Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-11-06 / 45. szám
Október: hit, remény, forradalom, győzelem. Október: a szolgaságot és a bilincseket összetörő ember diadala. Október: a XX. század legnagyobb eseménye, világtörténelmet formáló erő, ú] korszak kezdete. Október olyan országban törte meg a világtőke láncszemét, ahol nemcsak a telefon volt ritka tünemény és a városoktól távoli hatalmas térségekben a villany, hanem az elektromossághoz értő ember is. A tudatos forradalmárok sem voltak sokan. Minden bizonnyal kevesebben, mint ahányan ma a Szovjetunióban fizikával foglalkoznak, fizikát tanulnak, kutatnak, tanítanak. Nem voltak sokan, akik a forradalmat végigvitték, akik győztek és lerakták egy új társadalom, egy új világ alapjait. Bizonyos az is, hogy a győztesek, a forradalom katonái nem látták magukat a múlt érődéit ostromló hősöknek, sőt valószínű, hogy egyáltalán nem gondoltak a majdan rájuk emléke- zőkre. Nyilván azt sem vették, vehették észre, hogyan érnek szinte órák, napok alatt történelmileg nagykorúvá. Nem voltak sokan, mégis győztek. Győzelmük azonban nem a keveseké, hanem Oroszország sok lelket számláló népeinek, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a világ valamennyi haladó népének a sikere, a győzelme. Olyan kezdet és alapozás, amelyre óriási mű épült már eddig, és újabb mű épül majd a jövőben. A LENINI ÜT A bolsevikok ellenfelei azt állították, hogy Oroszország „nem érett meg a szocializmusra“, mivel a kapitalizmus Oroszországban nem ért el elég magas fejlettségi szintet. Lenin határozottan elutasította a marxizmus e „vaskalapos“ értelmezését. Kimutatta, hogy a világfejlődés általános törvényszerűsége egyáltalán nem zárja ki, sőt „feltételezi a fejlődés egyes olyan szakaszait, amelyekben sajátszerű e fejlődés formája vagy rendje“. így következtetett: ha igaz az, hogy a szocializmusba való átmenethez meghatározott gazdasági és kulturális előfeltételekre van szükség, igaz az is, hogy amikor a hatalom a győztes proletariátus kezébe kerül, felhasználja és köteles felhasználni a hatalmat arra, hogy gyorsított ütemben megterenjtse azt, amit a kapitalizmus idő hiányában nem tudott megteremteni, hogy aztán teljes gőzzel törjön előre tovább — a szocializmus felé. A lenini tételt a győzelem óta eltelt hat évtizedben a Szovjetunió Kommunista Pártja nemcsak megvédte a troc- kizmussal, a „baloldali kommunizmussal“ és más jobboldali és baloldali elhajló áramlatokkal vívott szívós eszmei-politikai harcban, hanem tovább is fejlesztette. A győzelem után a szocializmus építésének megkezdése választ követelt rengeteg, merőben új, igen bonyolult kérdésekre is. Egyebek között arra, hogy milyen az államépítés és az állami berendezkedés elve egy soknemzetiségű országban; a gazdaság és a politika viszonya; a különböző gazdasági rendszerek és a tulajdonformák szerepe; az osztályharc sajátossága az átmeneti időszakban és a kizsákmányoló osztályok megszüntetésének módszere; a város és a falu közti kapcsolatok jellege és a kereskedelem jelentősége; a pénz szerepe; a falusi kisüzemi, egyéni termelésről a nagyüzemi, szocialista termelésre való áttérés útja; a szocialista iparosítás; a szocializmus építésének egy-egy szakasza, a feladatok sorrendje, a fejlődés üteme és a finanszírozás forrása; a kulturális politika, a tudomány- és a művészetpolitika; a törvényesség és a jogrend; a külvilághoz való viszony, a proletárállam nemzetközi politikájának elve, a proletárállam fegyveres ereje stb., stb. KÖZÖS ERŐVEL A KÖZÖS CÉLÉRT Az említett témakörök olyan kérdéseket jelentenek, amelyekre nem adott választ az előző társadalmi-politikai gyakorlat, leszámítva a Párizsi Komimul rövid ideig tartó és korlátozott tapasztalatait. A burzsoázia, amikor annak idején hatalomra jutott, Lenin szavaival, „már kipróbált járművet, jó előre elkészített utat, már előbb kipróbált mechanizmust“ mondhatott magáénak. A győztes proletárforradalom révén hatalomra került munkásosztály számára azonban nem volt „sem jármű, sem út, egyáltalán semmi, amit már előbb kipróbáltak“. Lenin dolgozta ki az új típusú — a kizsákmányolok nélküli, a kizsákmányolók ellen irányuló, a szocializmust és a kommunizmust építő — állam megteremtésének valamennyi fő kérdését. Egyik'legnagyobb felfedezése az új gazdasági politika. Az új gazdasági politika gyakorlatilag alkalmazta azokat az elveket, hogy a munkásosztály szövetségre lép a parasztsággal, más nemproletár rétegekkel, köztük a középrétegekkel, és velük együtt, vállvetve, közös erővel, a közös