Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-12-04 / 49. szám
AZ ÖTSZÖRÖS SZOVJET GÓLKIRÁLY „A 25 esztendős Oleg Blohin, a Dinamo Kijev futballistája az idén ötödször lett a szovjet labdarúgó-bajnokság gólkirálya.. Oleg Blohin üstökösként robbant be a labdarúgás élvonalába. Azóta legendás hírűvé váltak lendületes kitörései, amikor rést ütve az ellenfél védelmén, hálóba küldi a labdát. Az 1972-es idényben az akkor húszéves csatár tartalékként kezdte pályafutását a Dinamo Kijev csapatában és még ugyanabban az esztendőben az I. liga gólkirálya lett, bekerült a válogatottba. A további esztendők több nagy sikert hoztak Blohinnak. A fiatal csatár tehetségét és állandó gólveszélyt jelentő robbané- konyságát a legnagyobb szakértők is megcsodálták. Franz Beckenbauer, a Bayern és az NSZK válogatottjának egykori csapatkapitánya a „labdarúgás üstökösének“ nevezte Oleg Blo- hint. Valóban, tíz ujjunkon megszámlálhatjuk azokat a futballistákat, akiknél a kiváló technika a vágtázók gyorsaságával párosul. Pedig csak a véletlenen múlt, hogy Olegből labdarúgó lett. „Lakásunk — emlékezik vissza — olyan volt, mint egy kisebb fajta sportterem: mindenütt labdák, súlyzók, futócipők, különféle díjak és zászlócskák. Anyám, neves gátfutó volt, s több ízben elnyerte Ukrajna és a Szovjetunió bajnoki címét. Anyám természetesen sprintért szeretett volna nevelni belőlem. Amikor azonban tízéves lettem és felvetődött a kérdés, hogy milyen sportágat válasszak, végül is a „földrajzi“ tényező döntött: házunk közvetlen közelében egy labdarúgó- iskola működött. A továbbiakban min den úgy alakult, ahogy az általában lenni szokott. Eleinte a kölyökcsapat- ban, majd az ifjúságiban játszottam. Két ízben lettem az országos ifjúsági bajnokság legjobb góllövője, öt esztendő múlva már az egész család a futballért rajongott. Szüleimnek állandó helyük van a kijevi Központi Stadion tribünjén. Valahányszor kimegyek a pályára, anyám mindig integet nekem. És természetesen boldog, ha gólt lövök ...“ Ejtsünk néhány szót Oleg Blohin góljairól. Nyugodtan elmondhatjuk: sajátos góllövő stílusa van, amelynek fő jellemzői a hallatlan gyorsaság, az ördöngős cselezés és a pontosan helyezett éles lövés. Blohin megszerzi a labdát, és bátran tör előre. A védőkkel szembeni legfontosabb fegyvere a gyors ritmusváltás* a hirtelen irányváltás, s az, hogy ugyanolyan gyorsan fut labdával, mint anélkül. Helytelen volna azonban, ha csak a góllövést dicsérnénk Blohin játékában. Nemcsak gólokat lő, hanem irányítja is a játékot, segít társainak a . védekezésben. („Megkomolyodtam, kifinomult az összjáték iránti érzékem, körültekintőbb lettem...“) Ezek a változások az 1974-es világbajnokság óta észlelhetők Blohin játékában. „Számomra rendkívül tanulságos volt az NSZK-ban rendezett világbajnokság és elsősorban a holland Cruyff játéka. Szinte előre látja a játék alakulását. Röviden: Cruyff játéka alaposan elgondolkodtatja az embert. Az első ligában eleinte kozák módra, rajtaütésszerű támadásokat indítottam. Egy mérkőzésen tízszer is előfordult, hogy egyedül álltam a kapussal szemben. Mégis kevés gólt lőttem. Nem tudtam kihasználni gyorsaságomat, nem voltam eléggé higgadt, rosszul ítéltem meg a helyzeteket, helytelenül döntöttem. A technikám is gyakran cserbenhagyott, jobban mondva, nem állt összhangban gyorsaságommal.“ Amikor a híres szovjet vágtázónak, Valerij Borzov olimpiai bajnoknak az edzője megtudta, hogy Blohin 11 másodperc alatt futja a 100 métert, azt javasolta neki, változtasson sportágat. „De hiszen ott van maguknak Borzov, és az olimpiai játékokon nem szerepel a 100 méteres futás — labdával. Az én elemem a labdarúgás. Ha gólt lövök, leírhatatlan örömöt érzek, a gól számomra mindig olyan, mint valami földi csoda. Ennek érdekében időről időre taktikát kell változtatni, keresni kell a támadás új változatait. Sokat gyakorlom az adogatást, igyekszem tökéletesíteni a kitöréseket, a fejjátékot. Arra törekszem, hogy az akciók során egy másodperccel megelőzzem a védőjátékosokat. Persze, ez nem mindig sikerül. Sajnos, a futballban gyakran előfordul, hogy nem a labdára mennek, hanem a lábra. Én gyűlölöm az alattomos játékot, többnyire a hiányos felkészültségű és technikájú futballisták élnek ezzel. Száműzni kellene a labdarúgásból a durvaságot, a sérülést. Itt minden a játékosokon, emberi tulajdonságaikon és felkészültségükön múlik.“ Az 1975-ös „Aranylabda“ tulajdonosa két esztendővel ezelőtt elvégezte a Kijevi Testnevelési Főiskolát, labdarúgóedzői oklevelet szerzett. „Nagyon szeretném, ha az utánunk következő nemzedék még magasabbra emelné a labdarúgás színvonalát. Egyelőre azonban még játszom és szeretnék minél tökéletesebb stílust elsajátítani. Arra törekszem, hogy minél több gólt lőjek. És minél szebbeket ...“ (T. V.) Blohin: „Gyűlölöm az alattomos játékot...