Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-09-25 / 39. szám

SZAKKÉPZETTSÉG - KORSZERŰ GAZDÁLKODÁS Soltész László, a szövetke­zet elnöke öt évvel ezelőtt hat kisebb- nagyobb szövetkezet egyesülé­sével jött létre a bodolói (Bu- dulov) Vili. Kongresszus Efsz, és akkor kapta a Munkaérdem­rendet is. Elnöke az 54 éves Soltész László, aki levelezőként megszerezte a felsőfokú mező- gazdasági képesítést. E szövet­kezet 6654 hektárnyi mezőgaz­dasági területével Kelet-Szlo- vákia egyik legnagyobb gazda­sága. A szövetkezetben 12 agrár­mérnök irányítja az egyes gaz­dasági ágazatokat. így 555 hektárra jut egy agrármérnök, amikor Bodrogköz sok szövet­kezetében még 1500 hektárra se jut egy. Az elnököt arról kérdezem, sok-e a 12 agrár­mérnök vagy kevés? — Még négy mérnökre van szükségünk, s akkor minden fontos gazdasági ágazatot fel­sőfokú szakképzettséggel ren­delkező vezető irányítana. Nél­külük ma már elképzelhetetlen a korszerű nagyüzemi gazdál­kodás, hiszen a követelménye« állandóan nagyobbak. A CSKP XV. kongresszusa a főbb me­zőgazdasági termékekből az ország önellátását tűzte ki célul, így elsősorban gabona- neműekből, tejből, húsból és tojásból. Szövetkezetünkben adottak a lehetőségek, hogy eredményesen hozzájárulhas­Köteles Gusztáv Xzootech nikus sunk e program megvalósítá­sához. Szántóterületünk 73 szá­zalékán gabonaneműeket és kukoricát termelünk. Egy- és többéves takarmányt csak 17 százalékán, mivel a szántóföld 8 százalékán másodnövényeket termesztünk és így pótoljuk a takarmányalap hiányzó részét. — Milyen szinten áll a nö­vénytermesztés a szövetkezet­ben? — Az utóbbi két évben ne­künk sem kedvezett az időjá­rás, de gabonából a 38 mázsás átlaghektárhozamot így is el­értük. Volt már három évben 44 mázsás átlaghozamunk is, ekkor kaptuk a Munkaérdem­rendet. Kukoricából 62 mázsát is takarítottunk be hektáron­ként. Ha az időjárás kedvező marad, akkor ebben az évben is megközelítjük ezt. — Mennyi a szövetkezetben a bruttó termelés évi értéke és hány dolgozó termeli azt ki? — Szövetkezetünkben 860 az állandó dolgozó, és az évi termelési értékűnk 85 millió korona. — Volt-e visszaesés az egyesítés után? — Nálunk nem volt, sőt a gyengébb gazdasági részlegek is elérték a jó színvonalat, így kiegyensúlyozott a gazdálkodá­sunk. „Jólesett, hogy észrevették” Munka zajától hangos a ha­tár. Még a késő délutáni órák­ban is kombájnok búgnak a szécsénkei (Seéianky) Ipoly- mente Efsz hídvégi (Predmes- tie) részlegének határában. Ve­zetőik minden percet kihasz­nálva csépelik a gépekkel a babot. Deák Ferenc, a szövet­kezet elnöke bosszankodva fa­kad ki: — A feladatot, hogy hatvan hektáron termeljünk babot, el­vállaltuk, mert tudjuk, hogy a közellátásnak szüksége van babra. Sajnos, a gépipar nem gyárt megfelelő gépeket beta­karítására. Sok bosszúság köze­pette üggyel-bajjal alakítottuk át a gabonakombájnokat. Nem végeznek megfelelő munkát, sok szem megsérül és ezért a felvásárló szervek átvételkor alsóbb minőségi osztályba so­rolják a termést. A tagok is bajlódnak betakarításával. Las­san haladunk a munkával. Kissé fáradtan mondja to­vább: — Minden nap újabb nehéz­ségeket hoz. Nincs megállás, csak az esti órákban jut idő egy kis pihenésre. De nem min­dig, mert sokszor gyűlésen kell részt venni, beszámolót tartani, vitázni. A nap korongja a horizont mögé bukik le. Lassan sötéted­ni kezd. Az elnök hazafelé in­dul. A szécsénkei gazdasági ud­var mellett az autóval megáll, körülnéz, hogy minden rend­ben van-e. Csak ezután tér ha- za otthonába, ahol újabb mun­ka várna rá — ház körüli te­endők —, ha nem érkeznének hozzá tagok ügyes-bajos dol­gaikkal félóránként. Nem mond­ja nekik, hogy gyertek holnap az irodába, mert annak idején, a kezdet kezdetén közülük in­dult el pályáján, velük együtt jóban-rosszban fejlesztette a szövetkezetét. — Mindig nyitva tartom előt­tük az ajtót, hadd jöjjenek, ha ügyük nem tűr halasztást — mondja megértőén. Ilyen embernek ismerem há­rom évtized óta. Sok-sok nehéz­ség árán küzdötte fel magát. A Csehszlovák Állami Bank ipolysági (Sahyj kirendeltsé­gén tanfolyamon szerezte meg a könyveléshez szükséges alap­ismeretékét. Akkor volt a leg­elégedettebb, ha közölhette: a szövetkezet teljesítette termelé­si tervét, és a költségek levo­nása után még sok tiszta ha­szon maradt a közös kasszá­ban. Mint fiatal kommunista bátran bírálta a munkaszerve­zésben előforduló fogyatékossá­gokat. Gyakran a fejéhez vág­ták: ha tudod, hogy miképpen kellene irányítani a szövetke­zetét, vedd kezedbe a kormány- kereket. Továbbra sem hallga­tott el, mert — amint most is hangoztatja — rosszul esett ne­ki olyan adatok leírása, ame­lyek azt bizonyították, hogy egyes szakaszokon alacsony a munka termelékenysége. Nap­ról napra, hétről hétre, hónap­ról hónapra gyarapította poli­tikai és szakismereteit. A fel­sőbb szervek is felfigyeltek a szerény, de megalkuvás nélkül bíráló harcosra, és egyetértet­tek azzal, hogy az üzemi párt­— Jó ezt hallani. S milyen a gépellátás? — Az összes vontatőgépek száma 211. Egy vontatógépre 32 hektár mezőgazdasági terü­let, illetve 23 hektár szántó- terület jut. Célunk, hogy egy traktorra 20 hektár jusson. — Közel van a szövetkezet­hez Európa egyik legnagyobb ipari központja, a Kelet-szlo­vákiai Vasmű. Befolyásolja-e ez a munkaerő-vándorlást? — Nagyon kis részben, hi­szen szövetkezetünkben az ál­lattenyésztést kivéve majdnem minden munka ipari szinten folyik, anyagi számításaikat is megtalálják dolgozóink, így ragaszkodnak a szövetkezet­hez. — Szóba került az állatte­nyésztés. Mondana erről is va­lamit? — Van egy jó szakembe­rünk, Köteles Gusztáv mérnök, szövetkezetünk fözootechniku- sa, aki az idén szerezte meg a Debreceni Agrártudományi Egyetemen a mérnöki diplo­mát. Ű illetékesebb erre vála­szolni. — Az ésszerű táplálkozás követelményeivel összhangban hazánkban is egyre nő a hús, tej és tojás fogyasztása — kezdte a főzootechnikus. — Ez arra kötelez bennünket, hogy korszerűbb termeléssel, az ed­digieknél még olcsóbban több és értékesebb terméket állít­sunk elő. A feladatok között lényeges helyen szerepel a ser­téslétszám növelése. Jelenleg több mint 9200 darabos az ál­lományunk, 1980-ig ez 9450 lesz, ebből 690 az anyasertés. Bodolón egy kocától 22 mala­cot nevelünk fel, égész gazda­ságunk területén 19 az átlag, így 1980-ig elérjük az orszá­gosan kitűzött 20 malac elvá­lasztását egy kocától. Sajnos, itt szólnom kell arról is, hogy amíg a növénytermelésben a gépesítés majdnem megoldott és megközelítjük a legkorsze­rűbb gazdálkodási formát, ad­dig az állattenyésztésben nagy a lemaradás. Főleg a gépesítés terén, így munkaerőnk 50 szá­zaléka az állattenyésztésben dolgozik. Istállóink többsége 20 évvel ezelőtt épült, és ezek ma már korszerűtlenek, átala­kításuk körülményes és nagyon költséges. Egy emeletes sertés- hizlalda építése 1976-ban feje­ződött be a péderi telepen, ez már megközelíti a nagyüzemi sertéstartással szemben tá­masztott igényeket. A szarvas- marha keresztezése nálunk szinte megoldottnak mondható, pár tízre tehető csak a régi tehénfajták száma. Átlagos tej­hozamunk 3300 liter, de vannak fejőink, mint például Fila- kovszky István, Waiser József, akik egy tehéntől 4400—4500 liter tejet fejnek. — Miben jelölné meg a leg­sürgősebb feladatokat az állat- tenyésztés területén? — Az épületek gyors átala kításával, új szállások építésé­vel kell megteremteni a lehe­tőségeket a szakosított ipari jellegű sertéshizlalásra. Komp­lex gépesítést kell bevezetni az állattenyésztésben is, hogy maradéktalanul megvalósíthas­suk pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának nagysze­rű terveit. TORÜK ELEMÉR Deák Ferenc (jobbról az első), a szécsénkei Ipolymente Efsz elnöke minden évben a jól végzett munka érzésével vesz részt az aratóUnnepen (A szerző felvétele) szervezet javaslatára a tagság elnökké válassza. Eleinte bizony kissé félt, hogy nem tudja teljesíteni majd a rábízott feladatokat. De reménykedett, mert jó kapcso­latot tartott fenn az emberek­kel. Együtt küzdött a pártta­gokkal és pártonkívüliekkel a szövetkezet fejlesztéséért. A jó szervező munka, a rugalma­sabb irányítás meghozta gyü­mölcsét. öt év alatt meghárom­szorozódott a termelés mennyi­sége. Javultak a dolgozók mun­kakörülményei és kereseti le­hetőségei. Amikor már bele­jött a munkába, újra kiemel­ték, a helyi nemzeti bizottság elnöki tisztségébe választották. A mezőgazdaságtól azonban to­vábbra sem szakadt el, sőt el­lenkezőleg: igyekezett kedvező feltételeket teremteni a négy falu szövetkezetének egyesíté­sére. Egyszerre dolgozott a nem­zeti bizottságon, az egyesítést elősegítő bizottságban és ellát­ta az üzemgazdászi teendőket is. Amikor a szövetkezet fellen­düléséről beszélgetünk, végre jó kedvre derül, és az ismerős, jellegzetes, bizakodó mosoly je­lenik meg arcán. Örömmel új­ságolja, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulójának tiszteletére meg­hirdetett szocialista munkaver­seny minden dolgozót minőségi munka végzésére serkenti. A hétszázezer korona értékű vál­lalásból az első félévben már négyszáznyolcvanezer korona értéket teljesítettek. Többek kö­zött eladtak húsz vagon vető­magot. Az elnök szerint még harminc vagonnyit eladhatná­nak, de egyelőre a felvásárló szervek raktárhiány miatt nem vihetik el tőlük a gabonát. Fel­csillan a szeme, amikor arról beszél, hogy a dombos, vízsze­gény talajon búzából ötvenhá­rom. árpából pedig negyvenhá­rom mázsás hektárhozamot ér­tek el. Ilyen eredmény na­gyon jónak számít a mostoha termelési viszonyok között. Egy kis biztatásra előkerül a nagy kitüntetés, a Munkaér­demrend, amelyet nemrég Nyit- rán a szlovákiai arató ünnepen tűztek a mellére. Egy töretlen út értékelése a csillogó érem. — Jólesett, hogy észrevették, felfigyeltek rám — mondja —, s még az emelvény előtt elha­tároztam. hogy ezentúl még többet teszek szövetkezetünk fejlesztéséért. Késő estére hajlik az idő, amikor búcsúzáskor kezet fo­gunk. Az a fiatalos mosoly su­han át az arcán, amellyel há­rom évtizeddel ezelőtt indult a nagy célok megvalósításáért. BÁLLÁ JÓZSEF IX. 25. Az új sertéshizlalda

Next

/
Oldalképek
Tartalom