Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-10-16 / 42. szám

ÚJ szó ZIM BABWE QT1A e A NEPSZAMLAIAS MWOEHT LELEPLEZ Króm, azbeszt és dohány, minden Londonba • Választási rend­szer, különleges előírásokkal • A rövid életű államszövetség története % Az élén egy dohányültetvényes £ A „Rettenthetet­len" utasai egyáltalán nem rettenthetetlenek • Szavazás az ENSZ-ben X. 16. A második világháború után a brit birodalom számára mind fontosabbá váltak, mind értékesebbé lettek az afrikai gyarmatok közül is azok, amelyeket a két világháború közötti időben még Eszak-Rhodesiának, Dél- Rhodesiának és Nyasszaföldnek ne­veztek. Kétségtelen tény, hogy meg­volt. a maga jelentősége annak is, hogy ez a terület sok aranyat és gyémántot adott az angol cégeknek (mindenekelőtt a még mindig, kü­lönböző neveken továbbélő Brit Dél­afrikai Társaságnak). De volt más kincs Zimbabwe földjében, ami most még jelentősebb lett. Az ötvenes évek elejétől kezdve a Rhodesiából szár­mazó krómnak, kobaltnak, nikkelnek, azbesztnak és réznek mind nagyobb jelentősége volt az angol fémpiacon és a brit szigetek élelmiszerellátása szempontjából esztendőről esztendőre többet jelentett a terület mezőgazda- sági fejlettsége. (Ezt a fejlettséget mindenekelőtt az biztosította, hogy a fehérek tulajdonában lévő farmo­kon még a nagy termelékenységet biztosító gépesítésnél is jövedelme­zőbb lehetőség volt az európai mező­gazdasági munkabérek négy-öt száza­lékáért dolgozó fekete munkaerő al­kalmazása. Nem gép kellett, hanem újabb ezer vagy kétezer, szinte rab­szolgasorban dolgozó fekete mun­kás.) Az ötvenes évek elején London úgy határozott, hogy a három különböző néven igazgatott gyarmatból, Észak- Rhodesiából, Dél-Rhodesiából és Nyasszaföldből laza szövetséget szer­vez, amelynek legfelsőbb Irányítását majd a londoni minisztériumokból végzik. Az angol fővárosban fogal­mazták meg az államszövetség alkot­mányát is, amely szerint az új ál­lamalakulat törvényhozó testületét mielőbb össze kell hívni, mégpedig egy külön erre a célra kidolgozott választási rendszerrel megválasztott parlamentet, amelynek összesen har­mincöt tagja van. Ebben a parlament­ben a dél-rhodesiai fehéreket tizen­négy, az észak-rhodesiai fehéreket nyolc, a nyasszaföldi fehéreket négy személy képviselte. A több mint ki­lencven százalékos többségű fekete bőrű lakosság érdekvédelmét össze­sen kilenc képviselőnek kellett el­látnia. De még Itt is meglepő dön­tést hoztak Londonban. Az észak-rho­desiai három, a dél-rhodesiai bárom és a nyasszaföldi három képviselőből mindössze hat lehetett fekete bőrű, három fehértelepes volt. Egyébként jellemző, hogy a rendkívüli gondos­sággal, teljes részletességgel kidol­gozott úgynevezett választójogi tör­vénynek az volt az eredménye, hogy az államszövet séa összes szavazati joaqal rendelkező polgárainak száma még a hetvenezret sem érte el. 64 410 fehér, 2095 ázsiai (indiaiak, pakisztániak, japánok stb.) és 444 fekete kapott szavazói igazolványt.. Áz államszövetség mindössze eqy évtizedig élt. A történelem órája ütött: a Közép-afrikai Államszövet­ség helyébe úi államok léptek. Észak- Rhcdesia helyén alakult meg Zambia, Nyasszaföld új neve Malawi lett; mindkét új országban természetesen az őslakosság, az elsöprő többség, a fekete bőrű lakosság vezetői vették át a kormányzást. Dél-Rhodesiában azonban valami más történt: a fehér telepes lakosság körében hirtelen megerősödött szélsőséges csoportok egyszerűen megakadályozták a naqy fekete többség akaratának kinyilvá­nítását és még azokat a fehér