Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-17 / 29. szám
A szocialista fejlődés eredményei a Szovjetunió mezőgazdaságában iliy|p jjiw* ★ 13 INOSZF A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a szovjet falu életében is gyökeres változásokat hozott. Az állami gazdaságok megszervezése és a földművelők önkéntes egyesülése alapján a történelemben első alkalommal létrejöttek az új típusú szocialista nagyüzemek. A falu szocialista átformálása az egyik legbonyolultabb feladatot jelentette a proletárhatalmat kivívó és megvalósító kommunista párt számára. A szovjethatalom első évtizedét az ország szocialista iparosításában elért nagy sikerek jellemezték, de a mező- gazdaság, különösen a gabonatermelés még nagyon elmaradott volt. Az egyéni parasztgazdaság nem tudott magas fokú termelékenységet elérni, nem volt meg a lehetősége, hogy gépeket alkalmazzon, s hasznosítsa a tudományos és műszaki vívmányokat. A mezőgazdaság szétdaraboltsága és elmaradottsága megnehezítette a Szovjetunió egész népgazdaságának fellendülését. A mezőgazdaság árutermelő képessége sokkal alacsonyabb volt, mint a háború előtt. A kisparaszti gazdaság félig naturális gazdálkodássá vált. Bár a gabonatermelés 1927-ben majdnem elérte az 1913- as színvonalat, mégis a háború előtti árugabona-mennyiségnek mindössze egyharmada került a piacra. A gabonaprobléma súlyosan nehezedett a népgazdaságra. Megoldása végett fel kellett számolni a mezőgazdaság elmaradottságát, gépekkel kellett felszerelni, meg kellett szervezni a mezőgazdaságban a nagyüzemi termelést. A lenini szövetkezeti terv megadta azt az irányvonalat, amely ^zt a problémát is megoldotta, amelyen a párt a dolgozó parasztság tömegeit az új élethez vezette. A falu szocialista átépítésében fordulópontot jelentett azSZK(b)PXV. kongresszusa, amely a kollektivizálás kongresszusaként vonult be a történelembe. A kongresszusi beszámoló többek között kijelentette: „A kivezető út a kis és elaprózott parasztgazdaságoknak nagy, egyesített gazdaságokra való áttérésében van, a föld társadalmi megművelése alapján, a modern, fejlett technikára való áttérésben ... Más kivezető út nincsen.“ A párt óriási munkát végzett annak érdekében, hogy kialakuljanak a feltételek a közös gazdaságokban szervezett földművelés számára. Ennek eredményeként már a harmincas évek kezdetén gyors ütemben nőtt az új típusú szocialista nagyüzemek száma. Amíg például 1928-ben a parasztgazdaságoknak csupán 1,7 százaléka lépett a kollektív gazdálkodás útjára, 1932-ben arányuk már 61,5 százalékot, 1940-ben pedig 96,9 százalékot képviselt, s a háború utáni években a falu kollektivizálása teljesen befejeződött. A mezőgazdaság szocialista átépítése, anyagi-műszaki alapjának megszilárdítása a termelőerők gyors fejlődéséhez vezetett. Az ország gabona- termelése már 1940-ben 95,6 millió tonnát ért el, az 1913. évi 86 millió tonnával szemben, amely a forradalom előtti Oroszország legnagyobb évi termését képezte. A gyapottermelés ugyanebben az időszakban 0,74 millió tonnáról 2,24 millió tonnára nőtt. Az állam számára lehetővé vált a gabonafélék, a gyapot, a cukorrépa és más termékek hozamának növelése, -s így a szükséges tartalékok képzése is, aminek rendkívüli jelentősége volt a Nagy Honvédő Háborúban. Az állami gazdaságok szervezésére V. I. Lenin kezdeményezésére közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után került sor, amelyek a szocialista építés valamennyi szakaszában fontos szerepet