Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-11-06 / 45. szám

XI. 6.

N

W

Márízben szerettem volna ■*® * meglátogatni a Márie-Rose utca 4-es számú házban Lenin egykori lakását, de mindig közbejött valami... így 1973 őszén, amikor Párizsban voltam, megnéztem e csinos, takaros házat. Végigjártam az első és második emelet lakásait, mindenüvé becsengettem, de senki sem nyitott ajtót. Ügy látszik, gondoltam, itt a felnőttek dolgoznak és a gyermekek iskolába járnak, mert gyereksírást sem hallottam. A visszhangtalan csönd lehangolt, fgy értem újra a földszintre, ahol ráakadtam egy fiatalemberre, aki kérdésemre azt a felvilágosítást adta, hogy a Lenin-mú- zeum valóban itt van, a második emeleten, de csak akkor nézhetem meg, ha előzőieg telefonon bejelentem magam. Ezután átadott egy telefonszámot, amellyel felhívhatom Legendre André eívtársat, a múzeum vezetőjét, majd felhívta figyelmemet arra, hogy kint az utcán megnézhetem Lenin portréját, amely jelzi, hogy egykor itt lakott.

Sajnos, akkor nem hívhattam fel az igazgatót, mert még aznap elhagytam Párizst és már nem volt időm rá, hogy megtekintsem Lenin egykori lakását. Négy év múlott el azóta, most újra Párizsban vagyok, használhatom azt a bizonyos telefon- számot. és találkozót beszélhetek meg a párizsi Lenin-múzeum vezetőjével, aki 1954 óta tölti be ezt a tisztjét. Nemcsak a vezetője, hanem a Lenin- múzeum dokumentumainak az összegyűjtését is ő végezte.

Legendre ősz hajú, nyílt tekintetű elvtárs, 1929 óta tagja a Francia Kommunista Pártnak. Kérdéseimre készségesen ad választ. Többek között elmondja, hogy Lenin, mielőtt ide, a Marie-Rose utcai lakásba költözött volna, nem messze innen a Bonnier utcában lakott. De ott csak néhány hónapig maradt, mert nem bírta fizetni ennek az elegáns lakásnak a költségeit. Így került 1909 júniusában ebbe a kis lakásba, ahol 1912 közepéig maradt. A költözködés sem Lenint, sem feleségét, Krupszka- ját nem lepte meg különösebben, hisz ismerték körülményeiket, és nagyjában Párizst is ismerték már. Tudták, Párizs nagyon kényelmetlen város annak, akinek szerény anyagi eszközök- bő kell megélnie ...

E néhány év alatt, amíg Lenin Franciaországban emigránsként tartózkodott, kemény időket élt át. Nemegyszer keserűen kifakadt néhány barátja előtt: minek is kellett nekik éppen Párizsba költözniük? Mégis maradt, és később, amikor szívós munkája eredménnyel járt, keserűsége eltűnt. Érezte, itt a helye most az emigránsélet központjában és itt kell folytatnia a harcot a marxizmusért és a pártért.

Az 1905-ös forradalom bukása után a helyzet az volt, hogy ezerszámra menekültek az orosz forradalmárok külföldre. Párizsban a rendőrség nem kevesebb, mint 25 ezer emigránst tartott számon. Ezek összetartásáért, neveléséért, hogy a fájó csalódásaik elhalványodjanak, és hogy a forradalmi szellem tovább világítson bennük és az orosz munkásmozgalomban. Ezt a célt szolgálta ez a párizsi lakás, a Marie-Rose utca 4-es számú ház, ahol Lenin a feleségével szakadatlanul dolgozott. A lakás, a három szobával és konyhával igen kicsi volt. Az utca akkor Párizs külvárosához tartozott, nem volt nagy a forgalom, így hát zavartalanul dolgozhattak a csendben, és zavartalanul fogadhatták vendégeiket, akik naponta érkeztek sürgős' és titkos üzenetekkel.

Amikor most az egykori dolgozó- szobát nézem, a múzeum vezetőjének felteszem a kérdést, vajon ezek a szerény bútorok, amelyek most a szobában vannak, valótlan a Lenin- házaspáré voltak-e? Erre azt válaszolja, hogy nem, a lakást úgy bútorozták be, ahogy Lenin ismerősei, barátai, látogatói a század első évtizedében látták. Tehát a könyvek, amelyek itt a deszkákon sorakoznak egymás mellett, csak másai az eredeti könyveknek és igazán eredeti itt csak az ajtó, amelynek kilincsét akkor Lenin fogta, az ablak, amelynek párkányára támaszkodva kinézett az utcára. Az asztal egyszerű puhafából készült, a tükröt egyszerű rámával keretezték, ahogy látogatói és barátai egykor látták. A könyvek azért kaptak a. deszkapolcokon elhelyezést, mert könyvszekrényük nem volt.

