Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-23 / 43. szám

síikkel végső soron nem nyerne, hanem ráfizetne az üzem.

Ladislav Horváth mérnök

LÁTOGATÁS A SZERED I NIKKELKOHÓBAN

Kétségtelenül nagy varázsa van mindannak, amiről tudjuk, hogy nincs párja. Vagyis egyedi. Lehet az olaj- festmény, briliáns, egy megsárgult értékes régi kézirat, de más is. Az „egyedi“ ipari szférában történő keresése kapcsán jutottam el Szeredre (Sered], ahol hazánk egyetlen olyan korszerű gyára működik, melyben nikkeltartalmú vasércből nyerik a csillogó nikkelt. Ennek az üzemnek tehát nincs párja, ezért az ipari létesítmények iránt érdeklődő újságíró számára rendkívül vonzó objektum, mely az olvasók körében is minden bizonnyal érdeklődést vált ki.

Az olvasók közül kevesebben, a Sopornyai (Sopor- fta) Egységes Földmüvesszövetkezetben annál többen ismerik ezt az orosz szót: Volzsanka. Egy speciális szovjet öntözőberendezésről van szó, melyet a Szere- di Nikkelkohó dolgozói készítettek el és helyeztek üzembe a szövetkezet földjein a védnökségi tevékenység keretében. Stefan AndráSik, a nikkelgyár igazgatója nemrég a Szovjetunióban járt, és egy ottani nikkelkohó megtekintése után meglátogatott egy mezőgazdasági üzemet, ahol felkeltette érdeklődését egy benzinmotoros meghajtású, kerekeken gördülő öntözőberendezés. „Leskiccelte“ a gépet és idehaza a főmechanikus alakulata szakembereinek bevonásával hozzákezdtek a megépítéséhez. Az említett alakulat dolgozói kötelezettséget vállaltak, hogy megtakarított anyagból munkaidő után elkészítik az öntözőberendezést. A szavakat tettek követték és a sopornyai földművesszövetkezet dolgozóinak nem kis örömére üzembe helyezték a berendezést, mely a sík vidéken megbízhatóan üzemel.

— A védnökségi tevékenység keretében nemcsak a Volzsankát készítettük el — mondja az ÜB termelési és tömegmunkával foglalkozó bizottságának elnöke —, hanem az idén tavasszal fóliasátrakat is építettünk és a mezőgazdasági munkák dandárja idején társadalmi munkát is végzünk az efsz földjein.

íme az ipari és a mezőgazdasági dolgozók együttműködésének követésre méltó példái! Egy nikkelkohóban — ahogy mondani szokás — nem művészet találni egy 150-es csövet, fémhulladék is akad bőven ’és nincsenek híjával a szakértelemnek sem. £zért főleg az akarat és a segítő szándék érdemel elismerést!

I^aponta használjuk a termékeit. Ha közvetett formában is, de megtalálható a nikkel a rozsdamentes evőeszközökben, a fényesre tisztított fémkilincsekben, a közlekedési eszközök, mindenekelőtt a személygépkocsik imponálóan csillogó, nikkellel futtatott fémrészeiben és száz meg száz más helyen. A nikkel nemcsak csillog, de nemesít és korróziómentességet is biztosít.

1959-ben kezdték építeni és 1963-ban készült el a Sered1 melletti síkságon elterülő, füstjeivel, gőzgo- molyaival a figyelmet messziről magára terelő nikkelkohó, melynek dolgozói az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére 2 millió 632 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltak.

— Teljesítik?

— Én optimista vagyok — mondotta Ladislav Horváth mérnök, a szakszervezet üzemi bizottságának tisztségviselője, majd hozzátette: a termelés fő alapanyagát képező vasérc szállításában mutatkozó késések ellenére hiszem, hogy amit vállaltunk, teljesítjük is.

Nem kis dologról van szó. A 2 millió 600 ezres vállalás az üzem legfontosabb, a termelés hatékonyabbá tételét leginkább előmozdító munkafolyamatok, műveletek elvégzésére irányul, s így teljesítéséhez az igen fontos akarati tényezőkön kívül szaktudásra, anyag- és energia-takarékosságra, és nem utolsósorban felelősségtudatra, ügyszeretetre van szükség.

