Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-04 / 4. szám, szerda
Nemes célok követői A kéndiszulfid gyártása nem tartozik a veszélytelen munkák közé. Már csak azért sem, mert a kéndiszulfid a ciánhidrogén után a leggyorsabban ölő mé- regi. Gyártásánál tehát igen nagy óvatosságra van szükség. a gázmaszkok használata itt mindennapos. Pedig e nyersanyag gyártása, mely a műszálak, a gumiipari vegyszerek és más szerves anyagok előállításának alapanyaga, igen egyszerű. Legalábbis a részleg dolgozói — a négy műszakban dolgozó 41 munkásból és 4 technikusból álló kollektíva r^erint. Ebben az is szerepet látszik, hogy összeszokott kollektíváról van szó, tagjai nemrég kapták meg a szocialista munkabrigád cím bronzfokozatát. s a Csehszlovák Vöröskereszt Brigád címet. — Nem túl érdekes a mi történetünk — emlékezik Ján Pólach technológus, a brigád vezetője. — 1952-től dolgozom a gyárban, tíz éve pedig ezen a részlegen. A fiúkat lói ismerem- do bosak, kezdeményezők és tetfp ké^z^k nemcsak a luzef Sutina tervfeladatok teljesítene érdekében, hanem a társadalmi munkában is. 197".-ben kezdtünk új mčdon dolgozni, amikor meg- aiakítoUuk részlegünkön a két versenyző kollektívát. De ez nem "olt megoldás. Egy részlegen dolgozunk, egyforma az érdeklődésünk, ezért elhatároztuk, hogy egyesülünk, s így fogunk versenyezni. M4r akkor is voltak közöttünk vöröskeresztesek. képviselők, ak+ív tö- negpolitikal dolgozó... Ez adta az ötletei, hogy 1974-ben a Vöröskereszt bratislavai III. körzeti bizuttságának felhívására a Vöröskereszt Szocialista Brigád címért is versenybe lépünk. A versenyfeltételeket mindnyian ismerték: a tervfelada- ío'c tejesítésén kívül egészségügyi felvilágosító munka, az emberi kapcsolatok elmélyítése, véradás stb. A kollektíva lelke s a Vörös- Kereszt programjának legaktívabb szorgalmazója a 47 éves Jozef Satina. Már 29 éve dolgozik a Georgi Dimitrov Vegvifán Polach ipari Művekben, huszonöt éve pedig ezen a részlegen. Ö a brigádvezető helyettese. Már második megbízatási időszakban a főváros nemzeti bizottságának képviselője, a szociális- és ogészségügyi bizottság tagja. Természetesen a Vöröskeresztben is odaadóan tevékenykedik: a szervezet harmadik körzeti, üzemi és műhelybizottságának is tagja. Három évig szorgalmazta, hogy a kén- diszulfidgyártó részlegen megalakuljon a kollektíva. Érvel is voltak: a munkakörnyezetet állandóan javítani kell, hogy az igényes feladatokat teljesíthessék, méghozzá a dolgozók számának emelése nélkül. Gyakoriak voltak az üzemi balesetek is, ezek kiküszöbölésére is megoldást kellett találni. Ezt is ő vállalta magára. Első számú feladatnak tartotta, hogy a kollektíva minden tagját beszervezze a Vöröskeresztbe. Ez sikerült is. A kollektíva tagjai ma nemcsak a legaktívabb vöröskeresztesek, hanem a véradás legfőbb propagálói is. Az utóbbi időben főleg a térítés- mentes véradásra helyezik a fő hangsúlyt. Az egészségügyi folyóiratok rendszeres előfizetői, havonta tartanak egészség- ügyi felvilágosító előadásokat, részt vesznek a munkavédelmi oktatásokon. — Mindezt természetesnek tartjuk — mondja fozef Satina. — E célok nélkül amelyeket állandó kötelezettségvállalásnak is tekintünk, már el sem tudjuk képzelni a munkánkat. Ennek is