Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-18 / 51. szám

Huszonöt éve működnek a polgári ügyek testületéi Komáromban már szokássá vált, hogy azokat a polgárokat, akik a város és a közösség érdekében sokat tesznek, jelentős életjubi­leumukon a testület is köszönti. Az ünnepelt ezűttal Holczhei Vik­tor pedagógus, akinek Nagy Géza, Bende István és dr. úlvecky Ferenc, a vnb elnöke gratulál (Gyökeres György felvétele) + + _____ + * BÖ LCSŐTŐL A SÍRIG Fényképalbum. Benne csalá­di eseményeket megörökítő fel­vételek (esküvők, fiatal édes­anya gyermekével, köszöntőket fogadó idős néni), mégsem családi album ez, hanem egy szervezeté, a komáromi (Komár- no) Polgári Ügyek Testületéé. Ezt nézegetem, .amíg Nagy Gé­zára, a testület titkárára várok. — Három állandó alkalma­zott számára is lenne itt tenni­való, de a hivatalos ügyintézés­re csak egyedül vagyok — mondja, miután az utolsó ügy­fél is elment. — A testületek szlovákiai tanácsának 1973-ban kiadott alapszabályzata szerint minden testületnek egy fizetett alkalmazottja lehet, aki egyben a titkári teendőket végzi. A szabályzat azonban ,a helyi fel­tételeket — mármint a lakosok számát — nem veszi figyelem­be. Komáromnak már csaknem 30 ezer lakosa van, s nem pa­naszképpen mondom, de ne­künk sokkal több a munkánk, mint például egy tizenötezer lakosú városban működő testü­letnek. A komáromi Polgári Ügyek Testületé tizenhét tagú. Tagjai a Nőszövetség, az ifjúsági szer­vezet, a szakszervezet képvise­lőinek soraiból kerültek ki. A munkaterületet öt szakaszra (esküvők, névadók, életjubileu­mok, kulturális, egyéb akciók) osztották. — Legönállóbban az életjubi­leumok szekciója tevékenyke­dik, melynek vezetője Kuchar Rózsa nyugdíjas, mondja a tit­kár. — 1973-ig nem volt lehe­tőségünk a nyugdíjasokkal fog­lalkozni, most igyekszünk a le­maradást is pótolni. Négyezer- hétszáz nyugdíjas él a váro­sunkban, nyilvántartást készí­tettünk a kerek évfordulókról, s a szekció tagjai lehetőleg ép­pen a születésnapjukon látogat­ják meg az idős embereket, azokat is, akik nyugdíjasottho­nokban élnek. Magam Is részt vettem már számos ilyen láto­gatáson (idén már 93 volt), jóleső érzés látni az ünnepel­tek örömét. Október 9-ét pedig már három éve a nyugdíjasok napjává neveztük ki. A testület jó munkáját bizo­nyltja, hogy évről évre több rendezvényt bonyolítanak le. Huszonöt éve, hogy a nemze­ti bizottságok mellett megala­kultak a polgári ügyek testüle­téi. A polgári szertartások lebonyolítását kapták felada­tul. Küldetésük azonban túlnövi a feladatok határait: munká­jukkal nevelniük, formálniuk kell az embereket, hozzá kell járulniuk a tudományos világ­nézet elmélyítéséhez, ápolniuk kell az emberek közötti kap­csolatokat. Hogyan kell és le­het mindezt jól megvalósítani? — tettük fel a kérdést Bende Istvánnak, a vnb alelnökének, a polgári ügyek testületé elnö­kének. — Elsősorban a szervezésre kell nagy súlyt fektetni. Az apróságnak tűnő részleteket sem szabad félvállról venni, mert éppen ezért vallhat ku­darcot a legjobban előkészített, legünnepélyesebb akció is. S nem mindegy, hogy a résztve­vők milyen benyomással távoz­nak egy-egy rendezvényről. Mert egy jól sikerült rendez­vény hatása a világnézeti neve­lés szempontjából is többet ér tíz előadásnál. Hogy konkrét példát is mondjak: a házasság- kötéseket az esketőnek nem szabad rutinszerűen végeznie, még akkor sem, ha aznap már tizedszer mondja el az ünnepi beszédet. Számára ez csak for­maság, de az előtte álló pár­nak, a szülőknek egy életre szóló élmény. Nagyon fontos tehát, hogy hogyan (lehetőleg nem papírról olvasva) és mit mond. , Legtöbb gondot eddig a pol­gári temetések okozták testü­letünknek, — veszi át a szót Nagy Géza. — Fél éve, a váro­si közszolgáltatási vállalat vet­te át tőlünk a temetések lebo­nyolítását. A temetésekkel kap­csolatos teendők intézésére egy külön dolgozót alkalmaztak, aki leveszi a hozzátartozók vál­láról a különböző ügyintézések gondját. A mi feladatunk csak a gyászszertartás