Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-12-11 / 50. szám

Színhely: Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda] a Vajanskü utcai' alapiskola VII/A osztályának tan­terme. Beszélgetünk a tanulókkal. Arról van szó, hogy egy rendkívül érdekes matematikai feladatot kell megoldani. Magasba lendülnek a kezek, majd­nem mindenki jelentkezik. Az egyik kislány, Vésey Katalin bal kézzel jelentkezik. Miért? — Nekem a bal kezem a jobb! — mondja maga­biztosan, mosolyogva. Kati kitüntetett tanuló. Csak szlovák nyelvből, mate­matikából, biológiából és testnevelésből kapott dicsé­retes osztályzatot. Ügyesen megoldja a matematikai feladatot. Persze, a szöveget bal kézzel írja fel a táblára. Két pedagógus, Siroky Ferencné orosz szakos és Pápay Lászlóné magyar—szlovák szakos tanítónő fi­gyelik írását. Elismerőleg bólogatnak: szépen ír ez a kislány. „NEKEM A BAL KEZEM A JOBB!“ — Mi szeretnél lenni? Kati válasza most is magabiztos. — Óvónő. Az egyik tanítónő magyarázni kezdi, hogy milyen képességekre, adottságokra van szüksége annak, aki erre a pályára készül. Többek között megemlíti, hogy tudjon ám szépen rajzolni is, aki óvónő szeretne len­ni. Erre többen is megszólalnak. — Ö rajzol a legszebben! # * * A másik, párhuzamos évfolyamban, a VII/B osz­tályban Farkas Hilda balkezes. Ötödikes koráig ő is kitüntetett tanuló volt. Csak matematikából és szlo­vák nyelvből kapott hármas osztályzatot legutóbbi bizonyítványában, egyébként jó tanuló, szépen ír. Raj­ta kívül azonban még hárman jelentkeztek bal kéz­zel. Horvát Péter, az egyik jelentkező meg is okolja, hogy miért. — Balkezes vagyok. Mindent bal kézzel csinálok, csak írok a jobbal. Elsős koromban a tanító néni szoktatott le a bal kézzel való írásról. Fekete Antal is szívesebben dolgozik bal kézzel, de írni már csak a jobbal tud. — Ballal kezdtem pedig, de anyukám leszoktatott róla. Nagy Béla így indokol: — Édesanyám kedvéért tanultam meg jobb kézzel írni, de a bal kezem sok­kal ügyesebb, mint a jobb. * # # Az elsősök tanító nénijével, Kubik Árpádné peda­gógussal beszélgetünk a tantestületi szobában. Húsz éve tanít elsősöket. Tapasztalt pedagógus. — Az idén harminckét elsőst tanítok. Közülük ha­tan balkezesek. Régebben az ilyen tanulókat, akár tetszett nekik, akár nem, rászoktattuk a jobb kézzel való írásra. A modern pedagógiai elvek szerint azon­ban ez kárt okozhat a gyermekek szellemi fejlődé­sében, tehát inkább vállaljuk a teljesen egyéni mód­szer szerinti oktatásukat. — Sajátos az írástechnikájuk — magyarázza a pe­dagógus — a legnehezebb, amíg meg nem tanulják a betűk összekapcsolását, a folyamatos írást, mert hiszen addig saját kezükkel letakarják a már leírt betűt. Igaz, későbben is a többiektől elütő betűfor­mákat írnak, de fél év múlva már nem lehet látni különbséget. A kezdet azonban nehéz. — Az óvoda persze, jelezte, hogy kiknél kell fel­készülni az egyéni bánásmódra — mondom. — Sajnos, az óvoda nem adott előrejelzést. Akkor döbbentem rá, hogy mit kell tennem, amikor kezük­be vették a ceruzát. * * # Az igazgatói irodában is a balkezesek problémáiról beszélgetünk Csömör László igazgatóval. — Közel ezer diákunk van, a pontos létszám 976. Számon tartjuk a balkezes tanulókat. Kezdetben tel­jesen egyéni módszer szerint foglalkoznak velük pe­dagógusaink. Fél, esetleg egy évig, tehát nincs rá szükség, hogy pontos kimutatást készítsünk róluk. Hozzávetőlegesen az iskola tanulóinak 3—4 száza­léka balkezes. Az iskolaorvos, dr. Guböo Péter azonban a rend­szeres vizsgálatok alkalmával figyeli, feljegyzi ezt a jelenséget. És persze, szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy a tanulók velük született tulajdonságát meg ne