csökkent a hő­mérséklet, tegnap pedig ragyo­gó napsütés, ideális feltételek kísérték a versenyt. Az edzés- eredményekből ismét 90 méte­ren felüli ugrásokra lehetett számítani, de általában elköny­velték, illetve eleve belenyu­godtak abba, hogy Jirí Raška 1971-ben felállított 97 méteres sánccsúcsa ezúttal is ellenáll a rohamoknak, senki sem fog­ja megjavítani. így is történt, bár ezt az eredményt Danne­berg két méterre megközelítet­te. Ezúttal ismét az NDK sízői domináltak már az első fordu­lóban is. Először Eckstein 85 métert, majd Weber 88 métert ugrott. Negyvennegyedikként indult Weisspflog, aki 90 mé­terig vitte, de röviddel utána a kitűnő formában levő Yiliant- tila, ugyanennyit teljesített. Nem kellett sokáig várni és Škoda következett, mégpedig nem is akárhogyan: 88,5 mé­teres ugrással mutatkozott be. Még hátra volt néhány is­mert nevű ugró. A svájci Stei­ner 84 és az NDK-s Glass 89 méterre szállt. De jött Danne­berg, aki érthetően feledtetni szerette volna az oberstdorfi ki­siklást, ahol mint ismeretes, két nappal ezelőtt esélyesként is csak a hatodik helyet sze­rezte meg. A sáncasztalról ki­tünően jött el, remek stílus­ban szelte a levegőt és 95 mé­ternél érintette a földet. Ter­mészetesen átvette a vezetést a finn Yilianttilától, aki Weiss- pfolg, Glass, Skoda és Weber követett. A második sorozatban a nyom egy kissé lassabb lett, fokozni az első forduló telje­sítményét csak kevesen tudták úgy, mint Buse, Eckstein, Stei­ner, Törmanen, és még néhá- nyan. A versenyzők többsége elmaradt az első fordulóban elért eredményétől. Danneberg ugyan 1,5 méterrel ugrott ke­vesebbet, de így is fölényesen utasította maga mögé ellenfe­leit. Az NDK-s sígurók kitűnő átlagteljesítményéről tanúsko­dik, hogy az első tíz helye­zett között hat versenyzőjük nevét fedezhetjük fel. A csehszlovák ugrók ezúttal sem jeleskedtek, bár az el­múlt két nap alatt szemmel láthatóan, jobban mondva fel- mérhetően javult formájuk. Di­cséret azonban csak Skodát il­letheti, akinek második ugrása 1.5 méterrel szintén rövidebb volt az elsőnél, de így is meg­őrizte előkelő ötödik helyét. Samek 74 — 73, Tánczos 80 — 75, Feli* 81 — 79, Hýsek 85 — 81.5 méteres ugrásokat ért el. A szovjet síugrók formája sem a legjobb, legalábbis erre lehet következtetni a két ver­senyen elért eredményeikből. Tegnap Karapuzov szerepelt a legjobban 84,5 és 83 méteres ugrásokkal, Borovityin kétszer 84 méternél ért talajt. Az oszt­rákok ezúttal Is gyengén szere­peltek és vert mezőnyben vé­geztek. A Garmisch-Partenkirchen-i verseny végeredménye: 1. Dan­neberg (NDK-beli) 235,6 (95 — 93,5), 2. Ylianttila (finn) 221,2 (90 — 90), 3. Glass 219,6 (89 — 89,5), 4. Weisspflog (NDK- beliek) 218,2 (90 — 87,5), 5. Skoda (csehszlovák) 213,0 (88,5 — 86), 6. Buse (NDK-beli) 212,1 (84,5 — 89). A nem hivatalos számítások szerint az összetettt verseny állása a következő: 1. Danne­berg 340,3, 2. Ylianttila 330,5, 3. Buse 330,3. (kollár) Női kosárlabda 1. Magyarország, 2. Csehszlovákia Az NSZK-beli Neustadtban be­fejeződött a nemzetközi női ko­sárlabda-torna. Az utolsó mér­kőzésen Magyarország nem várt arányú, 81:65 (29:32 )-ös győzel­met aratott Csehszlovákia ellen. A csehszlovák együttes csak az első félidőben nyújtott jó telje­sítményt, a második játékrész­ben érthetetlenül visszaesett és teljesen átengedte a kezdemé­nyezést a nagy kedvvel játszó magyar lányoknak. Még egy eredmény: NSZK — Hollandia 76:62 (36:24). A végső sorrend: 1. Magyarország, 2. Csehszlo­vákia, 3. NSZK, 4. Hollandia. Beigrádban folytatják Lapzárta előtt kaptuk a