Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-09 / 41. szám
Nagy értékű — kis ragadozó... velősen így mutatható be. Negyven-ötven állat prémjének a hátrésze szükséges ahhoz, hogy elkészüljön az egyik legborsosabb árú szőrmebunda, amely koronában tízezrekbe „fáj“, és Nyugaton is, ahová előnyös feltételek mellett, — dollárért, fontért és márkáért, a csehszlovák KARA vállalat exportálja, — csak gazdag nők rázhatják a rongyot a szűcsipar e remekében. Latin neve Mustela Lutreola, magyarul európai nyércnek, vagy másképp vidramenyétnek, esetleg vidranyestnek nevezik, de szőrméjét általában nercként ismerik. Alfred Brehm, a világhírű német zoológus Az állatok világa című művében a többi között hozzák nemcsak a nyércet, nutriát, sarki és ezüstrókát tenyésztő farmokat, hanem a kötődő üzemeket és intézményeket is. Például a Liptovsk^ Mi- kulás-i bőrkikészítő üzemet, az Állami Állatorvosi Igazgatóságot, a Húsipari Vállalatot és az Ivánkái Baromfitenyésztő Kutatóintézetet is. Ezt már Ladislau Romiaktól, a Zilinai Fajnemesítő Vállalat főmérnökétől tudom meg, aki „lerepszemiére“ jött el ide. — Ennek a farmnak feladata — 1975 óta, amikor átvettük, — nem is annyira az értékesítés céljaira történő szőrmetermelés, mint inkább a fajnemesítés és a többi farm ellátása tenyészállatokkal. Ennek érdekében tavaly, az élettanilag már degenerálódó Ä' nyércek ketrecsorai. X gondozónő éppen egy kiszabadult növendékállatot tessékel vissza „szálláshelyére“ így írja le: A görénnyel áll rokonságban, hossza eléri az 50 cm-t, amiből 14 cm a farkára jut. Teste megnyúlt, karcsú, a lábai rövidek. Egészében a vidrára hasonlít. Lábujjait úszóhártya köti össze. Fényes bundája sűrű, simán odafekvő, rövid, meglehetősen merev, barna fedőszőrökből áll, s ezek között és alattuk szürkés, nagyon sűrű gyapjúször található. Mocsarak, lápok, nagyobb folyók partjain szokott tanyázni. Kiválóan úszik, rákokkal, halakkal, békákkal, kagylókkal s csigákkal táplálkozik ... Európai előfordulási helyei azóta nagyon megritkultak. Nálunk értékes bundájáért néhány farmon tenyésztik. Ezek közül Szlovákiában a legkorszerűbb és a legnagyobb, de az állatok számát véve alapul országos viszonylatban is a ranglista másodikja, a Galántával szinte immár összeépült Taksonyon (Matúákovo) található meg. — Nyércállományunk jelenleg 8600 darab, de van ezenkívül még 500 sarki rókánk is — sorolja Kubovics János, a hivatalosan Prémesállat-tenyésztö Központnak nevezett farm vezetője. — Járási társult vállalatként jöttünk létre 1969-ben, és két éve a Zilinai Fajnemesítő Vállalathoz tartozunk. Ezt a szervezési intézkedést főleg az tette szükségessé, hogy az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által jóváhagyott, a prémes állatok tenyésztése fejlesztésének 1990-ig szóló koncepciója a szakavatott nagyüzemi termelés és tenyészet szavatolása érdekében megkívánta, hogy egy kooperativa, „fedele“ alá törzsállomány felfrissítésére, a Szovjetunióból 1200 nyércet és 80 sarki rókát importáltak. Az említett koncepció célja ugyanis, hogy Szlovákiában nem csekély beruházásokkal — ebben az ötéves tervidőszakban például a farmok bővítésére és korszerűsítésére több mint huszonöt millió koronát fordítanak — 1990-ig húszezer darabra gyarapítsák például a nyércek, sőt huszonötezerre a nut- riák számát. Nyárutói, bágyadtan vibráló napsugarak aranyozzák be a farm mintegy nyolchektáros területét. Többnyire négysoros, de helyenként kétsoros, tetővel borított, de kétoldalt nyitott, negyven méter hosszú pavilonok, a nyércek „lakhelye“ felé kalauzol Kubovics elvtárs. Egy-egy ilyen létesítményben nem kevesebb, mint 480 kisméretű ketrec, összesen 7440 sorakozik egymás mellett — kifutóval és a több védelmet nyújtó fedett résszel. S mindegyikben egy kis ragadozóval. — Veszélyesen harap — magyarázza kísérőm. Kételkedésre nincs okom, a fénylő szőrű, kecses alkatú vidramenyét villámgyorsan kap a ketrecbe bedugott ujj után, de a telepvezető visszakozása még ennél is gyorsabb. Hosszú évek óta itt dolgozik, tulajdonképpen kezdettől fogva, s azóta csak egyetlenegy ilyen állatot tudott úgy megszelídíteni, hogy — s ezt is bemutatja — megsimogathassa. Kérdés kérdést, válasz választ követ. Megtudom, hogy a nyérc évente egyszer ellik, mégpedig áprilisban vagy májusban. Tavaly 3,3 volt az elválasztott egyedek száma, s ezt az átlagot szeretnék feltornázni négyre. — Vannak „csúcsteljesítmények“ is — mondja mosolyogva a telepvezető. — Tavaly például az egyik anyaállat 12 utódot hozott a világra, s ami még ennél is többet jelent, fel is nevelte őket. Persze az ilyes- m1 i-M. h^i—ryátigjite egyszer előforduló kivétel. iveiutíni, uuen hangsúlyozza annyira a felnevelés tényét. A válasz az, hogy a nyércek társadalmában eléggé gyakori jelenség a „kannibalizmus“, főleg az ellést követő első napokban. Ennek valamennyi oka még nem tisztázott, viszont nyilvánvalóan szerepet játszik esetenként az anyaállat tejhiánya, agresszivitása, illetve az a körülmény, hogy többnyire az amúgy is életképtelen kicsinyek jutnak erre a sorsra, vagyis talán maga a természet is bizonyos faji sajátosságokat javító, szabályozó szerepre ösztönöz. A szőrme különben öt-hat hónap múlva értékesíthető, s így november végén, december elején mintegy ötezer nyérc mond búcsút az életnek. Bőrüket elsődlegesen itt készítik ki, végső feldolgozásra pedig a Lip- tovsk^ MikuláS-i Bőrkikészítő Üzembe kerülnek. A többi állatot — az értékesebb hányadot — tovább tenyésztik. Ezek mintegy három évig maradnak a törzsállományban. — Mivel táplálják az állatokat? — ezt már abban a vonzónak ugyan aligha mondható, de igen hasznos épületrészben kérdem, amelyben nagy halom, emberi fogyasztásra alkalmatlan, marhahús vár arra, hogy a darálóba kerüljön. — Ehhez harmincszázaléknyi arányban hozzáadagolunk ebben a huszonöt mázsát elnyelő hatalmas keverőgépben többféle darált szemes terményt, és végül különféle, élettanilag szükséges adalékokkal, a többi között vitaminokkal „ízesítjük". Húsevőknek készül tehát a r'■*■** »--''•-’•mánvadag, amely — differenciált mennyiségben — egy^uciitíac átiagoan huszonöt dekagrammot, a rókák esetében pedig ennek a kétszereséi teszi ki. Gyors fejszámolás és kész az összegezés: ez naponta hozzávetőleg két és fél tonna. Az alapanyagot saját tehergépkocsijukon szállítják ide, s mivel a beszerzés főleg nyáron ütközik nehézségekbe, meg aztán nem mindig rendszeres, nagy szerepe van a két és fél vagon kapacitású hűtőberendezésnek is. A szükség azonban úgy diktálja, hogy befogadóképességét még ebben az esztendőben tíz vagonra növeljék. A telepen négy színváltozatban — standard barna és fekete, royal pasztell és gyöngyház — tenyésztik a nyércet. — Nálunk a prém ára nem függ a színtől — magyarázza a farmvezető —, viszont a világpiacon legnagyobb értékük a fehér- és általában a világosszínüeknek, a platinának, a zafírnak stb. van. Természetesen az általunk elérhető szőrmeár tekintetében rendkívül jelentős különbségek vannak, főleg a prém minőségétől és a bunda nagyságától függően. Elsősorban ez teszi rendkívül igényessé a tenyésztésben dolgozók munkáját, .amely amellett, hogy fáradságos — egy állat- gondozóra 800—1000 egyed jut, és csak az itatásukhoz naponta 40—50 vödörnyi vizet kell széthordani a ketrecek között — gondos figyelmet és szakértelmet is megkövetel. Arról már nem is beszélünk, hogy bár a napi munkaidő hét és fél óra (idényben tíz óra körül), itt bizony nem szünetelhet a munka sem szombaton, sem vasárnap, vagy bármely ünnepen. A vezetőt és a zootechnikust beleértve, a bokros teendők ellátása össszesen 21 dolgozóra hárul, és jóllehet a dolgozók fizetési átlaga eléri a 2300—2600 koronát, lelkiismeretes és nem könnyű munkával kell kiérdemelni. A többi között ügyelve arra, hogy az állatok elhullása ne haladja meg az előírt szintet, mert akkor bizony — oda a prémium. Ebben különben nagy segítséget kapnak a galántai állatorvosi szolgálattól. A jövő tervei, elképzelései iránt érdeklődöm, miután visz- szatértünk a farmvezető dolgozószobájába. Ismét a főmérnök tájékoztat: — Húszezer egyedre akarjuk 1983—1985-ig kibővíteni ennek a farmnak a kapacitását. Ezen túlmenően — éppen a többnyire női állatgondozók munkájának megkönnyítése és az üzem korszerűsítése érdekében — még ebben az esztendőben fel akarjuk szerelni az automata itatóberendezést. A Szovjetunióból úgyszintén automata takarmányadagolót rendeltünk, és leszállítására ígéretet is kaptunk. Talán már az idén leesik váltunkról ez a gond is. Már távozóban, csak amolyan kutyafuttában, néhány „bocsánatkérő“ pillantást vetünk' a szépen fejlődő sarki rókákra. Róluk — kissé mostohán — csak egy felvételünkkel adunk hírt. Hiába, ezen a farmon a nyérc a király ... <?ÁLY IVÁN X. 9. e ÚJ szó le sz a ITuUn A négysoros pavilonok-lYBB < • ’UH Sarki róka kéthónapos kicsinyeivel
