Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-25 / 52. szám
ÚJ szó A kora reggeli szürkületben hűvös téli szél söpör végig a tájon. A kint maradt kukoricaszár furcsán zörög, olykor-olykor, amikor a szél megélénkül, szinte ijesztő zajt csap. A kopőanyi határőrség katonái azonban mit sem törődnek vele. Vidáman, jókedvűen térnek vissza őrhelyükről. Felhajtanak egy csésze teát, majd pihenni térnek. — Elfáradtak a gyerekek — mondja Július Varga hadnagy, az egység parancsnoka. — Becsületesen teljesítik feladataikat, az idén tizenegyedszer nyertük el a példás egység címet. A parancsnoki szobába érve, belelapozok az egység krónikájába. Fényképek, feljegyzések, ügyes rajzok az egység nevezetesebb eseményeit örökítik meg. Ott olvastam, hogy Martinék őrvezető, Cimburek közlegény, majd később Nemec és Novotn^ közlegények határsértőt tartóztattak fel, valamint azt, hogy ebben az évben a sportvetélkedőkön a harmadik szakasz győzött. Közben kint néhány járőr váltásra készül. Vidáman tereferélnek, nem törődnek a hideggel, a széllel. Ott van közöttük Varga Gyula őrvezető is Szultán kutyájával, amely másfél éves volt, amikor az őrvezetőhöz került. — Ez év augusztusában készültségi szolgálaton voltam — meséli. — Kora este volt, amikor megtörtént a riasztás: a túloldalról egy ismeretlen egyén csehszlovák területre hatolt be. Amikor az őrt álló katona megadásra szólította fel, a közeli kukoricatáblába menekült. A készültségi kocsival a helyszínre siettünk. Szultán nyomot fogott, s elfogtuk a határsértőt. Olasz állampolgár volt. Szultán — mintha csak értené, miről van szó — gazdájára emeli tekintetét, aki beszéd közben többször megsimogatja a kutya okos fejét, hogy az idegen láttán ne nyugtalankodjon, majd elindulnak kijelölt őrhelyükre. — Ezeknek is nehéz lesz majd egymástól megválni — töri meg a csendet Jozef Duplák őrvezető, a példás határőr jelvény viselője. — Ilyen autót bárhol találhat az ember, de ilyen kutyát... — Maga nem jár szolgálatba? — Dehogyisnem! Ha úgy kerül, járőrparancsnokként én is kimegyek az államhatárra. Igaz, hogy legtöbbször csak kocsival járok oda. Ha hazamegyek, géokocsivezető leszek majd a régi munkahelyemen. Az ügyeletes altiszt felkölti az egység pihenő katonáit. Senki sem figyelmezteti őket, mégsem zajosak. Megszokták, hogy amíg ők gyakorlatoznak, mások pihennek, nem szabad őket zavarni. — Elnyertük az idén a példás egység címet, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett kötelezettségvállalásainkat is teljesítettük. A körzet, illetve a város csinosítása során 380 000 korona értékű munkát végeztünk. Húszán térítésmentesen adtak vért. Elkészült a februári események tiszteletére tett felajánlásunk is. A katonák és a parancsnoki kar arra tett ígéretet, hogy tizenkettedszer is megszerzik a példás egység címet — mondja a parancsnok, nem kis büszkeséggel. A határőr mindig harci feladatot teljesít, megtanulta, hogyan kell hasznosan kihasználni a szabad időt. A kopőanyi egységben is több szakkör működik. A Lisenkova utcai alapiskolában egy 23 tagú pionírraj munkáját irányítják. A raj tagjai, az ifjú határőrök gyakori vendégek az egységnél. A kapun egy gázik fordul be az udvarra. A gépkocsivezető mellett /ö- roslav Pohl őrvezető, élelmezési altiszt ül. A parancsnok megkérdi: — Mindent sikerült beszerezni? — Igen. Megvan a holnapi ebédhez való is. — Hát azon gondolkodtál-e már, hogy mit főztök karácsonyra? A karácsony sző, no meg a parancsnok szokatlan kérdése meglepte a fiút. Egy kis idő múlva azonban határozottan válaszolja: — Karácsony estére káposztaleves, rántott ponty, rántott hús és sütemény lesz vacsorára, és nem hiányoznak majd az ajándékcsomagok sem. — Mindig is úgy volt — veszi át a szót Peter Breöka közlegény, az egység egyik szakácsa, egyébként járőr- parancsnok. — Ünnepnapokon igyekszünk kitenni magunkért, noha nemegyszer vacsora után nekünk is szolgálatba kell állnunk. A határőrségnél ez másképpen nem is lehet. A karácsony sem mindig telik el az odahaza megszokott kényelemben. Az államhatáron ugyanis ilyenkor is szolgálatot kell teljesíteni. Az is megtörtént, hogy az ünnepi asztaltól fegyverbe szólítja a katonákat a riadó, s amikor lefújják, ott folytatják a szórakozást — természetese alkohol nélkül —, ahol abbahagyták. — És már tizenhárom