Új Szó, 1978. január (31. évfolyam, 2-31. szám)
1978-01-18 / 18. szám, szerda
Ä kölcsönös baráti segítség eredménye AZ ORENBURGI GÁZVEZETÉK ÉPÍTŐI HATÁRIDŐ ELŐTT TELJESÍTETTÉK FELADATAIKAT A karácsonyi ünnepeket csalódjuk körében töltötték és az fii évet is együtt köszöntötték szeretteikkel a kelet szlovákiai kerület két vállalatának a kas sai (Košice) Hydrostav n. v.- nak és Kohóépítő Vállalatnak azok a dolgozói, akik már több mint két éve részt vesznek az orenburgi gázvezeték 4-es, il letve 5-ös kompresszora llomá- sánnk építésén. A szabadság ideje alatt alkalmunk nyílt megismerkedni. Elbeszélgettünk ján üuröu mér nőkkel, a Szohranovka mellett épülő 5-ös kompresszorállomás építésvezetőjével, s munkatársaival: Adolf Tomeöek elvtárs- sal, az építkezés pártbizottságának elnökével, Eduard Solák főmérnökkel, Alžbeta Markovával, aki a dolgozók elszállásolásáról gondoskodik. A Kohő- építő Vállalat dolgozói közül megismertük Molnár Tibor mérnököt, a Nyizsné Krivszké környéki 4-es kompresszorállomás építésvezetőjét, juraj Sce- renka elvtársat, az építkezés pártbizottságának elnökét, Jozef Šramoty, Ondrej Kreösák és más elvtársakat. A két vállalat vezetői örömmel közölték, hogy az orenbur gi gázvezeték az 554 — 1100 km közti csehszlovák szakasz kompresszorállomásainak építői nyugodtan jöhettek haza, mert már október végén — a vállalásnak megfelelően — teljesítették a múlt évi feladataikat. A tervezett 118 millió korona helyett több mint 216 millió korona értékű munkát végeztek el Ezt követően nem volt szükség biztatásra, a gázvezeték építésén dolgozók szívesen fel elevenítették élményeiket. Emil Kminiak mérnöknek, a Hydrostav vállalati igazgatójának bevezető szavai után elsőként fán Ďurčo építésvezető emelke dett szólásra. — A Hydrostav dolgozói kö zül 1975 júniusának végén utazott a Szovjetunióba az első kis munkacsoport. Árpád Kotik, juhász István, Pavol Tutko mérnök, fozef Gregor és Kiss Pál azzal a feladattal ment Szohranovkába, hogy előkészítse a munkálatokat. Július 1.-én kezdtek el dolgozni. Csaknem egy hónap múlva újabb huszonnégy dolgozónk érkezett az építkezésre. Már 1975-ben — tervünket 111,2 százalékra teljesítve — több mint 11 millió korona értékű munkát végeztünk el. Kezdettől fogva minden évben sikerült túlszárnyalni a tervezett feladatokat. — Pedig nem volt ez valami könnyű munka — vette át a szót Eduard Soták főmérnök. ről soha nem volt szó. Éppen az emberek fegyelmezett, öntudatos magatartásának köszönhető, hogy munkánkat állandó an sikeresen végezzük. Már hajnalban dolgoznak, de késő este is folyik a munka. Akkor dolgoznak, amikor lehet, de ilyenkor hatványozott szorgalommal. Adolf Tömegek Az elmondottak alapján elképzelhettük az ottani léli hideget, a felhőszakadások utáni „fülig érő“ sártengert is. ján IJarcul'a villanyszerelőként dolgozik az épülő 5-ös kompresszora I lomáson. Bekapcsolódva a beszélgetésbe elmondta: — A mi csoportunk általában tizenkét órás műszakban dolgozik. Kezdetben nem dolgozott mindenki a saját szakmájában. Nagyon helyes volt, hogy az építkezésre kiküldött emberek több szakmához is értenek. Mi, villanyszerelők, például falaztunk is a kőművesekkel, az ácsoknak is segítettünk, ha kellett, a földgyalukkal dolgoztunk. Azt tapasztaltam, hogy építkezésünkön a dolgozók felelősségtudata sokkal nagyobb, mint otthon, jól emlékszem arra az esetre, amikor üzemzavar állt be az áramellátásban. Ez egyben azt is jelentette, hogy sötétek, fűtet- lenek maradnak a szobák. Addig dolgoztunk az éjjeli órákban — miközben a nyakunkba hulló sűrű eső rögtön ránk fagyott, míg ki nem javítottuk a hibát. Ilyen és hasonló esetekre Alžbeta Marková is visszaemlékezett.