köszönhető, hogy részlegünkön az utóbbi években az előzőkkel összehasonlítva nagymértékben csökkent az üzemi balesetek száma, folyamatosan teljesítjük a termelési tervet annak ellenére, hogy kevesen vagyunk. Ami pedig a véradást illeti, a kollektívából már tizenöten adunk évente legalább egyszer térítés- mentesen vért. Jozef Satina már 1964-ben megkapta az „Érdemes véradó“ jelvényt. Eddig több mint száz szór adott vért. De a többszörös véradók közé tartozik Jozef Hrabec, Ľudovít fanček, Rudolf Achberqer és Stanislav Minárik is. Nem hagyhatjuk említés nélkül a brigád munkaeredményeit sem. Az idei terv 10 500 tonna kénszulfid gyártását irányozta elft. Az ismert objektív nehézségek mellett ez nagyon igényes feladat. Az eltelt háromnegyed évben 7200 órát túlóráztak a terv teljesítése érdekében, társadalmi munkában kirakták a vagonokból a faszenet, munkakörnyezetük szépítésén — kifestették az irodahelyiségeket, bekapcsolódtak a legjobb faliújságért folyó versenybe — és a gépi berendezé- s»k karbantartásán 1800 órát dolgoztak. Kötelezettségvállalásaikban a tömegpolitikal munkában való aktív részvétel is szerepel. E téren is becsülettel helytállnak. Jozef Satinán kívül Robert Valovič és Stanislav Minárik is képviselő, s mindketten tisztségviselők a szakszervezetben Stanislav Minárik is. fán Polach pedig az V. munkarészleg CSSZBSZ alapszervezetének alelnöke. A Nagy Október 60. évfordulója tiszteletére tett vállalásaikat is teljesítették, s ezzel megteremtették a feltételeket az évi tervfeladatok határidő előtti teljesítéséhez. Nemrég újfent hallatott magáról a kollektíva. Felhívta a többi részleg szocialista munkabrigádjait, hogy kapcsolódjanak be a Vöröskereszt Szocialista Brigád címért folyó versenybe is. Tehát kötelezettségvállalásaikba vegyék be az egészségügyi felvilágosító munkát. a munkakörülmények javítását. az üzemi balesetek számának csökkentését is, és lépjenek be a térítésmentesen vért adók táborába. [OZEF SLUKA Mentős érd eh Világos, meleg és korszerűen berendezett épületben kapott helyet már több mint hat éve Tornaváralján (Turnianske Podhradie] a gyermekgyógyászat, két belgyóglászati, két ' fogászati, nőgyógyászati rendelő és a gyógyszertár. Naponta sokan megfordulnak ebben az egészségügyi intézetben, mely a Tornai (Túrna nad Bodvou] Cementgyár dolgozóinak és a környék tíz községének egészség- ügyi ellátásáról gondoskodik. A gyermekosztály vezető orvosa, dr. Cecília Krúpová elmondta, hogy körzetükhöz mintegy 1600 tizenöt éven aluli gyerek, valamint több mint ezer tanuló tartozik. Sok gondot és problémát okoz nekik annak a több mint 250 cigány- gyermeknek az egészségügyi ellátása, akiket nagyon is gyakran elhoznak ugyan kivizsgálásra, de a felírt gyógyszereket nem szedik rendszeresen, s ezzel nehezítik az egészség- ügyi dolgozók munkáját. A gyermekek egészségéről az orvosnőn kívül jól képzett nővérek: Majláth Terézia, Terebesi Erzsébet, Zora Szabóvá, valamint Kocsis Ilona szülésznő gondoskodnak, akik több mint száz kis beteget látnak el naponta. Ez a szám télen általában emelkedik. Munkájukat nagy türelemmel, megértéssel végzik, s emellett nagy gondot fordítanak az agitációs és nevelő munkára, valamint saját továbbképzésükre is. Szívesen kamatoztatják