sértse, meg ne zavarja az iskolai oktatás. Miért is? Általában a bal oldali agyfélteke a vi­szonylag fejlettebb. Ott van a beszéd központja is. Igen ám, de vannak olyan emberek, akiknek a jobb agyféltekéjük a fejlettebb, náluk ott van a beszéd központja. Ezek a balkezesek. Ha erőszakkal „átkép- zik“ őket, megsérthetik a beszéd központjának fej­lődését. Gyakran különféle betegségek lépnek fel. Dadogni kezdenek az ilyen gyermekek. Felnőtt ko­rukban idegbetegségek támadhatják meg őket. Az igazgató elvtárs ennek tudatában hangsúlyoz­za: — Ha valaki gyenge előmeneteld tanuló, nem azért az, mert balkezes. Tények bizonyítják, hogy a balke­zes tanuló is lehet kiváló előmenetelő. Nincs értelme az úgynevezett átképzésnek. Sőt, káros is lehet. Mi tehát mindent megteszünk annak érdekében, hogy a balkezesek ugyanúgy érvényesüljenek, mint a töb­biek. Megkülönböztetett figyelemmel törődik a balkeze­sek problémáival dr. Sintay Milosné pszichológus, a Bratislavai Pszichológiai Intézet tudományos munka­társa, aki Dunaszerdahelyen önként vállalt feladat-«, ként tölti be a Vajansky utcai alapiskola pszicholó­gusának tisztségét. Felmérések bizonyítják, hogy az emberek 8—12 százaléka balkezes. Már ebből is kitűnik: ami ennyi embernek veleszületett tulajdonsága, az nem lehet rendellenesség, sem betegség, még kevésbé szégyen. Érdekes, hogy a balkezesek között kétszer annyi a fiú, mint a lány. Ennek okát ugyanúgy nem tudják, mint azét, hogy miért nő a balkezesek száma Föl­dünkön északról dél felé haladva. r Tényekre alapozva tanácsolja: — Ne erőltessék, hogy a balkezesek jobb kézzel írjanak! És indokol: — Az ember természetétől fogva egykezes, de nem szükségszerűen jobbkezes. * # * Bemegyek az üzletbe. Előttem egy édesanya áll, karján hároméves kislánya. Süteményt vásárolnak. A kislány bal kezével nyúl a süteményért. — Ejnye, ejnye — dorgálja a kiszolgáló —, a szép kezeddel nyúlj érte! Itt már én is közbeszólok: — A kislánynak mind a két keze szép. És így is van. Ha megtanulja jól használni, mind­kettő „szép kéz“ lesz. És ha nem tanulja meg, az sem baj. Legfeljebb tizenéves korában, akár a duna- szerdahelyi Vésey Kati, majd ő is magabiztosan mo­solyogva mondja: Nekem a bal kezem a jobb! HAJDÜ ANDRÁS Bal kézzel is szépen rajzolok (A CSTK felvétele) T ornaiját (Safárikovo) elhagyva, Sajógömörbe (Gemer) keskeny^ bekötő út vezet. Jobbra síkság, balra^ alacsony -hegyek, az Orgovány és a Boglyas kéklő karéja nyúlik nyugati irányba. E táj századokon át törté­nelmünk egyik fontos színtere volt. A falu utcáján sétálok, középen pa­tak siet a Sajóba. Az egykori kas­tély a szövetkezet borgazdasági épü­lete. Arrébb, a hatalmas platánfák árnyékában áll Mátyás király szobra. Kapával kezében néz az űrhegy fe­lé, ahol hajdan az urakat megkapál- tatta. A szobor talpazatán ez áll: „Mátyás király a tréfát fölötte ked­velte. Mátyás király feláll, s int a szőlő felet' lm dolgozott a munkás, míg vígadánk urak, Ne váltanánk fel őket, hogy ők vigadjanak?“ A múltról beszélgetve mondja Sza­bó Pista bácsi: — Régen a falu határának a fele Soratagh Zoltán földesúr tulajdona volt. így itt sok napszámos és fa­munkás élt. Slippert, azaz talpfákat faragtak a vasút részére. Megfázható, jó munkások voltak, messzi hírük volt, Liptóba is eljártak fafaragásra. — Nálunk igazi nagygazda, aki cselédet is tartott — szól közbe Sző­ke István — csák egy volt. A közép­gazdák voltak többségben. A nincs­telenek harmadában kaszáltak és ka­páltak az uraság földjén. Kepében arattak a tizedik keresztért. — Ma már a valamikor olyan jel­lemző gömöri egykézés is a múlté — mondja Kovács István pedagógus, majd így folytatja: Kevés az olyan család, ahol ne lenne két-három