- Nem vái*t bennünket korMolnár Tibor és Juraj Sceranka fbalról) (Eduard Žitňanský felvételei) — Különösen kezdetben. Késtek a tervek, szállítások, számtalanszor megtréfált bennünket a szokatlan időjárás. Voltak olyan helyzetek, hogy a hőmérő higanya árnyékban is 30 fok fölé emelkedett, délben a nagy hőség miatt nem lehetett dolgozni. Ha valaki a beavatat- lanok közül látta volna a déltájt árnyékba húzódó, pihenő embereket, azt gondolhatta volna, hogy „lógn,ak“. Ilyesmiszerű, fűtött szálloda az építkezésen, nekünk magunknak kellett megteremteni második otthonunkat. Szovjet barátaink segítségével ez sikerült is. Ma már kényelmes szálláshelyeken pihennek dolgozóink, így köny- nyebben felejtik, hogy közel kétezer kilométeres távolság választja el őket otthonuktól, családjuktól. Ma már nem is gondolunk a kezdeti nehézségekre. Beszélgetésünk közben azért figyelmeztettek, hogy akad még most is bőven olyan probléma, ami nehezíti a munkát. De maguk rendezik mindazt, ami saját erőből megoldható. — A 4-es kompresszorállomás építésénél még tavaly is az volt az egyik legnagyobb gondunk, hogy a külföldi szállítások hiányosan, megkésve érkeztek — hívt,a fel a figyelmet Molnár Tibor építésvezető. — Nem szükséges talán különösebben magyarázni, mit jelent az építők vagy szerelők részére, ha „foghíjasai! “ érkeznek az építkezésre a felszerelésre váró berendezések. Számunkra döntő fontosságú volt az 1977- es esztendő. Dolgozóink igyekezetének, a jól szervezett szocialista munkaversenynek köszönhető, hogy a NOSZF 80. évfordulója tiszteletére november 7-ig sikerült teljesíteni az évi tervet. Az idén szintén nagy feladatok állnak előttünk. Az 1978-as évben mindannyian „vizsgázni“ fogunk, akik a Kohóépítő Vállalat részéről a gázvezeték építésén dolgoznak, július l én át kell adnunk rendeltetésének a 4-es kompresz- szorállomást. Én derűlátó vagyok. Az építkezés pártbizottságának elnöke, Sceranka elvtárs hasonlóan vélekedett: — Szovjet barátaink is elismeréssel beszélnek munkánkról. Kezdettől ott vagyok az Alžbeta Marková építkezésen, ahol hazánk hat nemzetiségét képviselő szakemberek dolgoznak. De az esetleges nyelvi nehézségek ellenére egyetlen problémával sem találkoztunk. Sőt, azt tapasztaltuk, hogy ezeket a különböző nemzetiséghez tartozó embereket neveli, hasznos közösséggé kovácsolja ez a nemzetközi építkezés. Dolgozóinknak alkalmuk van kapcsolatot teremteni az ott élő szovjet emberekkel is. Eljárunk a közeli kolhozokba, segítünk az aratáskor, a napraforgó begyűjtésében. Rendszeresen szervezünk kirándulásokat Volgográdba, Rosztovba, Vorosilovba és más városokba. Nyáron felfrissülhetnek dolgozóink a Don folyó festői környezetében. Részt veszünk hajókirándulásokon is. Szorosabb emberi kapcsolatok is kialakulnak, sok barátság születik a szovjet, a cseh és a szlovák emberek között. Még azt szeretném elmondani — folytatta Sceranka elvtárs —, hogy dolgozóink szociális és kulturális igényeinek kielégítéséről szintén gondoskodunk. Én is azt mondom, második otthonunkká varázsoltuk ezt a közös építkezést. Ügy tűnt nekem ez a beszélgetés, mint egy mozgó, nyüzsgő forgatag felelevenítése, amely bemutatta a két kelet-szlovákiai vállalat dolgozóinak helytállását egy közös mű létrehozásában. Az elhangzottak, a felsorolt eredmények arra engednek következtetni, hogy az