tudásukat a Vöröskereszt és a Nőszövetség által rendezett előadásokon is. Rendszeresen részt vesznek az üzemi pártoktatáson, s kollégáik példáját követve elhatározták, hogy szocialista, munkabrigádot alakítanak. Erre az elhatározásra jutott a fogászaton dr. Pollák Samuel és dr. Sivák Anna munkacsoportja is. Munkájuk színvonalának állandó emelése érdekében ők is bekapcsolódnak a szocialista munkaversenybe. Pollák doktor harmincéves gyakorlattal. sok tapasztalattal rendelkezik, s úgy látja, hogy a munkaverseny nemcsak az emberi kapcsolatok elmélyítésének, hanem a szakmai fejlődésnek is jó módja. A két új kollektíva most dol- . gozza ki munkatervét, állítja össze a versenykritériumokat, s a munkaverseny eredményét bizonyára rövidesen a betegek is észreveszik majd. FARKAS RÚZSA Csak tessék szó ni Ü Z-akcióban bővítik az iskola épületét Még néhány lapát homokot bedobtak a betonkeverő dobjába, s kéretlen is megindult a beszélgetés. Sok mindenről szó esett. A szülők és az iskola kapcsolatáról, a pionírcsapat tevékenységéről, a legközelebbi iskolai rendezvényről. A szülők elmondták tapasztalataikat, véleményüket. Néhány üveg sört is felbontották. Elfogyasztottak néhány sonkás zsemlyét. És mielőtt hazamentek volna, többen is megmondták: — Csak tessék szólni vagy üzenni. Legközelebb megint eljövünk, ha csak nem jön közbe valami. Hadd épüljön az iskola! * # » A Szenei (Senec ] Alapiskolában gyakorta lehet ilyen események tanúja, részese ;az érdeklődő, hiszen szeptember óta szombatonként, vasárnaponként megismétlődnek. Végh Miklós elvtárs, az igazgató, röviden így vázolja a történteket: — Z-akcióban, társadalmi összefogással megkezdtük a hozzáépítést. Arról van szó, hogy három év alatt ötmillió korona értékű munkát kell elvégeznünk. Kilenc tantermet, mosdókat, öltözőket építünk. Kazánházat, mert bevezetjük majd a központi fűtést is. Az alap már kész. Az alagsori helyiségeket is megépítettük. A szüJozef Hrabec (A szerző felvételei) Koszi, nagyapa Ősz bajuszú bácsi szállt fel a buszra. A haja is deres már. Piros arcát ráncok barázdálják. A hetvenen is jóval túl lehet. Egy műanyagkádacskát szorongat a hóna alatt. — Szabad — kérdi udvariasan, és leül mellém. A kádat szépen a tárdére helyezi. Előveszi pénztárcáját, s jeqi/et vált az egyik falucskába. A kalauz nem éppen udvarias hanqon kérdi: — Es a kádat ki foqja fizetni, öreq, talán az úristen? — Nono kérem, az éppen nem, mert pont szabadsáqon van — üti el viccel az öreq az arroqáns hanqot, majd mosolyogva fűzi tovább szavait: — Fizetem én azt is, csak szépen tessék kérni. Tudja, én ritkán utazom már, s eddig nem világosított fel még senki, hogy ilyesmiért is jegy kell. Bár, amint látja, békésen megfér a térdemen is, nem foglalta el senki helyét. De ha ez a regula, hát legyen. Megértem én ezt is, no mea pénzem is van elég. Ezt már inkább nekem mondta, s közben megváltja a jegyet a kádra is. — Mert ugyebár — fűzi tovább a gondolatait — ma más világ van, mint régen. Ezt magyaráztam a nyáron egy ame- rikás embernek is, aki negyven év után először jött haza a tengerentúlról. S képzelje, nem ismert a falujára. Azt hitte, eltévedt, mert amikor elment, csupa szalmazsupptetős meg nád- fedeles házikóból állt a falu. A kerítéseket többnyire