Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-09-04 / 36. szám
/ A társadalom életének internacionalizálása - a fejlett szocializmus törvényszerűsége IX. 4. 'S3 A nagyipar, a világpiac és a fejlett nemzetközipolitikai kapcsolatok létrejöttével és fejlődésével a kapitalizmus törvényszerűen fokozta a különféle népek egymástól való függőségét, s az imperializmus szakaszában magának a termelésnek az internaciona- lizálását is megkezdte. A nagyipar — írta annak idején Engels Frigyes — ily módon egybekapcsolta a világ összes népeit, főlega civilizált nemzeteket, méghozzá annyira, hogy valamennyitől függ, mi történik a másik népnél. Szintén törvényszerű — mégpedig ismét főként az imperializmus stádiumában —, hogy a kapitalizmus egész nemzetek elnyomását, gyarmati és neokolonialista kizsákmányolását eredményezte, és pusztító háborúkat szült. Az imperializmus jelentős mértékben elmélyítette a politikai és a gazdasági fejlődés egyenlőtlenségét a kapitalista országokban, valamint a kapitalizmus bástyái és a gyarmatok közti szakadékot. A nemzetinek és a nemzetközinek ezt az ellentétét már Marx Károly és Engels Frigyes a kapitalista szociálökonó- miai formáció olyan megoldhatatlan ellentétének tartotta, amely végül is a kapitalizmus megszűnéséhez vezet. A kapitalizmus nem képes baráti kapcsolatokat létrehozni Ennek az ellentétnek a megoldását, a népek közötti testvériség, együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás megteremtését a marxizmus—leninizmus klasszikusai csak az új, a kommunista szociálökonó- tniai formációban látták biztosítottnak. A szocializmus történelmi gyakorlata, amely kiküszöbölte a kapitalizmus megoldhatatlan ellentételnek objektív feltételeit, új alapra helyezte a nemzeti és a nemzetközi kapcsolatokat is, és bebizonyította a marxizmus—leninizmus elméletének helyességét. A kapitalizmus nem képes létrehozni a barátság és az együttműködés nemzetközi kapcsolatait, sem felszámolni a népek közötti gazdasági, politikai és szellemi szakadékokat, már csak belső, osztályszempontból antagonisztikus jellege miatt sem. Ugyanezen oknál fogva nem volt képes következetesen megvalósítani az internacionalizálás tendenciáját sem, tehát előbbre vinni a népek közeledését, amit a termelőerők társadalmi jellegének fokozódása állandóan előidéz. A kapitalista társadalmi viszonyok az élet Interna- cionalizálásának tendenciáját különféle módon deformálják és visszatartják. „Az emberiség gazdasági, politikai és szellemi élete már a kapitalizmus idején is egyre jobban internacionalizálódik“ — tanítja Lenin. A szocializmus teljes mértékben nemzetközie- sít. A szocializmus engedett szabad teret e tendencia minél teljesebb megnyilvánulása számára, mert e tendenciát minőségi szempontból új, szociális alapra, egy olyan társadalom bázisára helyezte, amely mentes a kizsákmányolástól, és amely társadalomból új típusú nemzetközi kapcsolatok fakadnak. A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése következtében a győztes proletár forradalmak különféle társadalmi fejlettségű szinten álló országokban győztek. Az iparilag viszonylag fejlett Csehszlovákián és az NDK-n kívül gazdaságilag olyan elmaradott országok is a szocializmus útjára tértek, mint az akkori Lengyelország, Bulgária és Románia, ahol még mindig sok volt a feudális csökevény. Ezért kezdetben eltértek a szocialista forradalomhoz vezető útjaik és azok a formák, amelyek a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakot jellemezték. A szocialista forradalmak lényege az összes mostani szocialista országokban — beleértve a Szovjetuniót is — az, hogy megdöntötték a burzsoázia hatalmát, és létrehozták a proletárdiktatúrát, amely fokozatosan államosította a tőkések és a földbirtokosok vagyonát, s szövetkezetesítette a mezőgazdaságot. A szocialista országokat iparosították, és megszilárdították a munkásosztály hatalmát. Már a proletárforradalmak e közös lényege, valamint a szocialista építés közös célja megadta az első objektív kiindulópontot ezen országok társadalmi élete egyes területeinek közeledéséhez, a hasonlóság fokozódásához. Az átmeneti időszakban az iparosítás és a kollektivizálás folyamatának előrehaladásával ez a közeledés erősödött, és a fő szocialista változások megvalósítása után megteremtődött a szocialista országok élete közeledésének szilárd, objektív alapja. Ezen az alapon nemzetközivé váltak az azonos társadalmi rendszer fejlődésének törvényszerűségei, amelyek abban rejlenek, hogy megvalósítják a szocialista építés általánosan érvényes elveit az egyes országok, nemzeti közösségek életében. A szocialista építés közös elveiből, tehát a szocialista termelési viszonyokból, a társadalom politikai szervezettségének szocialista elveiből (főleg a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepéből), és a marxista—leninista ideológia internacionalizmusából fakad a szocialista