Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
ÚJ szú HONOR A római pályaudvaron egy vidéki külsejű öregasszony odalép az egyik pénztárablakhoz, és megkérdezi, mennyibe kerül egy jegy Palermóig. — Tízezer lírába, asszonyom Az öregasszony odafordult útitársnőjéhez: — Ügy látszik, meg kell ven ni. Már megkérdeztem minden pénztárban, és az ára mindé nütt ugyanaz. Ezek az alakok biztosan összebeszélnek ... >• A magas beosztású állami hivatalnok nyugdíjba vonul, s ebből az alkalomból érdeméremmel tüntetik ki. Barátai és ismerősei sorra gratulálnak. Az egyik hölgy megkérdezi: — Mondja, Herr Hartmann: mit csinált ön, hogy ilyen magas kitüntetést érdemelt ki? — Semmit, asszonyom, de azt igen sokáig! Az orvos közli a nőbeteggel: — A maga esete, asszonyom, gazdagítja az orvostudományt. — Én pedig azt hallottam, hogy ön, doktor úr, mérsékelt díjat kér a kezelésért... — Mondd, Jenő, igaz, hogy a feleséged beadta a válókerese- tét? — Igen, de én hasonló kérelemmel fordultam a bírósághoz. — Ide hallgass, ha mindenben ilyen szépen egyetértette tek, akkor miért váltok el? • — Eszerint, professzor úr, semmiképpen sem tudott segíteni a kannibálok kezébe kerüli kollégáján? — Sajnos, nem. Nem sokkal azután, hogy elvergődtünk a kannibálok falujához, öt már kihúzták az étlapról! — Amikor a feleségemmel veszekszem, ő rendszerint paradicsomot hajigái rám. A dolog még tűrhető volna, ha nem felejtené el kivenni a paradicsomot a ládából... • Az asszony átkutatja a szekrényt, de hiába. Majd így szól a férjéhez: ‘— Nem láttad az estélyi ruhámat? — Nem. — De hát mit szorongatsz a markodban?! # . • Egy lakatlan szigetre kitett tengerész papagályt fogott, és megtanította beszélni. Egy este a papagáj szörnyen izgatottan repült a gazdájához. — Egy nő van ott — sivított —, és olyan gyönyörű! A tengerész izgatottan rohant a papagáj után, az pedig repülés közben egyre sivalkodott: — Micsoda szeme van, főnök! És milyen alakja! A papagály végül letelepedett egy ágra és a csőrével odabökött: — Itt van, főnök! — Ö, te, átkozott szélhámos! — szitkozódik mérgesen a tengerész. — Hiszen ez egy nőstény papagáj! Tévét vásárol a család. Az első este mindenki élvezettel nézi az adást, amikor a nagymama váratlanul kikapcsolja a készüléket. — Mit csinálsz, nagymama? — kérdik méltatlankodva a többiek. — Kimegyek, hogy bevegyem a gyógyszereimet, és nem akarom elmulasztani a folytatást .. . A rokonszenv főképp két olyan hiúság között támad, amelyek még nem gátolják egymást. RENARO aratAsidöben — A gabona szépen beérett, de hol lehet a lányom . . . ? Kesztyűs Ferenc rajza VII. 3. 19 — ön tehát azt állítja, Mr MacPherson, hogy ellopták az autóját, és pontosan tudja, hogy ki a tettes? — kérdi a rendőr a kárvallott skóttól. — Pontosan így'van, de ne siessen letartóztatni: hadd fes se át előbb a kocsimat! — Mondja, kérem, miért van az én szobám ablakán két sor háló? — Azért, vendég úr, hogy ön nyugodtan alhasson nyitott ablaknál. A sűrűbb háló rendeltetése az, hogy ne hatolhassanak be a szobába a szúnyogok, a nagyobb szemű háló pedig a le gyeket nem engedi be. • A háziasszony új házvezetőnőt vesz fel: — Mondj#, kedvesem, szereti maga a papagájt? — Ne aggódjon, asszonyom: én aztán mindent megeszem! — Ugyan mire kellene emlékeznem? (Expressen) — Érthetetlen, hogy fiatal ember létére hörghurutja és tüdőbaja van, sőt tüdőrákgyanús is. Megtiltom, hogy jógalégzést végezzen esténként, nyitott ablaknál! Mikus Sándor rajza Tudjátok, mi a kötelesség? Az, amit másoktól követelünk. DUMAS FILS — Portás, holnap reggel ötkor keltsen fel! — Igenis, uram, csak legyen szíves, fél ötkor telefonáljon, nehogy a végén elaludjak! A cirkuszban életveszélyes szám