sövényből fonták. Ö mondta, hogy náluk, Amerikában arról beszél folyton a rádió meg a televízió, hogy itt milyen szegénység van. Az újsáqok is állandóan ezt reklámozzák. Mondom neki, láthatja a nagy szegénységünket, majd belehalunk. Amin aztán jót nevetett. Méq azt is elmondta. hogy ő neqyven évig spórolt olyan házra, mint az enyém. Hátha a fiamét mea a lányomét is látná, mondom, ahhoz mit szólna, mert az övék emeletes, és a pincegarázsban kocsi is áll. Így bizony, jó világ ez, csak az emberek lennének néha egy kicsit mások. Az utóbbi szavakat már jó hanqosan mondta, hoqy mindenki hallja. A busz meqállt, ő elköszönt és leszállt. Én meq néztem az ablakon át az öreqet, ahoqu ment lassan a káddal, mehiben este már lubickolhat a leqki- sebb unokája. S tudom, mint egy iqaz mesét mondja majd el neki ts ezt a történetet, bár az unokája méq nem érti meq, de csillogó, tiszta tekintetéből ez sugárzik, majd felé: — Koszi, naqyava. szén volt, de mondd ezt el maid akkor is, ha megnövök. TÖRÖK ELEMÉR lök szeptember óta társadalmi munkában hatezer órát dolgoztak. Közben persze kérdezősködöm, így tudom meg, hogy Bálint János mester vezetésével a városi nemzeti bizottság kisüzeme öt-hat dolgozójának feladata az építés, Hamerlik Józsefné, a szülői munkaközösség elnöke is segít a társadalmi munka megszervezésében. Nem kerüli el azonban figyelmemet ez a megjegyzés sem: — Néha már azt sem tudom, hogy iskolaigazgató, vagy építésvezető vagyok-e. A véletlenül elejtett megjegyzés nem panasz, de nem is dicsekvés, hiszen mind az iskolaigazgató, mind az építésvezető szempontja érvényesül a magyarázatban: — Két váltásban tanítunk. Ezt feltétlenül meg kell szüntetnünk, hiszen körzeti Iskola vagyunk, hat község diákjait oktatni és nevelni nem kis feladat, és ehhez a tudáson, a lelkesedésen kívül tantermekre van szükségünk. Hat osztályunkat átmenetileg a szlovák iskola épületében helyeztük el. Nincs saját tornatermünk. Hetente két napra szoktuk kölcsönkapni. Korszerűsíteni kell a jelenlegi iskolaépületet. • • • Az ötmillió korona értékű hozzáépítés elsősorban az iskola, a szülők ügye, de nemcsak az övék, hanem társadalmi ügy. A CSEMADOK városi szervezetének tagsága Ásványi László elnök vezetésével már több alkalommal szervezett társadalmi munkát ezen az építkezésen. Rendszerint az esti órákban, villanyfénynél dolgoztak. De a többi tömegszervezet tagsága sem maredt tétlen. Sőt, várható, hogy a jövőben még nagyobb mértékű lesz részvételük a munkában, hiszen helytálló az érvelés: — Ha itt építünk, a másik iskolában is felszabadulnak a tantermek. Közös érdekünk, hogy korszerű, megfelelő viszonyok közenette szervezhessék meg mindkét iskolában az oktató-nevelő munkát. Az igazgató elvtárs főleg a szülők lelkesedését, munkáját dicséri: — Hetenként váltakoznak. Két-két osztályból a pedagógu- sokkal, az osztályfőnökökkel együtt. És jól do1 goznak. hiszen ilven nagy énítkezésen öthat szakember maeában aligha boldogulna. Mosolyogva kérdem: — És ha minősíteni osztályozni kellene? Mit érdemelnének? — Kitűnőt — válaszol azon nyomban. Komolyan, meggyőződéssel mondia. bármennvlre is próbálom tréfásan érte’meznl az osztályzatot. Sőt. nyomatékosan hangsúlyozza: — Feltétlent!’ HAJDÚ ANDRÁS m J978 I. 4. 6