je­lentést, hogy a Korcsnoj— Szpasszkij sakkvilágbajnoki pá­ros mérkőzés hátralevő játsz­máit a főbíró döntése alapján a belgrádi szakszervezetek há­zának nagytermében játsszák le, ahol eddig is játszottak. Ez összhangban van a Nemzetközi Sakk Szövetség, a FIDE sza­bályzatával. A nézőket a játé­kosoktól 25 méter távolságban helyezik le. A 14. játszmára ma kerül sor. A dániai erőpróba előtt 1978 első hónapja rendkívül fontos a csehszlovák kézilab­dázók számára. Január 26. — február 5. között Dániában vi­lágbajnokságon vesznek részt, amelyen kiharcolhatják részvé­telüket a moszkvai olimpiára. Ehhez azonban arra van szük­ség, hogy továbbjussanak a se­lejtező csoportból, amelyben a következő ellenfeleket kell le­győzniük: január 26. Odensee: NSZK, január 28., Velje: Jugo­szlávia, és január 29., Fredeni- cia: Kanada. Míg a jugoszláviai négyek tornájára a válogatott játéko­sok klubjukban készültek fel, addig decemberben és január­ban kitört az edzőtáborozási láz. A tágabb keret már janu­ár 3-án este, találkozik Prie- vidzában, ahol az új több célú sportcsarnokban végzi edzéseit. Ladislav Šesták és Dušan Ru­ža edzőknek a következő játé­kosok állnak rendelkezésre: Hirner (Lokomotíva Trnava), Packa, Čanda, Dobrotka, Katu- šák (mind ČH Bratislava), Ba­bie, Papierník, Pituch (mind VSŽ), Benda, Salivar, Liška (mind Dukla Praha), Haber Krepindl (mindkettő Slávia Praha), Kratochvíl, Straka (mindkettő Slávia Praha és Brüna (Tatran Kopfivnice). A négy tartalék: Betik (Gottwal- dov), Bello (Košice), Hritz (ČH) és Hanzl (Slávia Praha). Az előkészületi mérkőzése­ket az edzők a dániai játék­rendhez és időhöz idomítják: a válogatott 4-én Martinban, 6-án Košicében, 7-én ismét Martin­ban és 9-én Prievidzában lép­nek pályára. Január 11.—15. között a csehszlovák válogatott a tatai edzőtáborban a magyar válo­gatottal együtt folytatja a fel­készülést. A fiúk az eredeti tervtől eltérően január 23. he­lyett csak 25-én utaznak Dá­niába. Másnap már fontm mér­kőzést játszanak az NSZK-val. • A Neubrandenburgban ren­dezett nemzetközi női röplab- tornát a Traktor Schwerin nyerte 8 ponttal az RH Praha 7, Dynamo Berlin 6, Dynamo Bukarest 5 és Levszki Szófia 4 ponf előtt. Ünnep előtti hétköznapok A külföldi, aki mostanában Moszkvában jár, érzékelheti, hogy a főváros máris olimpiai lázban ég. Az utcán a fiatalok divatot csinál­tak és büszkén viselik az olim­pia különböző jelvényeivel dí­szített sálakat, nyakkendőket, a háziasszonyok „Moszkva 1980“ feliratú, mű­anyagszatyrokkal járnak bevá­sárolni, az Izvesztyija Kupa nemzetközi jégkorong-torna ide­jén megjelent az olimpia „fő védnöke“, Misa, a barna medve- bocs ... Ha nem is ilyen látványosan, mégis jól láthatóan folynak az olimpia építkezési munkálatai. Manapság talán nincs is a nyolcmilliós városnak olyan pontfa, ahol akár egy köbmé­ter földet is ne az olimpia je­gyében mozgatnának meg, így az 1980-as játékok építkezései­nek legalapvetőbb jellemzője a daru. Minden mennyiségben és nagyságban. A daru, mint jel­kép és mint az építők nagysza­bású elképzeléseit megvalósító leghasznosabb segítőtársa. A daru, mint gép, melynek kar­csú magas sziluettje már mesz- sziről felhívja magára a figyel­met. A szovjet metropolis észa­ki részén, ahol a Dinamó gon­dozásában épül az új játékcsar­nok, nyugaton, ahol a szakszer­vezetek ultramodern kerékpá­ros pályát adnak a versenyzők­nek, délnyugaton, ahol az olim­piai falu alapjai láthatók, kele­ten, ahol az Izmailovszkij park­ban havonta két emeletet nő a világ legnagyobb szálloda komplexuma, amely 10 000 kül­földi