Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-17 / 29. szám

VII. 17. A Kaka duzzasztógát az Avas folyón E tiópiában 1975 márciusá­ban megszavazták Afri­ka legradikálisabb földreform­ját, amely a falvakat is forra­dalmasította. A föld azé lett, aki megműveli: a mezőgazdasá­gi cselédeké, a föld nélküli pa­rasztoké és kisparasztoké. A földreform után az újgaz­dák legnagyobbrészt paraszti társulásokban egyesültek. Etió­piában a földből él a lakosság több mint 90 százaléka, de a mezőgazdaság fejlődése, amely a gazdasági élet legfontosabb ágazata (az export 97 és a nép­gazdaság bruttó termelésének majdnem 60 százalékát adja) és a parasztság életszínvonala emelkedésének feltételei csak a földreform után alakultak ki. Az ország legfontosabb ex­portcikke a kávé, amely nevét is őshazájáról, a délnyugat- etiópiai Keffa tartománytól kapta. Ezen a tájon az ország­út mentén a hatalmas fügefák árnyékában asszonyok árulják füstös kannáikból a világ leg-, olcsóbb kávéját. A domboldala­kon és a nagy kiterjedésű ül­tetvényeken szabályosan ültet- tett, jelentéktelen, alacsony nö­vésű (alig másfél méter ma­gas) kávéfák sorakoznak, me­lyek sötétzöld, csillogó levelei között kis fehér illatos virágok virítanak, s egy-egy ágon a cse­resznye nagyságú 17—20 szem vörös bogyótermésben két-két kávészem van. A kávéfa egész évben terem. A bogyók október­re megbámulnák. A termést nagy fonott kosarakba szürete­lik, halomba szórják, majd vas­lemezeken napon szárítják, át­mossák, speciális gépekkel osz­tályozzák és zsákokba rakva a piacra szállítják. Valutabevételének 70 száza­lékát kávékivitelből nyeri az or­szág, és a kávétermesztés mint­egy 55 millió embernek biztosít megélhetést. Rossz termés ese­tén, vagy ha a kávé világpiaci ára hirtelen zuhan, ezeket az embereket az éhhalál fenyege­ti. A kormány ezért mindent elkövet, hogy a paraszti társulá­sok földjein is minél előbb megvalósítsák a többkultúrás termelést, azaz kávén kívül más hasznos növényeket is termesz­szenek. Példás munkát végez­nek ezen a téren a több mint 90 000 hektárt megművelő álla­mi gazdaságok, melyek föld­jén 76 000 ember, valamint a traktorok és más mezőgazdasá­gi gépek ezrei dolgoznak. Terv be vették, hogy a közeljövőben több mint 60 ezer hektár ugart törnek fel, s ezt a területet bú­zával, árpával, gyapottal, hüve­lyesekkel, kukoricával stb. ve­tik be, cukornádat és gyü­mölcsfákat ültetnek. A kávétermelés mellett az or­szág gazdasági életében máso­dik helyen az állattenyésztés áll. Etiópia országútjain gyak­ran találkozhatunk nagy szarvasmarha-csordákkal és nyüzsgő birkanyájakkal. A pász­torok hosszú lándzsájukkal ko­molyan menetelnek az út szé­lén, kissé lemaradva az álla­toktól, mintha semmi - közük sem volna hozzájuk, pedig csak a csorda nyomában felszálló portól védekeznek. Az autósok­nak nem marad más választá­suk, ki kell térniük az állatok elől. Addisz Abeba utcáin min­dennapos látvány a tehén-, juh­vagy szamárcsorda. A főváros­ban az utazó gyakrabban lát­hat néhány napos újságpapírt bánatosan rágó juhot, mint kó­bor kutyát vagy macskát. Nem ritkán az estélyi ruhás höl­gyeknek kell utat adniuk a rő- zsekötegekkel megrakott sza­marak hosszú sorának. Etiópia 27 millió lakosára 28 millió szarvasmarha, 25 millió juh és kecske, majdnem 1 mil­lió teve és 45 millió baromfi jut. A mezőgazdasági munkák 90 százalékát igavonó állatok végzik és kora tavasszal ökör­fogatokkal szántják a zsíros földet. Az állattenyésztés fon­tos szerepet játszik az ország gazdasági életében, de még máig sem használják ki kellően a lehetőségeket. A kormány kö­vetkezetesen