Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-06 / 6. szám, péntek

Három évtizedes helytállás Királyhelmec (Kráľovský Cblmec) a múltban nemcsak a Bodrogköz szíve, hanem a szel­lemi élet és a kommunista esz­mék kisugrázója is volt. így a felszabadulás után sem jelen­tett komolyabb problémát ,a kommunista párt újraszervezé­se. Az akkori koalíciós időkben is sikerült a pártnajc vezető szerepét megtartania. Már 1947- ben megszilárdult vezető pozí­ciója. A párt politikáját támo­gatta a dolgozók nagy többsé­ge. Erős volt a milicista alaku­lat is, melyet 1947-ben szintén újjászerveztek. A milíciába most már valóban olyan szemé­lyek kerültek, akik elvhű, meg­bízható védelmezői voltak ké­sőbb is az 1948-as februári vív­mányoknak — emlékszik vissza Karakó Pál. Apja már a bur- zsoá köztársaságban tagja a CSKP-nak. Ö 1945-ben lép be a pártba. Ekkor még csak 18 éves. A munkás milíciának ap­ja, ő és öccse is tagja. 1948 ja­nuárjában Kassán (Košice) a párt felállított egy erős milicis­ta alakulatot, amelynek felada­ta az volt, hogy ha a szükség úgy hozza, fegyverrel Is védje a fiatal munkáshatalmat. Kara­kó Pál is tagja lett ennek a mi- lícistu egységnek. — Ezek a napok — ha sza­bad így fogalmaznom — éle­tem legforradalmibb és leghő­sibb napjai voltak. Kommunista családban nőttem fel, így mély meggyőződéssel és hittel csi­náltam ezt is. Nézze, én már 1947-ben a traktorállomáson dolgoztam, akkor még itt nem volt pártszervezet, én szervez­tem meg az üzemi pártszerve­zetet, melynek akkor hat tagja volt. Ma 42 tagja van pártszer­vezetünknek, vagyis minden harmadik dolgozónk párttag. Karakó Pál nemrégen töltötte be ötvenedik életévét. A párt­ós az állami szervekben vég­zett sokéves becsületes munká­jáért számos kitüntetést, elis­merő oklevelet kapott. Idén megkapta „A kiváló munkáért“ kitüntetést is. Két évtizede a helmeci Gép- és Traktorállomás igazgatója. 1973-ban a gépállo­más is megkapta azt a magas állami kitüntetést, amit ő. — Büszke erre? — Mondjam, hogy nem? Ügy sem hinné el. Tudja, mi még min­den évben túlteljesítettük a ter­vünket. Ez az év volt a legne­hezebb, nekünk is jóval fel­emelték eredeti tervünket. S e felemelt tervet is sikerült túl­teljesítenünk. Nézze, ahol min­den- harmadik dolgozó kommu­nista. ott a termelésben is tük­röződnie kell ennek az előny­nek. Hiszen olyan kitűnő mun­katársaim vannak, mint például üzemi pártszervezetünk elnöke, Szepsi István. Kár, hogy most nincs itt, járási értekezletre ment... — Mint igazgató elégedett-e munkájával? — Ha becsülettel végzi az ember a munkáját, akkor min­dig többet akar, éppen ezért teljesen elégedett nem is le­het. Véleményem szerint ez egy vezetőnél hiba is lenne. — És mint ember, elége­dett-e? — Igen, ezt már határozot­tan ki merem mondani. Három gyermekem van. Egy mérnök Sikerrel szerepeltek 120 szakmunkásképző intézet versenyében az Autopal vállalat szaktanintézetének ipari tanulói és elnyerték az Általános Gépipari Minisztérium Vörös Zászlaját és a Fém­ipari Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának elismerő oklevelét. Az Autopal ipari tanulóinak modern tantermek állnak rendelkezésükre ahonnan az audiovizuális berendezések sem hi­ányzanak. (Felvétel: F. Gabčan — ČTK) ORVOSI TANÁCSADÓ Mi az RH-faktor? A kérdésre nem is olyan egy­szerű felelni. Több évtizedes megfigyelés igazolja, hogy a Rhesus macacus nevű majom vörös vérsejtjeível immunizált nyulak vérsavója nemcsak a rhesus majomv hanem az embe­rek 85 százalékának