töltöttek be a növénytermesztés és az állattenyésztés fejlődésében, s a kollektív munka és a fejlett technika alapján termelő nagyüzemi gazdálkodás példáját mutatták az egyéni földművelők számára. Jelenleg az állami gazdaságok és más állami szervezetek adják a felvásárolt gabona 50, a zöldségfélék 57, a marha- és a baromfihús 46, a tej 42, valamint a tojás 84 százalékát. A párt és a szovjet nép életében jelentős mérföldkő volt az SZKP KB 1965-ös márciusi plénuma, amelyen L. I. Brezsnyev elvtárs előadói beszédében mélyen elemezte a mezőgazdaság további fejlesztésének fő irányzatait és alapvető problémáit. A plé- num jóváhagyta a párt agrárpolitikáját a következő időszakra, amelyet az SZKP XXIII., XXIV., és XXV. kongresszusa fejlesztett tovább. A párt agrárpolitikájában előtérbe került a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki alapjának fejlesztése, a termelési ágazatok iparosítása, a talajjavítás széles programja, a ke- mizálás, továbbá az irányítás tökéletesítése. Az 1966—1976-os években a kolhozok és a szovhozok 3,5 millió traktort, több mint egymillió gabona- kombájnt, több mint kétmillió teher- és speciális gépkocsit, s több milliárd A fő mezőgazdasági termékek termelésének növekedése a Szovjetunióban (átlagos évi mennyiség) Gabonafélék 1909— 1961— 1966— 1971— 1976— 1913 1965 1970 1975 1980 (terv) (millió tonna) 72,5 130,3 167,6 181,6 220,4 Gyapot (millió tonna) 0,68 4,99 6,10 7,67 8,55 Cukorrépa (millió tonna) 10,1 59,2 81,1 76,0 96,6 Hús, vágósúlyban (millió tonna) 4,8 9,3 11,6 14,0 16,0 Tej (millió tonna) 28,8 64,7 80,6 87,4 96,0 Tojás (milliárd darab) 11,2 28,7 35,8 51,4 60,8 rubel értékű egyéb mezőgazdasági műszaki felszerelést kaptak. A mező- gazdasági termelés energiaellátása több mint kétszeresére nőtt, s több mint 15 millió hektárral nőtt a lecsapolt és az öntözött mezőgazdasági földterület. Az említett tíz év alatt 2,9 szeresére növekedett a műtrágya-felhasználás. Az 1965-ös plénumot követő tíz esztendő alatt az állam 195 milliárd rubelt fordított a mezőgazdaság fejlesztésére, ami több mint kétszerese annak az összegnek, amelyet a szovjet állam egész megelőző időszaka alatt a mezőgazdaság fejlesztésére fordítottak. A mezőgazdasági beruházások értéke a 7. ötéves tervidőszakban eszközölt 48,2 milliárd rubelről a nyolcadikban 81,5 milliárd rubelre, a kilencedikben pedig 130,5 milliárd rubelre nőtt, s a jelenlegi 10. ötéves tervidőszakban eléri a 170 milliárd rubelt. A párt agrárpolitikájának jellegzetes vonásaihoz tartozik a célok és az elérésükhöz vezető utak egysége, a fejlesztési koncepció tudományos megalapozottsága a mezőgazdasági termelés valamennyi ágazatában. A mezőgazdaság fejlesztésének komplex programja már meghozta az első gyümölcseit. A kolhozok és a' szovhozok állandóan növelik a gabonafélék, a technikai növények és az állattenyésztési termékek termelését, amint az a mellékelt táblázatból is kitűnik. A szovjethatalom éveiben a 1913-as szinthez viszonyítva a mező- gazdasági termelés összértéke 4,4 szeresére, a munkatermelékenység pedig hatszorosára nőtt. Az iparosítás gyökeresen megváltoztatta a mezőgazdasági munka jellegét. A növénytermesztésben és az állattenyésztésben fő foglalkozássá vált a gépesítők, az operátorok, a gépek és berendezéseket kezelő szakemberek munkája. A mezőgazdasági munka egyre jobban felveszi az ipari munka jellegét. A termelési eredményekkel párhu zamosan gyors ütemben növekszik a A nagy teljesítményű erőgépek és a korszerű