cél érdekében építi az új társadalmat. Hogy milyen eredménnyel, azt a győzelem óta eltelt hatvan év alatt született kimagasló eredmények mindennél meggyőzőbben bizonyítják. Az új társadalom megteremtése, amint ez ma már mindenki előtt nyilvánvaló, roppant nagy kulturális feladat elvégzését is igényelte. A szovjet kommunisták e feladat megoldásában is a kulturális forradalom lenini elméletére támaszkodtak. A proletariátus vezére a kulturális forradalom alatt nemcsak az általános írni-olvasni tudást biztosító oktatásügyi intézkedések rendszerét értette, bár ez is igen nagy jelentőségű. A szocializmus kulturális misszióját abban látta, hogy kialakítja az új, sokoldalúan fejlett embert, a szocializmus és a kommunizmus aktív harcosát. E törekvést az elmúlt években szintén sok siker, győzelem követte. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSA Az évforduló alkalmából szükséges arra is hivatkozni, hogy Október hagyatékának eredményeképpen az SZKP mivel gazdagította a nemzetiségi kérdés elméletét és gyakorlatát. Lenin már a forradalom előtt feltárta e feladat megoldásának dialektikáját, kimutatta, hogy a különválás jogát is magában foglaló nemzeti önrendelkezési jog elismerése — ha a párt politikája helyes — nem a nemzetek megosztására vezet, hanem a nemzetek közötti ellentétek megszűnésére, önkéntes, szabad egyesülésükre a szocializmus építésének platformján. Kimutatta mind a nemzeti mozzanatok semmibevevésének, mind pedig azoknak a lényegükben nacionalista próbálkozásoknak a tarthatatlanságát, amelyek eltúlozzák vagy eltorzítják a nemzetinemzetiségi problémák tartalmát. 'A szovjethatalom születésének pillanatától abból indult ki, hogy egyfelől: a szocialista társadalom építése nem lehet sikeres a nemzeti elnyomás, a jogegyenlőtlenség, a népek közötti bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetése nélkül; másfelől: a nemzetiségi kérdést csak a szocializmusban, csak a forradalmi, politikai, gazdasági és kulturális átalakulás közepette lehet megoldani. Október szülötte, a világ első munkás-paraszt állama már néhány nappal a Téli Palota ostroma után elfogadta az Oroszország népeinek jogairól szóló nyilatkozatot. E dokumentum meghirdette: Oroszország népeinek egyenlőségét és szuverenitását, Oroszország népeinek jogát a különválást és önálló államalakítást is magában foglaló szabad önrendelkezésre; mindenfajta nemzetiségi és nemzeti-vallási előjog és korlátozás eltörlését; az Oroszország területén élő nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok szabad fejlődését. A SZOVJET NÉP A kommunisták vezetésével a Szovjetunió a nemzeti-nemzetiségi kérdést a társadalom mélyreható politikai és gazdasági átalakítása közepette oldotta meg. Az ország iparosítása és a mező- gazdaság kollektivizálása, a gazdasági színvonal kiegyenlítése, a szovjet népek kölcsönös segítségnyújtása, az anyagi eszközök és erőfeszítések összpontosítása tette lehetővé, hogy a köztársaságokban létrejöjjön a fejlett ipar, a gépesített nagyüzemi mezőgazdaság, és felnevelődjenek a nemzeti-nemzetiségi szakemberek. Leonyid Brezsnyev szavaival: „a Szovjetunió minden népe és nemzetisége felvirágzott, és óriási eredményeket ért el az ipar, a mező- gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlesztésében ... létrejött az emberek új történelmi közössége: a szovjet nép. Ez pedig azt jelenti, hogy mind érzékelhetőbbekké válnak a szovjet emberek társadalmi és nemzeti különbségektől független közös viselkedési, jellembeli és világnézeti vonásai." A Szovjetunióban a köztársaságokban, az autonóm területeken és a nemzetiségi körzetekben anyanyelven adnak ki könyveket, jelennek meg újságok és folyóiratok, hangzanak el rádió- és tv-műsorok. Az iskolákban és a felsőoktatási intézményekben anyanyelven oktatnak, a hivatalokban és a bíróságokon a'nyanyelven intézik az ügyeket, vezetik a tárgyalásokat. Minden szovjet ember anyanyelvén fordulhat — szóban vagy írásban — bármely állami szervhez. A fejlett szocializmus korszakában a nemzetiségek közeledése azt jelenti, hogy minőségileg új közös vonások születnek és erősödnek meg a gazdasági életben, a társadalmi viszonyokban; hogy fokozódik a nemzetiségek közötti érintkezés, hogy a kultúrák kölcsönösen gazdagodnak és mindenütt szilárdul a szovjet népek egységes, tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúrája; hogy új szovjet életforma születik; hogy megerősödnek az egyetemes szovjet hagyományok; hogy — egy törvényszerű folyamat keretében — a Szovjetunió valamennyi népe és