Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-28 / 35. szám
A figyelem homlokterében: a megrendelői-kivitelezői kapcsolatok Az Új Szó kérdéseire JUDr. Milan Simovic docens, a Szlovák Szocialista Köztársaság fő döntőbírája válaszol Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa hangsúlyozottan foglalkozott a szocialista szervezetek közti megrendelői és kivitelezői kapcsolatokkal, különös tekintettel arra, hogy ezen a területen az eddig elért eredmények mellett a gazdasági felemelkedésünket nem kis mértékben gátló visszás jelenségek is tapasztalhatóak. Ezeknek felszámolásában jelentős szerepük van a döntőbíráskodás szerveinek. Ezért kerestük fel JUDr. Milan Simovié elvtársat, az SZSZK fő döntőbíróját, hogy több esztendős bokros tapasztalatai alapján válaszolja meg az állami döntőbíráskodással összefüggő néhány kérdésünket. Ez annál is indokoltabb, mivel olvasóink zöme ennek a rendkívül fontos — kerületi és országos szinten működő — szervnek a tevékenységéről viszonylag ritkán és keveset értesül. arányban és gyorsabban. Ezzel magyarázható, hogy helyenként feszültség jön létre a szükségletek és az erőforrások között, illetve ellentmondások a megrendelői-kivitelezői kapcsolatokban. Ezzel szemben — sajnos — ezekben a kapcsolatokban nem egy ellentmondás gyökere szubjektív eredetű. Többnyire a kivitelezők, a szállítók felelnek értük, de esetenként a meg rendelők is. Hadd soroljam fel először a kivitelezők számláját leggyakrabban terhein tényeket: Az arbitrázs társadalmi szerepe /Lenne olyan szíves elöljáróban legalább dióhéjban ismertetni a Szlovák Szocialista Köztársaságban ön által vezetett szervezet társadalmi szerepét, jő jeladatait és munkássága „kézzeljogható“ eredményeitj. — A szocialista gazdaság társadalmasított termelése magas fokú munkamegosztással és ebből következően a szocialista szervezetek, valamint a tér-» melők, a fogyasztók, a kereskedelmi, az export-import szervezetek intenzív és tartós együttműködésével jár. A szervezetek ennek során — kötelezően ügyelve a társadalmi érdekekre — természetesen a saját vállalati érdekeiket követik, ami esetenként előidézheti, hogy nem antagonista ellentmondásba kerülnek más vállalatokkal, szervezetekkel saját feladataik teljesítésének és a kötelező együttműködésnek módja tekintetében. Ezeknek az ellentmondásoknak a megoldása hárul a törvényből következően a gazdasági döntőbíráskodás szerveire. Persze ez nem az egyedüli feladatuk. Ezen túlmenően arra is jogosultak, hogy valamely szervezetet kötelezzenek egy másikkal szerződéses viszonyra lépni, s kimondhatják a már megkötött szerződések hatálytalanítását vagy módosítását is. A „kézzelfogható“ eredmények közül talán a legkifejezőbb az, hogy szlovákiai szerveink évente átlag mintegy húszezer ügyben gyakorolják hatáskörüket. Végül hadd említsem meg szervesen kötődő további alapvető feladatainkat is. Ide tartozik: • nevelő munkával elősegíteni a szervezetek közti kapcsolatok szervezését és fejlesz- tését; • • aktívan hatni ezekre a szervezetekre munkájuk javítása és annak érdekében, hogy még felelősségteljesebben kos sék meg a gazdasági szerződéseket, összhangban a tervfeladatokkal; • az illetékes szerveknek telezni a szervezetek tevékenységében előforduló fogyatékosságokat, esetleg javaslatokat tenni kiküszöbölésükre ; • összegyűjteni és általánosítani saját tapasztalataikat. Ugyanakkor azonban tisztában kell lenni azzal, hogy a megrendelői-kivitelezői kapcsolatok rendjéért elsősorban maguk a szervezetek és felettes szerveik felelnek, mégpedig főleg reális tervezéssel és a terv- feladatok valós lebontásával. A mi szerepünk tehát egyrészt akkor kerül előtérbe, amikor valamelyik szervezet a vállalatközi kapcsolatokban megsérti a szocialista törvényességet. Másrészt pedig munkánk kijelölt területén ügyelünk a megrendelői-kivitelezői kapcsolatok összhangjára a tervfeladatokkal, valamint a CSKP és az állam gazdaságpolitikájával. Közösségi és egyéni érdek /Válaszából világosan kitűnik, hogy figyelmük homlokterében a megrendelői-kivitelezői kapcsolatok állnak. Kérjük, hozza életközeibe ezeknek a kapcsolatoknak jelentőségét hazánk szocialista fejlődése s egyben az egyének érdekei szempontjából is.) — A megrendelői-kivitelezői kapcsolatok összefüggnek a szocialista gazdaság alapjaival. A szervezetek olyan jogilag szabályozott kölcsönös kapcsolatairól van szó, amelyek szavatolják a néogazdasági szükségletek kielégítését, mégpedig a szállítások, a kivitelezés tervezése és szerződéses biztosítása terén. Ha például politikai és kormányzati szerveink a fa nyersanyagának jobb értékesítését szorgalmazzák feldolgozása új módjának alkalmazása útján, akkor ennek a követelménynek a magvalósítása megkívánja a szükséges ipari létesítmény építésének tervezési, beruházási és projekciós előkészületeit, és azt, hogy az üzem építése belekerüljön a tervbe. A beruházónak gondoskodnia kell továbbá a projek- táló szervezet, az építőipari kivitelező és a technológia szállítója együttműködéséről. Ezt jogi eszközökkel, magyarán mondva szerződésekkel szavatolja, amelyek kötelezik a kivitelezőket és a szállítókat. A példákat sorolhatnánk tovább, a lényeg azonban az, hogy az ilyen együttműködés biztosítása a megrendelő és a kivitelező között megteremti a jogbiztonság légkörét. A megrendelő ennek alapján joggal számíthat arra, hogy a vele szerződéses kapcsolatban álló szervezetek felelnek a munka, a szállítások idejében történő megvalósításáért s különben, amennyiben megszegik a szerződést vagy a vonatkozó jogszabályokat, anyagi felelősséggel tartoznak. Ebből nyilvánvaló, hogy a zavartalan megrendelői-kivitelezői kapcsolatok feltételét képezik egyrészt a lakosság szükségletei kielégítésének, másrészt a zökkenőmentes bővített szocialista újratermelésnek is. Fellendülést fékező tényezők /Tudjuk azt, hogy nálunk ezek a kapcsolatok túlnyomórészt rendezettek, stabilak. De gyakran esik szó ezzel összefüggő fogyatékosságokról is. Közülük melyek azok, amelyek különösképpen hátráltatják a gazdasági fellendülést és ennek folytán, természetszerűleg, az életszínvonal emelkedését is?) — A szervezetek között rendszerint és többnyire valóban állandósult, pontosabban kifejezve hosszú távon rendezett kapcsolatok alakultak ki, amiben szintén megnyilvánulnak a szocialista tervgazdálkodás előnyei. Ez a stabilitás ugyanis megteremti a gazdasági, szállítási egyezmények szilárdságának szervezeti és gazdasági-jogi feltételeit. Ennek ellenére az utóbbi évek tapasztalatai szerint problémák és nehézségek fordulnak elő a termelés és a teljesítmények kivitelezői szavatolásában és a konkrét szerződések megkötése tekintetében. Nem vitás, hogy számos nehézség objektív jellegű s oka a források és a szükségletek összhangjának hiánya, amit meghatványoz az is, hogy rá vagyunk utalva sokfajta nyersanyag behozatalára és kénytelenek vagyunk számos készterméket exportálni. További ok, hogy gazdaságunkban struktu rális változásokat eszközlünk, ez feltételezi egyes ágazatok gyorsabb fejlesztését és ezzel összefüggésben egyes szükségletek is növekednek, mégpedig a termelés és a teljesítmények növekedésétől nagyobb • cselekvésük minden esetben nem felel meg annak az alapelvnek, hogy felelnek a népgazdaság ellátásáért és a megrendelők szükségleteinek kielégítéséért, összhangban ezek emelkedő görbéjével és a választékkal szemben támasztott követelményeikkel; • a megrendeléseket megkésve vagy nem kötelező jelleggel vállalják; • a megrendelések vállalását megengedhetetlen feltételektől, „ellenszolgáltatásoktól“ teszik függővé, pl. attól, hogy a megrendelő munkaerőket bocsát rendelkezésükre, gondoskodik egyes kiegészítő szállításokról, vagy más formában játszik a kivitelező kezére. A másik fél sem kerüli el esetenként a