gabonakombájnok nemcsak a Szovjetunióban, hanem a legtöbb KGST-országban is a mezőgazdasági dolgozók nélkülözhetetlen segítőtársaivá váltak (G. Ilijev felvétele) mezőgazdasági dolgozók személyi jövedelme, változnak munka- és élet- feltételeik. A város és a falu közötti különbségek fokozatosan kiegyenlítődnek. A vidéki települések 99 százalékát bekapcsolták már az ország villanyenergia-hálózatába, s több tízezerre tehető a gázzal ellátott községek száma. Az iskolai hálózat fejlesztése alapján gyors ütemben növekedett a me zőgazdasági dolgozók szakképzettsége. Jelenleg minden második mező- gazdasági dolgozónak középiskolai vagy főiskolai képesítése van. Az utóbbi tíz év alatt minden harmadik vidéki család új lakásba költözött, s az új lakások jelentős része a kolhozok költségvetése keretében épült. Évről évre javul a vidéki lakosságnak nyújtott szolgáltatások színvonala. A szovjet mezőgazdaságban a legnagyobb változásokra a jelenlegi, tizedik ötéves tervidőszakban kerül sor. Az SZKP XV. kongresszusa két kölcsönösen összefüggő célt helyezett előtérbe. Az első: elegendő mértékben gondoskodni az ország élelmiszerellátásáról, valamint az ipar szükségleteinek fedezéséről mezőgazdasági nyeranyagokból, éspedig úgy, hogy megfelelő tartalékok álljanak rendelkezésre. A második: tovább haladni a város és a falu közötti különbségek kiegyenlítésében. A növénytermesztés és az állattenyésztés előtt álló igényes feladatok teljesítéséhez sokoldalúan kell emelni a termelés színvonalát, kihasználva az ipari ágazatok segítségét, a korszerű, nagy teljesítményű gépeket, a műtrágyákat és egyéb eszközöket. Mindez újabb minőségi lépést jelent a kolhozok és a szovhozok gazdálkodásában. A szovjet mezőgazdaság további fejlődése számára új lehetőségeket tárt fel az SZKP KB 1976-ban elfogadott határozata a mezőgazdasági termelés szakosításáról és koncentrálásáról a kolhozok közötti kooperáció és az agráripari integráció alapján. A termelés szakosítására és koncentrálására irányuló fejlődés a lenini szövetkezeti terv elmélyítését jelenti a fejlett szocialista társadalom feltételei között. Az 1977-es év kezdetén a Szovjetunió mezőgazdaságában már 2742 közös építkezési vállalat, 439 közös takarmánygyártó vállalat, 726 közös állattenyésztési vállalat, továbbá 512 közös baromfifarm, úgynevezett „tojásgyár“ működött. A közös vállalatokban sokoldalúan megmutatkozott a szakosítás és az iparosított nagyüzemi termelés előnyössége. A termékegységre eső munkaköltségek két-háromszoros mértékben, a termelési önköltségek pedig másfél-kétszeres mértékbe.n csökkentek a nem szakosított gazdaságok termelési költségeivel szemben. Az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott irányvonal megvalósításában különösen ielentősek az SZKP KB 1976-os októberi plénumának határozatai. Ezen a plénumon L. I. Brezsnyev elvtárs aláhúzta, hogy a jelenlegi időszakban a legfőbb feladat a mezőgazdasági termelés hatékonysá gának növelése a lehető legszélesebb értelemben. „Az általános feladatot — mondotta Brezsnyev elvtárs — röviden így fejezhetjük ki: ésszerűen, jó gazda módjára kell felhasználni azokat a hatalmas forrásokat, amelyeket az állam a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordít, nagy figyelmet szentelve a termőtalajnak, hogy minden egyes hektár a lehető legnagyobb hozamokat adja, s minél többet eredményezzen minden befektett rubel, a felhasznált műtrágyák minden tonnája.“ VII. 1 N C/3 (EKONOMICSESZKAJA GAZETA)