orenburgi gázvezeték csehszlovákiai építői példásan teljesítik, sőt — a Győzelmes Februá tiszteletére elfogadott közös vállalásból ítélve — határidő előtt befejezik azokat a teendőket, melyeket váHaltak. KULIK GELLÉKT MIT MUTAT A MÉRLEG? Fontos év eredményeit értékelték o Pamutfeldolgozó Vállalat dolgozói A Vlagyimir lljics Leninről elnevezett Ružomberok — Rybár- polei Pamut feldolgozó Vállalat dolgozói körében egy-egy esztendő gazdasági eredményeinek értékelésekor már szinte isme- retten a sikertelenségek és a termelési lemaradások okozta bosszankodás és borúlátás. Most, az új év első heteiben ismét nincs oka erre a nyolcvankét évvel ezelőtt alapított, gyár 8500 dolgozójának. — Sikeresnek mondhatjuk a hatodik ötéves tervidőszak második esztendejét — mondotta Artúr Mydlo elvtárs, a vállalat igazgatója. — Tavaly eredetileg egy milliárd 144 millió korona értékű árutermelési tervet kellett teljesítenünk. Év közben azonban lehetőségeink és tartalékaink komplex felmérését követően olyan elhatá rozás született, hogy 14 millió korona értékű áruval termelhettünk többet. Ezzel kapcsolatban még azt is elmondom, hogy az 1976-ban súlyos tűzkárt szenvedett levicei üzemegységünk tavalyi tervfeladatalból 90 millió korona értékű áru termeié sét vállaltuk át. —- Hogyan teljesítenék eze kot a rendkívül igényes feladatokat? — Az elsődleges fontosságú gyapotfeldolgozás tavalyi tervét maradéktalanul teljesítettük. Annak ellenére, hogy gépeink 62 százalékát már több mint nyolcvan éve használjuk, az év végéig 17 000 tonna pa- pamutfonalat készítettünk. A vegyipari üzemek igényeinek kielégítésein kívül összesen 74 millió 500 ezer méter különböző szövetet is gyártottunk. A hazai piac ellátására megrendelt jelentős mennyiségű szövetáru, ágynemű, párna-, illetve paplanhuzat, poliészterből készített függönyanyagok és sok más áru szállítása után még mintegy négymillió korona értékű árut termeltünk terven felül. Többek között 300 0000 divatos és ízléses szabású konyhakötényt is. Ezeket a szövés, illetve a festés közben meghi básodott anyagokból varrtuk. A szabóműhely dolgozói úgy szabták ki a megfelelő darabokat, hogy azok a hibás részek nélkül kerülhettek a varrodába. Ezzel teljes értékű árut nyertünk, amely a hagyományos karácsonyi vásár idején a legtöbb új termékünkkel együtt órák alatt elfogyott az üzletekből. Az áruházak és az üzletek ünnepek előtti csúcsforgalma ezzel ötmillió koronás hasznot hozott számunkra. A hazai piacra kerülő termékek minőségével elégedettek a belkereskedelmi szakemberek és a vásárlók. Az utóbbi években mind kevesebb a reklamáció. A gyár exporttermékeit illetően azonban, sajnos, tavaly nem alakult kedvezően a helyzet. Az elmúlt évben a tavalyelőttihez viszonyítva 70 százalékkal akarták növelni n kapitalista országokból kapott megrendelésekre gyártott áruk mennyiségét. A nagyarányú exportnöveléshez szükséges feltételeket megteremtették, és a termelési részlegek dolgozói is jól felkészültek az igényesebb munkára. A szerződések egy részének megkötésére mégsem került sor. — Semmiképpen sem fogadhattuk el a nyugati cégek árajánlatait. A mi munkánkból szerettek volna több százezres, vagv milliós nyereséget húzni — mondotta ezzel kapcsolatban a gyárigazgató. — Mi elsősorban a Szovjetunióból és kis részben a nyugat-európai országoktól vásároljuk az itt feldolgozásra kerülő, a gyártáshoz szükséges gyapotmennyiséget. Sok munkára van szükség, amíg készterméket gyártunk belőle. A tavaly jelentkezett kapitalista vásárlók