turistának ad szálláshe­lyet az olimpia idején. Lépten-nyomon meggyőződ­hettünk róla, hogy az 1980-as olimpia mindenki szívügye a Szovjetunióban. Moszkvát sokan hasonlítják össze Montrealiul. Azzal a várossal, amely még most sem tud kilábolni az adós­ságokból és már régen lemon­dott eredeti elképzeléséről, hogy befejezi az olimpiai léte­sítmények építését. Montreali magára hagyták, az olimpia csak a város ügye volt, Kanada többi területe csak passzívan figyelte erőlködését. A szovjet sajtó szinte naponta publikálja a Szovjetunió népeinek, lako­sainak leveleit, akik különféle­képpen akarnak hozzájárulni az 1980-as olimpia sikeréhez. „Tizennyolc éves vagyok — írja a minszki A. Alhimovics a Komszomolszkaja Pravda de­cemberi számában. — Az úszást és a labdarúgást kedvelem, szí­vesen vennék részt a két sport­ág létesítményeinek építésé­ben.* A breszti V. Kozlov: „Ti­zenöt éve dolgozom, szerelő­ként, festőként, konstruktőr­ként jelentkezem az olimpiai építkezésekre.* V. Kotov mun­kás ezt írja: „Nyári szabadsá­gom idején húsz napot ingyen Ilyen lesz a Béke sugárút mellett épülő 45 ezer férőhelyes fedett stadion ledologozom az olimpiai építke­zéseken, ilyen kicsiséggel aka­rok hozzájárulni a nagy ügy sikeréhez ...“ Folytathatnám tovább a Szovjetunió polgárai­nak felajánlásait. Alkalmunk volt látni a luzsnyiki Lenin stadiont. Szinte rá sem ismert az ember. Minden feltúrva, az atlétikai pálya motocross-pályá- hoz hasonlít, mindenütt gépek, szerszámok és sok-sok ember. Szombati napon jártunk ott, mínusz tíz fok volt a hőmérsék­let. Az egyik idősebb szovjet újságíró magyarázta a látotta­kat: „Ezek a mi komszomolis- táink, szombaton ők dolgoznak. Ha esik, ha fúj, nekik mindegy. Menne ez brigádmunka nélkül is, ám nem lenne helyes. Hadd tudják meg a fiatalok, milyen igényes ez a munka, és külön­ben is: fontos a közös részvétel érzése. Jobban fogják becsülni a kollektív munka eredményét.“ Nem akarunk régen ismert igazságokat ismételgetni, de kettőt meg kell említenünk. Az első: minden tartóoszlopnak, minden kubik betonnak, minden acélkonstrukciónak olimpiai küldetése mellett megvan olim­pia utáni rendeltetése is. Az utolsó betűia szem előtt tartják az az elvet, amely a NOB 1974- es bécsi kongresszusán a ren­dezésre pályázó Moszkva leg­nagyobb érve volt: „Nem olim­piai műemlékeket építünk, ha­nem olyan létesítményeket, amelyek évtizedekre szolgálni fogják a lakosságot.* (Itt van például a Béke sugárút mellett épülő 45 000 néző befogadására alkalmas sportcsarnok. Csodá­latos építmény lesz, Európa leg­nagyobb fedett sportcsarnoka. Az olimpiai játékok idején a csarnok egyik felében húszez­ren láthatják majd az ökölví­vók küzdelmeit, a másikban ugyanennyien lehetnek szemta­núi a íérfi röplabdázók össze­csapásainak. Az olimpia után a csarnokot két részre osztó vá­laszfalat eltávolítják, s az egész játéktér az atléták, a futballis­ták, a jégkorongozók birodalma lesz.] A másik igazság az előző lo­gikus következménye: az olim­piai építkezéseken, amelyek természetesen költségesek 1220 —230 millió rubel f mindenki részt vesz, aki az olimpia után használni fogja a létesítménye­ket. Tehát, nemcsak a Testne- velési és Sport Bizottság, ha­nem a szakszervezetek, a kü­lönböző minisztériumok és a moszkvai városi szervek is. A szocialista társadalomban ezek természetes dolgok. Mégis újra és újra kivívják a külföl­diek csodálkozását és nemegy esetben irigységét is. Látják ugyanis, milyen biztosan, az ál­lami, a társadalhii és a gazda­sági szervek aktív támogatásá­val haladnak előre az olimpiai