elvégzése. A jövőben már a szónokokkal sem lesznek gondjaink. Megfe­lelő adottságú emberekből lét­rehoztunk egy húsztagú lektor- csoportot, ezentúl ők végzik majd ezt az igényes munkát. Komáromban már hagyomá­nyosan a polgári ügyek testü­leté szervezi az ünnepélyes pionír- és szikraavatást is. Egész napos gazdag műsorról gondoskodnak a gyerekek szá­mára, s késő délután, hogy a szülők is ott lehessenek, idős kommunisták, a járás és a vá­ros vezetői kötik fel a piros kendőt a gyerekek nyakába. A pioniravatást a párt megalaku­lása évfordulójának napján, a szikraavatást pedig a Februári Győzelemén tartják. A jövőben a személyazonossági igazolvá­nyok átadása, az újoncok bú­csúztatása, az érettségizők és a végzős ipari tanulók köszön­tése is hasonló ünnepélyesség­gel zajlik majd le. Az is meg kell említenem, hogy szorosan együttműködünk az egyes üzemekben tevékeny­kedő aktívákkal. Tagjaik részt vesznek az üléseinken, rendsze­resen értékeljük munkájukat, tanáccsal látjuk el őket, min­den rendezvényünkről tudnak, s részt is vesznek azokon. Mert észrevettük, hogy egy névadón, esküvőn vagy ha valakit kö­szöntünk, az ünnepeiteknek jól­esik, ha munkahelyük képvise­lői is jelen vannak. S ezzel az aktívákat is serényebb munká­ra ösztönöztük. Képviselőinktől s az utcai pártszervezetektől is sok segítséget, támogatást ka­punk. Így munkánkat egyre szélesebb fórumon, színesebben tudjuk végezni. Ebben nagy ér­demük van az egyes iskolák­nak — a szlovák és magyar ta­nítási nyelvű gimnáziumnak, a zeneiskolának, a kilencéves alapiskolának, melyek tanulói kulturális műsorokkal egészítik ki rendezvényeinket. Rövidesen ötezer példányban egy nyolcoldalas brosúrát is kiadnak, melyben tájékoztatják a lakosságot a polgári ügyek testületének eddigi munkájáról, további terveiről. De nemcsak a tájékoztatás a céljuk, hanem még több segítőtársat Is szeret­nének munkájukhoz toborozni. A komáromiak példájából sok testület okulhat, mert hasonló jó eredményekkel még nem mindenütt dicsekedhetnek. A negyedszázados évforduló pedig jó alkalom, hogy megállapítsák a'hiányosságokat, elgondolkod­janak a továbblépésen. Ez na­gyon fontos, hiszen a testületek tevékenységükkel végigkísérik polgáraink életét a bölcsőtől a sírig. flűriAnne m. marta ÍJ« Poprád felől közelitjük meg Le- "O voőát, a „fekete várost“, gyö­nyörű látvány tárul elénk. A műépíté­szeknek, a városfejlesztés tervezőinek, kivitelezőinek dicséretére válik, hogy sikerült összhangot teremteniük a vá­ros történelmi nevezetességű műemlék- épületei és a lakónegyedek előre­gyártott elemekből készült korszerű to­ronyházai között. A város szélén még ott áll az ősi városfal, ma is a régi várkapun lehet megközelíteni a századokon át épen maradt, Igen sok látogatót csalogató Thurző-házat, a Jakab-templomot és a többi közismert épületet. A nyári turistaidényben rengeteg em­ber ellátogat ide, de ilyenkor, télen is sokan kíváncsiak a város nevezetessé­geire. A városháza közelében három autó­buszból népes csoport száll ki. Vezető­jük megnyugtatja a kíváncsi utasokat, hogy csupán néhány percig tart, és kinyitják a Jakab-templom ajtaját. Közben körüljárom a városháza épü­letét — szerencsére egyedül — s a lá­tottak után azért fohászkodom, hogy a látogatók minél előbb bejussanak a templomba és gyönyörködhessenek Pál mester faragott oltárszárnyaiban és a többi látnivalóban. Nehogy a vendégek közül valaki is megbotránkozhasson — mint Jómagam — a városháza körül látottakon. Egy betört ajtó közelében törött üvegdarabok és szemétbuckák hevertek... Bevallom, ilyesmire ezen ,a helyen egyáltalán nem számítottam. A közeli „Szégyenketrec“ felé vet­tem utamat. Itt újból szégyenkeznem kellett mások miatt. A rács talapzatán elhelyezett, több nyelvű tájékoztató táblák közül nem egy hiányzott. Ki­szaggatták őket. Addig ácsorogtam a városháza körül, míg meggyőződtem arról, hogy az au­tóbuszok utasai a templomnézés után más irányba távoztak, és elkerülték azt, amibe én belebotlottam. Talán