Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1977-08-28 / 35. szám

A világ egyik legnagyobb filmstúdiója. Az itt ké­szült alkotások nemcsak a Szovjetunióban, hanem világ­szerte ismertek. Elég megemlí­teni, hogy a MOSZFILM emblé­mája (Muhina híres alkotása A munkás és a kolhozparasztasz- szony) olyan nemzetközi mé­retekben is sikert aratott fil­meken látható, mint a Ballada a katonáról, a Szállnak a darvak, vagy a Felszabadítás. A MOSZFILM tulajdonképpen nem más, mint ötezer, a film­szakmában dolgozó ember cso­portosulása, akik évente több mint ötven filmet készítenek. A MOSZFILM hatalmas film­város Moszkva délnyugati ré­szén. Tizenhárom pavilon, amely tizenhárom ezer négy­zetméteren terül el. Golgota Az egyik műteremben egy va­gon látható. A vagonban Va- gyim Roscsin jMihail Mozskin színművész) és Csugaj, a mat­róz-forradalmár ( Konsztantyin Grigorjev színművész) uta­zik ... maradnia, elvégre is két erős, müveit ember találkozik. Ettől a jelenettől kezdődik Roscsin újjászületése, visszatérése ah­hoz a nagy, büszke emberhez, aki egykor volt, amilyennek va­laha érezte magát. — A forgatás öt esztendeje alatt — mondja Mihail Nozskin színész — nagyon megszeret­tem hősömet. Ez az ember nem élhet tétlenül, neki mindig és minden áron léteznie kell. Roscsin csak azért maradt élet­ben a maga kálváriája ellené­re, mert nem tagadta meg ön­magát. így végül a lelki gyöt­relmekért szinte jutalomként újra megtalálja hazáját. Becsü­letesség, lelkiismeretesség, kö­telességtudat, tisztesség — olyan erkölcsi normák, amelye­ket Roscsin. az orosz értelmi­ségi tiszteletben tart, s ma sem vesztették el jelentőségüket. Hősöm személyiségének eré­nyei örökkévalóak, ezért nekem mint színésznek érdekes volt ezeket az értékeket megjelení­tenem a filmvásznon. A filmben több mint ötszáz színész szerepel. A tévénézők ősszel láthatják majd a nagy­szabású sorozatot az Októberi Forradalom 60. évfordulójának napjaiban. Látogatás a Szovjetunió leg­nagyobb filmstúdiójában Az Októberi Forradalom 60. évordulójára készülnek már húsz éve dolgozik együtt Julij Rajzmannal. Megkérem Irina Kupcsenkót — akit a külföldi nézők a Ne­mesi fészek és a Szerelmesek románca című filmekből ismer­nek — és Julij Rajzmant, a szovjet film egyik legtapasztal­tabb mesterét (A kommunista, A kortársaink, az Ez vajon sze­relem? című filmek alkotóját), hogy osszák meg velem a mun­kájukkal kapcsolatos élményei­ket. — Rajzman filmjeiben — mondja Irina Kupcsenko — nemcsak a problémák időszerű­sége vonz, hanem a kitűnő szí­nészi munka lehetősége is. Most, hogy a nagyszerű ember vezetése alatt forgatok, értet­tem csak meg, hogyan lehet ilyen eredményt elérni. Sokat köszönhetek Rajzmannak — az okos, őszinte embernek és ren­dezőnek. A film alapgondolatáról Julij Rajzman így nyilatkozik: — A férfiak és a nők egyen­jogúságát a mi országunkban a társadalmi és a magánéletben egyaránt elértük. Ma a nő a férfi kollégája a munkában és a közéletben. De mi a helyzet a szerelemben? Lehetséges, hogy a nő a szerelemben nem vágyik á sir EGY NAPJA Alekszej Nyikolajevics Tolsz­toj Golgotájának, az októberi forradalom Oroszországát be­mutató regénytrilógiájának fel­vételei készülnek. A tizenhárom részes tv-film egyik epizódját forgatják. A mű az orosz nép sorsát mutatja meg a forradalom és a polgár- háború éveiben, az értelmiség útkeresését ábrázolja a szocia­lista forradalom igazságának felismeréséig. — Nem kell semmit megját­szani — kéri a színészeket Va- szilij Ordinszküj rendező. — A beszélgetésnek egy síkon kell Egy különös asszony A felvételt Julij Rajzman rendező vezeti. Naum Ardasnyi- kov operatőr kamerája újból és újból igyekszik megragadni a hősnő (Irina Kupcsenko szemé­lyesíti meg) zavart arckifejezé­sét. Majd a kamera egy pilla­natra a