A termelés zavartalan biztosítása szempontjából öt létfontosságú munkahelye van a gyárnak. A végterméket 'előállító részleg, a főmechanikus és főenergetikus alakulata és a nevében ugyan „kisegítő“ megjelölést viselő, de a korszerű nikkelgyártástól elválaszthatatlan szállító szakosztály és ellenőrző laboratórium. A legértékesebb kötelezettségeket ezeken a részlegeken vállalták, s mivel a munkafolyamatok láncszemszerűen egybekapcsolódnak, a kötelezettségvállalásokat is összehangolták. Főleg arra ügyeltek, hogy ne keletkezzenek időveszteségek a képletes „stafétaátadáskor“, vagyis az egyes munkafolyamatokat úgy időzítették, hogy az egymástól függő munkahelyek dolgozóinak ne kelljen várniuk a számukra fontos műveleteket végző alakulatok dolgozóinak produktumaira, illetve munkavégzésére.

A versenyben elért jó eredményekért három brigádot a szocialista munkabrigád ezüst-, hét kollektívát pedig a verseny bronzérmével tüntettek ki. A múlt évben további 18 munkacsoport tagjai kapcsolódtak be a bronzérem elnyerésének nemes versenyébe. Az idén 27 kollektíva 355 tagja versenyez a cím elnyeréséért. Nincs könnyű dolguk, mert az üzem idei munkaterve magasabb a tavalyinál és a versenyből rájuk háruló többletet nem a technológiai eljárások munkalazító és így a minőség színvonalát rontó önkényes változtatásával, az előírt műveletek „átugrásával“, ,a munkabiztonsági szabályok megkerülésével, hanem a munkaidő teljes kihasználásával, az időveszteségek minimumra való csökkentésével, fokozott szorgalommal és igyekezettel kell elvégezniük.

— A versenyt rendszeresen értékeljük — mondotta Horváth mérnök —, és szigorú kritériumok alapján rangsoroljuk a csoportokat. A fogyatékosságokkal szemben nem vagyunk és nem leszünk elnézőek!

A Szeredi Nikkelkohóban is tudatosították, hogy az újé a jövő. Marián Kormanec mérnök, Milan Kópiák és sokan mások gondosan tanulmányozták a nikkel gyártásával összefüggő munkafolyamatokat, ä felhasználásra kerülő anyagokat, a munka- és energiaráfordítást, de még a munkaszervezést is. Az üzemben dolgozó újítók és feltalálók magukévá tették a CSKP KB 3. plénumán elhangzottakat, és nemcsak hangoztatták a rejtett tartalékok feltárásának szükségességét, hanem igyekeztek azokat ténylegesen feltárni.

Az újítók hasznos munkáját hatékonyán támogatja az üzem vezetősége és a szakszervezet üzemi bizottsága, ugyanis tavaly — és az idén is — májusban és októberben meghirdették az újítók és feltalálók ak- tivitásánaTc hónapját. Ezenkívül a szakemberek bevonásával kidolgozták a tematikus terveket, melyek a termelés növelése szempontjából legfontosabb feladatokat tartalmazzák. A májusban és októberben benyújtott újítási javaslatok mindegyikét — függetlenül attól, elfogadják-e — ötven koronával jutalmazták és a továbbiakban természetesen a megtakarítás értékének megfelelő összeget is kifizették az újítóknak. íme az anyagi ösztönzők ésszerű felhasználásának egyik követésre méltó példája! Az eredmények nem is maradtak el: a múlt évben 106 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók és belőlük 44-et fogadtak el. Száz dolgozó 7,4 százaléka kapcsolódik be az újítómozgalomba, s a múlt évben újítási és ész- szerűsítési javaslatok révén 497152 koronát takarított meg az üzem. Ezek a számok kommentár nélkül bizonyítják: érdemes felkarolni az újítómozgalmat, mert az olyan aranybánya, melyet soha nem lehet kiaknázni!