— Itt, — folytatta a vezető — láthatja a hálószobát.

Semmi más nincs itt, mint két vaságy, fehér takaróval letakarva, rend, tisztaság uralkodik e keskeny szobában. Úgy tűnik, hírtelenében, mintha e hálószoba lakói munkába mentek volna, estére megérkeznek, megvacsoráznak és aludni térnek. Szerénység és csend uralkodik itt. A hálószoba után jön a titkári szoba, amelyben Krupszkaja dolgozott, aki az érkező levelekre Lenin utsításához híven válaszolt és ugyancsak itt lakott Krupszkaja anyja is. Ennek szomszédságán egy konyha van, amely a fogadószobát helyettesítette. Itt teáztak a vendégek, amikor egy-egy problémát vitattak meg, amely a pártéletet és a munkásmozgalmat érintette. Akaratlanul is keresem a szamovárt és a cukortartót, amelyben kemény süveg- cukor-darabokat tartottak, s a vendégek egy-egy cukordarabot a szájba véve hörpintettek a forró teából, majd

Szabó Béla:

tért tett meg. Párizsi tartózkodása során a város több körzetében előadásokat tartott a francia munkásmozgalomról és különösen nagy előszeretettel beszélt a francia kommün- ről.

Mondják, hogy Lenin biciklije, amelyet a nemzeti könyvtárral szomszédos egyik házban a házmesterné őrizetére bízott és amiért naponta 10 centíme-ot kapott az asszony, egy napon eltűnt, illetve ellopták. A ház- mesternével persze nem lehetett sokat vitatkozni, mert hiszen már az első percekben sopánkodva tagadta, hogy a bicikli őrzését vállalta volna és persze tanúja is akadt volna, aki igazolja állításait Tény, Leninnek több mint hét kilométert kellett aznap gyalogolnia hazafelé.

* * * * * * * *

*

*

*

*

* * * * * * * * * *

*

* *

*

* * * *

*

* * * *

. rend és tisztaság uralkodik e keskeny szobában

(Archív-felvétel)

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

&

☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★☆★'sir

a cukron keresztül szűrték át a teát. A vita így élénkebb lett és gyorsabban állapodtak meg egy-egy kérdés megoldásában. Én így láttam a vendégekkel, forradalmárokkal zsúfolt kis konyhát, amelyben Lenin segítségével az orosz munkásmozgalom számára döntő határozatokat hoztak.

Lenin ezenkívül pártiskolát is szervezett, hogy az orosz munkásosztály megfelelő és megbízható vezetőkkel rendelkezzék. Emellett délelőttiéit a Francia Nemzeti Könyvtárban töltötte, ahol gazdasági tanulmányaihoz anyagot gyűjtött. A könyvtárban természetesen a folyóirat-osztályra is eljárt, hogy hű képet kapjon a világeseményekről és a világ munkásmozgalmainak tevékenységeiről. Párizsi lakásából a könyvtárba naponta biciklin tette meg az utat.

— Ez annyit jelentett — mondja a vezetőm —, hogy naponta csak a könyvtárba odavissza tizenöt kiloméGondjaí újabb gonddal szaporodtak, mert biciklire olyan szüksége volt, mint a kenyérre, nélküle a gyalogolva megtett kilométerek elfogyasztották volna az idejét. Szerencsére ez a kérdés is megoldódott, amikor Lenin anyja értesült a történtekről, mozgósította a családot és közösen megvették nemcsak neki, hanem Krupszka- jának is a nélkülözhetetlen jármüvet.

Lenin szerette a természetet és ha volt egy kis szabad ideje, feleségével biciklire ültek és elszáguldottak ki a friss levegőre. De népünnepélyre is szívesen jártak, ahol dúdolva hallgatták a mozgalmi vagy a népdalokat. De ezekre a kirándulásokra ritkán került sor, annyira el voltak foglalva.

Lenin munkája különösen akkor szaporodott, amikor sikerült megvalósítania a tervét, az új pártiskolát. A pártiskolát a Párizstól 15 kilométernyíre fekvő Longjumeau községben rendezték be. Tizennyolc illegális pártmunkás tanult itt a legszigorúbb titoktartás mellett. Ezek a munkások "Pétervárról, Moszkvából és más orosz- országi városokból, a nagy proletár- központokból kerültek ide. Csak azzal a szűk körrel érintkeztek, amely szoros kapcsolatban állt a longju- meau-i pártiskolával. Többen tanítottak benne, de a legtöbb munka Leninre hárult.