gye­rek. Ez is az emelkedő életszínvonal és a jólét jele. Régen, mivel kevés volt a föld, némely családban még az egy gyerek is „sok“ volt. A fiú alig győzte kivárni apja halálát, hogy a föld a nevére szálljon. Sajógömör régi település és elég­gé elzárt falu volt, így számos népi szokás is élt sokáig a faluban. Va­jon mit őrzött meg a falu ebből má­ra, vagy már csak az emlékekben él az is? — Az én legénykoromban Luca- napkor leszedtük a lányos házak kis­kapuit, és jó messzire vittük, persze úgy, hogy a gazda azért megtalálja, aki bosszankodott ugyan, de a lány meg örült, s büszke volt, hogy a le­gények már számon tartják. A kapu eivivése azt jelezte, hogy abban a házban már eladó lány van. így a lány másnap este várhatta az első udvarlót — emlékezik Szabó István. — Számomra legemlékezetesebb a nagypénteki bikaviadal — mondja Szőke István. A falu csordásai ki­hajtották a falu alatti rétre a köz­ség bikáit, kettőt-kettőt. Ilyenkor az egész falu kint volt a réten. A bi­kák addig öklözték egymást, míg az egyik belefáradt és elballagott. Az a csordás volt a jobb, akinek a bikája győzött, mert jól telelte ki a bikát. Ezért neki a kerítésnél (kihajtáskor gyűjtögetni jártak: szalonnát, búzát, krumplit, tojást és pálinkát) egy por­cióval több pálinkát mértek. Volt egy nagyon szép, mutatós pá­roscsárdás is. Lakodalmakon ezt tán­colta el először a legidősebb házas­pár, utána a menyasszony és a vő­legény. Aztán volt csak szabad a többinek is táncolni. Olykor a lako­dalmakban az idősebbek még ma is eljárják. Sajógömör nem őriz túl sokat régi önmagából. A falu népe a mára, de leginkább a jövőre figyel. A falu szo­ciális jelenét meghatározza a jól mű­ködő efsz, melynek egyik alapító tag­ja volt Szőke István is. Dolgozni ma is szeret ez a nép, ez a gondosan rendben tartott udvarokon, a jól megművelt háztájin és a szövetkezet földjein is szembetűnik. Lényeges, hogy ma már egyre több fiatal tér vissza a faluba, s vállal munkát a szövetkezetben, mely új, korszerű családi házakat biztosít számukra. Aki ma Sajógömörön végigmegy, két dologra figyel oda komolyan. Az egymás mellett sorakozó új lakóhá­zakra, a színes vaskerítésekre és a rendezett, portalanított utcákra. Itt, ahol régen a „föld volt az élet“, ma leginkább a tudásszerzés felé fordul a fiatalok figyelme. E kis községből eddig 25-en szereztek egyetemi, illet­ve főiskolai diplomát. Ez a falu szel­lemi életében is meghatározó. A sajó- gömöri fiatalok nagy többsége ren­delkezik olyan alapműveltséggel, mely hajlékonyabbá teszi őket a mű­velődés, az igényesebb kulturális élet; iránt. Első helyen említem a műked­velő színjátszó csoportot, melynek tevékenységét a már eddig lejátszott színművek is jelzik: Liliomfi, Mágnás Miska, Gül Baba, Szabini nők elrablá­sa, a Szép juhászné és a Moliére-da- rabok. A József Attila Irodalmi Kör szer­vezi az író-olvasó találkozókat, iro­dalmi vetélkedőket. Meghív rangos magyarországi művészeket, tudomá­nyos dolgozókat. Nemrégiben szere­pelt itt Bodor Tibor előadóművész, Dénes Margit zongoraművész. Emlé­kezetes marad minden sajógömöri számára Buga doktor előadása is. Rövidesen befejezik az új művelő­dési ház építését, mely még jobb le­hetőséget teremt majd az aktívabb szellemi életre, itt jegyzem meg azt is, hogy minden kulturális és irodal­mi rendezvény a CSEMADOK és a SZISZ helyi szervezetének közös összefogásából ered. Tehát a vidékies, zárt értékrend már itt is a múlté. A művelődés bő­ven ömlő forrása egyre inkább érez­teti szellem- és tudatformáló hatá­sát. S megnyugtató, hogy Sajógömö­rön a pedagógusok is segítik ennek kiteljesítését. (t. e.) 1977 XII. 11. ÚJ SZÚ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom