Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)

1978-01-18 / 18. szám, szerda

Ä kölcsönös baráti segítség eredménye AZ ORENBURGI GÁZVEZETÉK ÉPÍTŐI HATÁRIDŐ ELŐTT TELJESÍTETTÉK FELADATAIKAT A karácsonyi ünnepeket csa­lódjuk körében töltötték és az fii évet is együtt köszöntötték szeretteikkel a kelet szlovákiai kerület két vállalatának a kas sai (Košice) Hydrostav n. v.- nak és Kohóépítő Vállalatnak azok a dolgozói, akik már több mint két éve részt vesznek az orenburgi gázvezeték 4-es, il letve 5-ös kompresszora llomá- sánnk építésén. A szabadság ideje alatt al­kalmunk nyílt megismerkedni. Elbeszélgettünk ján üuröu mér nőkkel, a Szohranovka mellett épülő 5-ös kompresszorállomás építésvezetőjével, s munkatár­saival: Adolf Tomeöek elvtárs- sal, az építkezés pártbizottsá­gának elnökével, Eduard Solák főmérnökkel, Alžbeta Marková­val, aki a dolgozók elszálláso­lásáról gondoskodik. A Kohő- építő Vállalat dolgozói közül megismertük Molnár Tibor mérnököt, a Nyizsné Krivszké környéki 4-es kompresszorállo­más építésvezetőjét, juraj Sce- renka elvtársat, az építkezés pártbizottságának elnökét, Jo­zef Šramoty, Ondrej Kreösák és más elvtársakat. A két vállalat vezetői öröm­mel közölték, hogy az orenbur gi gázvezeték az 554 — 1100 km közti csehszlovák szakasz kompresszorállomásainak építői nyugodtan jöhettek haza, mert már október végén — a válla­lásnak megfelelően — teljesí­tették a múlt évi feladataikat. A tervezett 118 millió korona helyett több mint 216 millió korona értékű munkát végez­tek el Ezt követően nem volt szük­ség biztatásra, a gázvezeték építésén dolgozók szívesen fel elevenítették élményeiket. Emil Kminiak mérnöknek, a Hydro­stav vállalati igazgatójának bevezető szavai után elsőként fán Ďurčo építésvezető emelke dett szólásra. — A Hydrostav dolgozói kö zül 1975 júniusának végén uta­zott a Szovjetunióba az első kis munkacsoport. Árpád Ko­tik, juhász István, Pavol Tutko mérnök, fozef Gregor és Kiss Pál azzal a feladattal ment Szohranovkába, hogy előkészít­se a munkálatokat. Július 1.-én kezdtek el dolgozni. Csaknem egy hónap múlva újabb huszon­négy dolgozónk érkezett az építkezésre. Már 1975-ben — tervünket 111,2 százalékra tel­jesítve — több mint 11 millió korona értékű munkát végez­tünk el. Kezdettől fogva min­den évben sikerült túlszárnyal­ni a tervezett feladatokat. — Pedig nem volt ez valami könnyű munka — vette át a szót Eduard Soták főmérnök. ről soha nem volt szó. Éppen az emberek fegyelmezett, öntu­datos magatartásának köszön­hető, hogy munkánkat állandó an sikeresen végezzük. Már hajnalban dolgoznak, de késő este is folyik a munka. Akkor dolgoznak, amikor lehet, de ilyenkor hatványozott szorga­lommal. Adolf Tömegek Az elmondottak alapján el­képzelhettük az ottani léli hi­deget, a felhőszakadások utáni „fülig érő“ sártengert is. ján IJarcul'a villanyszerelő­ként dolgozik az épülő 5-ös kompresszora I lomáson. Bekap­csolódva a beszélgetésbe el­mondta: — A mi csoportunk általá­ban tizenkét órás műszakban dolgozik. Kezdetben nem dol­gozott mindenki a saját szak­májában. Nagyon helyes volt, hogy az építkezésre kiküldött emberek több szakmához is ér­tenek. Mi, villanyszerelők, pél­dául falaztunk is a kőműve­sekkel, az ácsoknak is segítet­tünk, ha kellett, a földgyaluk­kal dolgoztunk. Azt tapasztal­tam, hogy építkezésünkön a dolgozók felelősségtudata sok­kal nagyobb, mint otthon, jól emlékszem arra az esetre, ami­kor üzemzavar állt be az áram­ellátásban. Ez egyben azt is jelentette, hogy sötétek, fűtet- lenek maradnak a szobák. Ad­dig dolgoztunk az éjjeli órák­ban — miközben a nyakunkba hulló sűrű eső rögtön ránk fa­gyott, míg ki nem javítottuk a hibát. Ilyen és hasonló esetekre Alžbeta Marková is visszaemlé­kezett.- Nem vái*t bennünket kor­Molnár Tibor és Juraj Sceranka fbalról) (Eduard Žitňanský felvételei) — Különösen kezdetben. Kés­tek a tervek, szállítások, szám­talanszor megtréfált bennünket a szokatlan időjárás. Voltak olyan helyzetek, hogy a hőmé­rő higanya árnyékban is 30 fok fölé emelkedett, délben a nagy hőség miatt nem lehetett dolgozni. Ha valaki a beavatat- lanok közül látta volna a dél­tájt árnyékba húzódó, pihenő embereket, azt gondolhatta volna, hogy „lógn,ak“. Ilyesmi­szerű, fűtött szálloda az épít­kezésen, nekünk magunknak kellett megteremteni második otthonunkat. Szovjet barátaink segítségével ez sikerült is. Ma már kényelmes szálláshelyeken pihennek dolgozóink, így köny- nyebben felejtik, hogy közel kétezer kilométeres távolság választja el őket otthonuktól, családjuktól. Ma már nem is gondolunk a kezdeti nehézsé­gekre. Beszélgetésünk közben azért figyelmeztettek, hogy akad még most is bőven olyan prob­léma, ami nehezíti a munkát. De maguk rendezik mindazt, ami saját erőből megoldható. — A 4-es kompresszorállomás építésénél még tavaly is az volt az egyik legnagyobb gon­dunk, hogy a külföldi szállítá­sok hiányosan, megkésve ér­keztek — hívt,a fel a figyelmet Molnár Tibor építésvezető. — Nem szükséges talán különö­sebben magyarázni, mit jelent az építők vagy szerelők részé­re, ha „foghíjasai! “ érkeznek az építkezésre a felszerelésre váró berendezések. Számunkra döntő fontosságú volt az 1977- es esztendő. Dolgozóink igye­kezetének, a jól szervezett szo­cialista munkaversenynek kö­szönhető, hogy a NOSZF 80. évfordulója tiszteletére novem­ber 7-ig sikerült teljesíteni az évi tervet. Az idén szintén nagy feladatok állnak előttünk. Az 1978-as évben mindannyian „vizsgázni“ fogunk, akik a Kohóépítő Vállalat részéről a gázvezeték építésén dolgoznak, július l én át kell adnunk ren­deltetésének a 4-es kompresz- szorállomást. Én derűlátó va­gyok. Az építkezés pártbizottságá­nak elnöke, Sceranka elvtárs hasonlóan vélekedett: — Szovjet barátaink is elis­meréssel beszélnek munkánk­ról. Kezdettől ott vagyok az Alžbeta Marková építkezésen, ahol hazánk hat nemzetiségét képviselő szakem­berek dolgoznak. De az esetle­ges nyelvi nehézségek ellené­re egyetlen problémával sem találkoztunk. Sőt, azt tapasz­taltuk, hogy ezeket a különbö­ző nemzetiséghez tartozó em­bereket neveli, hasznos közös­séggé kovácsolja ez a nemzet­közi építkezés. Dolgozóinknak alkalmuk van kapcsolatot te­remteni az ott élő szovjet em­berekkel is. Eljárunk a közeli kolhozokba, segítünk az aratás­kor, a napraforgó begyűjtésé­ben. Rendszeresen szervezünk kirándulásokat Volgográdba, Rosztovba, Vorosilovba és más városokba. Nyáron felfrissül­hetnek dolgozóink a Don fo­lyó festői környezetében. Részt veszünk hajókirándulásokon is. Szorosabb emberi kapcsolatok is kialakulnak, sok barátság születik a szovjet, a cseh és a szlovák emberek között. Még azt szeretném elmondani — folytatta Sceranka elvtárs —, hogy dolgozóink szociális és kulturális igényeinek kielégíté­séről szintén gondoskodunk. Én is azt mondom, második otthonunkká varázsoltuk ezt a közös építkezést. Ügy tűnt nekem ez a beszél­getés, mint egy mozgó, nyüzsgő forgatag felelevenítése, amely bemutatta a két kelet-szlová­kiai vállalat dolgozóinak helyt­állását egy közös mű létreho­zásában. Az elhangzottak, a felsorolt eredmények arra en­gednek következtetni, hogy az orenburgi