az Idegenvezető Is tudott arról, amiről én? Stefan Blalo, a vnb elnöke, sajnálat­tal ismerte el, hogy kifogásom helyén­való, de sajnos, hasonló vandál tettek következtében — főleg a tél beállta előtt — évente romlik, a városkép. Az elnök megnyugtatott, hogy a vandálok nyomait naponta eltávolítják. Azonnal ■■m # GONDOT OKOZNAK A RONGÄLÖK % ÚJ LÉTESÍTMÉNYEKKEL GAZDAGODIK AZ ŐSI VÄROS intézkedett az általam jelzett fogyaté­kosság ügyében is. Sok a gond egy ilyen városban, ahol a középkor és legújabb kor találkozik, ahol sok a tömegeket vonzó látnivaló, de még több a városfejlesztéssel össze­függő feladat. Stefan Bla2o arca fel­derül, amikor a fejlesztési feladatok teljesítésének eredményeire terelődik a szó. — A lakosok hathatós segítségével — akik az idén több mint 30 ezer órát dolgoztak társadalmi munkában —, sikeresen megvalósítjuk a választási programban kitűzött feladatokat. Adott­ságainknak és szükségleteinknek meg­felelően igyekszünk fejleszteni váro­sunkban az ipart, a szolgáltatásokat, a lakások kulturáltságát. Tervezési előké­születek folynak egy új fafeldolgozó üzem, egy új áruház felépítésére. A Béke téren befejezés előtt áll az OTEX üzletházának felújítása. Folytatjuk az autójavító üzem és a halottasház építé­sét is. Befejezés előtt áll a Járási Egészségügyi Intézet belgyógyászati osztálya, folytatjuk a nőgyógyászat, illetve a gyermekosztály építését. A közeljövőben hozzálátunk egy új böl­csőde és óvoda építéséhez. A Nyugat lakónegyedben 22 tantermes Iskola épül, elkezdtük az egészségügyi szak- középiskola diákotthonának építését. Az év végéig 80 lakással bővül a ne­gyed s a jövő évben itt újabb 192 új lakás épül fel. Befejeztük a vízvezeték- és a csatornahálózat felújítását is. 1979-ben kezdjük a Nyugat II új lakó­negyed építési munkálatait. — A városnak az új lakónegyedek létesítésén kívül, fontos feladat az ér­tékes műemlékekkel teli városközpont karbantartása is. — Ennek mi is tudatában vagyunk — szól közbe az elnök — a műemlék­védelemmel, a középkori épületek fel­újításával kapcsolatos tennivalók a vá­lasztási programban is a legfontosabb feladatok között szerepelnek. Az idén sikerült további tíz régi épület rekonst­rukciós munkálataihoz kivitelezőt ta­lálnunk. Egyébként ez nem könnyű fel­adat. — Ez sajnos közismert dolog, más városok Is hasonló problémával küzde­nek. Mi okoz gondot ezenkívül a vá­rosnak? — Azzal kezdeném, hogy sok a gon­dunk. Egy-két bosszantó dolgot egyedül is rögtön észrevett. Arról talán nem tud, hogy városunk rendszeres kenyér- és péksütemény-ellátása nagyon rossz. Nem ritka eset, hogy három, sőt több órát is késik a kenyér. Egyáltalán nem lehetünk elégedettek a gyümölcs- és a zöldségellátással sem, jogos a lakosság elégedetlensége. Még sajnálatosabb a helyzet a vendéglátóipar szolgáltatásai területén, ami különösen a nyári tu­rlstaidényben — mindannyiunk szé­gyenére — nyomasztó. Sajnos, az il­letékes vállalatok, üzemek felelős szer­vei, többszöri figyelmeztetésünk elle­nére sem teszik meg a kellő intézke­déseket az eléggé szűkös választék mi­nőségének javítására és a köztisztaság szabályainak megtartására. Bármeny­nyire szégyenletes dolog ez ránk nézve is, nem hallgathatom el. Sőt, addig hangoztatjuk, jelezzük ezeket a fogya­tékosságokat a járási és illetékes vál­lalati szerveknek, míg kellő orvoslást xil. 18. nem tapasztalunk. Nem elég csak an­nak örülni, hogy van egy ilyen, kül­földön is híres városunk. Sorsáról, fej­lesztéséről is gondoskodni kell. Ez nem csupán a városi hatóságok ügye. A vnb elnökének aggodalmában mi is osztozunk. A felsorolt és a többi nem említett fogyatékosságot elsősor­ban a városi szervek számlájára írtuk volna, ha nem győződtünk volna meg arról, milyen erőfeszítéseket tesznek az öreg, de már nem „fekete város“ sokoldalú fejlődéséért. KULIK GELLERT e « S £ E « , x<0 ~ > 3 , ca j *5 •§ ,o g s ® ffl Jí 4-* 'ca p-< ! ' Q) • \«3 >3 S g o 0:1 Mi '—' a 00 1 ! s 0 fi N 0 <X o CA 0 II ’

Next

/
Oldalképek
Tartalom