tömegre siklik át. A rendező munkatársa, Marija Fi­limonova nagyszerűen szervezi a munkát, nem is csoda, hisz egyenjogúságra, inkább lova­giasságra ... Itt kezdődik Jev- genyija Sevelevának a film hős­nőjének tragédiája is. Mi, Jev- genyij Gabrilovics és én, a film forgatókönyvének szerzői, Seve- levát nem tartjuk furcsának, habár cselekedetei és magatar­tása alapján egyeseknek ilyen­nek tűnhet. — Nekünk végtelenül érté­kes kartársaink lelki élete — folytatja Julij Rajzman. — Az erkölcsi problémák széles kö­rűek, de a szerelem örök témá­ja az életnek és állandó tárgya a művészetnek. A film lírai mo­tívuma aktuális társadalomtudo­mányi elemzéssé is válhatna. Mint mindig, most is távol áll tőlünk, hogy ítéletet mondjunk vagy receptet adjunk. Ha pedig az Egy különös asszony a né­zőkben kételkedést váltana ki, esetleg elgondolkodtatná őket, vagy ha megértik, hogy Sevele- va tragédiájában nincs semmi különös, munkánk nem volt hiá­bavaló. Inkognitóban Pétervárról Leonyid Gajdaj, a híres szov­jet vígjátékszerző (A kaukázusi rabnő, A briliáns kéz stb. alko­tója) filmre viszi Nyikolaj Go­gol Revizor című klasszikus víg­játékát. Gogol vígjátékadaptá­ciójának címe Inkognitóban Pé­tervárról. A film előkészületei alapján azt mondhatnánk, hogy Leonyid Gajdaj modern zenés filmet készít (a zenét a rendező állandó zeneszerzője, Alek- szandr Zacepin komponálja). De a vígjáték szerzője erre a megállapításra határozott nem­mel válaszol. — Nem, mi szigorúan követ­jük Gogolt. Vladlen Bahnovijjal, a forgatókönyv írójával, Szergej Polujanovijjal, az operatőrrel, megpróbáljuk a filmet Gogol realista szemlélete alapján el­készíteni. Semmilyen „újítás“ nem lesz. A műteremben azt az epizó­dot forgatják, amikor Spekin, a postamester (ebben a szerep­ben Leonyid Kuravlev, a nép­szerű komikus látható) elmond­ja a hallatlan botrányt: a tiszt­viselő, aki revizornak mondta magát, nem is revizor! Gajdaj újból és újból megál­lítja a színészt, és megismétel­teti vele a meghökkentő mon­datot, amely pontos hanglejtést kíván. A már őszülő Kuravlev- nek —* úgy tűnik — a frappáns és érdekes mondatot nincs türel­me ismételgetni és szinte ri- mánkodik a rendezőnek: — Felvételt kérek! Ebben az új Gajdaj-filmben egy egész sereg híres szovjet komikus kapott szerepet: Ana- tolij Papanov, Nonna Mordju- kova, Vjacseszlav Nyevinnij, Va­leri/ Noszik, Leonyid Haritonov. A MOSZFILM holnap Minden újat elmondani a MOSZFILM-ról egy riportban lehetetlen. Egyvalamiről azon­ban nem lehet hallgatni, ezért átadom a szót Nyikolaj Sziszov- nak, a MOSZFILM vezérigazga­tójának. — Most kezdtük meg a MOSZFILM korszerűsítésének harmadik szakaszát. A tervek­nek megfelelően új épületeket emelünk, hangstúdiókat épí­tünk, a beszéd, a zaj, a zene felvevésére, átjátszására. A szu­perpavilon területe 3000 négy­zetméter lesz, ezt szükség ese­tén egy acél közfallal ketté vá­laszthatjuk. Itt aztán lehetővé válik, hogy akár egy lakótelep­nek vagy a Nagy Színház egy- egy termének, esetleg egy nagy üzemrészlegnek, vagy akár egy hőerőmű gépházának díszletét is fölállítsuk. A tervezett rekonstrukció és a műszaki átépítés után a szakemberek és a filmek alko­tói még jobb és ideálisabb fel­tételek között dolgozhatnak. En­nek eredményeképpen lényege­sen lerövidül a filmek gyártási ideje és csökken a költsége is. MARINA ISZTJUSINA (APN) A MOSZFILM-stúdióban készült a ma már világszerte ismert nagyszabású négyrészes film, a „Felszabadítás'*. Jurij Ozerov itt forgatta „A szabadság katonái" című négyrészes alkotását is, melyet az idei moszkvai fesztiválon mutattak be először. A képen a film egyik, Prágában készült felvétele látható llllllllllllllllllllllllllllll Vili. 28. 10 ÚJ szú Ir ina Kupcsenko — az Egy különös asszony címszere­pében

Next

/
Oldalképek
Tartalom