Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-18 / 51. szám
ÚJ szú HO NOR A cipész megkérdi az írót: — Tartja magát azokhoz az eszményekhez, amelyeket a könyveiben hirdet? — És ön hordja azokat a cipőket, amelyeket a megrendelőinek készített? 0 Hajnalban egy férfi felhívja a rendőrséget: — Ellopták a cipőmet! — Honnan? — Hogyhogy honnan? A lábamról! — Mitől van a homlokod összevagdosva? — A náthától. — Hát az meg hogy lehet? — Az ablaknál állva tüsszentettem. — Tudja, hogy imádom magát. Nem akar a feleségem lenni? — De hiszen már a múlt héten megmondtam, hogy nem! — Komolyan? Az maga volt?! • — Vigyen ki az állomásra! — mondja az ittas egyén a taxisnak. — De kérem, mi a vasútállomáson vagyunk! — kiáltja meglepetten a sofőr. A részeg átnyújt neki ötven koronát és azt mondja: — Hát jó, de legközelebb ne hajtson olyan gyorsan! ® — Tegnap összevesztem a feleségemmel. — Miért? — Azt mondta, lemehetek a bisztróba és ihatok egyet, de nyolcra legyen otthon. Én meg nyolcat ittam s egykor értem haza ... e — Már többet ne töltsön! Félek, hogy elfelejtem, hol parkolok a kocsimmal! — Amint látom, az életszínvonalunk megint emelkedik ... (Punch) — Ö, önnek nagy szerencséje van! — mondja a jósnő. — Soha nem fogja megtudni, hogy mi a betegség. — Ennek nem örülök — szomorodik el a látogató. — Miért? — Orvostanhallgató vagyok. Marika a vőlegényével állít be az igazgató irodájába: — Bocsásson meg, igazgató elvtárs, hogy elhoztam a vőlegényemet, de nagyon féltékeny, és nem akarja nekem elhinni, hogy ön öreg, kopasz és csúnya ... • — Mivel foglalkozol? — Nem csinálok s-sm'mit. — Ragyogó elfoglaltság. — Ez igaz, de nagyon nagy a konkurrencia. Egy óceánjáró hajón: — Kapitány úr, mi történik, ha egy jéghegynek ütközünk? — A jéghegy továbbúszik, mintha mi sem történt volna. MODERN GYERMEKKOR Egy nő azt mondja egy szivarozó férfinak a vonaton: — Uram, engem a dohányzás beteggé tesz. — Akkor én az ön helyében leszoknék róla, asszonyom! — feleli udvariasan az útitárs. • Két barát találkozik az utcán: — Hogy van a lányod? — Bizony megnőtt! — És a feleséged? — Ű még nem! — Miért hoztad haza ezt a varjút? Mit fogsz vele csinálni? — kérdi nagyapa az unokáját. — Megnézem, hogy elél-e háromszáz évig. • — Ma először ébresztett föl az ébresztőóra. — Hogy lehet az? — Úgy, hogy a feleségem a fejemhez vágta. • — Doktor úr, az utóbbi időben hangokat hallok... — És mit mondanak önnek? — Éppen ezért jöttem. Ugyanis rosszul hallok. ANATOL POTEKOWSKI: NEHÉZ FELADAT Valaki nehéz feladatot tűzött maga elé. A részleteket mellőzve, a dolog lényege úgy foglalható össze, hogy: — ne legyen se fekete, se fehér, — se színes, se színtelen, — se rövid, se hosszú, — se vidám, se szomorú, — se vitathatatlan, se vitás, — se szórakoztató, se unalmas, — se mély, se lapos, — se nehéz, se könnyű, — se meleg, se hideg. — se hasznos, se káros, — se haladó, se konzervatív, — se derűs, se komor, — se realisztikus, se fantasztikus, — se szép, se rút, — se pro, se kontra, — se ilyen, se olyan ... És sikerült. A darabot már próbálják a színházban. GELLERT GYÖRGY fordítása (Jezs) — Hogy ez milyen bátran bírál! — Ne csodálkozz, tegnap töltötte be a hatvanadik életévét! (Perec) ■■■■ \ I XII. 18. 