országok közeledésének objektív alapja, és az. ami ennek elválaszthatatlan részét képezi: a szocialista országok közös internacionalista érdekei. Elsősorban ezen országok érdeke fűződik a szocializmus továbbfejlesztéséhez és a kommunizmus felépítéséhez. Fontos érdekük továbbá a szocializmus védelme, nemzetközi helyzetének megerősítése, és a nemzetközi forradalmi folyamat fejlesztése. Szintén közös érdeke a szocialista országoknak a világbéke megőrzése és megszilárdítása. A szocialista országok életének legfontosabb területein közös, internacionalizmusra valló jegyek már a kapitalizmusból a szocializmusba velő átmenet időszakában kirajzolódtak, a szocializmus alapjainak felépítését követő időszakban ez a folyamat pedig felgyorsult s elmélyült. A sikerek forrása: a felszabadított munka A korábban gazdaságilag fejletlen országokban, amelyekben több új iparágazatot, korszerű közlekedést és energetikai rendszert teremtettek meg, jelentős mértékben fokozódott az ipar részaránya a nemzeti jövedelem képzésében. Ezen országok gazdasága gyorsabban fejlődött, mint az iparilag fejlett szocialista országok népgazdasága. Míg 1905-ben például a KGST-tagállamok viszonylatában az egy főre jutó nemzeti jövedelem legmagasabb és legalacsonyabb értéke közti különbség 70 százalékot tett ki, 1975-ben már csak 45 százalékot. A szocialista országok közeledése nemcsak a gazdasági élet területén történik. Tekintettel azonban arra a döntő jelentőségre, amelyet a gazdaság játszik a társadalom életében, ez lényegesen befolyásolja a szocialista országok életének közeledését más területeken is. Fontos minőségi jellemvonás a szocialista országok élete internacionalizálódásának tendenciájával kapcsolatban az a változás, amely minden országban közösen a munka jellegében mutatkozik meg, mivel alkotó jellegében rejlik a kommunista országépítés titka. A népgazdasági szerkezetekben és a munka jellegében lejátszódó hasonló változásoknak döntő befolyásuk van például a szocialista társadalom szociális szerkezetének alakulására is. A szocialista országok szociális struktúrája fejlődésének tipikus jellemvonása az a tendencia, hogy a társadalmi struktúrán belül növekszik a munkásosztály számaránya, a munkásosztályon belül pedig a szakképzett és magas szakképzettségű munkások számaránya. Ezenkívül csökken a fizikai munka aránya a szellemi munka javára. Ezzel összefüggésben el kell mondani, hogy a szocialista öntudat, a szocialista személyiség és életmód a munkásosztály döntő befolyásával egyre jobban ezen osztály öntudatosságává és életmódjává válik. A munka jellegzetességeinek változásai változásokat idéznek elő magában a munkásosztályban is, s a fejlődés magasabb fokán a munkásosztályhoz fokozatosan közeledik a többi osztály és társadalmi réteg, hogy egybeolvadjanak a szociális szempontból homogén kommunista társadalomban. A szocialista személyiség és az egységes, internacionalista életmód kialakulására számos gazdasági és nem gazdasági tényező hat. Ide sorolhatók elsősorban a fogyasztás alakulásának közös tendenciái, a szocialista demokrácia fejlődése, a dolgozók nevelése, munka- és másfajta aktivitásuk és kezdeményezésük fejlődése. A szocialista országok élete internacionalizálódásának mindezek a minőségi szempontjai elsősorban a fejlett szocialista társadalom építése megkezdésének időszakában kerülnek előtérbe. Az európai szocialista országok, amelyek már megkezdték a fejlett szocialista társadalom építését, a sokoldalú társadalmi fejlesztésnek nagyjából azonos feladatait oldják meg. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP XV. kongresszusán ezt így jellemezte: „A tudományos-technikai forradalom eredményeinek az új társadalmi viszonyokkal, a politikai, a szociálökonómiai, a kulturális és az eszmei-nevelő kérdések átfogó megoldásával való egybekapcsolása lehetővé teszi az emberek egyre fokozódó szükségleteinek kielégítését.“ Ezen kérdések megoldása, amely kérdések a fejlett szocialtsta társadalmat építő minden ország számára közösek, bonyolultságuk és sokoldalúságuk miatt a különféle területeken törvényszerűen elmélyítik a szocialista országok életének internacionalí- zálódását. A szocialista országokban ugyanaz a társadalmi rendszer fejlődik, amely ugyanazokon, a nemzetközi viszonylatban is általánosan érvényes elveken alapul. A társadalmi életnek ezen a szintjén a szocialista országokban már lezajlott az internacionalizáló- dás. Csakhogy ezen elvek síkja és az emberek mindennapos konkrét tevékenysége között, amelyben az elvek megnyilvánulnak, nincs közvetlen, és annál kevésbé mechanikus kapcsolat. Ezek az elvek ugyanis konkrét politikai, gazdasági és ideológiai intézmények, a jogrend, az előírások, az irányvonalak, az irányítási normák, az elosztás konkrét rendszerei stb. révén érvényesülnek. Végezetül a társadalmi élet harmadik síkja és az annak megfelelő társadalmi viszonyok rendszere az emberek szokványos, gyakorlati, munka- és munkán kívüli tevékenysége. E tevékenység révén valósulnak meg az emberek közvetlen céljai, motívumai és viselkedési normái, amelyek nincsenek okvetlenül összhangban az uralkodó termelési és politikai viszonyokkal, a párt és az állam irányelveivel és a szocialista erkölcs követelményeivel. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országokban a társadalmi életnek már a második síkja is különböző, formáját tekintve sajátos, még akkor is, ha azonos a tartalma. A szocialista országok jogrendjei ugyanazon uralkodó osztály ugyanazon akaratát fejezi ki, de a konkrétumokat tekintve eltérnek egymástól. Eltérőek a szocialista országokban a bérrendszerek, az előírások és az irányelvek is. Különbözik az emberek életmódja, aktivitásának formája, bár ezeket itt is közös tartalmuk fogja egybe. Formailag a szocialista, népek kultúrája is különböző, de tartalmilag nem. Ezek a formai különbségek a még mindig meglevő gazdasági és szociális szintkülönbségekkel együtt, valamint a város és a falu közti eltérő szintkülönbségekkel együtt forrását képezik a sajátságosnak, a szó legtágabb értelmében vett nemzetinek a szocialista országok életében. Az internacionalizálódás tendenciája, az élet homogenizálódásának folyamata — nemcsak tartalmilag, hanem formailag is — egyre kifejezettebben érinti a társadalmi életnek ezeket a területeit is. Nyilvánvaló, hogy az internacionalizálódás folyamatának befejeződésére a kommunista társadalom második fejlődési szakaszában lehet számítani, mivel ez nagyon hosszan tartó folyamat. Alapelemei azonban különösen a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában egyre jobban kidomborodnak. A szocialista gazdasági integráció sokoldalú befolyása A szocialista országok kölcsönös politikai, gazdasági és ideológiai kapcsolatai egybekapcsolják a társadalmi életnek ezeket a területeit, és létrehozzák a szocialista népek politikai, gazdasági és szellemi élete internacionalizálódásának mechanizmusát. Ez abból a tényből adódik, hogy a szocializmusban a különféle népek életének közeledését az emberek életének közeledése, az osztálykülönbségek felszámolása és az egyes nemzetek keretein belül a társadalmi homogenitás fokozódása idézi elő. Ezért a szocialista nemzetközi kapcsolatok a nemzetinek és a nemzetközinek dialektikus egységét jelentik, s e kapcsolatok a szocializmusnak. mint nemzetközi rendszernek objektív fejlődési törvényszerűségeivel összhangban alakulnak. Gazdasági téren a fejlett szocializmus úgy jön létre, hogy az országok egybe fogják erőiket a népgazdaságuk fejlesztése érdekében, s ezért — elsősorban a szocialista gazdasági integráció útján — részt vesznek a nemzetközi szocialista munkamegosztásban. A szocialista országok gazdasági együttműködésének korábbi formáival nincs ellentétben a gazdasági integráció, hanem éppen ezekhez kapcsolódik és ezek alapján fejlődik. Az integráció a korábbi együttműködés minőségileg új formája. A fejlett szocialista társadalom építése, amely felfedi e rendszer internacionalista jellegét, lehetővé teszi a szocializmus összes lehetőségeinek, tehát az összes belső és nemzetközi lehetőségek felhasználását, s a fejlődés ezt a sokoldalú felhasználást egyúttal meg is követeli. A szocialista gazdasági integráció befolyása a szocialista országok közeledésének folyamatára nagyon sokoldalú. Következményei megmutatkoznak az ideológia, a kultúra, a művelődés területén, a népek életének kölcsönös megismerése terén stb. A fölépítményben lejátszódó integráció folyamatok elsősorban a szocialista országok szellemi életének közeledéséhez járulnak hozzá jelentősen, továbbá az egyes országokban élő emberek azonos, a marxizmus—leninizmus ideológiáján és a proletár nemzetköziség elvén alapuló társadalmi tudatának megerősödéséhez. E folyamatok következtében a nemzeti kultúrák kölcsönösen gazdagodnak. Bár a szocializmus fejlődésének objektív törvény- szerűségei megteremtik a szocialista országok élete internacionalizálódása fejlődésének anyagi alapját, önmagukban még nem elegendőek e folyamatok megvalósulásához. Az élet internacionalizálódása a gyakorlatban az emberek konkrét tevékenysége révén valósul meg, amelynek öntudatosnak és szervezettnek. a fejlődési törvényszerűségek tudományos ismeretéből kiindulónak kell lennie. Döntő szerepet játszanak e tevékenység irányításában és szervezésében a szocialista országok kommunista és munkáspártjai, amelyek egyúttal az objektív valóság megismerésének legfontosabb szubjektumai is. Minél mélyebb ez a megismerés, minél jobban tudják a kommunista pártok elveit érvényesíteni. s minél következetesebben indulnak ki a proletár internacionalizmus elveiből, annál jobban erősödik a szocialista országok egysége és együttműködése, vagyis annál közelebb kerülnek egymáshoz a szocialista országok népeinek érdekei. JAROSLAV KUCERA
