Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-20 / 47. szám
A technika vívmányai a televíziós közvetítésben II. A SZINKRONIZÄLÖ stúdió munkAja Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni, milyen közkedveltek azok a külföldi filmek, amelyek szereplői a néző nyelvén beszélnek. Egy-egy ilyen film szinkronizálása a régi technológiával nagyon sok időbe és nyersanyagba került. Az eredeti filmről mindenekelőtt kópiát kellett készíteni, majd a szinkronizálás dramaturgja vagy rendezője a filmet szöveg és kép szerint szakaszokra bontotta. Minden egyes szakaszról külön kép- és hangkópia készült, majd az egyes szakaszokat végtelenitették. Csak ezután a hosszadalmas munka után következhetett az igazi művészi munka — a megfelelő szöveg rámondása. Ezt követően az egész folyamat fordítva is megismétlődött. É munkafolyamatok alatt mindig optikus rögzítés történt, tehát a filmeket elő kellett hívni, meg kellett szárítani stb. Az előbbi rövid összefoglalásból itt kitűnik, hogy milyen költséges az ilyen szinkronizálás, hiszen a film nagyon drága nyersanyag'és ráadásul csak egyszer használható, így aztán nem is csoda, hogy egy-egy szinkronstúdiót nagy mennyiségű elhasznált film vesz körül. Később már az is külön problémát Jelentett, hogy egyes tévéfilmek már nem a hagyományos eljárással készülnek, hanem képmagnón rögzített mágnesszalagon Jutnak el hozzánk. Az ilyen filmek hagyományos szinkronizálása csak igen komplikált módon volt megoldható, pl. a magnószalagról a filmet klasszikus filmszalagra kellett másolni, ami nagyon drága eljárás. Érthető tehát, hogy a szakemberek elkezdték a fejüket törni, s hosszú kísérletezések után megszületett a videoszink- ron-stúdió. Ebben a stúdióban már klasszikus filmmel nem találkozik az ember, itt már a magnószalagoké a szó, amelyeknek az a legjobb tulajdonságuk, hogy bármikor újra fel- használhatók, s igy Jóval kevesebb kell belőlük. Ugyanakkor egy-egy ljópia elkészítése nem tart tovább magának a filmnek a lejátszásánál (a továbbiakban a film szó alatt mágnesszalagon rögzített filmre kell gondolni). A kópiák elkészültével azonnal következhet a művészi munka. Itt kell megjegyezni, hogy a továbbiakban leírt szinkronstúdiók, ame.- lyeket nemrég helyeztek üzembe a bratislavai, illetve a prágai tévéközpontokban, nemzetközi viszonylatban is a legkorszerűbbek. Ismertetésüket kezdjük ott, hogy megérkezik a film valamelyik külföldi tévétársaságtól. Az első feladat az, hogy a filmről egyszerre 2—3 képkópiát és egy hangkópiát készítenek. Mivel valamennyi képmagnó legalább 2, de gyakran 3 hangsávval rendelkezik, így a képkópiákat szolgáló szalagokra is rögzíthető az eredeti hang. Az első kópia videokazettára készül, ahol az eredeti hang rögzítése is fontos. A képben elektronikus időjel látható, pl. 12 óra 15 perc 10 másodperc 12 kép. Ez a 8 szám nem más, mint az egyes képek i&őrendi sorrendjének meghatározása. (Mint már az előbbi részben említettük, a tévé másodpercenként 25 képet sugároz, tehát az időjelben valamennyi képhez 0-tól 24-ig rendelnek egy-egy számot. Ez a kazetta a szakaszolásra szolgál. Ilyenkor a dramaturg az egész filmet szakaszokra bontja, mégpedig nagyon ésszerű módon. Egy-egy mondat vagy hosszabb monológus után lenyomja a képmagnó szünetgombját, amire az megállítja a kép mozgását a képernyőn, és így leolvasható az időjel. Ezt a 8 számot beírja az erre előkészített nyomtatványba, majd újra elindítja a képet. Így lassan kialakulnak az egyes szakaszok „címei“, vagyis a szakasz elejét és végét jelző számok. A dramaturg átadja a számhalmazt a műszaki személyzetnek, akik ezeket betáplálják egy elektronikus számítógépbe, és máris kezdődhet a stúdiómunka. Ehhez a másik képkópiára és a hangkópiára van szükség. Ezeknél az egyik hangsávra ugyanazt az időkódot rögzítik, ami a videokazettán szakaszokra bontott filmen szerepelt. Ez az időkód a számítógép részére nagyon fontos, mivel ennek segítségével tudja a két, illetve három magnót egyszerre vezérelni, vagyis „együttfutásukat“ ellenőrizni. A munka ezzel el is kezdődhet. A színészek a fejhallgatóban az eredeti szöveget hallják. A stúdió műszaki személyzetének semmi más dolga nincs, mindössze az, hogy közöljék a komputerrel a rendező által feldolgozni kívánt szakasz „címét“. (Ezzel kapcsolatban megemlíthetjük, hogy amikor a dramaturgtól megkapott számhalmazt betáplálták a komputerbe, az mindegyik szakasznak címet adott 0-től 999- ig, tehát az eredeti kétszer 8 számot tartalmazó címeket maximum 3 számra redukálta, amivel meggyorsította a munkát.) A számítógép minden további feladatot önműködően végez el, azaz kikeresi a magnókon a megjelölt szakaszokat, azokat készenlétbe helyezi. Ezután egy gombnyomással indul a kívánt szakasz képben és hangban. A színészek néhányszor el- prőbálják a szöveget és indulhat a rögzítés. Ilyenkor a hangtechnikus kiválaszt a 16 sávos magnón egy sávot, amire még nem rögzítettek semmit. Ennek az eljárásnak további előnye is van. Nem kell valamennyi szereplőnek egyszerre a stúdióban lennie, mert pl. akár egy dialógus is rögzíthető úgy, hogy előbb az egyik szereplő mondja el a szövegét, majd egy későbbi- időpontban, a másik színész hangját egy másik sávba rögzítik. Ezzel nagyon meggyorsítható a munka, mert a főhős akár egyszerre is elmondhatja valamennyi szerepét, és ezzel már be is fejezte a munkáját a stúdióban. Ha már valamennyi szöveg elkészült, jöhetnek a zajok, valamint az aláfestő zene. Ilyenkor a „zajbrigád“ izzad a stúdióban, s a hangtechnikus egy másik magnóról átjátssza a zenét a fennmaradt üres sávok egyikébe. Ilyenkor már nine», szükség arra, hogy a film szakaszokra legyen osztva, ezért a komputerbe betáplálják a tö- mörítendő szakaszok címét, és az összegező nyomógombbal egyesítik azokat. Ha már valamennyi zajjal és zenével elkészültek, következhet a keverés. Az eddigi hangstúdiókban ez volt a legnehezebb munka, mert ilyenkor egyszerre szól a 16 sávos magnón feljátszott valamennyi felvétel. Az egyes részeknek azonban megfelelő hangerővel, illetve hangszínnel kell megszólalniuk. Ezt eddig csak úgy lehetett megoldani, hogy több hangtechnikus ült a keverőpulthoz, kiosztották közöttük a hangsávokat és a hozzájuk tartozó kezelőberendezést, majd indították a magnót. Ilyenkor nagy összpontosításra volt szükség, emellett mindenkinek ismernie kellett az egyes hang- sávok tartalmát, illetve a rendezői elképzeléseket. Ebből teljesen nyilvánvaló, hogy mennyi vita, fáradság és hiba kísérte a keverést. A mai korszerű stúdióban a gárda szerepét is a komputer veszi át. A hangtechnikus, aki az egész filmet készíti, szakaszonként megfelelő helyzetbe állítja a kezelőberendezéseket, azokat betáplálja egy kisebb számítógépbe, melynek a memóriáját a 16 sávos magnó e§yik sávja képezi. Ebbe a sávba a komputer beírja a maga számára olvasható formában az egyes kezelőszervek helyzetét és kezdődhet az automatikus keverés. Persze, a hang- technikus meghagyhat néhány kezelőszervet magának, amelyeket a kezelés alatt élőben kezel, s ezzel mintegy finomíthatja az egész művet. Lehetőség van arra is, hogy keverés közben átvegyen a komputertől kézelőgombokat, és azokat kézzel irányítsa, esetleg visszaadja őket az automatikus vezérlésnek. Mindezt betetőzi az elektronikus vágás lehetősége, ami bármikor lehetővé teszi a magnó megállítását, illetve újraindítását minden következmény nélkül. Ez lehetővé teszi az esetleges műszaki vagy művészi hibák azonnali javítását, tehát nem kell utólagosan visszatérni a hibák kiküszöbölésére. A keverés után már csak egy rövid munkafolyamat marad hátra. Az eredeti, illetve a harmadik videoszalagról törölni kell az idegen nyelvű szöveget, és helyére az újat kell feljátszani. Ez megint nagyon egyszerűen történik. A személyzet felteszi a szalagokat a gépekre, tehát az eredeti videoszalagot a nagy stúdiómagnóra, illetve a 16 sávos hangszalagot — amelynek egyik sávéban van az imént elkészült ösz- szekevert hang — a hangmagnóra, és • átadja a vezérlést a komputernek. Ez a feljátszott időjel szerint beállítja a szalagokat, hogy azok szinkronban legyenek egymással, s egy gombnyomásra indulhat is az átjátszás. Ha az átjátszás elké szült, a film adásra kész. A többi magnószalag már egy újabb film feldolgozására használható. Ezzel azonban még nem merült ki a stúdió valamennyi lehetősége. Itt alkalom nyílik többek között helyszíni riportok utólagos hangosítására, külszíni tévéjátékok komplett hangosítására, arról nem is beszélve, hogy mit jelent egy automata keverőpult zene, főleg beatzene felvételénél. A fejlődés azonban az itt vázolt szinten sem áll meg, mert már készen vannak azok a tervek, amelyekben az egész tv- központ vezérlését egy komputer veszi át, amivel nagyon sok munkaerő és papírmunka meg- takaríható. Elmaradnak a protokollok, amelyek ma még a szalagokat kísérik, amelyeken az egyes osztályokon megtudják, hogy mikor kezdődik, illetve végződik egy-egy műsor, mennyi a műsor pontos Időtartama stb. Ezzel tovább korszerűsödik és javul az adás műszaki minősége, ami tovább növeli a televízió népszerűségét. TAKÁCS JENŐ PARAFA AZ ŰRTECHNIKÁBAN Amerikai űrtechnikusok újfajta hőszigetelő-anyagot fejlesztettek ki parafából. A természetes parafát előbb durvaszemcsés porrá őrlik, majd alkalmas kötőanyaggal keverik össze. Ezt a masszát azután hőálló öntőformába töltik, ahol enyhe melegítés hatására megköt. Ezután következik háromezer fokon a hőkezelés. Ezen a hőmérsékleten a parafában levő szén grafittá alakul át. Minthogy a parafa eredeti mikroszkópos méhsejt-szer- kezete megmarad, lehűlés után kitűnő hőszigetelő anyaghoz jutnak, amely tulajdonságait a világűr vákuumában egészen 2700 fokos hőmérsékletig megtartja. A NEPTUN FELHŐI A szabad szemmel láthatatlan, a Naptól nálunk 30- szor távolabb levő Neptun jobbára még ismeretlen világ. Az amerikai Kitt Peak-i csillagászati obszervatórium legújabb megfigyeléseiből arra lehet következtetni, hogy változó időjárása van a Neptunnak. A kutatók megállapították, hogy a bolygó infravörös fényessége a négyszeresére nőtt az 1975 áprilisa és az 1976 márciusa közötti évben. A nagy távcsövekkel és infravörös műszerrel áttetsző, vékony felhőket találtak a Neptun légkörében, nagy magasságban. A Neptun légköre egyébként főleg hidrogénből áll, némi metánnal. A Földnél négyszer nagyobb bolygó átlagos sűrűsége csupán 1,65 gramm köbcentiméterenként és a rádiócsillagászati mérések szerint mínusz 110 fok a felszíni hőmérséklete. ISMERETLEN ÉGI GAMMASUGÄR-FORRÄSOK Az ESA (nyugat-európai űrkutatási szervezet) tudósai nemrégiben tették közzé a COS B jelzésű gamma- sugár-műhold vizsgálatainak első beszámolóját. Eszerint a műhold 13 „pontszerű“ gammasugár-forrást észlelt a galaktikus síkban. Két gammasugár-forrás helyzete és periódusa a Rák- és a Vela-pulzárnak felel meg, a többi azonban nem azonosítható egyetlen rádiócsillagászati vagy optikai úton azonosítható objektummal sem. A kutatásokat folytatják. ÜJ BEVONAT AZ ÜVEG PÁRÁSODÁSA ELLEN A japán Atomenergiai Kutatóintézetben egyebek között olyan módszereket keresnek, amelyekkel — új vegyi reakciókkal vagy radioaktív besugárzással — megjavíthatják a különböző anyagok minőségét. E kutatások keretében olyan új védőbevonatot dolgoztak ki, amely megakadályozza az üveg és más tükrösített felületek párásodását. A bevonatot gammasugarakkal kezelt szilikon- és vinilkeverékből állítják elő. A kemény szilikon a kopásállóságot adja, a vinil pedig a különösen jő tapadást biztosítja. A vegyi kötés létrejötte a szilikon és a vinil között a reakciót bevezető gammasugárzás nélkül lehetetlen volt. A besugárzás egyik előnye, hogy a viszkozitás mértékét tetszés szerint változtathatják a kívánt vastagságú beyonat létrehozásához. Maga a bevonás négy szakaszban megy végbe; a két komponenst összekeverik egymással, ezután a besugárzás következik, a folyadékot felviszik a felületre, majd 60—100 fok hőmérsékletű kemencében mégszárítják az anyagot. Csupán 1—4 mikron vastagságú bevonat nem befolyásolja a megmunkált anyag optikai vagy egyéb tulajdonságait. Ennek ellenére a bevonat nagyon ellenálló és különösen alkalmas a szemüvegek páramentesítésére. A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére terven fölül 10 000 tonna nyersvasat és 5000 tonna kokszot készitenek. A termelési folyamatok korszerűsítésével a nagyolvasztók üzemeltetésénél 19 ezer tonna egyeztetett tüzelőanyagot akarnak megtakarítani 20 millió korona értékben. Az év első 8 hónapja alatt az olvasztárok már 9800 tonna nyersvasat öntöttek terven felül, vállalásukat tehát az év végéig magasan túlszárnyalják. Egy tonna nyersvas gyártásához 476 kg kokszot fogyasztanak, ami a legkisebb fogyasztás az egész köztársaságban. Az olvasztárok a napokban úgy döntöttek, hogy kötelezettségvállalásukat 10 ezer tonnáról 15 ezer tonna nyersvasra emelik. A felvétel a negyedik nagyolvasztó csapolásának pillanataiban készült. (A CSTK felvétele) 16 ÚJ SZÚ