terv- és a szerződéses fegyelem megsértését. Utalhatok ezzel kapcsolatban pl. arra, hogy a megrendelő követelményei meghaladják szükségleteit, a megrendelések megerősítésére idejében és megfelelő formában nem alkalmaz jogeszközöket, szükség esetén nem folyamodik döntő- bírósághoz és végül vállalja a már említett megengedhetetlen ellenszolgálatokat. Tarthatatlan kettős morál /Egyik sajtótájékoztatóján ön beszélt a gazdasági partnerek valamiféle fánuszarcúságáról, arról, hogy más magatartást tanúsítanak mint megrendelők, vagyis fogyasztókként és megint mást mint kivitelezők, szállítók, vagyis produkálók ként. Kifejezhetné bővebben ezt a gondolatát?) — Valóban a vállalati kapcsolatok gyakorlatában nap-nap után találkozhatunk ilyen kétarcúsággal. A szervezet megrendelőként joggal azt kívánja, hogy a szállítók, a kivitelezők idejében és kötelezően reagáljanak konkrét megrendeléseire és kielégítsék szükségleteit. EzSok gép - kevés ember, ilyen egy korszerű üzem, ifj. A. Zagar felvételén a tren- cíni Merína gyár zel szemben ugyanaz a szerve zet más magatartást tanúsít megrendelőivel szemben. Itt már nem érez politikai és gazdasági-jogi felelősséget és nem teszi azt, amit másoktól elvár. Az ilyen kettős morál tarthatatlan és a szervezeteknek ilyen manőverezése indokolatlan is. Annak érdekében, hogy a szervezetek kivitelezőkként biztosabbak legyenek abban, hogy szükségleteiket kielégítik, támaszkodhatnak a gazdasági jogra, amely lehetővé teszi számukra szerződéskötésre kötelezni elsősorban régi, rendszeres szállítóikat. Ezen túlmenően a vállalati vezetőségek, de a párt- és a társadalmi szervezetek tisztségviselői is, kötelesek összehangolni az értékesítő és az ellátó alakulatok tevékenységét, nehogy a megrendelői-kivitelezői kapcsolatokban érvényesüljön a már említett kétarcúság. Hogyan hat az anyagi érdekeltség? /Talán egy kicsit eretneki a kérdés: időközönként itt nem játszik negatív szerepet a dolog anyagi része, másszóval, néha nem hat nem kívánatos irányban a különben nem kifogásolható anyagi érdekeltség is? Még másképp fogalmazva — vajon esetenként nem kerülnek-e háttérbe ezekben a kapcsolatokban a politikai vonatkozások? ) — Kénytelen vagyok megerősíteni, hogy ez nem egyszer így van. A szervezetek gyakran úgy járnak el, hogy igyekeznek minél könnyebben teljesíteni a tervmutatókat és a prémiumok elnyerésének mutatóit, tekintet nélkül a társa dalmi és a politikai érdekekre. Ezért szükségesnek mutatkozik a vállalatok és a felettes szervek szintjén a tervteljesítés és az anyagi érdekeltség mutatóit úgy korrigálni, hogy a vállalati és az egyéni érdekeltséget jobban összehangolják a társadalmi érdekekkel. Mélyítsük el a jogi nevelést /S végül — ön milyen szerepet tulajdonít az említett fogyatékosságok kiküszöbölésében a lakosság körében kifejtett jogi propagandának?) — Tény az, hogy gazdaságitechnikai dolgozók gyakran azért szegik meg gazdasági területen a szocialista törvényességet, mivel nem ismerik elég tüzetesen a vonatkozó jogszabályokat, de főleg azok politikai és gazdasági-jogi célját. Ezért is feltétlenül szükséges a jogi nevelés és a jogi propaganda. Nem egyszer — sajnos — a szocialista törvényesség megsértésének oka az előírások megkerülése, illetve a jog alkalmazása csak akkor, amikor ez a szervezet érdekét, hasznát szolgálja. Ezekben az esetekben a jogi nevelés és propaganda feladata elmélyíteni a vállalatok dolgozóinak és tisztségviselőinek politikai és jogtudatát. Ezen túlmenően azonban szükséges az is, hogy a vállalatok vezetőségei és felettes szerveik a jogi alakulatokat és a jogi megelőzés tervezését tudatosan felhasználják a szocialista törvényesség elmélyítésére és megtegyék az elkerülhetetlenül szükséges lépéseket, intézkedéseket a jogszabályok megtartására, különösképpen a vállalatközi kapcsolatok szférájában. /Köszönöm a beszélgetést.) galy ivan Vili. 28. ÚJ SZÓ
