Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-30 / 44. szám
HONOR — Mi nagyon jól megértjük egymást a férjemmel. Csak havonta egyszer szoktunk veszekedni. — Nálunk rosszabb a helyzet: a férjem hetenként kap fizetést. Q — Málnaszörppel nem szolgálhatok, fiatalúr, de kitűnő vodkánk, szilvóriumunk, konyakunk, ginünk és whiskynk van! Jozef Varga rajza — Kisfiam, hány barátod van az osztályban? — kérdezi a papa a hétéves fiát. — Nincs barátom. — És miért? — Mert én nem szeretem azokat, akik engem megvernek, akiket meg én verek meg, azok engem nem szeretnek. Q Késő este, hamarosan éjfélre jár. A szigorú papa erélyesen kiszól Évikének, a kapuban csevegő kislányának: — Mit csinálsz te' még ilyenkor is az utcán? — Semmi különöset, apukám, csak nézem a holdat — csicsergi a kérdezett.: — jobban tennéd, ha megmondanád annak a holdnak, hogy üljön már a kocsijába és menjen haza. O A mentöorvos így szól a részeghez: / — Magát most elvisszük a kijózanítóba. — Rendben van, de előbb igyunk meg valahol egy kis fröccsöt. A házak tántorognak A házak tántorognak sorban, a házak baszaszsltek, mert Nőé telke van a borban, bort ittak, akik mertek, bort vedel most az egész utca, boroshordó a város, a bolond város bolond trucca: a park is borvirágos, a sarkon jókedvű csibészek fütyülnek estale.nte, s gyönyörködik seregnyi részeg, mily szép a naplemente, mily szép a hold, csupasz fejével fekszik a pocsolyában, és bor patakzik egész éjjel kocsmában, nyoszolyában. DÉNES GYÖRGY munkahelyéről. Andrej Sekela rajza . Főnök, mi van már azzal a rántott szelettel ... ? ján Lusovsky rajza A varieté igazgatója visszaérkezik Párizsba és panaszkodik. — Régebben három koplaló- művésznőm volt, most már egy sincs. Valahányszor Skóciában vendégszereplünk, állandóan feleségül veszik őket... Egy ifjú hölgy panaszolja a barátnőjének: — Rettenetes gondban vagyok! , A fiú nem elég gazdag ahhoz, hogy a pénzéért szeressem, de nem elég szegény, hogy szerelemből menjek hozzá ... Egy rovott múltú egyén meséli a barátjának: — Szereztem a feleségemnek a születésnapjára egy bundát és egy pár briliáns-fülbevalót ... Útonálló megállít egy járókelőt: — Pénzt vagy életet! — Nem' is tudom, melyiket válasszam. Nem tudna esetleg még valami mást is ajánlani? — Képzelem, milyen nagy volt az öröme. — Igen. Három napig. Aztán a szamár kivitte magán az utcára . .. © — Már mindent megpróbáltam, de nem tudok leszokni a cigarettáról — panaszkodik egy szenvedélyes dohányos. — Próbálkozzék cukorkával — tanácsolják neki. — Már megpróbáltam, de az nem ég. © Egy nagy. áruház bejáratánál. — De, drágám, hiszen ez nem a mi kisbabánk! — Pszt.,. Tudom, viszont ennek a kocsinak jobbak a kerekei! — Bocsánat, főnök úr, amiért elkéstem, de elaludtam. — Csak nem? Mi az, maga otthon is alszik? X. 30. 19 A közjegyző felbontja a végrendeletet, és felolvassa az örökösöknek: „Mivel életem végéig eszemnél voltam, minden pénzemet elköltöttem.“ © A skót fiú és a skót lány betér egy teaszalonba. Ketten rendelnek egy csésze teát, megisszák, majd a fiú így szól a felszolgálóhoz: — Fizetünk! Egy csésze tea volt, de külön-külön fizetünk. Ági nem akarja megenni a levest. Az anyja rászól: — Tudod, Ági, mi lesz azokból a kislányokból, akik nem esznek? — Tudom, anyu, manöken ... i 9 Férj a feleséghez: — Drágám, felvarrtad a gombot a pizsamámra? — Nem, drágám, mert nem találtam. De bevarrtam a gomblyukat ... I TEHETSÉG-GAZDÁLKODÁS Később majd nagyobb feladatokat is kap . . . Hegedűs István rajza Éjszaka volt. A sűrű erdőn keresztül vezető, keskeny úton lassan haladt egy magányos lovas. Már sok mérföldet hagyott maga mögött, elfáradt, és feje minduntalan a mellére hanyatlott. Lova hirtelen összerezzent, mintha a földbe'gyökerezett volna a lába. — Állj! Kezeket fel!. Az erdőből magas, bajuszos férfi lépett ki, mindkét kezében coltot tartott. Menekülni céltalan lett volna. Az utasnak csak egyetlen választása lehetett: hogy megadja magát a rabló ké- nyére-kedvére. Az pedig nagylelkűnek mutatkozott: elvette az utas lovát, pénzét, fegyverét, és minden más értéktárgyát — de meghagyta a csizmáját, no meg a szivarját is. A kifosztott ember, mint ez ilyenkor lenni szokott, a sors forgandóságáról tűnődött, miközben nagy üggyel- bajjal elvergödött a következő faluig. — Hol a bíró? — kérdezte a legelső lakostól, aki a szeme elé került. — Abban a házban — a járókelő az egyik házra mutatott —, de aligha beszélhet vele. — Ugyan miért nem? — Hát mert tegnap este holtan találták. Thomas Walkins: Vadnyugat — Akkor kísérjen el, kérem, az elöljáróhoz. — Sajnos, ez is lehetetlen. — Lehetetlen? — Igen. Az elöljárót ma reggel letartóztatták. — Letartóztatták? De miért? — Kiderült, hogy ő ölte meg a bírót.-- Istenem! Akkor irányítson a seriffhez. — Sajnos, az is lehetetlen.. — Miért, őt is megölték? — Ugyan, dehogy! Éppen fordítva: kitűnő egészségnek örvend. De nincs a városban, megszökött, nem tudni, hová. — Megszökött?! — Igen, a rendőr feleségével és megtakarított pénzével, amelyet a sokéves, kifogástalan szolgálata alatt gyűjtött. — Akkor mondja meg, kérem, hol találhatom a rendőrüket. Remélem, legalább ő a helyén van .. . — Igen, ő most bizonyára otthon van. Azonnal odakísérem. Amikor a rendőr házához értek, kiderült, hogy az valóban otthon volt. pontosabban a fészerben. Az utas benézett, majd vadul felkiáltott, kirohant és úgy repült végig a helység főutcáján, mintha puskából lőtték volna ki; megrémítette a járókelőket, a kutyákat és a lovakat. Minden oka megvolt a sietségre, mivel az a rendőr -- magas, bajuszos férfi — éppen az ő lovát csutakolta ... GELLERT GYÖRGY fordítása
