Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-10-02 / 40. szám
Régmúlt korok maradványai a löszrétegek alatt viseletében, megkezdte az intézményes, avatott feltárómunkát. — Főleq a mammutvadászok tá borhelyeire irányult a figyelme - fejtegeti dr. Buhuslav Klíma. — Már a következő esztendőben rábukkant a véstonicei■ Vénuszra, mely ezt a lelőhelyet szinte eqy csapásra híres sé tette. Figyelemre méltó volt to vábbra egy mammutcsontlerakat. ege tett agyagból formált állatszobrocs kák, majd később — Absolon pro fesszor ezen a helyen tizennégy éven át folytatta kutatómunkáját — main mutcsontból faragott női fej és stili zált női alakok feltárása is. A szakemberek különben a Vénusz szobornál is többre becsülik az említett női fejet, amely huszonötezer évre tekint vissza. Értékét — korát túlmenően — az magyarázza, hogy az őskori művészek általában babo nás szigorral kerülték az emberi arc ábrázolását és világviszonylatban csak három olyan alkotást ismerünk — köztük a véstoniceit — amely kivétel e szabály alól. Közben a Régészeti Intézet szerény épületének földszinti helyiségébe kalauzol szívélyes és beszédes kísérőm, akinek szinte minden szava szenveA véstonicei Vénusz nyomában munkaeszközről, dísztárgyról, művészi alkotásról. Nagy, párnázott kazettában kerül elém a leietek parányi része. Kőitől, Csontból, égeteti agyagból kis emlter- alakok, apró mammutok, hóbagoly, rénszarvas, orrszarvú, medve és ró- kafejek, rozsomák, sebzett nőstényoroszlán, nyakékek, diadémek, hajtű forma, jeladó síp és főleg a négy motívumé, vésett, gazdag ornamentika- jú, csodálatos szépségű rnammut- agyar, amelyet 1962-ben találtak és amelyről Bohuslav Klíma talán órákig és napokig is beszélni tudna. Csakhogy az újságírót a terep is vonzza. Azok a helyek, ahol pl. 1949- ben az archeológus ásója feltárta az egyik legrégibb ismert emberi lakhelyet és mellette két mammutlapocku- csont alatt egy női csontvázat. S von zott az a terep is, ahol 1973 óta kutatómunka folyik az olyan régészeti kincsek megmentésére, amelyeket veszélyeztetnek a Dyje nagy vízi erőművének építési munkálatai. Az egyik ilyen terepen, a község tői egy két kilométerre fekvő kavicsbányában, a fiatal Zdenék Mé'rinsky mérnök elmondja, hogy itt eddig 24(1 tárgyra és objektumra — köztük sírokra — bukkantak, pedig a mintegy 24 hektárnyi területből eddig alig egy hektárt „fésültek át“. — A.kad olyan hely - hallom a tájékoztatást, miközben elnézem a sík terep néhány pontján a különféle geometriai alakú gödrökben szinte tanáros pontossággal dolgozó fiatal főiskolásokat, akik itt nyári gyakorlatukat végzik —, ahol a löszrétegek hat-hét egymást követő kultúra maradványait őrizték meg számunk ra... Festői táj a dél morvaországi domb vidék, amely békésen simul kelet nyugati irányban ,n Kárpátok vonula tához és a csehországi hegységekhez, délen pedig a Pannon síksághoz. Dúsan termő földjének foglalatja a hol lom hán baktató, hol a tavaszi áradások idején — duzzadó szilajsaggal vágtató Dyje kanyargó medre. Valahol Pavlov község környékén ehhez a tájhoz személyes élmény is köt. A magasnak alig mondható dóm bök meredek sziklái, kitűnő gyakor lóterepet kínáltak és kínálnak ma is mindazoknak, akik meg akartak is merkedni a hegymászás, az alpínisz- tika felejthetetlen élményekkel gazdagító rejtelmeivel. E nyáron azonban nem ennek a harminc évvel ezelőtti, szinte minden hét végét „hetáblázó“ vesszőparipának emléke csalt el ide, hanem egy, a Brnói Természettudományi Múzeumban látott, égetett agyagból készült szobor. Nemcsak idehaza, hanem világszerte is a véstonicei Vénusz elnevezéssel vált híressé. Méretre csak 11,5 centiméter ez a női alak. Domború hasa, súlyos, megnyúlt keblei a terméken,ség jelképei. Keze nincs és a szeme helyén csak két ferde be vágás. A ma embere tehát többnyire 0) -03 >03 ►>J< > c Z c 5 2 o Jí >o — J* a a <c “ n — m "> £ S 03 O u —>£ S = 2 w E u \q c 0) c *o n « = 2 5 E *2 GJ 5 — I u O ~ I N ffi * 2S S 2 N N megrökönyödve veszi tudomásul a névadó számunkra furcsa ötletét. Csakhogy gondoljunk arra. hogy húszhuszonötezer évvel ezelőtt nemcsak más volt a szépségeszmény, hanem más volt az őskőkorszak, a paleolit embere is. Az őskőkori művésznek, a világ első keramikusának ez az alkotása késztetett arra, hogy a pavlovi doni bök tövében nyugvó, alig négyszázas lélekszámú Dőlni Véstonicébe látogassak, amelytől nem messze, ötven két évvel ezelőtt bukkantak rá az egyedülálló kis szoborra. De nemcsak erre! A régészet — ez a rendkívül érdekes tudomány, amely az írásbeli emlékek ötezer esztendős múltján túl az egyetlen segítőtársunk régmúlt korok és bennük az egyes fejlődési szakaszok emberének a meztelen létért vívott keserves küzdelmei megismerésében — itt hálás kutatási területre talált. A véstonicei Vénusz — A löszréteyek alatt egymást kö vetően helyezkedtek el az emberi kul túrák maradványai — ezt már dr. Bohuslav Klíma docens, kandidátus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Brnói Archeológiái Intézete kihelyezett munkahelyének tudományos dolgozója, a paleolit neves szakértője magyarázza nekem. — Nem is vélet len, hogy éppen in. Hiszen akkori bán Európa vándornépei ott teleped tek le, ahol kedvező életfeltételekre találtak. A leletek tanúsága szerint először a mammutvadászok közösségei, mert errefelé akkoriban hatalmas mammut- csordák vonultak, bőségesen volt itt víz és táborhelyeiket jól megvédhet- ték az ellenséggel szemben. Mammutcsontokat ezeken a helyeken már a tizenhetedik század dere kán találtak. Viszont csak jóval ké sőbb, századunk húszas éveiben hívta fel Mazour véstonicei plébános K. Ab solon professzor, a híres morva ku tató figyelmét arra, hogy itt — eni beremlékezet óta — gyakran találnak kőszerszámokat és csontmaradványo kát. A tudós professzor egylfamar fel ismerte, hogy egyedülálló lelőhelyről van szó. Elérte a korábbi műkedvelői „régészeti kutatás“ betiltását és 1924 ben, a Brnói Tartományi Múzeum képdélyes hivatásszeretetről és mély hozzáértésről tanúskodik. Az aránylag kis szobában, jobban mondva laboratóriumban, vidám légkörben, lázas munkában találunk néhány történelem szakos tanítót. Minden esztendőben két váltásban kéthetes tanulmányi itt-tartózkodásuk során részt vesznek a leletek feldolgozásában, régészeti előadásokat hallgatnak, felkeresik az egyes lelőhelyeket és — történetesen ennek voltam a tanúja — gipszből, ügyes kézzel, kimintázzák a jelentősebb leleteket, pl. a Vénusz- szobrot és ezeket azután iskolájukon tanszerként használják. Klíma docens büszkén magyaráz és csak később komorodik el, amikor elmondja, hogy számos pótolhatatlan értékű véstonicei lelet áldozatul esett a háborúnak, a fasizmus vandalizmu sának. A visszavonuló nácik ugyanis a közeli mikulovi kastélyt — egy nappal a város szovjet hadsereg általi felszabadítása előtt • — felgyújtották és a lángok martaléka lett a polgári köztársaság fennállása alatt ezen a vidéken feltárt régészeti kincsek jelentős hányada is. A Vénusz-szobrot azonban ezt megelőzően Brnóba szállították, és - így szerencsésen elkerülte ezt a sorsot. A veszteség pótlásának igénye is magyarázza, hogy 1945 után lóval nagyobb állami lámogatással és korsze rűbb módszerekkel folytatódott itt a régészeti kutatás. Az eredmények rendkívül jelentősek. Csak kőszerszámot majdnem egymillió darabot találtak, nem is beszélve a nyilvántartásba vett 50 ezer csontból készült fegyverről. Kő és bronzkorszak, római, barbár, szláv és más kultúrák, civilizációk maradványainak halálos nyugalmát bolygatta és bolygatja meg a régész, hogy mozgalmas életünket gazdagítsa és tudása lézersugarával ismét egy parányi részt hasítson ki a távoli múltunkat rejtő sejtelmes vaksötét tengeréből. GALY IVAN Itt is égtek őseink tábortüzei. . . (A. Michálik felvétele) X. 2. !8 ( £ .2. >> J3 t jt 3 £ E is E <
