Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-16 / 42. szám
ÚJ szó ZIM BABWE QT1A e A NEPSZAMLAIAS MWOEHT LELEPLEZ Króm, azbeszt és dohány, minden Londonba • Választási rendszer, különleges előírásokkal • A rövid életű államszövetség története % Az élén egy dohányültetvényes £ A „Rettenthetetlen" utasai egyáltalán nem rettenthetetlenek • Szavazás az ENSZ-ben X. 16. A második világháború után a brit birodalom számára mind fontosabbá váltak, mind értékesebbé lettek az afrikai gyarmatok közül is azok, amelyeket a két világháború közötti időben még Eszak-Rhodesiának, Dél- Rhodesiának és Nyasszaföldnek neveztek. Kétségtelen tény, hogy megvolt. a maga jelentősége annak is, hogy ez a terület sok aranyat és gyémántot adott az angol cégeknek (mindenekelőtt a még mindig, különböző neveken továbbélő Brit Délafrikai Társaságnak). De volt más kincs Zimbabwe földjében, ami most még jelentősebb lett. Az ötvenes évek elejétől kezdve a Rhodesiából származó krómnak, kobaltnak, nikkelnek, azbesztnak és réznek mind nagyobb jelentősége volt az angol fémpiacon és a brit szigetek élelmiszerellátása szempontjából esztendőről esztendőre többet jelentett a terület mezőgazda- sági fejlettsége. (Ezt a fejlettséget mindenekelőtt az biztosította, hogy a fehérek tulajdonában lévő farmokon még a nagy termelékenységet biztosító gépesítésnél is jövedelmezőbb lehetőség volt az európai mezőgazdasági munkabérek négy-öt százalékáért dolgozó fekete munkaerő alkalmazása. Nem gép kellett, hanem újabb ezer vagy kétezer, szinte rabszolgasorban dolgozó fekete munkás.) Az ötvenes évek elején London úgy határozott, hogy a három különböző néven igazgatott gyarmatból, Észak- Rhodesiából, Dél-Rhodesiából és Nyasszaföldből laza szövetséget szervez, amelynek legfelsőbb Irányítását majd a londoni minisztériumokból végzik. Az angol fővárosban fogalmazták meg az államszövetség alkotmányát is, amely szerint az új államalakulat törvényhozó testületét mielőbb össze kell hívni, mégpedig egy külön erre a célra kidolgozott választási rendszerrel megválasztott parlamentet, amelynek összesen harmincöt tagja van. Ebben a parlamentben a dél-rhodesiai fehéreket tizennégy, az észak-rhodesiai fehéreket nyolc, a nyasszaföldi fehéreket négy személy képviselte. A több mint kilencven százalékos többségű fekete bőrű lakosság érdekvédelmét összesen kilenc képviselőnek kellett ellátnia. De még Itt is meglepő döntést hoztak Londonban. Az észak-rhodesiai három, a dél-rhodesiai bárom és a nyasszaföldi három képviselőből mindössze hat lehetett fekete bőrű, három fehértelepes volt. Egyébként jellemző, hogy a rendkívüli gondossággal, teljes részletességgel kidolgozott úgynevezett választójogi törvénynek az volt az eredménye, hogy az államszövet séa összes szavazati joaqal rendelkező polgárainak száma még a hetvenezret sem érte el. 64 410 fehér, 2095 ázsiai (indiaiak, pakisztániak, japánok stb.) és 444 fekete kapott szavazói igazolványt.. Áz államszövetség mindössze eqy évtizedig élt. A történelem órája ütött: a Közép-afrikai Államszövetség helyébe úi államok léptek. Észak- Rhcdesia helyén alakult meg Zambia, Nyasszaföld új neve Malawi lett; mindkét új országban természetesen az őslakosság, az elsöprő többség, a fekete bőrű lakosság vezetői vették át a kormányzást. Dél-Rhodesiában azonban valami más történt: a fehér telepes lakosság körében hirtelen megerősödött szélsőséges csoportok egyszerűen megakadályozták a naqy fekete többség akaratának kinyilvánítását és