Igen, a téma külön címet érdemel. Néhány üzemben ugyanis panaszkodnak az újítók: munkaidő után késő éjszakáig töprengenek, rajzolnak, számolnak, egyszóval: újítási javaslaton dolgoznak. Amikor sikerül megoldani a „gordiuszi csomót“, benyújtják a javaslatot és várnak. Telnek-múlnak a hetek, hónapok és nem kapnak választ, nem is szólva arról, hogy jelentős népgazdasági károk keletkeznek az újításokkal szembeni bűnös nemtörődömség következtében. Nos, Szereden ez nincs így. Az újítási javaslat benyújtásától számított egy hónapon belül választ kapnak az újítók, és megtudják azt is, hogy az elfogadott ésszerűsítési javaslatukat mikor vezetik be a termelésbe.

— Egy 8 tagú, főleg technikusokból, mérnökökből álló racionalizációs csoportot létesítettünk a szerkesztési és konstrukciós osztályon — mondotta La- dislav Horváth —, és ennek tagjai még a legbonyolultabb, legigényesebb újítási javaslatokat is az elfogadástól számított fél éven belül bevezetik a gyakorlatba. Ezek a szakemberek arra is ügyelnek, hogy az újítás megvalósítása ne okozzon átmeneti termeléskiesést, és természetesen szem előtt tartják a maximális gazdaságosság elvét. Nem kápráztatják el őket az ún. „bombasztikus“ ötletek, melyek ugyan jelentősen növelnék a termelést, de olyan nyersanyag- és energiaigényesek lennének, hogy bevezetéA riport bevezető részében szó esett az üzemből felszálló füstről, gőzgomolyagokról. Tény, hogy a nikkel nem egykönnyen „adja meg magát“. Hevítik a nikkeltartalmú vasércet, melynek kapcsán egészségre káros kipárolgások szennyezik a levegőt. Az üzem vezetői és szakszervezeti tisztségviselői nem nézték tétlenül ezt a jelenséget. Azokon a részlegeken, ahol elektrolízises eljárással dolgoznak, nagy hatású elszívó-berendezéseket helyeztek üzembe. Ha a levegő nem is olyan tiszta itt, mint a fenyvesekkel borított hegyvidéken, de lényegesen jobb, mint az elszívó-berendezések üzembe helyezése előtt. A munkavédelmet illetően ez persze nem minden. Jelentős összegeket fordítanak védőruhákra, kesztyűkre, nem is szólva a jól kiépített egészségügyi gondoskodás számos formájáról.

Galánta és Szered környékén hiába keresnénk dombokat a térképen, a nikkelgyár mellett mégis találunk ilyeneket.

— Komoly problémát jelent számunkra a hulladékanyag nagyméretű felhalmozódása — mondja Horváth mérnök. Enyhe túlzással azt is mondhatjuk: hegyek nőnek a gyár körül. Nemcsak az a baj, hogy jelentős mennyiségű termőföldet foglal el a hulladék, hanem a szívünk is fáj, ha arra gondolunk, mi mindent tartalmaznak ezek a „hegyek“! Üzemünk a nikkeltartalmú vasércből a benne levő, annak mindössze egy százalékát kitevő nikkelt hasznosítja, a többi fontos alkotórész — vas, króm, wolfram — benne marad. Nézetünk szerint itt az üzem mellett kellene felépíteni egy olvasztókemencével felszerelt részleget, mely feldolgozná a nikkelgyártásból visz- szamaradt, és értékes anyagokat tartalmazó hulladékot. Egy kutatóintézet már foglalkozik ezzel a kérdéssel, reméljük, találnak majd célszerű megoldást.

A nikkelgyár — vagy ahogyan az üzemet szerető törzsgárda tagjai hívják —, a csillogó üzem termékét naponta látjuk a különféle rozsdamentes használati tárgyakon. Főleg a késeken, kanalakon, villákon mintegy 12—15 százalékban fordul elő a nikkel, melyet a háztartási eszközök gyártásán kívül felhasználnak az energia- és vegyiparban is. Tiszteletet és elismerést érdemelnek azok a dolgozók, akik ezt a hasznos, csillogó anyagot naponta három műszakban nagy szakértelemmel és kemény munkával állítják elő hazánknak ebben az egyedülálló üzemében. KOMLÚSI LAJOS

Az üzem egyik korszerű munkacsarnoka, melyben a dolgozók egészséginek védelme céljából elszívó berendezést működtetnek (CSTK — Stefan PetráS felvétele)

X. 23.

ta