támogatja a kor­szerű módszerek bevezetését az állattenyésztésbe. Az állattenyésztés fejlesztési tervének megvalósítása érdeké­ben 6000 kilométernyi utat kell építeni, 350 kutat kell fúrni, és számos állatorvosra van szük­ség. Több mint 5 millió birrt irányoztak elő azon tervek megvalósítására, amelyek az emberek ezreinek érdekeit szol­gálják. Növekszik az állatállo­mány, több tejtermék és hús jut a fogyasztók asztalára, és exportra is marad. A két és fél millió nomád állattenyésztő ugyancsak széles körű állami támogatást élvez. A forradalom őket is felszabadította a feudá­lis kizsákmányolás alól, lehető­vé tette számukra, hogy bér- mentesen használják a legelő­ket és az Hatókat. A kormány támogatja őket a letelepedés­ben is. Nagyon szoros kapcsolat ala­kult ki a kormány és a paraszti társulások között. Ma az egykor kegyetlenül kizsákmányolt, el­nyomott, írástudatlan etióp pa­raszt — saját kezdeményezésé­ből és nem a korbács kénysze­re alatt — utat, iskolát, kórhá­zakat, üzleteket, kultúrközpon­tokat és gabonamagtárakat épít. Munkájuk fejében a tár­sulások 1975-ben például 700 traktort és 2,5 millió birr érté­kű vetőmagot kaptak a kor­mánytól. A paraszti társulásokat vá­lasztott vezetőségek irányítják. Az egyik a termelés szervezésé­vel foglalkozik, ez osztja szét a földet, s ha szükséges, ez osztja újra. A másik bizottság a helyi igazgatási feladatokat látja el. A gyökerestül megváltozó fa­lusi élet, a szociális és gazda­sági átalakulás sokszor szinte megoldhatatlannak tűnő prob­léma elé állítja a mezőgazda­ságban dolgozókat. A mezőgaz­dasági minisztérium dolgozói sem tudnak mindig jó tanácsot adni, ezért készségesen meg­hallgatják az Etiópiában tevé­kenykedő szovjet mezőgazdasá­gi szakemberek véleményét. Az 1975-ös augusztusi álla­mosítás főleg a városok szegé­nyebb rétegeire gyakorolt mély hatást. A telkek és a bérházak államosítása a széles néptöme­geket hozzásegítette lakásvi­szonyaik javításához (megfizet­hetővé vált a lakbér). Megkez­dődhetett az új lakótelepek építése. A főváros új házaiban 25 000 család kap lakást. Dire- dauában 360 új lakóház épült. Az uralkodócsalád, az arisztok­raták és a nagyburzsoázia pa­lotáiban és villáiban az államo­sítás után iskolákat és más köz- intézményeket rendeztek be. Tavaly áprilisban meghirdet­ték a „demokratikus nemzeti forradalmat;“ amely célul tűzte ki a forradalmi párt megterem­tését, a tömegkapcsolatok szé­lesítését, s békés megoldást hir­detett a szakadárok által befo­lyásolt Eritrea tartományban. Április után kezdték szervezni a népi milíciákat. A demokratikus nemzeti forradalom fő célja a feudalizmus, a kapitalizmus és az imperializmus teljes legyőzése után az országban a szocialista társadalom felépítése. A forra­dalmi program többek között azt is kimondja, hogy demokra­tikus jogokat és állampolgári szabadságot csakis a feudaliz­mus, kapitalizmus és az impe­rializmus ellen harcolóknak biztosít, s ez érvényes a politi­kai pártokra és szervezetekre is. Amennyiben ezek más célo­kat tűznek maguk ele, nincs mit keresniük az új Etiópiá­ban. A politikai nevelést országo­san a derg mellett működő, ún. tömegmozgalmakat szervező bi­zottság fogja össze. Szervezeti­leg közvetlenül hozzájuk tar­toznak a kebelék (lakókörzeti igazgatási szerv) és a paraszti társulások (mint társadalmi mozgalom). Rájuk hárul a szak- szervezetek, az alakulófélben levő forradalmi ifjúsági és nő­szervezetek irányítás. S itt for­málódik a munkásosztály meg­alakítandó pártjának magva is. Etiópiában a forradalom esz­méi terjesztésében, a kormány- dekrétumoknak a mindennapi életben való