Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-20 / 47. szám
Vlasta Obmlídová, Josef Hartl és Rnzena Procházková egy kis eszmecserét tart a faliújság előtt (A szerző felvételei) Ruíena Procházková, az egyes számú szocialista brigád vezetője Libuia Jachymková, az üvegházban dolgozó szocialista munkabrigád vezetője, örül a sikereknek négyszáz mázsával adnak el többet a tervezettnél. Dana Kancirová mérnöknővel, a szövetkezet elnökével a látogatás vége felé találkozom. Energikus, szőke asszony. Ruganyos léptekkel, egyenes tartással közeledik felém. — Tudjuk, hogy beruházások nélkül nincs előrehaladás — mondja Vladimír Valaáek elnökhelyettes. A műtrágyát sem sajnáljuk a földtől. Ezért fizetett gazdagon a gabona. A búza átlagos hektárhozama ötveu- hét mázsa volt. De egyes parcellákon még hetven mázsát is adott. Ezért négyezer mázsát terven felül adtunk el. Josef Hartl mérnök, főzootechni- kus, arról tájékoztat, hogy a szocialista munkaverseny hatására az állattenyésztésben a gondozók egyre jobb munkát végeznek. Ez bizonyítja, hogy csökkent a borjak elhullása. Húsból számítása aszerint legalább — Remélem, tetszett a gazdaság, igyekszünk, hogy minél többet termeljünk. Pergő nyelvvel mondja el, hogy férjével együtt tizenhárom évvel ezelőtt végezték el Brnóban a Mező- gazdasági Főiskolát. Ide irányították őket. Munkát, megbecsülést, lakást kaptak a nagy családtól. A többi vezetővel együtt szaktudásuk kamatoztatásával igyekeztek meghálálni az előlegezett bizalmat. — A kétezer lakosú faluban és a negyven kilométerre levő Brnóban van elég szórakozási lehetőség. Sokan ki is használják. Engem eléggé lefoglal a munka, meg más kötelességeim is vannak — mondja kissé fáradtan. veset. Ha átszámítjuk, elértük az öt- száz-hatszáz mázsás hektárhozamot. Minden portához legalább húsz ár szőlő is tartozott. Jó középparasztok voltunk. Nagyon sok szőlő termett ezen a vidéken. Ezért máig sem dőlt el, hogy bort vagy sört igyunk-e. A vendéglőben általában a változatosság kedvéért sört kortyolgatunk. Az asszonyok idéznek egy nagyon szomorú emléket. A megáradt Dyje negyvenegy évvel ezelőtt felfordította a kompot, és a rajta levő harminc három gyerek a folyó hullámaiban lelte halálát. Ez az esemény évtizedekig tartó gyászt hagyott a falu lakóira. A jelenlevők szeméből még most is kibuggyan egy-egy könny csepp. — Lassan elmúlik a nyomott hangulat, és a nagy család közösségi életéről beszélgetünk. Vlasta Obmlídová politikai nevelő pár szóval igyekszik érzékeltetni, hogy mit tettek eddig az egyes munkaszakaszokon. A rakvicei Vörös Október Efsz-ben „A szocialista munka üzeme" név elnyeréséért versenyeznek A többiektől tudom meg, hogy a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájának képviselőnője. Kijut neki a társadalmi munkából is. Mégis lelkes, bizakodó, mint a többi vezető és a tagok nagy része. BÁLLÁ JÓZSEF A szövetkezet neve a faliújság fölött LibuSa Jachymková az üvegházban örömmel mutatja a szépen fejlett karfiolt J ellegzetes morva falu. A családi házakat egymáshoz ragasztották, úgy mint a városokban. Az udvarokba nem lehet belátni. Némely- ház homlokzatát népművészeti motívumok díszítik. Rend, tisztaság honol mindenütt. A szövetkezet gazdasági udvarában is csak egy üvegablakos, boltíves épületen keresztül lehet bejutni. Az egyenruhás őr szigorúan ellenőrzi irataimat. A földszintes irodaépület elölt egy ideig a legjobb dolgozók faliújságra kifüggesztett fényképeit nézegetem. A rakvicei Vörös Október Efsz-ben járok. Még szeptemberben olvastam a napilapokban, hogy a jó hírnévnek örvendő gazdaság az olo- mouci nemzeti aratóünnepen a gabonatermesztésben elért jó eredményekért Munkaérdemrendet kapott. Azóta is hajtott a kíváncsiság, vajon milyen módon dolgoznak az itteni földművesek, hogyan boldogulnak? — Igen, mi vagyunk azok — mondja az elém siető Vera Prútková, az efsz személyzeti osztályának vezetője. — Tessék befáradni. Hellyel kínálnak, és nyomban jövetelem célja felől érdeklődnek. Első kérésem, hogy adjanak egy kis képet a lednicei vár tövében levő falu múltjáról, jelenéről és környékéről. — Mit mondjunk? — teszi fel önmagának is a kérdést Tornái ftezaő biztonsági felelős. — Mindig szerettünk dolgozni. A henyélőket kiközösítjük magunk közül. Már a felszabadulás előtt is műtrágyáztuk a földet. Minden gazda legalább húsz áron termelt cukorrépát. Nem is ke— Huszonöt csoportot alakítottunk, amelyek versenyeznek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Eredményesen dolgozik a két racionalizá ciós brigád is. Ezek a kollektívák felelősségre vonják a munkafegyelem megsértőit, a vezetőségnek nem kell túl sokat foglalkoznia az ilyen ügyekkel. Elmondja, hogy munkája nem könnyű. Már azelőtt is működött itt három szocialista munkabrigád, azok példásan dolgoztak, most egy kicsit esett a színvonal, mert sok a kollektíva. Ezért az üzemi pártszervezet rendszeresen foglalkozik munkájukkal és segítséget nyújt nekik a termelő és társadalmi munkához. Ruíena Procházková, az egyes számú szocialista munkabrigád vezetője is véleményt mond tevékenységükről. — A termelésben egyre nagyobb sikereket érünk el. Növekedik az egy tehéntől fejt tej mennyisége, de a politikai-nevelő munkára még kevés idő jut. Csak ritkán ülünk össze egy kis megbeszélésre. Ezen a helyzeten változtatni kellene. Libuia Jachymková, az üvegházban dolgozó tíztagú szocialista munkabrigád vezetője arról beszélt, hogy ők már rendszeresen látogatják „A családok iskolája“ és a „Haladó tapasztalatok iskolája“ tanfolyamot. Sokat tanulnak és a szerzett ismereteket hasznosítják mindennapi munkájukban. Egy kis gazdasági szemlén meggyőződöm róla, hogy nem sajnálták a pénzt a beruházásokra. Hatalmas üvegházuk, korszerű szárítóüzemük van. XI. 20. a ovii mm mm 'Cd V<8 SB u 73 X2 2 « 5 Jt (0 c ~ s _ es cd ~ *- c SA s |ä ü S5 CA XO Cd M > 'O o w, T3 ^CB 5 '«o' E * ja c O 3 « s S ä jé o >■§ c
