Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-04 / 36. szám
Községüket fejlesztő, hősöket tisztelő emberek Koszorúk borítják a szovjet hősök emlékművét Alkalmam volt széjjelnézni a faluban, s a látottak alapján ki is nyilvánítottam véleményemet: Kaposkele- csenybe beköltözött a jólét, a hajdan szalmatetős falusi házakat korszerű családi házak váltották fel. — A falunkban közel kétszáznegyLátogatóban egy (Ing-vidéki (aluban bolt korán reggel nyit, tejet, kenyeret, cukrot és egyebeket ugyanúgy vásárolhatnak az emberek, mint a városban. Ezelőtt egy kis üzletünk volt, ez már nem felelt meg, ezért teljesen jogos volt, hogy a lakosság egy uj üzlet építését szorgalmazta. De nem csak követeltek az emberek, "hanem tettek és tesznek is annak érdekében, hogy a falu minden irányban fejlődjön. Tudatúban vannak, hogy saját maguk, az egész falu ügyét szolgálják ezek a közös erővel felépített létesítmények. Amint az elnök sorolja ezeket a létesítményeket, újból beigazolódik állítása, miszerint a falun kivül dolgozó lakosok is példásan részt vesznek a községfejlesztési munkálatokban. Közel négy kilométeres szakaszon járdát építettek, 3,5 kilométeres útszakaszt portalanítottak. Többek között Csörgő Zoltán, a Vojanyi Slovnaft dolgozója végzett jó szervező munkát. A község parkosítási munkálataiban Varga István esernyői munkás, az ifjúsági klub létesítésében Fass lózsej SZISZ-elnök, az Agrostav dolgozója járt elöl jó példával. A művelődési ház korszerűsítésén Mackó István, a Vojanyi Hőerőmű dolgozója és veje, Kovács Artúr, a szabadtéri színpad közelében épülő sportöltöző munkálatainál Tóbiás Zoltán, az Agrostav és Üveges Róbert, a Vojanyi Slovnaft dolgozója végez igen hasznos munkát. Az efsz részérói Juhász János mezőgazdász és Pokár Miklós gépesítő támogatja példamutatóan a községfejlesztéssel kapcsolatos társadalmi munkát. Köblös János köztudottan lelkes híve, régen, és ma is támogatója, ápolója a népművészetnek, a nemzetiségi kultúrának. Néhány esztendővel korábban még ő foglalkozott a színdarabok betanításával. Ezért is, mellőzhetetlenül szóoa került Kaposkelecseny jelenlegi kulturális élete, amelyről így vélekedett az elnök. — Ezen a téren — a legnagyobbigyekezet ellenére — bizonyos hanyatlás mutatkozik az utóbbi időben. A szervező munkában nincs hiány, de a jólét bizonyos értelemben tápot adott a papucskultúrának, a tévézésnek. Az emberek egy kicsit elkényelmesedtek. Szép lakásokban, kényelmes fotelekben a tévé elé ülnek és úgy szórakoznak. Nálunk — akárcsak Bodrogközben — hat programban: két csehszlovák, illetve két szovjet és két magyar adásban válogathatnak a televi- zióműsor kedvelői. Emellett még azt is figyelembe kell venni, hogy — amint már említettem — nyolcvankét gépkocsi van a faluban és a hétvégi víkendek, kiruccanások a magyarországi termálfürdőkbe, elvonják az emberek figyelmét a helybeli kulturális élettől. Mint mindennek, ennek is megvannak az előnyei és hátrányai is. Mindemellett egy bizonyos, a szocialista társadalom építése során a mi községünk is óriási lépéseket tett a fejlődés útján. Ezt mindenki tudja, érzi és vallja. Községünk lakossága ezért hálás mindazoknak, akik lerakták ennek a fejlődésnek alapját és lehetővé tették a békés építőmunka kibontakoztatását. Kaposkelecsenyben ennek a hálának, a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök iránti tiszteletnek ékes szimbóluma a — szintén társadalmi munkában — felállított emlékmű. F. A. Smelev szovjet iöhadnagynak és annak a harmincöt vöröskatonának emlékét őrzi, akik 1944. november 21- én a község felszabadításáért vívott harcban hősi halált haltak. — Ennek külön históriája van — jegyzi meg Köblös jános elv társ. — Sok minden közrejátszott abban, hogy a községünk határában elesett szovjet hősök parancsnoka kilétét felfedhettük. Ennek egyik fontos szereplője a 77 éves Ferenc Lajos bácsi, aki szemtanúja volt, amikor a harcok után közös sírba temették a fiatal szovjet (főhadnagyot és harcostársait. Az elesett főhadnagy nővére, Elena Andrejevna Smeieva-Rezsnyikova. férjének, egy szovjet tábornoknak hosszas, kitartó munkája segítségével, a Moszkvai Hadtörténeti Intézetben felkutatta, hogy öccse Kelet Szlovákiában, az akkori Nyarád község határában esett el a fasiszták ellen vívott harcban. Ha Lajos bácsi nem élne, magával vitte volna a több mint harmincéves titkot. Talán senki sem tudta volna rajta kívül megmutatni Rezsnyikov tábornoknak, feleségének és a család többi tagjának, hol nyugossza örök álmát bős testvérük. Kegyeletes ünnepség keretében leplezték le a szovjet hősök emlékművét — Smelev főhadnagy hozzátartozóinak jelenlétében — Kaposkelecseny ben, ebben a szocialista arculatúvá váló faluban, melynek lakosai községüket fejlesztő és hősöket tisztelő emberek. KULIK GELLERT cseny. 1950-ben itt is megalakult az efsz, aztán hol volt, hol nem, 1953- ban fel is oszlott. Majd húsz évvel ezelőtt vált közös gazdasággá. Most pedig a hatezer hektáros Nagykaposi (Veiké Kapusany) Eísz-hez tartozik. . A lakosság egy része a mezőgazdaságban dolgozik, a munkagépeken fiatalok ülnek, de naponta közel három- százötvenen eljárnak a községből, máshol dolgoznak. Többnyire a Vojanyi Hőerőműben, Olajfinomítóban, a Revü- cai Háncstextilgyár vojanyi fíóküzemé- ben és a esernyői rakodóállomáson találtak munkát. Többen dolgoznak a kaposi Agrostavmál is. Ferenci Lajos bácsi, a szemtanú ven ház van — folytatta az elnök —, ezekből alig akad 3—4 olyan, amelyiket legalább nem építették volna át. Ezeknek a családi házaknak kétharmada teljesen új, korszerűen berendezett lakás. Kevés helyen nincs vízvezeték. televízió, mosógép. Minden harmadik házban van hűtőszekrény. A faluban nyilvántartott 82 személygépkocsi szintén azt bizonyítja, hogy jól élnek itt az emberek. Szépek, rendezettek a házak, az udvarok. Két éve folyik a verseny a faluban a „legszebb porta*'’ címért. Az idén elismerő táblát kapnak a győztesek. Aránylag sokan eljárnak a községből, máshol dolgoznak. Reggel men nek, este jönnek. Vajon nem idege- nednek-e el ezek az emberek saiát falujuktól? Köblös elvtárs egyértelműen megadta a választ. — Egyáltalán nem, ezek az emberek is szeretik és megbecsülik falujukat. otthonukat, sőt fejlesztésében példát is mutatnak. Sok. mindany- nyiunk javát szolgáló középületet, intézményt feléDítettünk az utóbbi évek alatt és ezekben benne van a falu lakosságának közös munkája. Legalább tízezer órát dolgoztak társadalmi munkában. Azok is, akik nem itthon dolgoznak. Egymás után szárúba vesszük a választási programban célul tűzött, közös erővel, társadalmi összefogással megvalósított akciókat. Az elsők között tett említést az elnök a szabadtéri színpadról, ahol évente, június második felében rendezik meg a tre- bisovi járási dal- és táncünnepsévet. A közelmúltban fel'épett itt a CSE- MADOK Központi Bizottságának nép- művészeti csoportja is. A falu közepén korszerű bevásárló központot létesítettek, a lakosság száz- ötvenezer^ korona értékű társadalmi munkája "segítségével. — Alig akadt valaki — jegyzi meg Köblös elvtárs —, aki ne kapcsolódott volna be az üzlet építésébe. Külön szeretném kiemelni Varga lános áldozatkészségét, aki baggerkezelőkpnt dolgozik esernyőben, de minden szabad ideiében példamutató munkát végzett az építkezésen. Immár három éve szolgálja a lakosságot ez a korszerű bevásárló- központ. Van ebben húsbolt. élelmiszerüzlet, vendéglátóipari üzem. A lej„Köszönjük a testvéri gondoskodást Kaposkelecseny lakosainak“ — írták a falu emlékkönyvébe Rezsnyikov tábornok és felesége (A szerző felvételei) Nem messze, alig három kilométerre fekszik a csehszlovák—szovjet országhatártól Kaposkelecseny (Kapusanské Klacany) az Ung-vidék egyik kis.köz- •sége. Ha ugyan kicsinek lehet nevezni, mert közel három kilométer hosz- szú. Amikor a hnb elnökét, Köblös Jánosi kerestem, az autóbuszmegállónál két serdülő lányka ekképpen igazított útba: — Erre, balra kell menni, mindig egyenesen, a hatodik kanyar után bal kézre lesz egy magas ház, onnan a harmadik házban lakik az elnök. Hát bizony elég kanyargós ez a falut átszelő „egyenes“ út. Mindkét oldalán szebbnél szebb, korszerű házak — köztük kétemeletesek is — vagy éppen most épülő családi fészkek ékeskednek. Olyan szépek, hogy láttákon az ember akaratlanul is el bámészkodik. Annyira, hogy ajánlatos á gépkocsival leállni, vagy pedig nézelődés nélkül vezetni a portalanitott kacskaringós úton. A hatodik kanyar után könnyen megtaláltam a Köblös portát, de csak a háziasszony volt otthon. — A férjem néhány perce ment az irodába — tájékoztatott —, egy kis motorbiciklin... Köblös jános számoltunk vele, és elismertük eddigi mulasztásunkat. Mert — amint később beigazolódott — kár, hogy már korábban nem foglalkoztunk az újság hasábjain a nyolcszázkilencven lakosú község életével és az utóbbi esztendők folyamán elért fejlődésével. Saját magunk tapasztalhattuk, láthattuk, hogy új, szocialista arculatot öltött ez a falu. De ezekről a dolgokról a „bíró“, Köblös János elvtárs — aki 1971 óta áll a község élén — részletesen tájékoztatott. —Az ötvenes években Kaposkele- csenyhez csatolták a szomszédos Nyarád és Mocsár községeket, de így se tartozunk a nagyközségek sorába. A „hosszú“ jelző, inkább ráillik. Mezőgazdasági- jellegű település Kaposkele— Akkor találkoztunk is, mert jött velem szembe ilyen jármű — mondtam és máris irányt vettem a hnb felé. Az út szélén áll ez a szerénynek tűnő, de takaros épület. Talán a falu legkisebb háza. Az elnök az íróasztalnál foglalalos kodott. — Ez aztán a meglepetés — fogadott Köblös elvtárs —, az újságírók is eltaláltak a falunkba?! Nem lepett meg ez a megjegyzés, IX. 4. o N vx >-D o