folyik: az oroszlánketrecben egy lány cukrot tart a fogai között, az oroszlán pedig közvetlenül a szájából veszi ki Az istállőmester közli: — A cirkusz igazgatósága ezer dollárt ajánl fel annak a nézőnek, aki utánacsinálja ezt a számot. Egy hang a karzatról: — Rendben van, csak vigye el az oroszlánt! — Borbála nagysád — állt egyik lábáról a másikra lapunk munkatársa —, van valami az én számomra? A disztingvált titkárnő elegánsan csóválta acélszürke fejét. — Ma semmi, Dezsőké. — Mégis ... — Na jó, nem bánom, a maga kedvéért kiszivárogtatok valamit. Kenéz elvtárs ma látogatást tesz a huszonharmadik kerületben. / Lapunk munkatársa mély lélegzetet vett, és kora délután ott kóborolt a kertes házacskák meg a virágzó akácok között, jó, gondolta, Kurt Waldheim Washingtonba látogat, Kenéz meg Törökbesnyőre, kis ország vagyunk, de a szenzációt nemcsak az élet termeli, hanem a lelemény, is. Adott esetben Törökbesnyő is lehet Washington. A Mercedes pontosan fél négykor állt meg a Mécsvirág utcában s egy perc múlva már el is porzott. A léckerítés előtt masszív asszonyság söpörte a járdát. Kenéz Lajos odakiáltott: — Mizujs, Mariska néném? Az asszonyság felegyenesedett, rátámaszkodott a seprőre. — Hagyd el, Laja — mondta. — Két napja, hogy a Marci gyerek kicsúzlizta a sarki villanykörtét, s az elektromosok a fülük botját sem mozgatják. — A nerajóját — kiáltotta Kenéz Lajos. — Na, majd hallanak tőlem valamit. Azzal bement a szemközti házba, nyilván azért, hogy elbeszélgessen az egyszerű dolgozókkal. Lapunk munkatársának kebelében jó meleg érzelmek kezdtek gerjedezni. Itt a szenzáció. Ez a Kenéz Lajos szociológiát ad elő az egyetemen, és mégis szívén viseli a sarki villanykörték sorsát. Nagy dolog ez, barátaim, mert vajon elképzelhető-e, hogy például Helmut Schmidt csak úgy minden további nélkül lelajáztatja magát Törökbesnyőn? Szó sincs róla, még Willy Brand sem. És akkor megint elakadt a lélegzete. Kenéz Lajos tréningruhában jött ki a házból. Locsolókannát hozott, öntözni kezdte a karalábékat meg a dáliákat. A kerítésnél megállt, áttámaszkodott a szomszédba, ahol egy fekete kalapos szántóvető káromkodott a diófára. — Hogy az ördög álljon a bocskorába, ez az átkozott macs ka nem megint fölmászott?! Kenéz Lajos átugrott a kerítésen. — Tegye magát takarékba, Pista bácsi — mondta. — Lehozzuk, mint a sicc. — Felmégy érte? — Madárnak azért ne nézzen. Tartsa alá a kabátját, majd lerázzuk. Lapunk munkatársának kiszáradt a torka. Ez a Kenéz Lajos a maga területén a legnagyobb fejek egyike. A Sorbonne diákjai az ő könyvéből tanulnak, és most... Hát előfordult valaha, hogy Valery Giscard d’ Estaing egyszerű dolgozók egyszerű macskáját rázta volna a diófáról? Szó sincs róla, még Harold Wilson sem. És az ámulatnak nem akart vége szakadni. Fél órával a macskarázás után Kenéz Lajos ott focizott a kis aszfaltpályán. Elment a szélen, aztán beadott, de valahogy túlságosan alányúlhatott, mert a laszti kiszállt a kerítésen. — Az istállóját — kiáltott egy köpcös illető a center posztján. — Hányszor mondjam, hogy laposan add azt a lasztit, Lajám?! Lapunk munkatársa zakatoló szívvel ugrott az árokba a láb dáért. Jimmy Carter aztán igazán népszerű ember, hatszor is kezet fog akárkivel. De létezik olyasmi, hogy Jimmy Cartert egyszerű centerek letolják, mert magasan adta be a lasztit? Még Walter Mondale-t sem. — Kenéz elvtárs — hebegte lapunk munkatársa, a lasztival a hóna alatt. — Gyakran látogat Kenéz elvtárs a huszonharmadik kerüfetbe? A bal^zélső csodálkozott. — Naponta kétszer. — Naponta kétszer? Hogyhogy? — Mi az, hogy hogyhogy? — mondta a balszélső. — Negyven éve itt lakom. És szaladt, hogy bedobja a taccsot. PETERDI PÁL