gázvezeték csehszlo­vákiai építői példásan teljesí­tik, sőt — a Győzelmes Februá tiszteletére elfogadott közös vállalásból ítélve — határidő előtt befejezik azokat a teen­dőket, melyeket váHaltak. KULIK GELLÉKT MIT MUTAT A MÉRLEG? Fontos év eredményeit értékelték o Pamutfeldolgozó Vállalat dolgozói A Vlagyimir lljics Leninről elnevezett Ružomberok — Rybár- polei Pamut feldolgozó Vállalat dolgozói körében egy-egy esz­tendő gazdasági eredményeinek értékelésekor már szinte isme- retten a sikertelenségek és a termelési lemaradások okozta bosszankodás és borúlátás. Most, az új év első heteiben ismét nincs oka erre a nyolcvankét évvel ezelőtt alapított, gyár 8500 dolgozójának. — Sikeresnek mondhatjuk a hatodik ötéves tervidőszak második esztendejét — mon­dotta Artúr Mydlo elvtárs, a vállalat igazgatója. — Tavaly eredetileg egy milliárd 144 mil­lió korona értékű árutermelési tervet kellett teljesítenünk. Év közben azonban lehetőségeink és tartalékaink komplex fel­mérését követően olyan elhatá rozás született, hogy 14 millió korona értékű áruval termelhet­tünk többet. Ezzel kapcsolatban még azt is elmondom, hogy az 1976-ban súlyos tűzkárt szen­vedett levicei üzemegységünk tavalyi tervfeladatalból 90 mil­lió korona értékű áru termeié sét vállaltuk át. —- Hogyan teljesítenék eze kot a rendkívül igényes felada­tokat? — Az elsődleges fontosságú gyapotfeldolgozás tavalyi ter­vét maradéktalanul teljesítet­tük. Annak ellenére, hogy gé­peink 62 százalékát már több mint nyolcvan éve használjuk, az év végéig 17 000 tonna pa- pamutfonalat készítettünk. A vegyipari üzemek igényeinek kielégítésein kívül összesen 74 millió 500 ezer méter különbö­ző szövetet is gyártottunk. A hazai piac ellátására megren­delt jelentős mennyiségű szö­vetáru, ágynemű, párna-, illetve paplanhuzat, poliészterből ké­szített függönyanyagok és sok más áru szállítása után még mintegy négymillió korona ér­tékű árut termeltünk terven fe­lül. Többek között 300 0000 di­vatos és ízléses szabású kony­hakötényt is. Ezeket a szövés, illetve a festés közben meghi básodott anyagokból varrtuk. A szabóműhely dolgozói úgy szabták ki a megfelelő darabo­kat, hogy azok a hibás részek nélkül kerülhettek a varrodába. Ezzel teljes értékű árut nyer­tünk, amely a hagyományos ka­rácsonyi vásár idején a legtöbb új termékünkkel együtt órák alatt elfogyott az üzletekből. Az áruházak és az üzletek ün­nepek előtti csúcsforgalma ez­zel ötmillió koronás hasznot hozott számunkra. A hazai piacra kerülő ter­mékek minőségével elégedettek a belkereskedelmi szakembe­rek és a vásárlók. Az utóbbi években mind kevesebb a rek­lamáció. A gyár exporttermé­keit illetően azonban, sajnos, tavaly nem alakult kedvezően a helyzet. Az elmúlt évben a tavalyelőttihez viszonyítva 70 százalékkal akarták növelni n kapitalista országokból kapott megrendelésekre gyártott áruk mennyiségét. A nagyarányú ex­portnöveléshez szükséges felté­teleket megteremtették, és a termelési részlegek dolgozói is jól felkészültek az igényesebb munkára. A szerződések egy részének megkötésére mégsem került sor. — Semmiképpen sem fogad­hattuk el a nyugati cégek ár­ajánlatait. A mi munkánkból szerettek volna több százezres, vagv milliós nyereséget húzni — mondotta ezzel kapcsolat­ban a gyárigazgató. — Mi el­sősorban a Szovjetunióból és kis részben a nyugat-európai országoktól vásároljuk az itt feldolgozásra kerülő, a gyár­táshoz szükséges gyapotmennyi­séget. Sok munkára van szük­ség, amíg készterméket gyár­tunk belőle. A tavaly jelent­kezett kapitalista vásárlók azonban csak igen alacsony