nemzetisége önként kapcsolódik az orosz nyelvhez, amely a nemzetek közti érintkezés általánosan elfogadott eszköze, miközben a nemzeti nyelvek, a nemzeti hagyományok szabadon fejlődnek; hogy szilárdul a népek, a szovjet nép internacionalista közössége, s a szovjet emberek nagy többségének tudatában diadalmaskodik a népek barátságának és testvériségének ideológiája. A FEJLETT, ÉRETT SZOCIALIZMUS A Szovjetunió a hatvanas években a fejlett, érett szocializmus időszakába lépett. Az SZKP XXV. kongresszusa határozatának definíciója szerint:- „a fejlett szocializmus törvényszerű szakasz a kommunista formáció építésében“. A fejlett szocializmust részletesen jellemzi az új szovjet alkotmány bevezető része. Az SZKP e fogalom kidolgozásában abból indult ki, hogy a szocializmus immár saját alapján fejlődve ebben a szakaszban egyre teljesebben kibontakoztatja építő lehetőségeit. A Nagy Október hatására a népek életében óriási mértékben megnőtt a külpolitikai tényezők szerepe is. Lenin már közvetlenül a forradalom előtt kimutatta, hogy meghatározott történelmi időszakban elkerülhetetlen a különböző társadalmi rendszerű államok egyidejű létezése. A békés egymás mellett élés politikáját az imperialista hatalmak nehezen vették tudomásul a múltban és nehezen veszik tudomásul ma is. Ennek ellenére a szocialista világrendszer megerősödött, a gyarmati rendszer végleg összeomlott, a néptömegek békeakarata egyre hatásosabb. A békés egymás mellett élés politikája teret nyert, mindjobban érvényesül. A békés egymás mellett élés lenini elve ma a legelterjedtebb és legszélesebb körök által támogatott nemzetközi politikai tanítás az egész világon. A különböző társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élése a szocialista közösség országainak külpolitikai elve, ezt az elvet támogatják a kommunista és munkáspártok, e mellett az elv mellett foglalnak állást az el nem kötelezett országok és a nagy demokratikus tömegszervezetek, a lenini békés egymás mellett élés elvét helyeslik a szocialista és a szociáldemokrata pártok, tudomásul veszik, szükségesnek érzik a polgári politikusok realista körei. Mindez szintén a lenini eszmék diadalmas térhódításának a példája, igazának tagadhatatlan bizonyítéka, Október szellemének eredménye, győzelme. az új alkotmány A Szovjetunió igen nagy utat tett meg az elmúlt hatvan évben, és most újabb- korszakos jelentőségű feladatok elvégzésére készül. Az elérni szándékolt célt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának az előestéjén elfogadott új szovjet alkotmány így rögzíti: „A szovjet állam legmagasabb rendű célja az osztály nélküli kommunista társadalom felépítése, amelyben kibontakozik a társadalom kommunista önigazgatása. A szocialista össznépi állam fő feladatai: a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok tökéletesítése és átalakítása kommunista viszonyokká, a kommunista társadalom emberének nevelése, a cfolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelése, az ország biztonságának szavatolása és hozzájárulás a béke megszilárdításához, valamint a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez.“ Október: hit, remény, forradalom, győzelem. Október eredményeként az emberiség legnemesebb álma már törvényerejű alkotmányban is kifejezésre jut, megvalósul a gyakorlatban. BALÁZS BÉLA XI. 6. „A Nagy Október örökét a mostani feltételek között mindenekelőtt az SZKP XXV. kongresszusának határozatai, a Szovjetunióban a kommunizmus építésére, a forradalmi imperialistaellenes mozgalom, valamint a haladásért és a békéért vívott harc támogatására irányuló program testesíti meg. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — a szocialista országok szilárd láncszemeként — azon az úton halad, melyet az Októberi Forradalom mutatott az emberiségnek; s hogy'becsülettel kiveszi részét a dolgozó ember igazi szabadságáért és méltó életéért folyó küzdelemből... Csehszlovákia népe társadalmunk életének valamennyi szakaszán a CSKP XV. kongresszusa határozatainak következetes teljesítésével ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Csehszlovákia Kommunista Pártja a CSKP XV. kongresszusán kitűzött célok elérésével járul hozzá a Nagy Október örökének teljesítéséhez, a szocialista közösség országai egységének és tömörségének erősítéséhez, a forradalmi felszabadító mozgalom fejlesztéséhez, az egész világon a békéért és a haladásért vívott harc további sikereinek eléréséhez.” (Részlet a CSKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából hozott határozatából)
