Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-26 / 26. szám, csütörtök
A jövőért, a szebb holnapért FIATALOK A PIONÍROKÉRT ötszázan jöttek el a komáromi (Komárno) Szakszerveze tek Házában megrendezett találkozóra. Pionírok, a pionírmozgalom felnőtt dolgozói, a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai, akik tisztséget vállaltak a pionírcsapatokban. Megjelented a párt- és állami szervek, a tömegszervezetek járási bizottságainak küldöttei is. Nagyszerű munkasikerekről számoltak be a pionírvezetők. Néhány adat: járásunk pionírjai a múlt évben a közhasznú munkálatok során 245 000 órát ledolgoztak, összegyűjtöttek 294 tonna hulladékvasat kiültettek 1200 fát és díszbokrot, összegyűjtöttek 2570 kg gyógynövényt. Feljegyeztem a legszebb munkasikereket elért pionírcsapatok nevf Gútán (Kolárovo) a Május 1. utcai alapiskola, a perbetei (Pribeta) és a bátor- keszi (Vojnice) alapiskola, Komáromban a Juroš kapitány utcai alapiskola. A beszámolókból kitűnt, hogy más téren is jeleskedtek a pionírok. Jól sikerültek a kiállítások, amelyek a szovjet pionírok életét mutatták be, jelentősen gazdagították a forradalmi hagyományokat őrző emlékszobák anyagát, a barátságklubok tagjai levelezés által még inkább megerősítették kapcsolatukat a szocialista országok gyermekeivel. A találkozó fénypontja a kétórás műsor volt, melynek számaiban csaknem 400 pionír szerepelt. Kedves, hangulatos volt mindegyik műsorszám, mégis külön említésre méltó néhány: A Karácsonyi Imre vezette bátorkeszi (Vojnice) énekkar fellépése, a Szlávik Gizella vezette perbetei l Pribeta) irodalmi színpad bemutatója, a hetényi (Chotín) népszokásokból összeállított „Fonótánc“ című jelenet, melyet Dékány Györgyné tanított be, valamint az izsaiak (Iža) tánccsoportjának fellépése melyet Bulujcsik Júlia irányított. A műsorban is kifejezésre jutott, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjai lelkes és hűséges segítői a pionírmozgalomnak. Ez abban nyilvánul mey, hogy a Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium tanulói közül azok, akik pionírinstruktorként működnek, zenekart szerveztek, s ez a zenekar kísérte a pionírok táncos, dalos fellépéseit. Műsor után került sor a kitüntetések átadására. A járási pártbizottság vezető titkára, Anton Hlavač elvtárs és Viliam Benőik elvtárs, a SZISZ jb Megérdemelt elismerés Sikerekben gazdag tevékenységről számolt be a SZISZ aba- falai (Abovce) szervezetének évzáró taggyűlésén Csekan János elnök. A múlt évre szóló vállalást már októberben teljesítette a szervezet tagsága. Derekasan kivették részüket a társadalmi munkából. A földművesszövetkezetben és a fa- Juszépítési akció munkálatai során 1560 órát dolgoztak le. Ezenkívül több önálló műsoros estet is rendeztek a művelődési házban. A szervezet legtevékenyebb tagjai: Kovács Judít, Csutor Aranka, Szepesi Erzsébet, Milan Kováčik, Kovács István, Ondrejcsák Zoltán, Babik János. De a többi tag is dicsé- • retet érdemel. Az évzáró gyűlésen a szervezet hat tagja kapott dicsérő oklevelet a SZISZ jb elnökségétől a jó munka elismeréseként. SZEPESI BfiLA (Novak Béla felvétele) titkára aüiatí at a kitüntetéseket azoknak a példás pionírvezetőknek, fiataloknak, akik tettekkel bizonyították, hogy igaz barátaik, hű vezetőik a pioníroknak. Varga József, Nagy Katalin, Madari Béla, Mezó Katalin (akik a felvételen is láthatók), meg a többiek számára méltó elismerést jelentett a kitüntetés és leplezetlen örömet a pionírok tapsa, üdvrivalgása. Délután