létesítmények építkezései. Mennyivel más a helyzet 900 nappal a moszkvai olipmia meg­kezdése előtt, mint volt 240 nappal a montreali olimpia előtt, amikor még az sem volt biztos, hogy az építkezések bo­nyolultsága miatt egyáltalán megrendezik-e a játékokat. Ennek ellenére nincs száz- százalékos elégedettség Moszk­vában. Néhány héttel ezelőtt a moszkvai Pravda vezércikkben foglalkozott az olimpiára való felkészüléssel és az egyik be­kezdésben bírált néhány lassú ütemben folyó építkezést. A szovjetellenes nyugati körök­ben ez jeladás volt arra, hogy az újságok analógiát keresse­nek Montreal és Moszkva kö­zött. Egy lényeges dologról azonban megfeledkeztek. Vla­gyimir Koval, a szervező bizott­ság alelnöke erről így beszélt: „Igen, számunkra a terv tör­vény, ezért élesen bírálunk minden olyan vállalatot, ahol lemaradás észlelhető az olim­piai építkezések tervteljesítésé­ben. Ám régi ismerőseink, akik a bécsi döntés előtt és után is tudatosan mérgezik az olimpia légkörét, megfeledkeztek egy alapvető tényről: azon építke­zések befejezésének időpontja, ahol nehézségek merültek jel, nem 1980 tavasza, hanem 1978 ősze, illetve 1979 tavasza ..." Es ez — összehasonlítva Montreallal — nagyon is alap­vető különbség. Kilencszáz nap van hátra az 1980-as olimpiáig. Már csak küencszáz nap. Még kilencszáz ünnep előtti hétköznap. A Szov­jetunióban mindenki ügye az olimvia. És egu kicsit a mi olim­piánk is az 1980-as, a szocia­lista tábor első olimpiája. TOMI VINCE Leoš Škoda az ötödik helyen végzett a Garmisch-Partenkirche- n-i négysáncversenyen Az utánpótlás forrása a tömegsport A kitűnően sikerült olimpiai esztendő után 1977 is örömet hozott az NDK sportkedvelő közönségének — állapította meg év végi nyilatkozatában Man­fred Ewald, az NDK Testnevelé­si és Sport Szövetségének el­nöke. Az NDK felnőtt versenyzői 1977-ben 23 világbajnoki arany-, 13 ezüst- és 7 bronzérmet sze­reztek. Az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítmény természe­tesen még több éremhez jut­tatta az ország sportolóit, ne­vezetesen 23 arany-. 29 eziist- és 18 bronzéremhez. — Ha mindehhez hozzávesz- szük a férficsapat győzelmét, s a női csapat második helyét a düsseldorfi atlétikai Világ Ku­pa-versenyen, valamint egyéb jelentős nemzetközi sikereinket, akkor nincs okunk az elégedet­lenségre — folytatta Ewald, aki ezután néhány kevésbé si­keresen szereplő sportág veze­tőit, versenyzőit marasztalta el. — Elsősorban a tornászok, a kenuzók, a vitorlázók, a vívók, a férfi röplabdázók és a labda­rúgók nem nyújtottak olyan tel­jesítményt, amilyent joggal el­várhatunk tőlük — mondta. — Ebből is kitűnik, hogy nincs helye önelégültségnek. A sportélet utánpótlásának legfontosabb forrása természe­tesen továbbra is a lehető leg­szélesebb alapokra épülő tö­megsport, melynek szempontjá­ból igen nagy jelentőségű az a tény, hogy az elmúlt esztendő­ben 95 ezerrel növekedett a Testnevelés és Sport Szövetség tagjainak száma, továbbá 250 új sportegyesület alakult. Eredményesnek ígérkezik a Német Demokratikus Köztársa­ság megalapításának 1979-ben esedékes harmincadik évfordu­lóját előkészítő „NDK-30 sport- váltóinozgalom“ is. mely de­cember 15-én kezdődött. Ennek kapcsán a következő két évben 220 ezerre] kívánják növelni a sportszövetség taglétszámát, hogy ilymódon hárommillióra emelkedjék a sportmozgalom­ban résztvevők száma. Az NDK idei legnagyobb szabású nemze­ti sportrendezvénye, a május 28—28-án Berlinben rendezendő VI. Torna- és Sportnapok ese­ménysorozata lesz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom