Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-27 / 48. szám
ÚJ szú Nem e leg szépen énekelni Kalmár Magda vallomása pályafutásáról és hivatásáról — Dehogy akartam én operaénekesnő lenni. Kilenc évig tanultam zongorázni és a véletlen folytán a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke lettem. Kalmár Magda tizenegy éve debütált a Magyar Állami Operaház színpadán. Kitűnő muzikalitása és színészi képessége a legtehetségesebb operaénekesek sorába emelte, egyszerűsége, őszintesége, magával ragadó egyénisége pedig népszerűségét növeli. Egyetlen énektanára volt: Balassa Istvánná. — Az ö olasz módszerének — amelynek lényege a hang természetes képzése, a fó szövegmondás és levegővétel — nagyon sokat köszönhetek. Hamar belecsöppentem a zenei életbe. S hogy ez hátrányt vagy előnyt jelent e — ma még nem tudom pontosan. Főiskolát nem végeztem, a konzervatórium esti tagozatán pedig nem számíthattam külföldi ösztöndíjra. Ezt csak főiskolások kaphatják meg. Higy- gye el, kemény munkámba került, míg bejutottam a zenei életbe. A próbákat sok esetben fárasztónak tartja. A koncert, az előadás mindig feloldja őt. Szerepeit egyedül tanulja, csak a legvégső esetben keresi fel a korrepetitort. — leginkább otthon tanulok, a próbára már csak nem készen viszem a szerepet, majd a karmesterrel és a rendezővel megbeszéljük a figura végleges formáját. — Nem akarom elhatárolni a prózai színész és az operaénekes munkáját, hiszen a különbséget amúgy sem kell bizonygatni. Az operaénekesek nehezen mondanak prózát, idegen számukra a szavakkal való kifejezésmód. A hanggal viszont születik az ember, és ha már megvan, ápolnia kell. A hang nagyon érzékeny dolog. Mindent visszajelez. Fejfájást, rossz hangulatot, fizikai erőnlétet. A prózai színész pályáján mégsem jelent feltételt. A hang szépsége a mi pályánkon azonban nem elegendő. A drámai kifejezőképesség mellett jó szövegmondással kell párosulnia. , Kalmár Magda 1972-ben lépett fel először a Era- tislavai Zenei Ünnepségeken, és UNESCO-díjat nyert. — Bátran mondhatom: innen indult el a nemzetközi karrierem. Ezért is örültem az idei meghívásnak. A közelmúltban Haydn Évszakok című oratóriumának lemezfelvételét is itt készítettük, de befejezni sajnos nem tudtuk, mert a karmester megbetegedett. A lemez további sorsáról még nem született döntés. XI. 27. 11 A művésznő nemzetközi rangját fémjelzi a Francia Hanglemez Akadémia Arany-Orfeusz-díja is, amelyet két önálló lemezfelvételéért kapott. Nyáron a Szlovák Kamarazenekar kíséretében Münchenben aratott nagy sikert. — Először 1972-ben kerültünk kapcsolatba. Délelőtt átadtam Bohdan Warchalnak Vivaldi kilencté- teles szólókantátájának kottáját, délután próbáltunk, másnap pedig megnyertük a versenyt. Bejártam már a fél világot, sok zenekarral, sok karmesterrel dolgoztam, de az ilyen összmunkát, hozzáállást, fegyelmet és próbamódszert, amelyet ennél a zenekarnál tapasztaltam — tanítani lehetne. A közönség? Az minden országban más. Ezért izgalmas a vendégszereplés ... Nagyon szeretem a szlovák közönséget, mert azt a lelkesedést, amellyel egy művészt fogadnak, úgy érzem: itt megkapom. Egy jó operaelőadás nemcsak az előadóművészek tői, hanem a rendező és a karmester munkájától is függ. — Napjainkban egyre inkább karmester- és rendezőcentrikus kezd lenni a zenei élet. Ha zenekari koncertről van szó, ennek bizonyos előnyei is vannak. Az operaházakban azonban énekes műfajról beszélünk. A karmester összefogja a zenekart és a színpadot, de