üzemlátogatásra indultak a pionírok. Vezetőikkel együtt felkeresték városunk legnagyobb üzemeit, megismerkedtek az ott dolgozók munkájával, majd az élenjáró dolgozókkal csoportos beszélgetést szerveztek. Gyakran hallottuk a meghívást: Jöjjetek el máskor is! És nem egyszer az ígéretet: Máskor is eljövünk. A nagy sikerű találkozó végén elbeszélgettem néhány pionírral. Kurucz Éva izsai, Hatina Judit perbetei, Sas Tibor bátorkeszi, Bielokosztolsiky Eszter búcsi (Búč), Bőgi Adrianna ógyallai (Hurbanovo), Kaszás Judit komáromi pionírok és még másoknak a közös véleménye ez volt: Felejthetetlen ez a találkozó. Szóba került a SZISZ és a pionírok kapcsolata is. Erre ezt mondták: Nyomukban járunk, követjük őket, mint bennünket a szikrák. Nagyszerű seregszemle volt ez a találkozó. Bizonyította: ifjúságunk színe-java, a SZISZ tapjal jó úton járnak és jó úton vezetik a pionírokat. BENDE ISTVÁN BIZONYÍTANAK... A gyár a losonci (Lučenec) járás egyik nagyüzeme, a POĽANA. Igazolványt kérnek a portán, gondosan bejegyzik az adatokat egy hatalmas könyvbe. Feltétlenül rendnek kell lennie olyan üzemben, mely ezernél több dolgozó kenyérke- reső helye. Megvédem a számokat, nem igaz, hogy unalmasak a statisztikai kimutatások, az adatok, mert általuk könnyebben feltérképezhető a valóság. Tessék csak figyelni, a valóság egyik darabkája így fest ebben az üzemben: a részlegek számának megfelelően hat szervezete van a pártnak, a tagok száma 300, a tagság átlagos életkora 40 év, a XV. pártkongresszus óta 57 fiatalt vettek fel. Az ifjú kommunisták tevékenységét az üzemi pártbizottság szervezi, irányítja. Hogyan? A kérdést Ondrej Novotka elvtárshoz, az üzemi pártbizottság elnökéhez intézem. Magas, mozgékony férfi, különös ismertetőjele: ünneplő ruha, nyakkendő. Jót nevet a folyosóról behozott pletykán. — No, hát jól is néznék ki, ha csak úgy, hétköznapiasan állítanék be a terembe, amikor vezetőségi gyűlést tartunk. Addig azonban még van időm, megbeszélhetjük a problémákat. Az előbb nem véletlenül említettem a számokat. Engem mindig elbűvölnek, kíváncsivá tesznek a szokatlan mennyiségek. A nagyság érzetét és a nagyszerűség érzését kelti, hogy 57 fiatalt vettek fel a XV. pártkongresszus óta. Elkan a kérdezhetnék, s az egyik munkásmozgalmi regény címével kérdezek: — Űj harcosok sorakozója? Nem egészen pontosan . érti a kérdést. Nem is értheti, hiszen itt él, itt dolgozik, számára nem szokatlan, ami a kívülállónak az. Elővesz egy kimutatást, nekem nyújtja, nézzem át. Az ifjú kommunistákra vonatkozó adatok önmagukban is beszédesek: csak két technikust vettek fel, a többi, az új tagok közel fele, fizikai dolgozó, 24 pedig leány vagy fiatalasszony, 30 új tag ajánlója a SZISZ üzemi szervezete volt. Még azt is elmondja ez a kimutatás, hogy az ifjú kommunisták számára pártoktatást megelőző elméleti képzést szerveztek. Pavol Frečka mérnök, Jozef Zvara, Mészáros Ervin, Boros Károly mérnök, Ján Filanda, Jozef Jackuliak és még néhány jól felkészült lektor közreműködésével. Mit tagadjam, nem erre volnék kíváncsi. Űjból kérdem: — Milyen lehet ez, úgy értem, minőségében? Most az igazi szövőipari dolgozó beszél belőle: — Ez kimondottan női üzem, és nem is akármilyen. Harminc évvel ezelőtti elődeink szemfényvesztésnek hinnék, amit ma itt bárki láthat. Névet is az ember belül, ha olyan látogató jön. aki régen járt itt és összecsapja tenyerét a nagy álmélkodástól. Bizony, ez nem afféle szövődéi kóceráj, nekünk rangunk van. A nagy létszám ellenére sem vagyunk csak