A pártiskola ideje alatt Krupszka- jával együtt Longjumeau-ban lakott egy kis albérleti szobában. A főutcán a Grand Rue 91. szám alatt volt az a kis szegényes szoba. A ház homlokzatán Lenin profiljával egy emléktábla látható a következő szöveggel: „Itt lakott és dolgozott 1911-ben V. I. Lenin, a nemzetközi kommunista mozgalom ideológusa és vezére, a

Szovjetunió megalapítója.“

A pártískoláról még annyit, hogy egy hajdani kovácsműhelyben székelt. A kovácstűzhely néhány évvel ezelőtt még megvolt. Lenin a kis longjumeau-i albérleti lakás mellett megtartotta a Rue Marie-Rose-i lakását is. A postája, levelei és sürgős üzenetei erre a párizsi címre érkeztek, ahol 1912 júniusáig maradt.

A Lenín-múzeum 1954-ben létesült, az állandó kiállítási anyagot, amelyet a Lenin-lakás szomszédságában helyeztek el, 1972-ben tárták a látogatók elé. A két lakás ma tulajdonképpen egy lakást képez a második emeleten. A kiállítási anyagot, amint már említettem, Legendre elvtárs gyűjtötte össze és szemléltető képekben, nyomtatványokban és régi újságpéldányokban mutatja be Lenin harcos életét és kapcsolatát a francia szocialistákkal, illetve a francia munkás- mozgalommal.

A kiállítás képei közt kutatva hirtelen egy kép vonja magára a figyelmemet. A Rue Maríe-Rose 4-es számú

házat látom rajta___A csendes utca

zsúfolva tüntetőkkel, az egyik tüntetőt magasra emelik az utca sarkán, és látni, amint leveri az utca régi zo- máncos tábláját és helyette a Rue Lenin táblát akarja a falra verni. Megkérdem tehát a Lenin-múzeum vezetőjét, hogy mit ábrázol tulajdonképpen ez a kép. Az igazgató elgondolkozva ezt válaszolja:

— A kép hűen ábrázolja azt az eseményt, amely Lenin 100. születésnapján zajlott itt le. Az történt, hogy mi, kommunisták azt akartuk, hogy e nevezetes napon a Rue Marie-Rose-t Lenin utcának nevezzék el. Az ügyben akkor a Francia—Szovjet Baráti Szövetség kérelemmel fordult a város elöljáróságához, hogy engedélyezze az utca új elnevezését. Az elöljáróság nem engedélyezte, sőt amint a kérelem nyilvánosságra került, a Lenin- múzeumot néhány fasiszta bitang megtámadta és széttörtek-zúztak benne mindent, ami elpusztítható. Nos, ezt az összeütközést ábrázolja ez a kép, mert mihelyt a kommunisták értesültek a fasiszták gazságáról, azonnal tüntetést rendeztek, és tudtára adták a banditáknak, hogy ezt a merényletet nem • ússzák meg egyköny- nyen. E támadásnak - teszi hozzá — az volt a haszna, hogy a törött tükör mögötti falról levált egy darab, és az feltárta a régi tapétát, amely Lenin itt-tartózkodása idején beburkolta a lakás falát Azóta a szovjet dolgozók segítségével megszereztük ezt az eredeti tapétát, amely ma a lakás falán látható.

Arra a kérdésre, ki volt a legérdekesebb látogatóia a Lenin múzeumnak, habozás nélkül azt válaszolja:

— Brezsnyev elvtárs, aki Pompidou meghívására érkezett hozzánk, Párizsba, és megtisztelt bennünket is látogatásával.

Állítását egy kép is igazolja. A kis csendes utca zsúfolt emberekkel és Brezsnyev az ablaknál állva vidáman integet ar tömegnek, amely tiszteletére összegyűlt.

Már-már indulnék, távoznék, amikor az asztalon hirtelen észreveszem Gagarin mosolygó fényképét. Persze, azonnal megkérdezem, vajon Gagarin is meglátogatta-e a Lenín-múzeu- mot.

— Igen — hangzik a csendes, megható válasz. — Háromszor volt nálunk ez a rokonszenves fiatalember, nagyon élénken érdeklődött a lenini dokumentumok iránt. Milyen kár, hogy oly hirtelen, olyan fiatalon távozott el tőlünk

__

— Oly fiatalon! —- ismétlem tűnődve, és talán soha nem éreztem annyira az ifjúság erejét és diadalát, mint éppen most e fájó részvét szorongó perceiben.

n nrfinni

IUmüvJ

NYOMflmm