azonban csak igen alacsony árat kínáltak a feldolgozott gyapot egy-egy kilójáért. Ezért inkább lemondtunk az export- növelés fokozásáról. Meggyőződésem, hogy helyesen cselekedtünk. A nyugat-európai országok állandó nagy vásárlóival azonban megmaradt a jó kapcsolatunk, mely mindkét fél számára előnyös. — Nálunk igen fontos követelmény a jó minőség biztosítása — mondotta Artúr Mydlo elvtárs. — Dolgozóink tudatában vannak ennek. Örömmel mondhatom el, hogy már 120 ezüst- és bronzéremmel kitüntetett szocialista munkabrigá- dunk van. Üzemrészlegeinkben újabb munkacsoportok neveztek be a megtisztelő cím elnyeréséért folyó versenybe. A gyár vezetői, kommunistái az idén a tavalyinál igénye-, sebb feladatok teljesítéséhez várják a brigádtagok segítségét. A tavalyihoz viszonyítva az árutermelés 8,2 százalékos növelését tűzték ki célul, ami annyit jelent, hogy 1978-ban összesen egymilliárd 249 millió korona értékű termelőmunkát ketl elvégezniük a jő hírnevű vállalat dolgozóinak. LALU KAROLY Takarékos termelés — színvonalas termékek A Púchovi Május 1. üzemben értékes vállalásokkal köszöntik a Győzelmes Február 30. évfordulóját A púchovi Május 1 Gumigyárban évről évre kimagasló sikereket eredményez a dolgozók szocialista munkaversenye. A versenymozgalom különböző formáiba a legtöbb műszaki dolgozón kívül már a gyár csaknem valamennyi munkása bekapcsolódott. 1977-ben, amikor elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának köszöntésére sokasodtak a felajánlások, olyan dolgozók is kötelességüknek érezték a többletmunkát, akik korábban még nem tettek vállalást. Az évforduló tiszteletére így ösz- szesen 4000-et meghaladó egyéni és több mint száz csoportos felajánlás teljesítésére kerülhetett sor. Az árutermelésben a terven felül elvégzett munka értéke elérte a 11 millió 500 ezer koronát. Az év végéig a tervfeladatok teljesítésén túlmenően 2245 autóabroncsot, 1440 nagyméretű traktorgumit, 22 000 belső tömlőt és 510 diagonális gumiabroncsot gyártottak az építőipari teherszállító gépjárművek üzemeltetőinek. A gyár dolgozói ezenkívül több tízezer órát dolgoztak le társadalmi munkában a Nemzeti Front választási programjában vállalt célkitűzések mielőbbi valóra váltása és a mezőgazdasági csúcsmunkálí pontos határidőre való elvégzése érdekében. Ugyancsak Jelentős értékgyarapodást eredménye- zett számukra a környezetfejlesztési akciók keretében elvégzett társadalmi munka. A púchovi gyárban a szocialista versenymozgalom résztvevői tavaly különösen fontos feladatként tűzték ki célul a takarékos termelést és gyártmányaik minősége színvonalának emelését is. Azonkívül, hogy a gyártási folyamatok tökéletesítésével és a kapitalista országokból importált nyersanyagoknak hazaiakkal való helyettesítésével összesen mintegy négymillió devizakoronát takarítottak meg, jelentősen sikerült megjavítaniuk a teherszállító gépkocsik számára gyártott radiális gumiabroncsok minőségét. A jól bevált szovjet munkamódszerek bevezetése óta a korábbi évekhez viszonyítva több mint a kétszeresére növelték az igen keresett gumiabroncsok élettartamát. A teherautók üzemeltetőinek ez komoly gazdasági előnyöket jelent, hiszen a gyárból tavaly kikerült radiális gumiabroncsok 90 000 kilométer lefutásáig nem vesztik el kiváló tulajdonságaikat. A púchovi Május 1 Gumigyár szocialista munkabrigádjai ezekben a napokban a Februári Győzelem 30. évfordulójának köszöntésére tett ugyancsak milliós értékű munkafelajánlások teljesítésén dolgoznak. —iy— 1978 I. 18.
