Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

Egyelőre még sivatagi képet nyújt a felső víztároló medre energetikai rendszerébe kötik, műkö­dése tehát nemzetközi jelentőségű lesz. A 400 kilovoltos hálózatból me­ríti majd az áramot a szivattyúzás­hoz, s ide szolgáltatja vissza a csúcs- fogyasztás óráiban. Ezt úgy képzel­hetjük el, hogy amikor majd a Jas lovské Bohuníce-i V—-1-es atomerőmű a délutáni vagy az éjjeli órákban „üresen jár“, vagyis fölös mennyiség­ben termeli az áramot, a fölösleggel felnyomatják a vizet a Fekete-Vág ÁVE felső tárolójába, reggel pedig, amikor bekapcsolják a gyári motoro­kat, a gyorsfűzőt és a villanyborot­vát, áramot termeltetve visszaengedik a vizet az alsó tárolóba. A szintkülönbség 375 méter E rövidnek éppen nem mondható bevezető után nézzünk körül, hogy hányadán áll ez a jelentős építkezés a Fekete-Vág kies völgyében. Mládenek Rudolf mérnök, az erőmű építését kivitelező Váhostav nemzeti vállalat energetikai osztályá­nak vezetője készségesen nyújt felvi­Csúcserőmű épül a Fekete Vágón A Fekete-Vág a nyári hónapokban szerény kis patakként folydogál az Alacsony-Tátra északi lejtőinek lábá­nál, a vadregényes, fenyvesekkel öve­zett völgyekben. Az erre járó kirán­dulók bizonyára fejcsóválva veszik tu­domásul, hogy hatalmas vízi erőmű épül ezen a „patakon“, melynek víz­hozama — évi átlagban 4,3 m3 másod­percenként — legfeljebb egy kisebb üzem vagy egy kisközség szükségle­teit tudná fedezni árammal. Vajon hová tették az eszüket a tervezők, amikor ezt az építkezést kigondolták, és éppen ezt a csodálatosan szép völgyet túratták szét? — mondhatják a laikusok, akik még nem ismerked tek meg az átszivattyúzó vízi erőmű szerepével és működési elvével. Mindenesetre helyén volt a terve­zők esze, amikor ezt a helyet a 666 MW teljesítményű átszivattyúzó vízi erőmű számára kiszemelték. De ta­lán tisztázzuk először azt a kérdést, hogy mi is az az átszivattyúzó vízi erőmű (ÁVE), amely itt épül. Áramot is lehet raktárra termelni Az mindenki előtt világos, hogy az áramfogyasztás a nap 24 órájában nem egyenletes, hiszen az üzemek fő­leg a reggel és a délelőtti órákban termelnek, a háztartásokban pedig az -esti órákban gyújtunk villanyt, kap­csoljuk be a tévét és a többi áramfo­gyasztót. A mosógép is rendszerint ilyenkor duruzsol, s a gyorsforralót és a grillezőt is estefelé kapcsolják be a második műszakos háziasszo­nyok, bárhogy is tiltakozik ez ellen az ésszerű táplálkozás. Sajnos, az áram termelésében na­gyon nehéz az ilyen kilengésekhez alkalmazkodni. A nagy teljesítményű hőerőműveket nem lehet naponta be- és kikapcsolni, ahogy azt a rádiónál vagy a tévénél tesszük. Különösen nem megy ez az atomerőműveknél, amelyek reaktorában örökmécsesként ég az atommáglya. így aztán a nap különböző szakaszaiban egyszer sok van az áramból, máskor meg kevés. Persze, erre is találtak már megol­dást az ún. csúcserőművek formájá­ban, ilyenek például a gázturbinák és a vízi erőművek. A Váglépcső vízi erőművei — közöttük a nemrég elké­szült Liptovská Mara-i is — kiválóan alkalmasak az ilyen kilengések ellen- súlyozására, hiszen a tárolókban fel­gyülemlett vizet akkor ereszthetik" á turbinákra, amikor a legnagyobb szükség van az áramra. Az egész Vág­lépcső és a tervezett dunai vízmű is azonban csak részben oldhatja meg ezt a problémát. A vízi erőművek tel­jesítményének ugyanis határt szab a folyók vízhozama. Ki kellett találni egy másik, kiegészitő megoldást is, így született meg az átszivattyúzó ví­zi erőmű gondolata. Egyszerűen arról van szó, hogy a hagyományos vízi erőműnél lezajló folyamat meg is for­dítható. Ahogy a felgyülemlett víz gravitációs erejével áramot lehet ter­melni, az árammal — szivattyúk mű­ködtetésével — vizet is lehet nyomat­ni a magasabb szinten elhelyezett tá­rolókba. így lehet hasznosítani az adott napszak fölösleges energiakész­letét, és tartalékolni, tárolni az ener­giát azokra az órákra, amikor a leg­nagyobb szükség van rá. Rendszerbe iktatva Az átszivattyúzó erőműhöz tehát megfelelő szintkülönbséggel egy alsó és egy felső víztárolóra van szükség, s a kettő közé van elhelyezve az erő­mű, amely egyszer termeli, máskor pedig fogyasztja az áramot. Ha a felsőből az alsóba engedik a vizet — a turbinákon át —, áramot termel, ha pedig az alsóból a felsőbe szi­vattyúzzák, áramot fogyaszt. E kör­forgásnál csak annyi víz megy ve­szendőbe, amennyi a tárolókból el­szivárog vagy elpárolog, ezt pedig a Fekete-Vág szerény vízhozama is pó­tolni tudja. A Fekete-Vág átszivattyúzó vízi erő­művet közvetlenül a KGST-országok lágositást az épülő vízi erőmű műsza­ki adatairól, s a munkák jelenlegi ál­lapotáról. Külön is hangsúlyozza, hogy Csehszlovákiában az eddigi legna­gyobb vízi erőmű építéséről van szó, amely 665 megawattjával az Őrlik 360 MW-os és a Daleäice vízi erőmű 440 MW-os teljesítményét is messze felülmúlja. A műszaki tervdokumentáció első része 1974-ben készült el, s ennek jó­váhagyása és kiegészítése után csak tavaly, 1976-ban kezdődtek az építési munkák. A beruházás teljes költség- vetése csaknem 2,6 milliárd korona, ezen belül 644 millió koronába kerül a technológiai berendezés, a többit az építési munkák és anyagok emésztik fel. A tervek szerint az erőmű 6 kettős blokkból áll, ezeket fokozatosan ad­ják majd át, az elsőt a szövetségi kor­mány 1976. május 6-án kiadott 100. számú határozata értelmében 1980 de­cemberében kell átadni, a többit pe­dig 4 hónapos időközökben 1982 au­gusztusáig kell elkészíteni. Jelenleg egy óriási, nyitott kráter van a jövendő erőmű helyén, mely­nek mélyén az alapozást, a betonozási munkákat végzik. A Fekete-Vág med­rében létesítendő alsó víztároló ma még nem létező duzzasztógátjának Az alagutakat fúró vájárok szocialista munkabrigádja jozef Cerven vezetésével az erőmű építőinek egyik legjobb kollektívája (A CSTK felvételei) központi részét fogja képezni. Az al- .só víztároló befogadóképessége 3,7 millió m3 lesz, amit a folyó 10 nap alatt képes feltölteni. Ugyanilyen nagyságú víztárolót létesítenek a Fe­kete- és a Fehér-Vág közötti vízvá­lasztó helység hátán, melynek szint­je 375 méterrel lesz magasabban az alsó víztároló szintjénél. Itt természe­tesen az égből hulló csapadékon kí­vül nincs semmilyen más vízforrás. Naponta 5,5 órás áramtermelés A két víztárolót három 3,8 m átmé­rőjű csővezeték köti össze. Ezek az erőmű turbináitól kiindulva 180 mé­teres szakaszt képeznek a hegyoldal lábáig, itt a hegyben folytatják az útjukat, s a 375 méteres szintkülönbsé­get egy 600 m