Új Szó - Vasárnap, 1977. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-21 / 34. szám
Az SZKP szociálpolitikája .......... ..... .......................... NO SZF Az SZKP sokrétű tevékenységében a szociálpolitika helyét az határozza meg, hogy az SZKP a szocialista forradalom pártjaként programcéljául tűzte ki az osztály nélküli társadalom felépítését, amely teljes jólétet és sokoldalú szabad fejlődést biztosít minden tagja számára. Leonyid Brezsnyev a moszkvai Li- hacsov Autógyár munkásainak gyűlésén beszédében a következőket mondta: „Mi, kommunisták mindig feltesszük magunknak a kérdést: egy- egy probléma megoldása hogyan, mi módon hat a szoviet nép életére és jólétére, a kommunizmusért folytatott alkotó munka békés feltételeinek biztosítására, a világbéke megszilárdítására.“ A kommunista párt és a szovjet állam az új társadalom építésének valamennyi szakaszában mindent megtett a nép életszínvonalának szakadatlan növelése, s szocialista életmód kialakítása és megszilárdítása érdekében. Gondoljunk csak az ország villamosításának első állami tervére, amelyet Lenin kezdeményezésére dolgoztak ki, olyan időszakban, amikor Oroszország, mint ő mondta, „félholtra vert emberre emlékeztetett“. Ennek a tervnek a szövegét egy ábrával tették szemléletessé: közepén egy szív látható, benne a felirat: „villamosítás“; innen vonalak vezetnek öt négyzethez, amelyekben ezek a szavak olvashatók: „élelmiszer“, „ruházat“, „lakás“, „kultúra“, „közlekedés“. A párt szociálpolitikája következetes megvalósításának eredményeképpen lényegében egy emberöltő során a szovjet emberek anyagi és kulturális színvonalában példátlan meny- nyiségű és minőségű változás következett be. A Szovjetunióban örökre megszűntek a kapitalizmus olyan társadalmi rákfenéi, mint az éhezés és a nyomor, a munkanélküliség és az írástudatlanság, a társadalmi és a nemzeti elnyomás. Az ipari és építőipari munkások reáljövedelme 1913- hoz viszonyítva tízszeresére, a parasztoké pedig tizennégyszeresére emelkedett. Óriási méretű lákásépíté- si program valósult meg, és gyors ütemben fejlődött a szolgáltató és kereskedelmi hálózat. Minden szovjet ember ingyenes orvosi ellátásban és igazságos társadalombiztosításban részesül. A forradalom előtt Oroszország lakosságának átlag életkora 32 év volt, a gyermekek 43 százaléka ötéves kora előtt meghalt. Ma, mint ismeretes, az átlagos életkor eléri a hetven évet. A Szovjetunióban megoldódott egy hatalmas, történelmi jelentőségű feladat: a nők igazi, tényleges egyenjogúsága. A szocializmus szélesre nyitotta a dolgozók előtt a tudáshoz, a szellemi kultúra kincseihez vefető utat. A forradalom előtti Oroszországban a felnőtt lakosságnak körülbelül háromnegyede írástudatlan volt. Ma a népgazdaságban foglalkoztatott dolgozók több mint háromnegyed része rendelkezik (teljes vagy nem teljes) középfokú vagy felsőfokú képzettséggel. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az eredmények a világ első szocialista államára nézve nehéz történelmi körülmények között születtek, amelyek nem tették lehetővé, hogy az új rendszer minden előnye teljesen érvényre jusson a nép anyagi jólétének és műveltségi színvonalának emelése terén. A társadalom erőforrásainak jelentős részét az iparilag fejlett nyugati országoktól való gazdasági elmaradás mielőbbi megszüntetésére, az ország termelő kapacitásának megteremtésére és növelésére, a Szovjetunió védelmi képességének megszilárdítására kellett fordítani. Emellett a szovjet állam fennállása időszakának majdnem egyhar- madát tették ki a rákényszerített háborúk és ezt követően a népgazdaság helyreállításának évei. Egyetlen tőkésállamot sem ért történelme során annyi veszteség, amennyi a Szovjetuniót. A háború utáni időszakban a szovjet emberek áldozatos munkája, a szovjet gazdaság dinamikus fejlődése megteremtette az anyagi feltételeket ahhoz, hogy az életszínvonal növelésével kapcsolatos feladatok megoldása kerüljön előtérbe. Ez a fordulat a fejlett szocializmus szakaszában vált lehetségessé és szükségessé. Amikor az SZKP XXIV. kongresz- szusa a kilencedik ötéves terv fő feladatát a dolgozók életszínvonalának lényeges emelésében jelölte meg, azt tartotta szem előtt, hogy ez a célkitűzés nemcsak a kilencedik ötéves terv idején, hanem hosz- szabb távon is megszabja a szociálpolitika és a gazdaságpolitika irányát. Ezt az irányvonalat folytatta és fejlesztette tovább a XXV. pártkongresszus. A kilencedik és a tizedik ötéves terv — fő feladatait, a gazdasági tevékenység fő irányait tekintve — egységes egészet alkot. ' Az ország történetében még nem volt olyan átfogó szociális program, mint amilyen a kilencedik ötéves tervidőszakban megvalósult. A szociális intézkedések végrehajtását akkora összeg szolgálta, mint a két előző ötéves tervidőszakban együttvéve. A nemzeti jövedelem 34 százalékkal nőtt, és több mint 80 százalékát közvetlenül az életszínvonal növelésére; használták fel. Ennek eredményeképpen az egy főre jutó reál- jövedelem 24 százalékkal, a munkások és alkalmazottak átlagos jövedelme 25 százalékkal emelkedett. Amikor a párt és az állam a dolgozók anyagi jólétének növelését irányozza elő, megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy a különböző osztályok, társadalmi csoportok és kategóriák anyagi jólétének színvonalában ma még meglevő különbségek csökkenjenek. Ezt a politikát meghatározza az a programba foglalt cél is, amely szerint meg kell szüntetni a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség közötti lényeges különbségeket, fel kell építeni a szociális szempontból egynemű társadalmat. A munkások egyre több szellemi erőfeszítést igénylő munkája, növekvő iskolázottsága, műveltsége és szak- képzettsége folytán csökken a szellemi és fizikai munka közötti különbség is. A Szovjetunióban a munkás- osztályon belül új társadalmi réteg alakult ki: a felsőfokú és középfokú szakképesítéssel rendelkező munkás- értelmiség. A kilencedik ötéves tervidőszakban 9 millióan kerültek felsőfokú és középfokú szakképesítéssel a népgazdaságba. A tizedik ötéves tervidőszakban a szakképzettek serege további, csaknem tízmilliónyi egyetemet és technikumot végzett dolgozóval bővül. A lakosság jövedelmeinek növekedésében számottevő szerepet játszanak a társadalmi fogyasztási alapok. Hozzászoktunk az ingyenes orvosi ellátáshoz, az ingyenes oktatáshoz, a táppénzhez, a nyugdíjhoz, az ösztöndíjhoz, nem is igen gondolunk rá, mennyibe kerül valójában a lakásunk, a közlekedés vagy az üdülői beutaló. A lakosság számára kevésbé szembetűnő költségek azonban az állam számára, amely az ilyen és hasonló kiadásokat fedezi, nagyon is észreve- hetőek és valóságosak. A társadalmi fogyasztási alapok összege milliár- dokra rúg. A tizedik ötéves tervidőszakban ezek az alapok 27 milliárd rubellel nőnek, és 1980-ra elérik a 117 milliárdot. Természetesen nem mindenki részesedik egyformán ebből a forrásból. Azok kapnak többet, akik jobban rászorulnak, akiknek kisebb a jövedelmük, ebben is kifejezésre jut a szocialista társadalom igazságos volta. A társadalmi fogyasztási alapok növekedése mellett állandóan emelkednek a munkabérek, és változatlan marad az alapvető árucikkek ára. A tizedik ötéves terv szociális programja töretlenül folytatja ezt a tendenciát: a tervidőszakban tovább növekszik a reáljövedelem (20—22 százalékkal), az átlagos munkabér (16 százalékkal), a kolhozparasztok jövedelme (24 százalékkal), emelkednek a társadalmi fogyasztási alapokból finanszírozott juttatások és kedvezmények (28—30 százalékkal). A tizedik ötéves terv különösen nagy gondot fordít a lakáskérdésnek, ennek a nagy fontosságú szociális problémának a megoldására, 1971 és 1975 között az országban több mint 11 millió lakás épült. 