Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-09 / 41. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1977. OKTÓBER 9. VASÁRNAP X/41 BRATISLAVA XXX. ÉVFOLYAM 279. SZÁM ÄRA I KORONA A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Politikai Nevelés Háza a közelmúltban sikeres szemináriumot rendezett a járás propagandistái számára (Gyökeres György felvételei A FORMALIZMUS ÉS A SABLONOSSÁG ELLEN Az 1977/78. pártoktatási év előkészítésének fontos zárószakaszát képezték azok az ideológiai értekezletek, amelyek a járási pártbizottságok szervezésében a múlt hónap során zajlottak. E tanácskozások a CSKP KB Elnöksége 1977. június 17-i határozata nyomán széles körben tárgyalták és vitatták meg az új oktatási év, s vele szoros összefüggésben az ideológiai tevékenység, a pártpropaganda és a politikai agitáció időszerű kérdéseit, amelyeknek fő tanulsága abban az általános követelményben .nyer kifejezést, hogy a pártművelődés gyengébb hatásfokú formáinak, valamint túlhaladott módszereinek mellőzésével vagy kategorikus elvetésével az eddigieknél korszerűbb tartalmú és igényesebb formájú- módszerű pártoktatást kell folyamatosan kialakítani. S hem majd valamikor, hanem már a mostani tanévtől kezdve. Tulajdonképpen ez idő szerint már javában folynak az első előadások a pártoktatás minden fokán, indokolt hát — ha máris nem égető — azokkal a magasabb rendű igényeket ébresztő elgondolásokkal és szempontokkal foglalkozni, amelyekre a pártművelődés rendszere a jövőben mind eltökéltebben irányul. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy pártunk gazdaság-, társadalom- és művelődéspolitikai törekvéseivel összehangoltan mekkora jelentősége van a szervezett pártoktatásnak a társadalmi tudat formálásában, tehát bizonyos átfedéssel a politikai tömegmunka vetületében is, valamint az sem, hogy a társadalmi tudatot nem valamiféle öncélú vagy formális elméletíeskedéstől vezéreltetve, hanem éppen a világszerte előretört tudományos-technikai haladástól sajátosan meghatározott szocialista építőmunka céljainak és szükségleteinek megfelelően kell fejleszteni. Most és a következő években a XV. pártkongresszus határozatainak teljesítésére irányuló társadalmi erőfeszítéseinkkel összekapcsoltan, azok elméleti-politikai együtthatójaként kell érvényre juttatnunk. Az elmúlt évek gyakorlatából leszűrhető tapasztalatok azonban arra utalnak, hogy a szervezett formájú pártművelődés egységes rendszerének miúden eddigi pozitívuma mellett az elméleti munka formáinak és módszereinek számos olyan fogyatékossága is érvényesült, amelyek elodázhatatlan változtatásokat — kifejezőbb megnevezés híján: korszerűsödést és korszerűsítést — sürgetnek. A* korábbi években többnyire még elegendő volt a világnézetipolitikai műveltséget alapozó marxista-leninista irodalom meghatározott tartalmi terjedelmű és mélységű ismeretanyagának elsajátíttatása, s szintúgy a társadalmi törekvéseinket kifejező, vagy azokban feladatainkat meghatározó, jelentősebb pártdokumentumok, társadalom- és gazdaságpolitikai irányelvek köztudatba ágyazása, ill. propagálása, a mához érve azonban ez a követelményrendszer több vonatkozásban is továbbfejlesztést igényel — hangsúlyosabban a szakmai elmélyülés és specializálódás irányában. Napjainkban a szüntelenül változó bel- és külpolitikai események, a hallatlanul felgyorsult tudo- mányos-műszaki-gazdasági fejlődés, valamint a megosztott világ egyre-másra kiélezettebbé váló ideológiai, politikai, diplomáciai párharcainak köztudatot- világszemléletet befolyásoló információ-áramlásai kényszerítenek mindannyiunkat új meg új tudatiérzelmi viszonyulásokra, szakadatlan állásfoglalásokra, amelyek egyben időről időre újszerű, főleg minőségi követelményeket állítanak a pártművelőd^s irányító tényezői, szervezői elé is. Sajátképp arról van szó, hogy a burzsoá ideológiai központok és propagandaszervek kommunista- és szovjetellenes kampányai, meg a politikai fellazítás és zavarkeltés, valamint a változó körülményekhez mindig is agyafúrtan idomuló kispolgári mentalitás — elenyészett osztályalapjait túlélt — szívós csökevényei ellen méltó fegyverekkel kell felvennünk a küzdelmet. Persze jóval könnyebb az elvárásokat elvileg megfogalmazni, mint megfelelni azoknak — mondhatná bárki —, kivált, ha a kommunisták derékhadára háruló tényleges feladatok teljesítése közben a küzdőteret is lépten-nyomon tisztogatni, egyengetni kell. Hogy az effajta vélekedés fölött nem tekinthetünk el érzéketlen nagyvonalúsággal, még kevésbé holmi voluntarisztikus fensőséggel, példázatnak elégséges néhány közismert jelenséget említeni. Nem egy alapszervezetben érvényesült eddig például az az egy- formásító eljárás, amely szerint a hallgatókat vagy egy részüket nem a már megszerzett elméleti tudásuk, képzettségük színvonalának megfelelő, hanem a kényelmesebb megoldások beidegzett mechanizmusának engedve, alacsonyabb fokú pártoktatási tanfolyamokra osztották be — évekre „osztályismétlésre“ kényszerítve őket. Ilyen esetekben ugyan hivatkozni szokás a pártoktatás egységes rendszerére, mondván, nem haszontalan időtöltés a hallgatónak megismerkednie a különböző tanfolyamok széles skálájú anyagával — akár egyazon oktatási fokon is. Az effajta érvelés azonban álokoskodás ízű, mert azok a pártszervezetek, amelyek a tagállomány minőségi javításának szempontjaitól, főleg pedig a kádernevelés távlati szükségleteitől elvonatkoztatva választják meg a tanulmányi formákat, s eszmeipolitikai nevelő funkciójukat felszínesen értelmezve, a pártoktatási tanfolyamok tetszőleges szemezgetésével vélik betöltöttnek feladatukat, az ideológiai (Folytatás a 2. oldalon)