bőrű politikusokat is kiszorították a ve­A főutca Salisburyban zetésből, akik hajlandók lettek vol­na látszatreformckra, látszatenged­ményekre, a mind türelmetlenebb fe- s keték kielégítésére. Az államszövet­ség volt miniszterelnökét Edgar Whi- tehead-oX, pártjával, az Egyesült Fö­derális Párttal együtt elsöpörték és a szélsőségesek új pártja, a Rhode­siái Front szervezett vitathatatlan, mindössze néhány óvatos ellenzéki által zavart többséget. A párt az or­szág egyik leggazdagabb emberét, Winston Fieldet ültette a miniszter- elnöki székbe. Field számára igen fontos volt a Londonnal való kapcso­lat — az ő dohányültetvényei szállí­tották az angol cigarettagyárak szá­mára a felhasznált dohánymennyiség jelentős részét. Talán éppen a Lon­donhoz fűződő egyáltalán nem anya: gi érdekek nélküli bensőséges kap­csolat miatt kellett távoznia a kor­mányelnöki székből 1964 áprilisában. A szélsőséges párt legszélsőségesebb­jei mondatták le. Az új miniszterelnök 1964 tavaszán — egy volt második világháborús pi­lóta, egy középnagyságú farm tulaj­donosa, lan Douglas Smith lett. Ami­kor elfoglalta a miniszterelnöki szé­ket, a kormány napilapja, az új ve­zetőt bemutató cikkben elmagya­rázta, hogy Ian Smith, aki jóhumorú, kedves férfiú, nem azért nem mo­solyog, mert nem szereti a derűt és a jókedvet, hanem azért, mert pilóta­ként megsérült és az arcsérülést kis műtéttel rendbehozó sebész véletle­nül elvágta arcán azokat az izmo­kat, amelyek az emberarcot mosoly­góssá tehetik. A valóság az, hogy az operáció valóban bonyolultabbá tet­te az arc mozgását — később már voltak olyan képek, amelyeken vala­mi torz, furcsa kifejezés látható az egykori pilóta arcán. Még egy dolog volt, amit Salisburyban nagyon fon­tosnak tartottak Smith hivatalba lé­pésének ideién erőteljesen hangsú­lyozni: az új miniszterelnök az első olyan rhodesiai politikai vezető, aki nem valamelyik anaol kisvárosban, vaqy éppen Londonban látta meg a naovilágot, ő már Rhodesiában szü­letett. Az új államszövetség fehér lakossá­gát 1964 novemberében szavazni hív­ja Ian Smith kormánya és nem más­ról kell dönteniük a szavazócédulák-f kai, mint a függetlenségről; a parla­menti választások eredménye pedig azt jelenti, hogy a fehérek (persze a fehérekből is csak 64 410 választás­ra jogosult ember többsége) amellé áll, hogy „Dél-Rhodesia legyen füg­getlen“. De ez a függetlenség-önálló­ság eleve törvénytelen alapon nyug­szik, hiszen örökössé kívánja tenni a jelentéktelen fehér kisebbség fel­sőbbrendűségét és kizárólagos jogait s ezzel együtt a fekete többség tel­jes kisemmizettségét, jogtalanságát. Vorek pev esztendővel később, 1965 októberében, az ENSZ közgyű­lésén valami olyan történik, ami sem azelőtt, sem azóta nem fordult még elő. A feltett kérdés úgy szólt, hogy legyen-e független és önálló egy gyarmat? Soha még nem válaszolt úgy az immár tegnapi gyarmatokból lett önálló országok képviselőinek je­lenlétében tárgyaló világszervezeti közgyűlés, mint akkor: úgy szavaz­tak, hogy százheten nemet mondtak Dél-Rhodesia önállóságára és csak ketten — az akkor még Caetayo mi­niszterelnöksége alatt élő fasiszta Portugália és a Dél-afrikai Köztársa­ság — szavaztak a látszatfüggetlen­ség. a hamis önállóság mellett. Az ENSZ úgy döntött, hogy a lakosság többségének, azaz a feketéknek az érdekeit és jövendőjét kell figye­lembe venni, tehát határozatilag kö­telezték Londont; rendezett, szabá­lyozott keretek között úgy vonul­jon vissza gyarmatáról, hogy ott az irányítás a lakosság többségének vá­gyai, elképzelései, tervei szerint meg­alakult csoport kezébe kerüljön. Ilyen csoport volt, ilyen szervezet lé­tezett és harcolt, hiszen Joshua Nko- j mo által irányított Zimbabwei Afrikai Népi Unió szervezetei ekkoriban már szinte minden lakott helyen működ­tek — természetesen Ian Smith kor- { mányának tiltó rendelkezései miatt jórészt illegálisan. Amikor Ian Smith az ENSZ köz­gyűlésének határozatára is csak to­vább hajtogatja, hogy ő afféle fehér függetlenséget akar megvalósítani a feketék földjén, az országban hara­gos tüntetések sora mutatja meg, hogy az ország lakosainak több mint 90 százaléka tiltakozik a fehértele­pes önkény ellen. (A tüntetések miatt hirdeti meg lan Smith belügy­minisztere 1965. november 5-én, az angol gyarmati törvények szerint mindössze kilencven napig fenntart­ható rendkívüli állapotot. Ez a „rend­kívüli állapot“ különleges lehetősé­geket ad a kormányzatnak minden ellenzéki fellépéssel szemben, tehát egyszerűen gyanú alapján is letar­tóztathatnak fekete bőrű polgárokat. 1965 novembere óta jó néhányszor kilencven nap eltelt már — mindig újra és újra meghosszabbítják a rend­kívüli állapotot). 1965. november 11-én újra nevet változtat az ország. Dél-Rhodesia he­lyett most már Rhodesia a neve és Ian Smith egyoldalúan bejelenti, hogy „az ország mától kezdve független“. Egy évvel később a Tiger nevű angol hadihajó fedélzetén, 1968-ban a „Fe­arless“ nevű cirkáló fedélzetén az angol kormány folyvást kísérletezik azzal, hogy visszacsinálják a furcsa, egyoldalú, puccsszerűen kikiáltott függetlenséget, Londontól való elsza­kadást. Bár a „Fearless“ nevű cirká­lónak olyan szép neve van (az angol szó azt jelenti: rettenthetetlenj na­gyon jól látható, hogy London tart lan Smith-töl — és tart főként azok­tól a nagy londoni cégektől, ame­lyeknek sokszáz milliós beruházásai vannak a dúsgazdag Rhodesiában, s így nem hajlandók hozzájárulni semmi kemény lépéshez Ian Smith kormánya ellen. 1970. március 3-án aztán egy újabb fordulat következik be. Ian Smith és hívei végrehajtják a terv utolsó részét; azokat az utolsó jogi-közigaz­gatási szálakat is elvágják, amelyek a gyarmatot Londonhoz fűzték: Rho­desia köztársasággá nyilvánítja ma­gát. Nagyon fontos itt leszögezni: azok a kapcsolatok, amelyek a lon­doni City, azaz a nagytőke és Rhode­sia ipara és mezőgazdasága bányá­szata között éltek, egyetlen pillanat­ra sem gyengültek. A függetlenség- puccsszerű kikiáltá­sa és a köztársasággá nyilvánítás között — még a jelenlévő angol szakemberek segítségével — nép- számlálás volt Rhodesiában. Ennek a népszámlálásnak az eredményét csak hosszú gondolkodás után hozták nyilvánosságra lan Smith hatóságai. Nem csoda. Ez a népszámlálás a leg- leleplezőbb dolog a fehértelepes kor­mány tetteit illetően. Rhodesiában a népszámlálás időpontjában kikerekít­ve 5 800 000 volt a fekete bőrű ős­lakosság, az ország gazdáinak lélek- száma. Az elmúlt évtized demográfiai adatai azt bizonyítják, hogy ennek a többségnek a szaporodási aránya évente 3,3 százalék. Rhodesiában a népszámlálás időpontjában 19 000 fél­vér élt; a feketék és fehérek tör­vényes házassága elé az utóbbi idő­ben ugyan nem gördítenek különle­ges akadályokat, de a törvénynél is erősebb a fehér társadalom bojkott­ja. Tízezerben adta meg a népszám­lálás az ázsiaiak (indiaiak és pa­kisztániak, valamint kínaiak számát.) A fehérek lélekszáma mindössze 273 000. Mégis: a hatalom teljes egé­szében az ő kezükben van.- IFolytatjuk) GARDOS MIKLÓS r-i lan Smith családi fényképalbumából Krómbányászok sisakban

Next

/
Oldalképek
Tartalom