számok. És ez nemcsak általában érvényes, hanem a feltett kérdésre is. Bizonyításként felsorolja, hogy az említett előképzés témakörei a CSKP alapszabályzata és a Tanulságok. Ugyanakkor utIi’jJegylk fiatal kommu- nl°tn konkrét feladatot kan: előfizetőket toborozni a pártsajtó számára, vállalni a szak- szervezeti bizaimi tennivalóit, szervezési és termelési problémák megoldását. Nem kerüli el figyelmemet a megjegyzés sem: — A legutóbbi értékelés szerint a feladatok teljesítésében pontosabbak a lányok, a fiatalasszonyok, mint a férfiak. Nyílik az ajtó. Štefan Kohn elvtárs, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke jön. — Mit mondhatnék a párttagjelöltek neveléséről? Feladatunk, teljesítjük. Eszmei, politikai síkon részben a tisztségviselők esti tanfolyamán foglalkozunk velük, részben a Lenin-körökben. Hat ilyen körünk működik. — Milyen eredményű a párttagjelöltek eszmei, politikai nevelése? — Általában jó, ha a részvétel alapján Ítélünk. Megkérem, írjon le néhány nevet. Lehetőleg azokét, akik példásan teljesítik feladataikat, akik érdemesek lesznek arra, hogy ajánlójuk legyen a SZISZ üzemi szervezete. Nem telik sok időbe, hamar egymás alá kerülnek a nevek: Dobroslava Hrnčiarová, Kruppa Aúna, Marian Gajdoš, Fungács Anna, Ján Bystriansky, Jana Fabriciusová. A helytállás feladatvállalásokban nyilvánul meg: műsorok, sportversenyek rendezése, termelési problémák megoldása, különféle körök vezetése, tisztségek betöltése az alapiskola pionírcsapatában... A fel- szabadulási futóverseny megszervezése, a pártsajtóra előfizetők toborzása, az ifjúsági munkabrigádok megszervezése... A lelkesedés, az odaadás sem azonos minden esetben, de egyre többen látják, tapasztalják: emberileg is, szakmailag is, társadalmi szinten is jobban érvényesülhet az, aki felkészültségét, képességét bizonyít*U* HAJDÚ ANDRÁS Kommentáljuk LESZERELÉST! Elképesztő adatok... Egy ENSZ-statiszíika szerint a világ évenkénti hadikiadásai megközelítik a háromszázhat- vanmilliárd dollárt, vagyis az emberiség napunta átlag egymilliárd dollárt költ fegyverkezésre. Tízmilliók vannak fegyverben, dolgoznak fegyverek ellőállításán. Az államok katonai célokra fordítják az összes kutatási-fejlesztési kiadásoknak az egyharmadát. Ennek az óriási összegnek akárcsak egyetlen százalékából is a hasznos létesítmények (lakóházak, iskolák, kórházak stb.) százait lehu’nr? felépíteni, üzemeltetni. A nukleáris és termonukleáris, vaiamim ioinegpusztító fegyverek felhalmozása ma már olyan méreteket ért el, hogy tömeges alkalmazásukkal a Föld egész lakosságát többszörösen is el lehetne pusztítani. Állítólag jelenleg egyetlen modern rakéta termonukleáris robbanófej több pusztító energiát tartalmaz, mint amennyit a második világháborúban felhasznált összes robbanóanyag tartalmazott. Ilyen körülmények között nagyon indokolt és érthető azoknak a már-inár sikolykiáltásoknak is tekinthető figyelmeztetése, akik újra és újra arra intenek: egy új világháború az egész emberi civilizációt és kultúrát veszélyezteti, megsemmisíthetnéA leszerelés évek óta világprobléma. A kommunista és munkáspártoknak már' az 1960-as moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozata leszögezte: „Az összes demokratikus és békcszerető erőnek jelenleg nincs fontosabb feiaúatuk, mint az emberiség megvédése a termonukleáris világkatasztrófától.