árat kínáltak a feldolgozott gyapot egy-egy kilójáért. Ezért inkább lemondtunk az export- növelés fokozásáról. Meggyő­ződésem, hogy helyesen csele­kedtünk. A nyugat-európai or­szágok állandó nagy vásárlói­val azonban megmaradt a jó kapcsolatunk, mely mindkét fél számára előnyös. — Nálunk igen fontos köve­telmény a jó minőség biztosítá­sa — mondotta Artúr Mydlo elvtárs. — Dolgozóink tudatá­ban vannak ennek. Örömmel mondhatom el, hogy már 120 ezüst- és bronzéremmel kitün­tetett szocialista munkabrigá- dunk van. Üzemrészlegeinkben újabb munkacsoportok neveztek be a megtisztelő cím elnyerésé­ért folyó versenybe. A gyár vezetői, kommunistái az idén a tavalyinál igénye-, sebb feladatok teljesítéséhez várják a brigádtagok segítsé­gét. A tavalyihoz viszonyítva az árutermelés 8,2 százalékos nö­velését tűzték ki célul, ami annyit jelent, hogy 1978-ban összesen egymilliárd 249 mil­lió korona értékű termelőmun­kát ketl elvégezniük a jő hír­nevű vállalat dolgozóinak. LALU KAROLY Takarékos termelés — színvonalas termékek A Púchovi Május 1. üzemben értékes vállalásokkal köszöntik a Győzelmes Február 30. évfordulóját A púchovi Május 1 Gumigyár­ban évről évre kimagasló si­kereket eredményez a dolgo­zók szocialista munkaversenye. A versenymozgalom különböző formáiba a legtöbb műszaki dolgozón kívül már a gyár csaknem valamennyi munkása bekapcsolódott. 1977-ben, amikor elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának köszöntésére sokasodtak a fel­ajánlások, olyan dolgozók is kötelességüknek érezték a többletmunkát, akik korábban még nem tettek vállalást. Az évforduló tiszteletére így ösz- szesen 4000-et meghaladó egyé­ni és több mint száz csopor­tos felajánlás teljesítésére ke­rülhetett sor. Az árutermelés­ben a terven felül elvégzett munka értéke elérte a 11 mil­lió 500 ezer koronát. Az év végéig a tervfeladatok teljesí­tésén túlmenően 2245 autóab­roncsot, 1440 nagyméretű trak­torgumit, 22 000 belső tömlőt és 510 diagonális gumiabron­csot gyártottak az építőipari teherszállító gépjárművek üze­meltetőinek. A gyár dolgozói ezenkívül több tízezer órát dolgoztak le társadalmi munkában a Nem­zeti Front választási program­jában vállalt célkitűzések mi­előbbi valóra váltása és a me­zőgazdasági csúcsmunkálí pon­tos határidőre való elvégzése érdekében. Ugyancsak Jelentős értékgyarapodást eredménye- zett számukra a környezetfej­lesztési akciók keretében elvég­zett társadalmi munka. A púchovi gyárban a szocia­lista versenymozgalom résztve­vői tavaly különösen fontos feladatként tűzték ki célul a takarékos termelést és gyárt­mányaik minősége színvonalá­nak emelését is. Azonkívül, hogy a gyártási folyamatok tökéletesítésével és a kapita­lista országokból importált nyersanyagoknak hazaiakkal való helyettesítésével összesen mintegy négymillió devizakoro­nát takarítottak meg, jelentő­sen sikerült megjavítaniuk a teherszállító gépkocsik számá­ra gyártott radiális gumiabron­csok minőségét. A jól bevált szovjet munkamódszerek beve­zetése óta a korábbi évekhez viszonyítva több mint a két­szeresére növelték az igen ke­resett gumiabroncsok élettar­tamát. A teherautók üzemelte­tőinek ez komoly gazdasági előnyöket jelent, hiszen a gyárból tavaly kikerült radiális gumiabroncsok 90 000 kilomé­ter lefutásáig nem vesztik el kiváló tulajdonságaikat. A púchovi Május 1 Gumigyár szocialista munkabrigádjai ezekben a napokban a Februá­ri Győzelem 30. évfordulójának köszöntésére tett ugyancsak milliós értékű munkafelajánlá­sok teljesítésén dolgoznak. —iy— 1978 I. 18.

Next

/
Oldalképek
Tartalom