Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-18 / 38. szám
Reggel óta több ízben tárcsáztam az öntöde számát, de eredménytelenül. Nem sikerült drótvégre kapnom Kuruc László kohászt, képviselőt. Amikor végre szakított számomra egy percet, közöltem vele, szeretném meglátogatni a munkahelyén. — Most nem ajánlom — válaszolta —, mert ma Igen forró napunk van. Találkozzunk a lakásomon, délután. — A szokottnál egy kicsit később érkeztem haza — fogadott a házigazda. — A szakszervezeti műhelybizottság elnöke szabadságon van, én helyettesítem. Beszélgetés közben Eszter asszony párolgó feketekávét tesz elénk. A házigazda rézvörös arcát törölgeti. — Ilyenkor, műszak után, jó néhány óráig eltart, míg teljesen lehűl az ember teste — magyarázza. — Ma pedig igen meleg napunk volt. Reggel hattól szinte megállás nélkül dolgoztunk. Állandóan készenlétben állt és működött az öntőgép. Mindig így van, ha az acélolvasztók nem képesek folyékony állapotban felszedni a nyers- vasat. Ilyenkor hozzánk folyik és mi keményítjük, majd az ország olyan üzemeibe küldjük a szilárdított nyersvasat, ahol nem foglalkoznak nyersolvasztással. Mint fontos alapanyagot használják fel az acél- és öntvénykészítéshez. A Kelet-szlovákiai Vasmű üzemi lapjában /Olvastuk, hogy Stefan Gre- cula tizenkét tagú szocialista munkabrigádja, s ezen belül a „B“ műszak — melynek Kuruc László is tagja — az év elejétől megszakítás nélkül, terven felül teljesíti feladatát. Mi ennek a tartós sikernek a titka? — kérdeztem Kuruc elvtárstól. — Nincs ennek semmi különös titka — válaszol a házigazda. — fán Figlár öntővel és a másik társammal, Andrej Olejár darus-öntővel mindig ugyanazt akarjuk: becsületesen helytállni a munkában. Jól összeszoktunk, megértjük egymást, pedig Jankó szlovák, Andrej ruszin nemzetiségű, én meg magyar vagyok. Nincs közöttünk semmilyen nézeteltérés, a munka, a közös tennivaló jó barátokká kovácsolt bennünket. A magunkfajta munkásembereknél nem is igen akad nemzetiségi probléma. Hiszen mindannyian ugyanazt akarjuk, egy közös célért dolgozunk, kölcsönösen megbecsüljük, segítjük egymást. 1961-ben kerültem Ostravára, a Klement Gott- wald Oj Kohóban tanultam a szakmát, sem ott, sem itt a Vasműben — ahol 1965-től dolgozom — soha nem éreztették velem például azt, hogy nem beszélem tökéletesen a szlovák nyelvet. Megszakad beszélgetésünk, Kuruc elvtárs felesége, Eszter asszony bevezeti szemük fényét, a tizenegy éves Lacikát. A kis Laci fürkésző tekintetét mindig arra veti, aki éppen beszél. Amikor egy pillanatra megszakad a beszélgetés, apjához szól. — Papa, mindjárt kezdődik a meccs, bekapcsolhatom a tranzit? — Rendben — válaszolta Kuruc elvtárs —, de jól figyeld, hogy áll a mérkőzés és szólj, ha valami érdekes történik. A családfő és fia közti rövid intermezzo után folytatjuk a beszélgetést. Kuruc elvtárs tisztségeire terelődik a szó. Azt már korábban megtudtuk, hogy a szakszervezeti műhelybizottság alelnöke. Ezen kívül nyolc éve tagja az üzemi pártbizottságnak. 1965- től a CSEMADOK KoSice-vidéki Járási Bizottságának tagja, 1969-től a koSi- cei városi bizottság alelnöke. Itt a pártcsoportvezetői tisztséget is ellátja. A társadalmi feladatok zöme képviselői tisztségéből származik. 1971Kuruc László — középen — munkatársaival (A szerző felvétele) tői a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsának tagja. — Voltam én már azelőtt is képviselő — jegyzi meg Kuruc elvtárs. — Az 1955—60-as években a Vendégi (Hosfovce) Hnb elnöke és a hajdani Szepsi (Moldva nad Bodvou) Járási Nemzeti Bizottság tagja voltam mindaddig, míg nem kerültem Ostravára. Miután visszatértem szűkebb hazámba és a Kelet-szlovákiai Vasműben kezdtem dolgozni, tízéves szünet után újból az a megtiszteltetés ért, hogy képviselővé választottak a kerületi nemzeti bizottságba. Milyen érzésekkel vállalta el egy évtized elteltével a képviselői tisztséget a kerület legmagasabb szintű állami szervében? — Az első hat hónap bizony nehéz volt — hangzik Kuruc elvtárs válasza —, a jelentések sok-sok adatától még a fejem is megfájdult. Később beleszoktam, és ma már nem okoz problémát a képviselői munka. Kosi- ce-Ojváros Lunik I—II. városnegyedét képviselem a hnb-ban. A városkerületi nemzeti bizottságok vezetőivel állandó kapcsolatot tartok, eljárok az ülésekre. Legutóbb a knb plenáris ülésén felszólaltam, hogy választókerületemben közel tízezer négyzetméter elárusítóterület hiányzik. Már megkaptam a biztató választ a kereskedelmi osztálytól, miszerint rövidesen orvosolják ezt a fogyatékosságot. Eszter asszony közben beszól a házigazdának, hogy visszatért a vásárlásból, majd egy táskát helyez a férje mellé. — Jó, hogy eszembe jutott, elhozták a tanácsülés anyagát. Kuruc elvtárs csupán a napirendi pontokat tartalmazó meghívót veszi ki a vaskos iratcsomóból, átnézi, s megszólal: — Hát lesz mit tanulmányozni, huszonegy jelentést tárgyalunk meg a következő ülésen. Többek között a Botany—Vei. Kapusany-i vízvezeték-hálózat építése, a felajánlási mozgalom keretében elért eredmények és több gazdasági kérdés szerepel a napirenden. Beszélgetés közben felfigyeltem néhány telefonhívásra, egy-két látogatóra. Feltehetően Kuruc elvtársat keresték. Ennek hatására fogalmaztam meg a további kérdést: milyen a kapcsolata a választókkal? — Szoros és rendszeres — hangzik Eszter asszony válasza még mielőtt Kuruc elvtárs szóhoz jutna. — Sokat vállal magára Laci. Azért mondom el én, mert ő azzal nem fog dicsekedni, mennyire elfoglalt ember. A választókon kívül munkatársai is felkeresik, segítséget, támogatást kérnek. — Sajnos, nem tudok minden kérésnek eleget tenni — veszi át a szót Kuruc elvtárs —, bármennyire is szeretnék. Néha nehéz összeegyeztetni az egyéni és közérdekeket, megmagyarázni az igényeket támasztó embereknek a szocialista törvényesség megtartásának szükségességét. Bevallom, ha már a feleségem elmondta, valóban nagyon elfoglalt ember vagyok. Ha nem lenne ilyen megértő a párom, nehezen tudnék segítsége nélkül eleget tenni megbízatásaimnak. KULIK GELLERT KATONÁK LESZNEK Műszakkezdés előtt hangyabolyhoz hasonlít a Galántai Bútorgyár főbejárata. Mindenki igyekszik, hogy időben elfoglalja helyét a gépeknél, a szerelőszalagnál. A gyár belsejébe tartó munkásoknak a fele fiatal. Közülük egynéhányon még csak egy éue vagy néhány hónapja dolgoznak itt. Mégis azt mondják róluk, hogy nemsokára elhagyják munkahelyüket. Pedig fizetésük nem rossz, a mesterek is elégedettek munkájukkal. Ezek a fiatalok legfőbb állampolgári kötelességük teljesítésére, tényleges katonai szolgálatuk megkezdésére készülnek. Hármat közülük munkahelyükön kerestünk föl. Az egyik csiszológépnél a deáki (Diakovce) DuSan Kolozsi dolgozik. Mindössze három hónapja került a gyárba. Az asztalosszakmát a bratislavai 03-as üzemben tanulta ki. — A szakiskolában közepes tanuló voltam — mondja. — Az osztályban bekapcsolódtam a SZISZ munkájába. A futball és a kézilabda nagyon vonzott. Hét hónapig járt a Honvédelmi Szövetség kiképző központjába, és sikeresen letette a gépjárművezetői Du$an Kolozsi vizsgát. Amint mondja, ennek még a katonaság után is hasznát veszi majd. A kiképzőközpontban az autóvezetés mellett megismerkedett az alapfokú katonai ismeretekkel. — Négyen vagyunk testvérek. A bátyám másodéves katona, az ősszel szerel le. Ö is gépkocsivezető és tizedes. Amikor idehaza volt szabadságon, sokat beszélt a katonaéletről. Apám néhány éve meghalt. Odahaza önállóságra és munkaszeretetre neveltek. Ez segít majd abban, hogy a néphadseregben is föltaláljam magamat. Miközben beszélt, elnézem törékeny alakját, fölfigyelek halkszavúságára, divatos, hosszú hajára. Meg is kérdezem: — Nem sajnálja levágatni a haját? Arcán mosoly suhan át, majd némi habozás után így válaszol: — Egy kicsit igen, de a katonaságnál rendnek kell lenni. Egyébként a bátyámtól tudom, hogy a tényleges katonai szolgálat alatt sok mindent megtanul az ember, többek között a fegyelmet, Július Steller a közösségi szellemet. Ügy gondolom, a két év jó életiskola lesz számomra. * * * A nyúlánk, Július Steller- rel a gépek között találkoztunk. Szerszámos ládája, olajos ruhája azon nyomban eláruja, hogy nem asztalos, hanem géplakatos és mint karbantartó dolgozik. — Miután Galántán elvégeztem az alapiskolát, Ivan- őicén kezdtem el a szakmát tanulni — ismerteti rövid életrajzát. — Két évet tö'- töttem ott, de mivel messze volt, hazajöttem. S a harmadik éve múlott, hogy a segédlevelet kézhez kaptam. Nem szereti a tétlenséget. Odahaza rajzol vagy más elfoglaltságot talál magának. A SZISZ-ben is fölfigyeltek rá. Fél évig az üzemi szervezet alelnöke volt. Hogy miért csak ilyen rövid ideig? Ogy volt, hogy tavasz- szal bevonul. A SZISZ-ben és a gyárban elégedettek vele. Erről az is tanúskodik, hogy fölvették a pártba tagjelöltnek. — Szüleim és testvéreim is itt dolgoznak — tájékoztat. — Szeretem a mesterségem, mégis úgy döntöttem, hogy a katonai szolgálatom alatt belépek a Közbiztonsági Testület kötelékébe, illetve iskolájába, ahol szeretnék leérettségizni. Karbantartóként megszokta a fegyelmet, a pontos munkát. Üzemzavar esetén ugyanis addig kell dolgozniuk, amíg azt ki nem küszöbölik. — Bízom abban, hogy nem hozok szégyent a néphadsereg egyenruhájára — mondja búcsúzóul. Remélem a katonaságnál sok új barátot szerzek, akikkel a kiképzés alatt, de a szabad időben is minden bizonnyal jól megértjük majd egymást. * A szerelőszalag mellett többedmagával dolgozik Nyitrai László, aki naponta Nagymácsédról (VeTká Maca) jár be. Az utóbbi időben munkatársai gyakran ugratják: „Majd a katonaságnál elveszik a ficánkoló kedved. Majd ott rendre tanítanak ...“ — Ahogy az már lenni szokott, az egyik ember ugrat, a másik biztat. Az igazat megvallva, egy kissé tartok a bevonulástól. Odahaza megvolt minden kényelmem, azután majd másképpen lesz — vallja önmagáról. — Ráadásul a Honvédelmi Szövetség kiképző központját sem látogattam, úgyhogy a katonai alapkiképzéssel nem ismerkedtem meg. Nehezek lesznek az első napok. Egy éve dolgozik a Galántai Bútorgyárban. Az asztalosszakmát ő is Bratislavá- ban tanulta. Odahaza futbal- lozik, csapatuk a járási bajnokság B csoportjában játszik. Vidám, egy kissé hirtelen természetű. — A hadseregben igyekNyitrai László Felvételek: Éliás Tibor szem majd úgy viselkedni, hogy helytálló embert faragjanak belőlem, s a rendszeres szabadságon kívül eltávozást is kapjak. Egy kislány vár rám, komoly ismeretség. * * * Az üzemben elégedettek mindhármuk munkájával. Azt mondják, nincs velük semmi probléma. Élénkek, vidámak, jókedvűek. mint általában a fiatalok. Ma még ott állnak a munkapadjuk mellett, de nemsokára katonák lesznek, harckocsi- zók vagy gépesített lövészek. Lehet, egy év múlva arról értesítik munkaadójukat, hogy példásan teljesítik hazafias kötelességüket. NÉMETH JANOS IX. 18. 6 ! ^ 1 (<!• hl W kvIpiJ y kt3 [•! »ri itjíTJ 1 • ji 11 ái