“ KEMÉNYSÉG-A SIKEREKHEZ VEZETŐ ÚT Tömegverekedés a kanadai-amerikai profi ligában Az újságolvasó gyakran találkozik az 1. jégkorongliga mérkőzéseiről szóló beszámolókban olyan szavakkal, mint „óriási erőbedobás,“ „következetes játékfegyelem,“ „az utolsó csepp erőig,“ „túlzott keménység,“ és már csak elvétve olyanokkal, hogy „élvezetes,“ „látványos játék.“ Nem csoda. A jégkorong a szikrázóan kemény sportok között is az első sorba küzdötte fel magát. Senki sem biztos a győzelemben és a vereségben, sokan osztogatják a testi fájdalmat okozó ütéseket ás majdnem mindenki igyekszik azokat megtanulni elviselni. A világ sportjátékai, a futballtól kezdve a kézilabdán keresztül egészen a jégkorongig, egyre keményebbek, könyörtelenebbek és nem egy esetben brutálisak. Az ördög tudja, mi az oka. Kevés az idő? Hiányzik a türelem? A modern civilizáció stresszhatásokat előidéző tényezői kerülnek előtérbe? Az élsportra is átragadt a mindennapi élet ingerültsége, idegessége, hogy mi mindent kell még elvégeznünk a rohanó időben? Nem tudni. Úgy tűnik azonban, mintha túlságosan is egyoldalúan szentesítettük volna: a sikerhez vezető legbiztosabb út a keménység, a könyörtelenség. A jégkorongnak — mondják — oka van a keménységre. És talán ez nemcsak afféle magyarázkodás. Európa védekezni akar a kanadai játékmód eb len, tehát alkalmazkodik. „A durvaság és a túlzott keménység felesleges megnyilatkozásai Kanada bécsi szereplésének az eredménye“ mondo ta nemrégen Anatolij Taraszov, a szovjet bajnokságra célozva. Egy kicsit meglepődtünk Taraszov kijelentésén. Ugyanis, ha néha a televízió jóvoltából láthatjuk a szovjet bajnokság mérkőzéseit, mindent a legnagyobb rendben találunk. Nyugodt légkör, technikás, gyors játék, mintha az egyéni párharcok is csak a véletlenek folytán adódnának. Mit mondana akkor Taraszov a mi bajnokságunkról?! Kanada az utóbbi időben sok mindent eltanult Európától, es már több intézkedést hoztak, hogy jégkorongjuk ne fulladjon saját brutalitásába. Bobby Hull, a Winnipeg Jets (WHA) játékosa nemcsak saját testén tapasztalta a brutalitást. A durva játék elleni tiltakozása akkor érte el tetőfokát, amikor Winnipegben megtekintett;: a kölyökcsapatok mérkőzéseit. Az egyiken tömegverekedés tört ki, s a kezdeményezők között volt tizenkét éves fia, Bia- ke is. A gyerekek ugyanúgy folytattak „eszmecserét“ a jégen, ahogyan azt a televízióban látták a profiktól. Bobby Hullt szinte sokkolta a látvány és a meccs után igyekezett lelkére beszélni fiának, aki ezt válaszolta: „Mit akarsz, papa, ma este én voltam a csapul számára Dave Schultz!“ Hull papa valószínűleg elsápadt a válasz után. Dava Schultz (Philadelphia Flyersj, az NHL egyik lefgbrutálisabb játékosa volt, minden elképzelhető büntetés, „vílágrekorde- re“. És ezt a korongozót választotta példáképül a fia?! Miért nem G. Pereault-t, vagy St. Mikitát utánozza? Bobby Hull ekkor nagyon élesen tiltakozott a durvaságok ellen, és egynapos sztrájkba lépett. A világ egyik legjobb jégkorongozójá- nak figyelmeztetése nem maradt visszhangtalanul. Amerikában mostanában azt állítják, hogy a két liga győztese, a Montreal Canadiens (NHL) és a Quebec Nordiques (WHA) elsősorban európai játékstílusának köszönheti elsőségét. Valószínűleg igaz a?., amit a Nemzetközi Jégkorong Szövetség elnöke mondott: „A kanadaiak egészen másképp játszanak Európában, mint otthon.“ A különböző játéKÍelt'o- gásnak egyszerű oka van: az Európában elkövetett durvaságokért nem kell pénzbüntetést fizetniük a profiknak. A bajnokságot nyert két ' csapat tehát európai felfogásban igyekszik korongozni, kollektív szellemben, súlyt fektetve az összjátékra. Ám a Montreal Canadiens és a Quebec Nordiques játékosai megtartották azt, ami világszínvonalra emelte a kanadai jégkorongot: a hallatlan erőbedobást, a „nincs elveszett korong“ elvet, a kemény és váratlan lövéseket. Ezek a tényezők (leszámítva a lövéseket) egyre jobban meghonosodnak az I. ligában is. Ilyen tekintetben örülhetünk a kanadai inspirációnak. De ne akarjunk a kanadaiaknál is „kanadaiabb“ jégkorongot játszani. Ez rossz irányban befolyásolná a sportágat. A test fárasztása mellett ne fárasszuk feleslegesen a pszichikumot is. Hogy látszatra semmiből, semmi alapon ne essünk a ló túlsó oldalára. TOMI VINCE 6 ÍJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti o szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Robay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István es Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telelőn: 309, 312-52. főszerkesztő: 532-20. titkárság: 550-18, sportrovat. 505-29. gazdasági ügyek: 506 39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavóllalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme. Bratislava. PROBANYOMAS. Hirdető- iroda: Va|anského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551 83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési cfí(0 havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szá vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgólat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tloce, Gottwoldovo nämestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 512.