hosszú, rézsutosan emelkedő szakaszban küzdik le, majd további 140 méteres vízszintes szakasz következik a felső tároló beömlési nyílásáig. Természetesen, ez sem lesz csak amolyan egyszerű beömlési nyí­lás, hiszen a felső tároló vízszíntjé- nek napi ingadozása eléri a 25 métert, ezért itt egy 48 méter magas külön­leges zsllipházat építenek. Jelenleg nagy teljesítményű kotró­gépek mélyítik a felső víztároló med­rét, s a kiemelt kőzetből gátat építe­nek a meder peremén. Többnyire do­lomitos mészkő képezi a hegyet, aránylag könnyű vele a munka, de problémát jelentenek a hegyben rej­lő üregek, barlangok, amelyeket jól el kell majd szigetelni, nehogy meg­szökjön a szivattyúkkal drágán fel­juttatott víz. A két víztárolót összekötő csőrend­szert elkészítésük után betonba ágyazzák az alagutakban. Természete­sen, számos további műszaki külön­legesség tartozik még az egész rend­szerhez, ilyenek például a csővezeté­kek alsó szakaszát lezáró gömbelosz­tók. Az átszivattyúzó vízi erőmű terve­zett működéséről néhány érdekes adatot is megemlíthetünk. Az erőmű csúcsfogyasztás idején naponta 5,5 órán át termel majd áramot. A 2600 mm átmérőjű turbinákat forgató víz nyomása a két víztárolót összekötő csővezeték alsó szakaszában eléri a 40 atmoszférát, s egy-egy turbinában 30 m3, összesen tehát 180 m3 víz zú­dul majd vissza másodpercenként az alsó víztárolóba, melynek szintje az erőmű 5,5 órás üzemeltetése alatt 7,5 méterrel emelkedik. A víz visszaszivattyúzása 8 órát vesz majd igénybe, a hat szivattyú ugyanis másodpercenként 132 m3 vi­zet tud továbbítani a felsőbb táro­lóba. A munkák terjedelmére jellemző, hogy a víztárolók kimélyítése során összesen 4 440 000 m3 követ, kőtörme­léket és földet kell megmozgatni, vagyis kitermelni és elszállítani, eb­ből 2 890 000 köbmétert a felső víztá­roló építésénél. Az építési munkákhoz összesen 410 000 m3 betont és vasbe­tont használnak fel, s 195 000 m3 terü­leten kell elvégezni a bitumenbetonos szigetelést. Az összekötő csőrendszer páncéljának elkészítéséhez 10 900 ton­na acélt használnak fel. Komplex ésszerűsítéssel Az említett adatok kifejezően szem­léltetik az itt végzett munkák óriási méreteit és igényességét. Mindehhez nagy teljesítményű gépek, külföldről behozott talajmarók, földgyaluk és különleges építődaruk állnak az épí­tők rendelkezésére. Az építés sajátos jellegére való te­kintettel fontos szerepet töltenek be a komplex racionalizációs brigádok. Az erőmű építésénél Jozef Mackó 20 tagú komplex racionalizációs bri­gádja a betonozási munkák szerve­zési és műszaki megoldásaiban jeles­kedik. Oj technológiai eljárást érvé­nyesítenek itt, az ún. elvesző zsalu­zást, deszkák helyett ugyanis olyan prefabrikátumokat használnak, ame­lyek a betonhoz kötődnek és véglege­sen ott is maradnak. A felső víztároló építésénél V i n- cent Lieskovskf komplex ra­cionalizációs brigádja a robbantásos kőfejtés munkálatait ésszerűsíti. A szocialista munkabrigádoknak és az újítóknak is nagy szerepe lesz ab­ban, hogy a nagy mű határidőben el­készüljön, bár ez elsősorban attól függ, hogy az igényes berendezéseket szállító kohászati és gépipari vállala­tok idejében teljesítik-e majd a reá­juk háruló feladatokat. MAKRAI MIKLÓS VII. 3:

Next

/
Oldalképek
Tartalom