még azokat a fehér bőrű politikusokat is kiszorították a veA főutca Salisburyban zetésből, akik hajlandók lettek volna látszatreformckra, látszatengedményekre, a mind türelmetlenebb fe- s keték kielégítésére. Az államszövetség volt miniszterelnökét Edgar Whi- tehead-oX, pártjával, az Egyesült Föderális Párttal együtt elsöpörték és a szélsőségesek új pártja, a Rhodesiái Front szervezett vitathatatlan, mindössze néhány óvatos ellenzéki által zavart többséget. A párt az ország egyik leggazdagabb emberét, Winston Fieldet ültette a miniszter- elnöki székbe. Field számára igen fontos volt a Londonnal való kapcsolat — az ő dohányültetvényei szállították az angol cigarettagyárak számára a felhasznált dohánymennyiség jelentős részét. Talán éppen a Londonhoz fűződő egyáltalán nem anya: gi érdekek nélküli bensőséges kapcsolat miatt kellett távoznia a kormányelnöki székből 1964 áprilisában. A szélsőséges párt legszélsőségesebbjei mondatták le. Az új miniszterelnök 1964 tavaszán — egy volt második világháborús pilóta, egy középnagyságú farm tulajdonosa, lan Douglas Smith lett. Amikor elfoglalta a miniszterelnöki széket, a kormány napilapja, az új vezetőt bemutató cikkben elmagyarázta, hogy Ian Smith, aki jóhumorú, kedves férfiú, nem azért nem mosolyog, mert nem szereti a derűt és a jókedvet, hanem azért, mert pilótaként megsérült és az arcsérülést kis műtéttel rendbehozó sebész véletlenül elvágta arcán azokat az izmokat, amelyek az emberarcot mosolygóssá tehetik. A valóság az, hogy az operáció valóban bonyolultabbá tette az arc mozgását — később már voltak olyan képek, amelyeken valami torz, furcsa kifejezés látható az egykori pilóta arcán. Még egy dolog volt, amit Salisburyban nagyon fontosnak tartottak Smith hivatalba lépésének ideién erőteljesen hangsúlyozni: az új miniszterelnök az első olyan rhodesiai politikai vezető, aki nem valamelyik anaol kisvárosban, vaqy éppen Londonban látta meg a naovilágot, ő már Rhodesiában született. Az új államszövetség fehér lakosságát 1964 novemberében szavazni hívja Ian Smith kormánya és nem másról kell dönteniük a szavazócédulák-f kai, mint a függetlenségről; a parlamenti választások eredménye pedig azt jelenti, hogy a fehérek (persze a fehérekből is csak 64 410 választásra jogosult ember többsége) amellé áll, hogy „Dél-Rhodesia legyen független“. De ez a függetlenség-önállóság eleve törvénytelen alapon nyugszik, hiszen örökössé kívánja tenni a jelentéktelen fehér kisebbség felsőbbrendűségét és kizárólagos jogait s ezzel együtt a fekete többség teljes kisemmizettségét, jogtalanságát. Vorek pev esztendővel később, 1965 októberében, az ENSZ közgyűlésén valami olyan történik, ami sem azelőtt, sem azóta nem fordult még elő. A feltett kérdés úgy szólt, hogy legyen-e független és önálló egy gyarmat? Soha még nem válaszolt úgy az immár tegnapi gyarmatokból lett önálló országok képviselőinek jelenlétében tárgyaló világszervezeti közgyűlés, mint akkor: úgy szavaztak, hogy százheten nemet mondtak Dél-Rhodesia önállóságára és csak ketten — az akkor még Caetayo miniszterelnöksége alatt élő fasiszta Portugália és a Dél-afrikai Köztársaság — szavaztak a látszatfüggetlenség. a hamis önállóság mellett. Az ENSZ úgy döntött, hogy a lakosság többségének, azaz a feketéknek az érdekeit és jövendőjét kell figyelembe venni, tehát határozatilag kötelezték Londont; rendezett, szabályozott keretek között úgy vonuljon vissza gyarmatáról, hogy ott az irányítás a lakosság többségének vágyai, elképzelései, tervei szerint megalakult csoport kezébe kerüljön. Ilyen csoport volt, ilyen szervezet létezett és harcolt, hiszen Joshua Nko- j mo által irányított Zimbabwei Afrikai Népi Unió szervezetei ekkoriban már szinte minden lakott helyen működtek — természetesen Ian Smith kor- { mányának tiltó rendelkezései miatt jórészt illegálisan. Amikor Ian Smith az ENSZ közgyűlésének határozatára is csak tovább hajtogatja, hogy ő afféle fehér függetlenséget akar megvalósítani a feketék földjén, az országban haragos tüntetések sora mutatja meg, hogy az ország lakosainak több mint 90 százaléka tiltakozik a fehértelepes önkény ellen. (A tüntetések miatt hirdeti meg lan Smith belügyminisztere 1965. november 5-én, az angol gyarmati törvények szerint mindössze kilencven napig fenntartható rendkívüli állapotot. Ez a „rendkívüli állapot“ különleges lehetőségeket ad a kormányzatnak minden ellenzéki fellépéssel szemben, tehát egyszerűen gyanú alapján is letartóztathatnak fekete bőrű polgárokat. 1965 novembere óta jó néhányszor kilencven nap eltelt már — mindig újra és újra meghosszabbítják a rendkívüli állapotot). 1965. november 11-én újra nevet változtat az ország. Dél-Rhodesia helyett most már Rhodesia a neve és Ian Smith egyoldalúan bejelenti, hogy „az ország mától kezdve független“. Egy évvel később a Tiger nevű angol hadihajó fedélzetén, 1968-ban a „Fearless“ nevű cirkáló fedélzetén az angol kormány folyvást kísérletezik azzal, hogy visszacsinálják a furcsa, egyoldalú, puccsszerűen kikiáltott függetlenséget, Londontól való elszakadást. Bár a „Fearless“ nevű cirkálónak olyan szép neve van (az angol szó azt jelenti: rettenthetetlenj nagyon jól látható, hogy London tart lan Smith-töl — és tart főként azoktól a nagy londoni cégektől, amelyeknek sokszáz milliós beruházásai vannak a dúsgazdag Rhodesiában, s így nem hajlandók hozzájárulni semmi kemény lépéshez Ian Smith kormánya ellen. 1970. március 3-án aztán egy újabb fordulat következik be. Ian Smith és hívei végrehajtják a terv utolsó részét; azokat az utolsó jogi-közigazgatási szálakat is elvágják, amelyek a gyarmatot Londonhoz fűzték: Rhodesia köztársasággá nyilvánítja magát. Nagyon fontos itt leszögezni: azok a kapcsolatok, amelyek a londoni City, azaz a nagytőke és Rhodesia ipara és mezőgazdasága bányászata között éltek, egyetlen pillanatra sem gyengültek. A függetlenség- puccsszerű kikiáltása és a köztársasággá nyilvánítás között — még a jelenlévő angol szakemberek segítségével — nép- számlálás volt Rhodesiában. Ennek a népszámlálásnak az eredményét csak hosszú gondolkodás után hozták nyilvánosságra lan Smith hatóságai. Nem csoda. Ez a népszámlálás a leg- leleplezőbb dolog a fehértelepes kormány tetteit illetően. Rhodesiában a népszámlálás időpontjában kikerekítve 5 800 000 volt a fekete bőrű őslakosság, az ország gazdáinak lélek- száma. Az elmúlt évtized demográfiai adatai azt bizonyítják, hogy ennek a többségnek a szaporodási aránya évente 3,3 százalék. Rhodesiában a népszámlálás időpontjában 19 000 félvér élt; a feketék és fehérek törvényes házassága elé az utóbbi időben ugyan nem gördítenek különleges akadályokat, de a törvénynél is erősebb a fehér társadalom bojkottja. Tízezerben adta meg a népszámlálás az ázsiaiak (indiaiak és pakisztániak, valamint kínaiak számát.) A fehérek lélekszáma mindössze 273 000. Mégis: a hatalom teljes egészében az ő kezükben van.- IFolytatjuk) GARDOS MIKLÓS r-i lan Smith családi fényképalbumából Krómbányászok sisakban
