Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-28 / 35. szám
Az egyik völgy védői a felkelés idején körül van. Amit lehet, rekultiválnak és szántóföldként használnak majd. Az utóbbiból eddig 50 hektár van. Lent, burgonyát termelnek rajta. Egyébként a jövőben a szövetkezet szarvasmarha- és juhtenyésztésre szakosítja magát. Az első férőhelyes szarvasmarha-istálló már fel is épült. — Kibővítettük a vízvezetékhálózatot, portalanítottuk az utak nagy részét. A legbüszkébbek azonban a nemrég átadott szállodára és a művelődési központra vagyunk. A szállodának 82 ágya, 200 éttermi és kávéházi férőhelye van. A megnyitás óta télen-nyáron foglalt. A művelődési központban kapott helyet a mozi, a színpad, a könyvtár és az agitációs központ — veszi át a szót Adamica elvtárs. Ebben a megbízatási időszakban rendbe akarjuk tenni az utakat, a szálloda és a művelődési központ környékét. Az egyik lebontott ház helyén és a hnb székházával szembeni területen parkot létesítenek. Egy régi lakóházat szolgáltatási célokra alakítanak át. Az óvoda, az iskola, a hnb székháza és a tűzoltószertár részére központi kazánházat építenek. Szó van arról is, hogy a síelőknek felvonót építenek. A terv már elkészült, pénz is van rá, csupán kivitelezőt kell találni. — Mi tagadás, abban reménykedünk,, hogy egy két év múlva jégpályánk is. lesz — újságolja a titkár. — Jégkoron- gozóink a kerületi bajnokságban, az utánpótlás pedig a járási bajnokságban játszik. Ebben a Felső-Garam menti községben gyökeresen megváltozott az élet. A felkelés előtt egy autó, ma pedig hatvan van a községben. A rádiókészülék idegen fogalom volt, ma viszont minden házban kettő is van belőle. A lakóházak 90 százalékának tetején ott van a tv-antenna, a szobában pedig a készülék. A hatalmas fejlődés ellenére hűek maradtak hagyományaikhoz. Ünnepnapok alkalmából gyakran öltöznek népviseletbe, fiatalok, öregek egyaránt. Egyik kultúrcsoportjuk a vychod- nái és a detvai népművészeti napokon is fellépett. Az asszonyok kis és nagy szövőszékeiken gyönyörű iparművészeti tárgyakat készítenek. Mielőtt búcsút vennék a községtől, benézek az ürességtől kongó iskolába. A folyosón néhány üvegszekrényben a Szlovák Nemzeti Felkelés fegyverei, lövedékek — maradványai láthatók. Ezeket az iskola tanítói, szülői munkaközössége és a Gagarin-pionírcsapat tagjai gyűjtötték. Lehet ott vagy 200— 300 különböző érdekes tárgy. — Nagy segítségünkre vannak a honvédelmi nevelésben — mondja Mikulás Lunter igazgató. — Ha azonban elkészül az SZNF-emlékszoba, oda kerülnek. Minden bizonnyal ott kapnak helyet azok az okmányok is, amelyek arról tanúskodnak, hogy a Szlovák Nemzeti felkelésben való aktív részvételért és a község újjáépítéséért Svermovo számos kitüntetést kapott. A falu mögötti éles kanyarból még egyszer visszanézek erre a Felső-Garam menti községre, ahol 33 évvel ezelőtt harcok dúltak, gyújtogattak a fasiszták, amelyet verejtékes munkával újjáépítettek, s ahol a ma a múlttal találkozik. NÉMETH JÁNOS Elállt az eső, a felhők mögül előbújt a nap. Az erdei patakocska zavaros vize rohanva igyekszik a Garamba, amelynek vize megduzzadva, hangos csobogással mossa köves partjait. Sietek, de útközben többször is megállítom a gépkocsit és gyönyörködöm a természetben. A fenyőfák sötétzöld lombja az eső után felfrissülve önti ózondús illatát. Nézem a vidéket és közben eszembe jut, hogy 33 évvel ezelőtt az errefelé járók, az itt élők más szemmel néztek a tájra, amelynek csendjét akkor gyakran puskaropogás zaja verte fel. Az erdő búvóhelyet adott a partizánoknak, otthont a fasizmus elől rejtőzködőknek, védelmet nyújtott a harcolóknak. A folyó medrével párhuzamosan kanyarog az országút, 1944. augusztus 24-én ezen az úton menetelt a breznói helyőrség egyik szakasza is, hogy „gyakorlatként“ a Besník hegygerincén lövészárkokat ásson. Vidáman, nótaszóval haladtak át Závadkán, Pohorelán, Cerven? Kameften, Telgárton. A lányok kiszaladtak a fazsindelyes, kisablakos házakból, kendőikkel integettek a menetelüknek. A katonák szeme csillogott, harci vágy égett benne. Tudták, ha arra kerül sor, nekik kell majd .elsőkként megütközniük az ellenséggel. ■■■■■■■■ Svermovót, az egykori Telgártot, hegyek övezik. Északnyugaton a Králová Hola csúcsa kúszik a magasba, délkeleten a Dlhy Vrch, északon a Zubrík — ahol a Garant ered —, keleten a Besník hegygerincének vonulata. A falu körüli lankásokon nadrágszíjnyi szántóföldek. A síkságon nőtt embernek ez megmű- velhetetlen terület, az itt élőknek — főleg a felszabadulás előtt — az egyetlen biztos, ámbár szűkös megélhetési lehetőség volt. Sok embert az erdő nyomorított meg favágás, vagy fakitermelés közben. Sokat dolgoztak és sokat nélkülöztek az itteni lakosok. Amikor a harmincas évek elején a Cerven? Kamen és Margecany közötti vasúti pálya építésén sztrájk robbant ki, ők is csatlakoztak hozzájuk, és a csendőrgolyó kioltotta egyik társuk. fán Chlapouiö életét. — A község lakosai mindig tudták, hol a helyük — mondja Mikulás Lunter, a Jánosík partizándandárról elnevezett alapiskola igazgatója. — Az úgynevezett Szlovák Államban is a mieink nélkülöztek, de a falu közelében lévő pan- ziónban a Hitlerjugend-csemeték gondtalanul éltek. Úri életüknek a partizánok vetettek véget, útilapot kötöttek a talpukra. A Szlovák Nemzeti Felkelés híre időben eljutott ide is. Azokban a napokban olyan volt a község, mint a megbolygatott méhkas. A katonakötelesek bevonultak, sokan pedig önként partizánok lettek. Az ágyúdörgés egyre közeledett. Nemsokára Poprád felől — ádáz harcok után, miközben a település háromszor is gazdát cserélt — SS-egy- ségek foglalták el a községet. A kialakult súlyos helyzetben a telgárti front- szakaszon a parancsnokságot Ián Juraj Stanek százados vette át. Szeptember 5-e hajnalán, miután az éjszaka leple alatt a lakosság nagy része elhagyta a községet, tüzérségi előkészítés után a fasisztákat kiűzték. Azok visszavonulás közben felgyújtották a faházakat. 260 ház porig égett. — El sem tudom mondani, mit éreztem, amikor megláttam, hogy házunkból csak a téglakémény maradt meg — mondja a 69 éves Ján FuMa. — Szétszéledtünk a környező falvakban, a szénapajtákban. Más megoldást akkor nem találtunk, hiszen alig 50 ház maradt ép. Szomorú tény, hogy az idősebbek közül négyen bennégtek. Mit mondjak ... hideg tél volt, fáztunk és sokat nélkülöztünk. A katonák parancsnokukat, Staneket, vaskezű századosnak nevezték. A harcosok és a lakosok csakúgy szerették, mint a környéken harcoló Ernest Bie- tikét, a Jánosík-partizándandár parancsnokát. A telgártiak egy életre szóló barátságot kötöttek velük. De ők is <t községgel. Évente ellátogatnak ide, s együtt örülnek a fejlődésnek. Később tudódott ki, hogy Stanek százados fejére a fasiszták 50 000 márka vérdíjat tűztek ki. A telgárti harcokban az ellenség ugyanis mintegy 2000 katonát veszített és nem csoda, ha bosszúra szomjazott. — Én más frontszakaszon harcoltam, csak aztán tértem haza, amikor a szovjet és a román hadsereg 1945. január 27-én felszabadította községünket — mondja Martin Novysedlák erdész. — Szomorú kép fogadott. Hatvan szlovákiai községet perzseltek fel a fasiszták, a miénk ezek egyike volt. Községünk lakosai közül a felkelésből huszonhét nem tért vissza. A felszabadulás után a tehetősebbek — ezek voltak azok, akiknek fogatjuk volt — nyomban hozzáfogtak az újjáépítéshez. Az újjáépítés második szakasza a kétéves tervidőszakban kezdődött. Ezek a házak kulcsra készültek. Az újjáépítés harmadik szakasza az ötvenes évek derekán kezdődött el és a mai napig tart. A házakat jelképesen vörös cseréppel fedték be, de azt azóta bádoglemezekkel cserélték ki, mivel jobban lecsúszik róluk a hótakaró, amely itt néha eléri az 1—2 méteres vastagságot is. — A sebek nehezen hegedtek be — mondja Ján Adamica, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — A felszabadulás óta 262 lakóházat építettünk fel. Az SZNF 10. évfordulója alkalmából emlékművet állítottunk fel és a hnb épületén emléktáblát lepleztünk le. Felépült a hnb székháza, a tűzoltószertár, az óvoda, amely ma már kicsinek bizonyul. A Felső-Garam völgyének iparosítása nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is munkalehetőséget teremtett. Közülük igen sokan a 15 kilométerre lévő pohorelái Strojsmaltban dolgoznak, de eljárnak munkába a zá- vadkai Sigma üzembe, a breznói Híd- gyárba, a podbrezovái Gépgyárba és a Kelet-szlovákiai Vasműbe is. Sokan új munkahelyükön telepedtek le, de a község lakosainak száma ma is több a kétezernél. — A múlt év végéig újjáalakult az egységes földművesszövetkezet is — tájékoztat Stefan Knííka, a hnb titkára. — A mezőgazdasági terület 1500 hektár AHOL A MA A MOLTTAL TALÁLKOZIK Látogatás Svermovóban, az SZNF hősi harcainak színhelyén Földig égett a község házainak nagy része Vili. 28. Az SZNF emlékműve