“ Hasonló álláspontot képvisel a Varsói Szerződés tagállamainak az 1976 novemberében elfogadott nyilatkozata is: „Napjaink legsürgetőbb és legfontosabb feladata továbbra is a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés — elsősorban a nukleáris leszerelés — megvalósítása, a világháború veszélyének elhárítása. Enélkül lehetetlen valóban visszafordíthatatlanná tenni a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének kedvező tendenciáit, nem lehet szavatolni az igazi biztonságot a világon.“ A katonai enyhülés és a leszerelés terén a legnagyobb horderejű kezdeményezések a Szovjetunióhoz fűződnek. Az SZKP XXV. kongresszusa, megvonva az 1971-ben (a XXIV. kongresszuson) elfogadott békeprogram megvalósításának mérlegét, kijelölte a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott harc további feladatait. A Szovjetunió és más szocialista országok arra irányuló erőfeszítései — melyek a helsinki konferencián’ csúcsosodtak ki —, hogy politikailag is lezárják a második világháborút és megteremtsék egy újabb világégés megakadályozásának politikai garanciáit — egyszersmind megteremtették a lehetőségét a leszerelés irányába mutató konkrét katonapolitikai lépések megtételére is. Katonai enyhülésen — mint végcélt — az általános és teljes leszerelést, vagy az erre irányuló tárgyalások elősegítése céljából tett tényleges lépéseket értjük, olyanokat, mint a fegyverzet- és haderőcsökkentés, de a militarizálás (például atom- vagy fegyver- mentes övezetek létesítése), az egyes fegyverfajták kifejlesztésének, felhasználásának és alkalmazásának eltiltása és korlátok közé szorítása, a katonai költségvetések kölcsönös csökkentése, illetve hefagyaztása, az egyes hadgyakorlatok nagyságának korlátozása stb. stb. A katonai enyhülésért, a leszerelésért legutóbb — a múlt hét végén — a Budapesten megrendezett Ifjúsági leszerelési konferencia emelte fel szavát. A tanácskozást Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök levélben köszöntötte. Többek között ezeket írta: „Az összes haladó és békeszerető erőkkel együtt mi itt, a szocialista Csehszlovákiában tudatosítjuk, hogy az emberiség válaszút előtt áll. Csak két alternatíva van: vagy sikerül leállítani a lázas fegyverkezést, lépésről, lépésre csökkenteni a háború veszélyét, a leszerelés megvalósításával egyre több anyagi és emberi forrást a népek gazdasági és társadalmi fejlődésére fordítani, vagy pedig a katonai előkészületek ördöge az egész emberiség számára lét- fontosságú eszközöket fog felemészteni és egyre nyomasztóbb lesz a háborús konfliktus veszélye.“ A háromnapos budapesti értekezleten részt vett huszonhat ország sok száz küldötte különféle faji, vallási és politikai meggyőződésű fiatalokból tevődött össze. A fiatalság, a sok száz küldött a legfontosabb kérdésben azonban egy nyelven beszélt: egységesen síkra szállt a katonai enyhülésért, a leszerelésért, a békéért. A háború helyett az életre szavazott és szavaz. BALÁZS BÉLA Értékes kötelezettségvállalás A népi milícia üzemi egysegének tagjai a partizánskéi Augusztus 29 Üzemben elhatározták, hogy a Győzelmes Február 30. évfordulójának tiszteletére tíz alapiskolában és szaktanintézetben előadásokat tartanak. Ezen kívül vállalást tettek, hogy az egység minden tagja 8 órát dolgozik le a termelésben bérigény nélkül. Ezt az egységet a harci és politikai felkészültségben elért jó eredményekért a Győzelmes Február 'Érdemrenddel, a Vörös Csillag Érdemrenddel és Csehszlovákia Kommunista Pártja elismerő oklevelével jutalmazták. Felvételünkön kiképzésre indul az egység. (Felvétel: J. Kolenčík — CSTK) űj síé 197fl I. 26. A kitüntetések aladusa