19 FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: Nini, a Rarásek Igor! Szervusz, Fehér Pali! De régen nem láttalak! Én se téged. Hogy vagy? Köszönöm, most már jól. Talán beteg voltál? Majdnem teljesen kikészültem. Most jövök a’ bolondokházából. De ne ijedj meg, már minden rendben van! Meggyógyítottak? Magam segítettem a bajomon. Majdnem bediliztem. Tudod, a pénz miatt. Miféle pénz miatt? Ami nincs. Amire szükségem lenne. Lép- ten-nyomon. A Trabantommal kezdődött. Az öreg Trabantommal, amely mindig elromlik. Ojabb és újabb alkatrész kell hozzá. Drága az alkatrész? Nincs alkatrész. Csak akkor van, ha előbb fizetsz, boldognak-boldogtalannak. Ahhoz, hogy beszerezz egy 2—3 korona értékűtömítést, előbb egy liter konyakot kel! ajándékoznod. Természetesen minél drágább az alkatrész, annál többe jön a „kenése“. Amikor új motort vásároltam a kocsimba, a „borravalóra“ kölcsönt kelleti felvennem ... Persze nemcsak az alkatrészek kerülnek többe az áruknál. Az ember kenés nélkül lassan már semmit sem szerezhet be. vagy intézhet el. Igen? Ne vágj olyan ártatlan képet, miritha te semmiről se tudnál!... Zongorát akartam venni a fiamnak, de azt mondták előbb fel kell iratkoznom, s csak két- három év múlva kerül rám a sor. Amikor átnyújtottam egy 500 koronát tartalmazó borítékot, azonnal lett zongora... A íe leségem kórházi ápolásra szorult, be is utalták. De csak miután átnyújtottam va lakinek egy vaskos borítékot. Lassan már egy kiló hagymát, vagy egy zacskó éilesz j-mfrÉn tőt is csak úgy lehet beszerezni, ha előbb valakit lefizetünk. Azok persze könnyen vannak, akik olyan helyen dolgoznál: ahol szintén zsebre vághatnak valamit. De én a fix fizetésemen kívül egy árva fillért se látok. (Kiborulva.) Hát ettől roppantam össze! Érted?... Aztán bevit FEHÉR: RARÁSEK: FEHÉR: RARÁSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÁSEK FEHÉR: RARÁSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÄSEK: FEHÉR: RARÁSEK FEHÉR: RARÁSEK: FEHÉR: RARÁSEK: tek a diliházba, s tudod, hogyan akartak segíteni rajtam? Hogyan? Leveleket adtak elém, hogy írjam le a panaszom. Hogy írjak le mindent, ami bosz- szant. Mintha a központi ellenőrzésnek írnám észrevételeimet. Azt mondták, hogy ez a baj csak így orvosolható. És mindent megírtál, ami bánt? Mást írtam a levelekbe. Mit? A találmányomat! Miféle találmányodat? Megígéred, hogy nem árulod el senkinek? ígérem. (Súgva): Ezt nézd! Látod, mi ez?! Egy csomó boríték. És tudod, mi van bennük? Nem. Ez egy százas, ez meg egy ötszázas boríték. Ezi pedig egy ezres. Minden zsebemben más-más boríték van. És mit kezdesz velük? Bármit. Ezek mindent megoldanak. Elég például ezt mondanom: ezt a kétezres borítékot szántam annak, aki ügyem azonnal elintézi. És hol veszed a „borítékba valót“? A százasokat? (Nevetve): Hát éppen ez a találmányom lényege!!! Tessék, nézd meg például ezt az „ezres“ borítékot! Mit találsz benne? Egy levélpapírt, melyen ez áll: „Ezerszer köszönöm!“ Az „ötszázas“ boríték szövege pedig ez: „ötszázszor köszönöm!“ A százasé százszor. (Jót nevet.) Ugye, hogy világraszóló ötlet?! Csak nehogy valaki előtt eljárjon a szád! Miért? Mert akkor rövidesen borítékot is csak úgy kapnánk, ha előbb valakinek egy valódi százasokkal megtömött borítékot adnánk át! FÜLÖP IMRE I