érvényesítésében, a betegségek, az éhség, a tudat­lanság és a nyomor elleni harc­ban felbecsülhetetlen értékű se­gítséget nyújtott a kormány­nak mintegy 60 000 tanító és a különböző tanintézetek felső osztályos tanulói, akik 1975 ele­jén tömegszervezőkként felke­resték az ország legelhagyatot- tabb szögletét is. Gyakran ne­héz és veszélyes körülmények között végezték felvilágosító munkájukat, mert egyes terüle­teken még folytatják tevékeny­ségüket a volt kizsákmányoló országok fegyveres ellenforra­dalmi bandái. A fiatalok százai áldozták életüket a forradalom ügyéért. Az ideológiai munka végzé; se mellett a helybeli lakosság­gal együtt építették az utakat, hidakat, fúrták a kutakat, 36 000 tanuló részére 155 isko­lát építettek, több mint 200 egészségügyi központot létesí­tettek, 150 000-nél több embert tanítottak meg írni és olvasni. A szocialista orientációját kö­vetkezetesen hangoztató kor­mányra még számos komoly probléma megoldása vár. Az or­szág lakosságának több mint a 90 százaléka írástudatlan, az is­kolaköteles gyerekek 80 száza­léka nem látogatja az iskolát, tanítóhiány van. A derg (az ideiglenes katonai kormányzó tanács) 630 alap- és középis­kolát államosított, új tanterve­ket vezetett be. Kidolgozták az új iskolák felépítésének a ter­vét és az elmúlt két évben 1200 faluban építettek iskolát, két tanítóképzőt létesítettek. 1979-ig a kormány 3290 isko­lát épít fel a mintegy 573 000 tanuló számára. A fiatal szocialista Etiópia előtt az egészségügy terén is nagy feladatok állnak. Az át­lagos életkor Etiópiában alig haladja meg a 30 évet. A múlt­ban a városi lakosságnak csak a 15 százaléka részesült orvosi ellátásban, a falvakban a gyó­gyításból esetleg a misszioná­riusok vagy a kuruzslók húztak hasznot. A kormány a követke­ző öt évben 640 poliklinika, 50 egészségügyi központ és öt nagy kórház felépítését akarja megvalósítani, és az az utáni öt év alatt még 103 poliklinika. 150 egészségügyi központ és 21 kórház épül. Múlt év őszén végrehajtották a pénzreformot és a régi etióp dollár helyett új pénznemet a birrt vezették be. A kormány radikális reform­jai bizonyos körökben elége­detlenséget váltottak ki. A jobboldali reakció — melynek soraiban találunk megtévesz­tett, olcsó pénzért beszervezett bandatagokat is — mögött két illegális párt is áll: az Etióp Forradalmi Néppárt (EPRP) és a monarchia visszaállítására törekvő Etióp Demokratikus Unió fEDU), de rajtuk kívül még féltucatnyi, szintén illegá­lisan működő szervezet. Feb­ruár 6-án Addisz Abebában újabb államcsíny-kísérletre ke­rült sor, de „a nép ellenségei kudarcot vallottak“. Az ország vezetősége a veszély elhárítása után nemzeti egységre szólítot­ta fel a hazafias érzelműekei, és a felhívásra 200 000-en vo­nultak fel a főváros utcáin. A fővárosban nagygyűlést tartot­tak a derg által hozott intéz­kedések támogatása jegyében. A szimpátiatüntetést a városi és a vidéki lakosokat tömörítő ál­talános szakszervezeti szövet­ség kezdeményezte. A tüntetők tábláin mindany- nyiszor a forradalom védelme, az ellenforradalmárok és CIA kopcsolatainak leleplezése sze­repelt követelésként, s a fő jel­szó: „Etiópia nem lesz második Chile!“. A mostani vezetés — amely forradalmi célkitűzései megva­lósításában fokozottabban kí­ván támaszkodni a tömegekre s a megalakítandó pártra, amely nyilatkozata szerint a marxiz­mus elveit követi majd — meg­érdemli a szocialista tábortól az előlegezett bizalmat. J. USZTYIMENKO 15 A Kasa Makonnena kórház, melyben csehszlovákiai orvosok gyógyítanak (CSTK — BTA-felvételek) KJ * |f x§'« Ä flg jKJl lÉj » JH|

Next

/
Oldalképek
Tartalom