nem lehet fontosabb az énekeseknél. Más a helyzet a koncerteken, ahol az énekesnek kell beleilleszkednie a hangszeres muzsikába. A nagy név még nem biztos, hogy szuggesztív, kisugárzást árasztó egyéniséget takar, aki magával tudja ragadni az ember. Az Operaház színpadán legutóbb Nyilas Misi, Lulu, Susanna és Fiorilla szerepében aratott kimagasló sikert. — Az utóbbi években több lírai szerepet vállalok, így nem skatulyáznak be a koloratúrszoprán szerepkörébe, és ezzel együtt a pályám is meg tudom hosz- szabbítani. Az emberek egyre inkább vonzódnak a romantikus zenéhez, ezért az opera is mciju/ulásra szorult, ami már meg is történt. A közönség igénye is megnövekedett, mert a hang mellett a színészi játék is fontossá vált. A jövöm a műfajtól is függ. A rohanó világ érzelmeinket is malomba juttatja, és ez a hangnak sem tesz jót. Ma már nincs olyan énekes, aki hosszú távon, huszonöt-harminc évig kifogástalanul énekeljen. A konkurrencia miatt pedig sajnos, sokszor többet akarunk, mint amennyit elbírunk. Már régen eldöntöttem, ha pályám csúcsára érek, elmegyek. Azért kell a családi életet és a munkát fele-fele arányban megosztani, hogy az ember ne maradjon egyedül. Bár az operaénekes a hangfelvételek hosszú sorát hagyja maga után, mégsem hálás ez a pálya, amelynek azt hiszem, most a közepén tartok. Korai lenne még elhagyni. Felfutottam egy pontra, amit megpróbálok tartani. És ugye elhiszi nekem, hogy köny- nyebb elérni egy bizonyos szintet, mint azt mindvégig megtartani... G. SZABÓ LÁSZLÓ Andrej Plávka versei Az élet, akár a felhő Az élet, akár a felhő! Hiszed-e, kedves? Persze, hogyan is érthetnéd te ezt meg?! Nekem maga a felhő súgta meg egyszer, amikor kint az esőben álltam — Az élet akár a felhő! S ez az én mérhetetlen szomorúságom! Az élet, akár a felhő! Átszáll a tájon, csak úgy céltalanul, üresen fut, fut és álmodik az élet haszontalanságáról — vagy nagy-nagy boldogságában hajnalban és este drága esőcseppeket hullajt a földekre — s utána kimúlik csendesen! Az élet, akár a felhő!!! Hangszerek Azt a klarinétot nem fúvóm meg soha Sok kimúlt fecske hagyta benne csőrét A város szócsövét A kivágott napok távoli irtványán Bekötött szemmel is meglelem A felpüffetjt gyermekkori fájást S a fűzfa-kéreg sípomat Az erdő parókájával gondol Az erdész karomnál fogva vonszol Sok-sok ŐSZ... Sok-sok ősz van már mögöttem, tekintetembe törötten. Hajamat megezüstözte — nem gondol tavasz-tüzekre. Duhaj évek — szomjúhoztak — röpülj, röpülj — így hajtottak magasabbra, hol a sasok fészkelnek csak — szárnyam csapott. Sok-sok ősz, már hull a levél, bánat-útvesztő az enyém. Fehér hajam, ó, ráncaim, évvel vagyok gyávább megint __ Ám bölcsebb is, ez az élet — minden ősz kigyógyít végleg, ábrándfelhőkből lerángat: múló éveid számlálgasd. Tavaszok, nyasak e földön — mire vársz még itt az őszön? Lásd, kedvesem, ez a helyzet — őszbe, magamba ölellek. Tóth Elemér fordításai Jóslat Az éji lepkék halál-tánca Hasábfa illatú csókjuk Zümmögő szenvedélyük Kisfiús kéjük Haláluk Gyermeki álmok fülledt jóslata Az éji pillangók porától Ragacsos ujjú hegedűs Nők kegyetlen bársonya Hullócsillagért vesződöl Fekete Földön Ö, be nehéz... Ö, be nehéz nekem ősszel — szívem kemény, tele kővel, minden levél siralomban, mintha a szél vinné nyomban azt a lánykát — szíve bánat — boldogságát tűznek, nyárnak. Pásztorok, ők völgybe csapnak, dögös idők szárnyra kapnak, s a kunyhókra törnek mától — Hull a levél nyírről, hársról... Zuzana Minácová felvétele