vörös vérsejtjeit is agglutinálja, vagy­is kicsapja. Az ilyen tulajdon­sággal bíró embereket nevezzük Kh-pozitívnak az Rh-antigént, vagyis ellenanyagot nem ter­melő Rh-negatívokkal szemben. Egyszerűbben kifejezve: az Rh- pozitív vér olyan vérfehérje- komponenst tartalmaz, amely egy Rh-negatív személy szerve­zetében ellenanyagok termelé­sét váltja ki, természetesen sú­lyos immunológiai következmé­nyekkel. így vált ismeretessé, hogy rhesus-ellenes antitestek Rh-negatív emberekben is ke­letkezhetnek. ha Rh-pozitív vért kapnak, vagy ha Rh-negatív nő Rh-pozitív magzattal terhes. Ilyen esetben az Rh-pozitív vér ismételt adása súlyos következ­ményekkel járhat, majd az ezt követő Rh-összeférhetetlen ter­hesség hemolitikus újszülőttbe- tegséget okozhat. A magzati Rh-károsodás igen ritka. Inkább az olyan házas­ságok szempontjából fájdalmas tény, ahol nincs lehetőség komplikáció nélküli terhességre és szülésre, vagy egyáltalán nem lehet utód. mivel már az első terhességet is súlyos ve­szély fenyegeti. Ennek a komp­likációnak azonban sokkal na­gyobb fontosságot tulajdoníta­nak, mint amilyen ,a valóság­ban. Hiszen az emberek 85 szá­zaléka Rh-pozitív. Mivel az Rh- pozitlv a domináns, az a fon­tos, hogy az anya Rh-pozitív le­gyen. Ha az anya Rh-pozitív, az apa Rh-negatív, a magzat mindig Rh-pozitív lesz, és így nem for­dulhat elő az ellenanyagképző­dés. Ez csakis olyan házassá­gokban következhet be, ahol az anya Rh-negatív és az apa Rh- pozitív, de még ilyenkor sem mindig, csak minden 25—50 terhesség esetén. Sokszor felte­szik a kérdést, hogy van-e le­hetőség a megelőzésre. A há­zasság előtti tanácsadás alkal­mával az Rh-összeférhetetlen jegyeseknek meg kell magya­rázni az esetleges izoimmunizá- ció, vagyis az ellenanyagter­melődés következményeit. A házasság megtiltását azonban a szakemberek túlnyomó része indokolatlannak tartja. Az egyik legfontosabb feladat a terhes nő vércsoportjának és Rh-faktorjának megállapítása a terhesség első három hónapjá­ban. Ha nála Rh-negativitást állapítanak meg, akkor a férj Rh-faktorját is ki kell vizs­gálni, mivel csak Rh-pozitív apa esetében fenyeget az Rh- izoimmunizáció. Ha a vizsgálat Rh-összeférhetetlenséget állapít meg, akkor a terhes nőnél ha­vonta egyszer, majd az utolsó két hónapban kéthetenként el­lenőrizni kell az esetleges Rh- ellenanyagok keletkezését, ter­melődését, valamint ezek mennyiségét, amelyet úgyneve­lányom, a fiam orvosjelölt, két államvizsgán már túl van. Most neki szurkolok nagyon. A fia­talabbik lányom a fogászaton asszisztens. Csak az egészsé­gem romlott meg. De amikor az ember már csaknem révben tudja gyerekeit, ezt is köny- nyebb elviselnie. — Érték-e csalódások? — Tagadjam? Az is az élet­hez tartozik. Ám mindig és minden körülmények között volt erőm előre lépni. Én azt tartom, az élet harc volt, harc ma és az lesz holnap is, míg ember és élet van a földön. — Mi a véleménye a népek, nemzetek barátságáról? — Szeretem a természetet és és szeretem az emberiséget. Kí­vánságom, hogy a népek, nem­zetek megértsék egymást. — Mi szeretett volna lenni gyermekkorában? — Szerettem volna tanulni, de nekem akkor erre lehetősé­gem nem volt. S boldog va­gyok, hogy a gyermekeink olyan világban élehetnek, ahol ez a vágyuk is teljesülhet. — Szólhatna néhány szót a gépállomás termelési tevékeny­ségéről is? — Legjelentősebb termelési feladataink közé tartozik öntö­zőberendezések gyártása koope­rációs alapon a michalovcei gépállomással és az olomouci „Sigma“ vállalattal. Ebben az évben 1650 ilyen gépet gyártot­tunk, illetve szereltünk fel. Ez jóval több a tervezettnél. A másik fő tevékenységünk az ál­lattenyésztés komplex gépesíté­se. Mi látjuk el és szereljük fel az egyes efsz-ekben és állami gazdaságokban a korszerű fe­jő-, hűtő- és egyéb gépeket. Ko­moly segítséget nyújtunk me­zőgazdasági üzemeinknek a gra­nulált takarmány gyártásához szükséges gépi berendezések felszerelésében is. — Problémák, gondok? — Akad az is bőven. — A legnagyobb? — Nem tudjuk megtartani fiatal szakembereinket. Nem tu­dunk számukra megfelelő la­kást biztosítani. A lakásépítés egyébként egész városkánk gondja is. Reméljük, folyamato­san ez is megoldódik. Kint traktorok, teherautók, gépek zúgnak. Olajfoltos ruhá- iú emberek jönnek-mennek egy- egy alkatrésszel a kezükben. Nemezcsizmában, vastag télika- bátban sétál a bejáratnál az üzemi őr. Egy-két szót váltok vele is. Dicséri Karakó Pált. Gyerekkorától ismeri — mond­ja. Kewt fogok, s elindulok a város felé. TÖRÖK ELEMÉR zett titerekben szoktak megha­tározni. Ha magzatkárosodás ,az anyánál még nem fordult elő, nem kell félni halvaszüle­téstől. A. magzat méhen belüli károsodásának mértékére csak több adat és jel egybevetéséből lehet bizonyos fokig következ­tetni. A titerek számának hir­telen emelkedéséhez hasonló intő jel lehet a titerek számá­nak gyors esése is a terhesség utolsó idejében. Az utóbbi ,azt jelenti, hogy az anyai antites­tek tömegesebben jutnak be a magzatba. A röntgenvizsgálattal csak a végső károsodást lehet kimutatni. A magzati mozgáso­kat és szívhangokat regisztráló készülékekkel történő vizsgála­tok során a magzat állapotáról csak bizonytalan információkat kap az orvos. Az elmondottak alapján nyil­vánvaló, hogy mindenekelőtt a magzat léte van veszélyben és ennek megmentése az orvos legfőbb feladata. Amint már említettem, a kér­dés társadalmi és népesedési szempontból nem nagy jelentő­ségű. Viszont, ha már az izo- immunizáció bekövetkezett, az majdnem minden esetben sze­rencsétlen házassággal jár. Ezért lehetőleg mindent meg kell tenni, hogy az ilyen házas­ságok számát a lehető legki­sebbre csökkentsük. Nagyon helyes volna tehát, ha a nők még az első terheségük előtt tudomást szereznének Rh-nega- tivitásukról, ezzel sok kellemet­lenségnek és bonyodalomnak elejét vehetnék. Dr. DÓKA .VILMOS A bratislavai Nemzetközi Nőnap Vállalat csévéző üzemében dol­gozó Május 1 szocialista munkabrigád felajánlást tett, mely sze­rint a munkacsoport minden tagja 100-százalékos minőségű mun­kát végez. Ezenkívül a hulladék mennyiségének csökkentésével fejenként megtakarítanak 20 kilogramm anyagot. A képen: Sera- fína Palajová munka közben. (Felvétel: VI. Andor — ČSTK) IDEGJÁTÉK A CSOMAGMEGŐRZŐ KÖRÜL A múlt nyáron kislányunk született. Felutaztam Kassára (Košice), hogy veszek neki kis­ágyat. A Prior Árúházban az elárusítók igazán kedvesek vol­tak, sőt — mikor látták, hogy a kiságyat és a táskámat egy­szerre nem fogom tudni elvinni — azt tanácsolták, a táskát nyugodtan hagyjam ott, a kis­ágyat vigyem ki az autóbuszál­lomásra, adjam be a csomag­megőrzőbe, és jöjjek vissza a táskámért. így is tettem. A szétszedett és gondosan becsomagolt kiságy- gyal felszálltam a villamosra, s tíz percen belül már az új au­tóbuszmegálló korszerű üvegaj­taján léphettem be. A csomag- megőrzőt nem kellett keresgél­nem, mert az „ÚSCHOVA BA­TOŽÍN“ nagy betűi messziről a szemembe ötlöttek. Odaálltam az üvegfal elé. No, várnom kell — állapítottam, meg azonnal, mert az üvegfal mögött csak egy üres szék volt. Biztosan elug- rott valahová az elvtársnő és nemsokára visszajön — biztat­tam magamat, s ott toporogtam a kisággyal. A tájékoztatónő — aki ugyancsak abban a helyi­ségben ült, ahol a csomagmeg­őrző van — kis idő múlva pár­beszédet kezdeményezett. — Be szeretné adni? — kér­dezte a csomagra mutatva. — Igen, kérem — mondtam azonnal, mert azt hittem, párt­fogásába vesz. — Nem fogja beadni — mondta kegyetlen mosollyal. — Miért? — meredtem rá meglepődve. — Mert a kolléganők szabad­ságon vannak! — A legnagyobb turistaidény­ben? Miért nem úgy osztották be, hogy legalább az egyikük itt lenne? — firtattam. — Ezt ne tőlem tudakolja — mondta fölényesen. — S ha önt most nagyon szépen megkérném ... — Mit képzel — szakította félbe megkezdett mondatomat, s a kisablakot úgy bevágta, hogy a légnyomás szinte elso­dorta a problémámat. Hirtelen nem tudtam, mitévő legyek. Szerencsére az egyik utas adott egy jó tanácsot. Azt mondta, hogy vigyem el a cso­magomat a vasútállomás cso­magmegőrzőjébe, nincs az olyan messze. A történet akkor itt tulajdon­képpen véget is ért. Hogy most írom meg, annak persze más oka van. Az óév utolsó napjai­ban úgy hozta a sors, hogy meg kellett kérdeznem a tájé­koztatót, mikor megy Nagykapos- ra (Veľké Kapušany) autóbusz. Kérdésemmel azonban nem to­lakodhattam előre, mert egy asszony állt még előttem, s a tájékoztatónő egyébként is fog­lalt volt. Nagyokat nevetve, va­lami jóízűeket mondott a tele­fonkagylóba. Végre aztán befe­jezte, s kipirult arccal nyitotta ki a kisablakot. Az előttem álló asszony csehül szólalt meg. Mondta, hogy Prágából jött, s Rozsnyó (Rožňava) felé fog to­vábbutazni, de a buszindulásig még van két órája. Szeretné a csomagjait itt hagyni, s el­menne addig valamit enni, mert a hosszú úton megéhezett. A tájékoztatónő mély léleg­zetet vett, tekintetét szúróssá változtatta, s így rivalít rá az asszonykára: — Maga nem tud olvasni?! — s kezével a csomagmegőrző ablaka felé bökött, ahol egy kék bakelittáblára írva, ez a felirat lógott: „ZATVORENÉ“. Megpróbáltam feloldani a hirtelen támadt feszült hangu­latot. — Tudja, asszonyom, ezek az alkalmazottak még júliusban kivették a szabadságukat, és azóta elfelejtettek visszajön­ni... — Magát ki kérdezte — tor­kolt le azonnal a tájékoztató- nő. A cseh asszony más megol­dást keresett. — Kérem, van itt automata telefon? —• Nincs — volt a válasz. — És ha megkérném, hogy tárcsázza ki kassai ismerősöm telefonszámát — megtenné? Tudja, ha ő otthon van, bizto­san eljönne értem kocsival, és nem lenne bajom a csomagok­kal. A tájékoztatónő mintha meg­torpant volna, mikor kinyitotta a száját, már tudtam, hogy ez csak erőgyűjtés volt. — Mit képzel maga? Talán ilyesmire van ez a telefon?! — és már csattant is a kisablak, méghozzá úgy, hogy az ütődés után ismét kivágódott. Miután az asszony sértődőt-* ten távozott, a tájékoztatónő pulykavörös arccal adta tud­tomra a kaposi autóbusz indu­lási idejét. Nos, én akkor nem szóltam neki semmit. Most vi­szont, amikor felháborodásom már lecsillauodott, józan tár­gyilagosságai mondhatom: a tá­jékoztatónő tényleg nem tehet róla. hogy ebben a szép váróte­remben a csomagmegőrző csak dísznek van. Az sem az ő hi­bája. hogy valóban hiányoznak innen az automatikus városi te­lefonok. De azt nem tudom ne­ki megbocsátani, hogy úgy be­szél az utasokkal, mint hajda­nában a kondás a disznókkal! SZASZÁK GYÖRGY 1978 I. 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom