Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-10 / 28. szám
ÚJ szú VI I. 10. 3 Varsóban nemrég tanácskozást tartottak a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak központi bizottsági titkárai. Az ülés résztvevői a pártmunka problémáival foglalkoztak. Amint ezt a tanácskozás végén kiadott nyilatkozat is megállapítja, a KB-titkárok kicserélték tapasztalataikat a pártok irányító tevékenységének, vezető szerepe elmélyítésének, valamint a pártépítés tökéletesítésének s a párt lenini jellege megszilárdításának legfontosabb kérdéseiről. A résztvevők behatóan foglalkoztak a munkásosztály szerepével. Az a tény, hogy minden küldöttség valamilyen szempontból foglalkozott ezzel a problémával, kiemeli a munkásosztály történelmi küldetésének objektív voltát. A küldöttségek saját tapasztalataikból kiindulva tényekkel támasztották alá, hogy a szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan fokozódik e társadalom demokratikus jellege is, főleg azért, mert a munkásosztály egyre nagyobb mértékben vesz részt az állam igazgatásában és irányításában. Növekszik például a képviseleti szervekben és a vezető tisztségekben tevékenykedő munkások száma. A munkás- osztály a társadalmi haladást előmozdító olyan fontos erő, amely az akadályok leküzdésére egységbe kovácsolja az egész társadalmat, s a szocializmus és a kommunizmus építése során adódott bonyolult, gyakran eddig még fel nem kutatott problémák megoldására, továbbá a szocialista társadalom tudományos-műszaki haladásának érvényesítésére, a nép erkölcsi és politikai egységének megszilárdítására, valamint az ösz- szes dolgozók társadalmi aktivitásának és öntudatosságának fokozására. A társadalom mostani fejlettségi foka azonban új feladatokat tűz ki: a munkásosztály és az összes dolgozó élcsapatának, a marxista—leninista pártnak még céltudatosabban kell irányítania a munkásosztály szerepe növelésének folyamatát. Ez azt jelenti, hogy javítani kell a képviseleti szervek, a társadalmi szervezetek, különösen a szakszervezetek munkastílusát és módszereit, különösen azonban a termelési kollektívák irányítását, hogy tökéletesebbé váljék a munkások körében kifejtett tevékenység. Ez megköveteli az egész munkásosztály politikai-szakmai és általános műveltségi színvonalának rendszeres emelését; a munkásosztályt állandóan fel kell készíteni arra, hogy sikeresen tudja teljesíteni a termelés, a technika, az egész társadalom for- radalmasítójának szerepét, ki kell emelni a tehetséges embereket a munkásosztály soraiból, s fel kell őket készíteni vezető tisztségek betöltésére. Ily módon nagy figyelmet kell szentelni a kádermunkának. A TESTVÉRPARTOK TAPASZTALATAI azt mutatják, hogy az osztályszempont érvényesítése a kádermunkában, a munkáskáderek előnybe helyezése helyes volt a múltban, s a jövőben is elkerülhetetlenül szükséges. Súlyt kell azonban helyezni a fiatal munkások céltudatos képzésére, lehetővé kell számukra tenni a művelődést, és a vezető tisztségek betöltésére való sokoldalú felkészülést. A tudományos-technikai forradalmat az jellemzi, hogy a tudomány termelőerővé válik, a termelési és az irányítási folyamatok automati- zálódnak, a termelőeszközök, az energiaforrások, a technológiai eljáá- rások forradalmi változásokon mennek át. A műszaki haladás a dolgozók szakmai összetételében is változásokat idézett elő. A műszaki fejlődés egyre magasabb fokot ér el. A tudományos-technikai forradalom folyamatában az anyagi értékek közvetlen termelői, a munkások egyre nagyobb számban kapcsolják egybe a fizikai munkát az igényes szellemi munkával, amit a termelési folyamatok magas társadalmi és műszaki színvonala követel meg. Ily módon előtérbe kerülnek az ember alkotó tulajdonságai, kezdeményezése. A személyiség fejlődése a termelés fontos tényezőjévé válik. Növekszik az emberi tevékenység fontossága nemcsak a termeléssel kapcsolatban, hanem az egész népgazdaság szempontjából is, ezzel együtt a tervezés, a termelés szervezése és irányítása szempontjából is. A társadalom munkakörülményeinek soha véget nem érő változásai a tudomány, a technika, a technológia, a munkaszervezés és irányítás, az oktatás és a művelődés terén megköveteli a képességeknek és a tudásnak szüntelen fejlesztését, gyarapítását. A SZAKEMBEREK KÉPZÉSE, színvonalának emelése ezért mindig elsőrendű feladat. Az utóbbi években különösen nagy tapasztalatokra tett szert ezen a téren a Szovjetunió Kommunista Pártja. A jelenlegi tudományos és technikai vívmányoknak, valamint a dolgozók képességeinek, lendületének, társadalmi és politikai aktivitásának szerves egybekapcsolása fontos jellemvonása az olyan dolgozónak, aki jól tud élni és dolgozni a szocializmus és a tudományos-technikai forradalom körülményei között. A tétel megfordítva is érvényes: csak a művelt, nagy szakképzettséget szerzett ember tudja befolyásolni pozitív irányban a tudományos-műszaki haladást, a munkatermelékenységnek és a termelés hatékonyságának növelését. A tanácskozás ismét alátámasztot- . ta azt a tapasztalatot, amelyről a testvérpártok 1974. évi moszkvai tanácskozásokon már beszámoltak, és amely szerint a szocialista országok fejlődésének elsőrendű tényezője a pártok tagállományának minősége, amely befolyásolja az adott párt eszmei és szervezési egységét, akcióképességét. A tanácskozás azt is megmutatta, hogy növekszik az egyes pártok, s az egész mozgalom azon képessége, hogy országaik konkrét történelmi körülményei közepette a leninizmust fejleszteni tudják. Az utóbbi évek fejlődése azt bizonyítja, hogy a kommunista és munkáspártok a szocializmus építéséért vívott küzdelemben egyre jobban befolyásolják a jelenkor folyamatait, egyre jobban és egyre sikeresebben valósítják meg azt a történelmi küldetést, amelyet Brezsnyev elvtárs az SZKP XXIV. kongresszusán így jelölt meg? egybe kell kapcsolni a szocializmust a tudományos-technikai forradalommal. Az utóbbi három esztendőben növekedett az egyes testvérpártok taglétszáma, s fokozódott a dolgozók párttagság iránti érdeklődése és vágya. Ezért egyre nagyobb igényeket támasztanak a párttagokkal és azokkal szemben, akik most készülnek belépni a párt soraiba. Rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak a párttag- jelöltségi időszaknak, amely alatt a tagjelöltnek meg kell mutatnia, hogy megszerezte a párttagsághoz szükséges felételeket, és hogy vállalja azokat a feladatokat, amelyek a párt alapszabályzatából rá hárulnak. Magától értetődik, hogy annak, aki párttag akar lenni, kiváló dolgozónak kell lennie. Ez azonban még nem különbözteti meg a párttagot a többi pártonkívülitől, a példás dolgozóktól, a szocialista munkaverseny résztvevőitől. A FEJLŐDÉS TENDENCIÁJA, hogy a dolgozók egyre tevékenyebben vesznek részt a szocializmus építésében. Egyre több a „pártonkívüli kommunista“, tehát az olyan dolgozó, aki munkáját becsületesen végzi, aki munkájának és szocialista hazájának él. Közülük sokan tisztségeket töltenek be a képviseleti szervekben, a társadalmi szervezetekben. Teljes bizalmukat élvezik. A párt és a szocialista társadalom nagyra értékeli munkakezdeményezésüket és társadalmi aktivitásukat, s felelős tisztségekkel ruházza fel őket. Ez nagyon pozitív tendencia, amely egyértelműen a szocialista demokrácia fejlődéséről, a szocialista társadalmi rendszer életképességéről és fölényéről tanúskodik. Csakhogy a párt saját tagjától többet vár el. A párt, a dolgozók élcsapata egyrészt a dolgozók tömegének szerves része, de eltér a többiektől annyiban, hogy öntudatos, politikailag fejlett, erkölcsileg igényes és szervezett, a párt ezért élcsapat. A pártszervek és -szervezetek állandóan tudatosítják, hogy a párt tagjai szerves részét képezik a munkásosztálynak és a többi dolgozónak. Ennek egyik formája az a néhány pártszervezetben bevált gyakorlat, hogy a tagjelöltek felvétele során a párt- szervezetek ellenőrzik, hogy milyen megbecsülésben részesülnek a munkacsoportok részéről, mekkora bizalmat élveznek a dolgozók körében. Ez a párttagság megszerzésének egyik legfontosabb kritériuma. A pártok tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy nem szabad felborítani a tagállomány dialektikus egységét, tehát a tagállomány számának, szociális összetételének és minőségének összefüggéseit. Emellett döntő szerepe van a tagállomány minőségi összetételének, amely befolyással van a mennyiségre és a szociális összetételre is. A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy nem szabad absztrakt módon felfogni a tagállomány minőségének és a pártmunka minőségének kérdését. A legfontosabb kritérium e téren az eredmény és a hatékonyság. Az elmúlt években tovább szilárdult a pártok munkásmagva, s az egyes pártok ezt a folyamatot céltudatosan irányítják. A MUNKÁSOSZTÁLY továbbra is az új tagjelöltek felvételének fő forrása, ezért nagy gondot fordítanak a fiatal szakképzett munkásokra a pártba való belépésük előkészítése során. A testvéri kommunista pártok más társadalmi rétegek tagjait is befogadják soraikba, azokat, akik felkészültek a kommunista pártba való belépésre, s főleg, ahol a legnagyobb mértékben szükséges megerősíteni a párt befolyását. A tanácskozáson bebizonyosodott, hogy a kommunisták eszmeileg és szervezésileg egységesek, politikai, műveltségi és jellembeli szempontból fejlődnek. A szocializmus építéséért folytatott küzdelem az utóbbi években ismételten bebizonyította, hogy az egyedüli elvek, amelyekre a munkásosztály és az összes dolgozók pártja alapozhat, azok az elvek, amelyeket az objektív törvényszerűségek alapján Lenin fogalmazott meg. Az összes részt vevő párt küldöttsége ezt konkrét tapasztalatokkal támasztotta alá. Az SZKP küldöttsége csakúgy, mint a bolgár, a magyar, a kubai és a mongol, a német és a román elvtársak, a CSKP küldöttsége vagy a vendéglátó lengyel elvtársak. A demokratikus centralizmus, a párton belüli demokrácia, a kollektív vezetés, a bírálat és az önkritika gyakorlása biztosítja a párton belüli helyes kapcsolatok megteremtését, azt, hogy a párt nem tér le a helyes útról, hanem fokozza a társadalomban élcsapatként betöltött szerepét. A pártok kongresszusai jóváhagyott politikai irányvonalának helyessége mellett, a kongresszusi határozatok politikai, eszmei - és szervezési megvalósítása során a figyelem az alapszervezetek munkájára terelődött, s főként a pártcsoportok és a párttagok munkakollektívára gyakorolt hatásának fokozására. A munkakollektíva ugyanis nemcsak anyagi vagy szellemi értékeket termel, hanem a szocialista társadalomban élő ember fejlődését is biztosítja. Közismert törvényszerűség, hogy a szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan állandóan növekszik azoknak a folyamatoknak a mennyisége, amelyeket a kommunista pártnak kell irányítania. Fokozott mértékben és objektívan kell elemezni a gazdasági, a politikai, a társadalmi, az ideológiai folyamatokat, de magát a pártot is szerkezeti és szervezési elemzésnek kell alávetni. A FORRADALMI MOZGALO attól az időtől kezdve, hogy egybekapcsolta erejét a tudományos szocializmus tanításával, elsajátította a forradalmi elméletet, s így maga is tudományossá vált, s meg is maradt ezen a tudományos alapon, mivel állandóan gazdagította magát a mozgalom egyes csapatainak új ismereteivel, új tapasztalataival. Ezzel ösz- szefiiggésben nagyra kell értékelni Leninnek és az SZKP-nak a forradalmi világmozgalom élcsapataként betöltött történelmi szerepét. A tanácskozáson elsősorban az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusának jelentőségére mutattak rá és arra, hogy a két kongresszus alkotó módon érvényesítette és továbbfejlesztette a marxizmus—leninizmus tanítását a jelenkor viszonyaira. Brezsnyev elvtárs tevékenysége és beszédei jelentős mértékben gazdagítják a testvérpártok belső tevékenységét is, elősegíti saját munkastílusuk kialakítását és kádereik fejlesztését. I. V. Ka- pitonovnak, az SZKP KB küldöttsége vezetőjének felszólalása is meggyőzően bizonyította, mennyire monolitikusán egységes a Szovjetunió Kommunista Pártja, mennyire növekszik a párt akcióképessége, mennyire áthatja e pártot a megismert törvényszerűségek és a hozott döntések energikus megvalósításának alkotó szelleme. A kommunista építéssel, a szocializmus vagy a fejlett szocialista társadalom építésével kapcsolatos feladatok minden párttól megkívánják, • hogy felhasználja a törvényszerűségek ismeretét, alkotó módon viszonyuljon a problémák megoldásához, sajátítsa el az új tudományos ismereteket, hogy lépést tartva a kor követelményeivel jobb prognózisokat készítsen, jobban tervezzen és irányítson, fejlessze magát a szervezési elméletet is, tökéletesítse az irányítás technológiáját. Mindez előtérbe helyezte azt a kategorikus követelményt, hogy „fel kell térképezni“ az összes elméleti, eszmei és tudományos lehetőségeket az irányítás és a párttevékenység terén, a pártmunkát a legfontosabb kérdésekre kell összpontosítani, és szervesen bele kell helyezni abba a rendszerbe, amely biztosítja az elméiét és a gyakorlat egységét. A PÁRTOK FELADATA az is, hogy kölcsönösen és termékenyen ösztönözzék és fejlesszék „a pártról szóló tanítást“. A tanácskozás szemléltetően példázta, mennyire egységes álláspont alakul ki a kommunista párt és a szocializmus fejlesztése, építése általánosan érvényes elveinek azonos értelmezéséből, hogy ezt az egységet nem ássa alá a pártok eltérő, konkrét történelmi körülmények közepette végzett munkájából adódó magatartásbeli eltérés. Ez megfelel a lenini stílus gyakorlati érvényesítésének. Miközben saját tapasztalataikat elemezték és kicserélték azokat a többiekkel, az egyes küldöttségek tagjaiban még jobban megerősödött az a tudat, hogy a szocializmus fejlődésének legfontosabb törvényszerűségei közösek, s ezért egyre inkább a marxizmus— leninizmusból kell kiindulni, amely mint az egyedüli következetes tudományos, társadalmi elmélet kifejezi ezeket a törvényszerűségeket, és hogy az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva alkotó módon keresni kell e tanítás érvényesítését a konkrét történelmi körülmények közepette. VLADIMIR TRVALA IMVMdke LsU u LsU U If LsSUULsSLg