karácsonyt töltöttem itt ebben az egységben — mondja Bucsányi Vince szolgálatvezető zászlós. — karácsony estéjén mindig itt vagyunk a parancsnokkal együtt a fiúk között. A családunk már megszokta, hogy ennek így kell lennie, ez a kötelességünk. Számomra egyébként legszebb az ünnepre való készülődés, az az igyekezet, amely- lyel a katonák a meglepetéseket készítik. Az egység parancsnoka, miközben megmutogatja a körletet, elmondja, hogy minden év karácsonyán eljönnek közéjük a bratislavai Oj Színpad művészei,' a patronáló iskola és üzem képviselői. — Az ember szinte elérzékenyül, amikor a fiúk gondosan elteszik az őrségen levők részét, néha megfelezve velük a magukét is, mondja Varga hadnagy. A katonák a legjobb falatból is félretesznek valamit, hogy hű társuknak, a kutyának adják. Amikor ott jártam, senki sem tudta még, ki megy szabadságra, ki lesz őrségben, de úgy láttam, ez nem is izgatta őket különösebben, pedig nem egy közülük már nős. Amikor odahaza a feldíszített karácsonyfán kigyúlnak a gyertyák, s az ajándékok láttán gyermekeink arcán megjelenik az öröm, egy röpke pillanatra gondoljunk azokra a fiúkra is, akik az időjárás mostohaságával dacolva — ugyanúgy, mint az év bármelyik napján — az ünnepek alatt is szolgálatot, harci feladatot teljesítenek. NÉMETH JÁNOS Prágában, s ezért nagy örömükre szolgált, hogy munkaidő után megismerkedhettek a fővárossal és műemlékeivel. Tehát valamennyien jól érezték • magukat, és amint azt levelükben ígérték, jövőre ismét eljönnek, s már most örülnek a viszontlátásnak. Felelek munkám minőségéért A szocialista munkabrigádok közül öt már az ezüstéremért versenyez. A termékek mennyiségére és minőségére irányuló kötelezettségvállalásaik teljesítését az üzemi bizottság negyedévenként ellenőrzi. Noha az eredmények többnyire kielégítők, még jobbak lehetnének. A verseny szempontjából ugyanis hátrányos, hogy a gyárból távozókat kevésbé tapasztalt dolgozókkal XII. 25. Kell pótolniuk. A IX. szakszervezeti kongresszus és a Nagy Október 60. évfordulójára vállalt kötelezettségek keretében négy munkahely hét kollektívája a Felelek munkám minőségéért néven ismert mozgalomba is eredményesen bekapcsolódott. Valamennyi tervmutatót teljesítettek, de különösen megtakarításaikkal érdemeltek dicséretet. Jól gazdálkodtak az egyre magasabb áron behozott kakaóporral, csökkent a gyártási hulladék, és nagy mennyiségű csomagolóanyagot is megtakarítottak. — Ha pedig csökkenne a munkaerő- vándorlás, a csokoládét formáló gépsort is gazdaságosabban kihasználnánk — tér vissza vendéglátóm, ki tudja hányadszor, a gazdasági vezetők, a párt- és a szakszervezet legnagyobb problémájára, amelyeknek megoldása valamennyiünk elsődleges érdeke. Lakások, munkásszálló, óvoda A dolgozókról való nagyfokú gondoskodást a már épülő 150 lakás, a 250 feknelyes munkásszálló és a 120 gyermek befogadására alkalmas óvoda tükrözi. Az általános vélemény szerint ezek, a fiatal asszonyok és lányok életének megkönnyítésére hivatott szociális intézmények minden bizonnyal hozzájárulnak majd a munkaerők stabilizálásához. Az Orion gyár dolgozói minden évben találkoznak' moszkvai testvérvállalatuk dolgozóival. A moszkvaiak múlt évi látogatását az idén ősszel viszonozták. Legutóbb a nálunk is meghonosítható üzemi szállítószalag-rendszert és a termékek kiváló minőségét tanulmányozták, és mondanunk sem kell, volt mit megcsodálniuk. Abban is megállapodtak, hogy a Nagy Október 60. évfordulóját munkával ünnepük meg, október 16-tól 22-ig Moszkvában és Modfanyban is megrendezték a Barátság és a példás munka hetét. — Ezzel azonban nem ér véget együttműködésünk szovjet barátainkkal — utal vendéglátóm a két üzem csereakcióira, amelyek során az Orion gyár Sobéslav közelében levő pionírtáborában évente 20 moszkvai, a Baba- jev üzem pionírtáborában pedig ugyanennyi modfanyi gyermek tölti a szünidő egy részét. A gyermekek számára természetesen felejthetetlen élményt jelent ez a csereakció. Világot látnak. tapasztalatokat gyűjtenek, és ami ugyanilyen fontos: játszva elsajátítják egymás nyelvét. Egymás életének, szokásainak megismerésével életre szóló barátságok születnek. KARDOS MARTA Dobozokba kerül a finom csokoládé (CSTK-f elvétel) Szolgálatban (Vojtech Judák felvétele) NYUGALMUNK, BÉKESSÉGÜNK FÜLŰIT ŰBKŰUNEK