56 millió ember jutott jobb lakáshoz. összehasonlításul gondoljunk arra, hogy Nagy-Britannia egész lakossága 56 millió fő. A mostani ötéves tervidőszakban felépítendő lakóházak összes lakóterülete 545 —550 millió négyzetméter. A statisztikai hivatal közlése szerint 1976-ban 11 millióan költöztek új lakásba. A lakosság életszínvonalát természetesen nemcsak pénzjövedelme határozza meg, hanem az is, milyenek a jövedelem felhasználásának a lehetőségei. A tizedik ötéves tervidőszakban az áruforgalom 27—29 százalékkal nő, javul a fogyasztás szerkezete, tovább fejlődnek a szolgáltatások. A nép anyagi jólétének emelése a társadalmi fejlesztés fő feladata. De a szocialista társadalomban nemcsak erről van szó. A fogyasztói társadalom nem a szocializmus eszménye. Az anyagi jólét növekedését csak az ember — a fő termelőerő és a legfőbb társadalmi érték — minden oldalú fejlődése feltételének tekintjük. A társadalmi viszonyok gyökeres átalakítása megköveteli az emberi — mindenekelőtt az anyagi, termelési — tevékenység gyökeres átalakítását is. Érthető, hogy ilyen átalakítást nem lehet csupán az anyagi jólét növelése útján elérni. Ehhez magát az életmódot kell megváltoztatni. Az életmód radikális átalakítása, amely az embernek ember által való kizsákmányolása megszüntetésében, az együttműködés és a kölcsönös segítség szocialista viszonyainak megteremtésében, a kollektivizmus, az internacionalizmus, a szocialista hazafi- ság elmélyítésében, az egészséges erkölcsi légkör kialakításában, a munkához, a pihenéshez, az ingyenes orvosi ellátáshoz és oktatáshoz, a gondtalan öregséghez való szociális biztosítékaiban fejeződik ki, a szocializmusnak, a Szovjetunió történelmének legnagyobb vívmánya. A tizedik ötéves terv szociális programja az elért színvonal alapján tűzi ki feladatul a szocialista életmódnak, a szovjet emberek munkájának és életkörülményeinek további fejlesztését. A tizedik és az azt követő ötéves tervidőszakban magas színvonalon képzett és a szociális feltételekkel szemben igényes fiatalok állnak munkába. A munkakörülmények javítása és a munka vonzó és alkotó jellegének erősítése nélkül nehéz lesz a fiatal káderek megtartása. Ma a munkás képzettsége, kulturális színvonala a gyors gazdasági, tudományos és műszaki fejlődésnek nemcsak eredménye, hanem feltétele is. Az ötéves terv szociális programja a dolgozók aktivitásának fokozásán kívül nagy figyelmet fordít azokra a területekre is, amelyek ezt az előrehaladást lehetővé teszik: a szocialista demokrácia, a tudomány, a kultúra fejlesztésére. A párt emlékezteti a gazdasági vezetőket és a szakembereket, hogy a modern szocialista vállalat nemcsak műhelyekből áll, ahol előállítják a termékeket, hanem olyan közösség is, ahol az emberek formálódnak, fejlődnek. A dolgozó közösségek a szocialista társadalom alapsejtjei. Ezért a párt politikájának szerves részét jelenti, és most már általánosan elterjedt gyakorlattá vált a kollektívák, a vállalatok, a városok és az egyes országrészek szociális fejlesztési terveinek kidolgozása. Az átfogó szociáils program meghirdetésekor a párt abból indul ki, hogy annak végrehajtása elősegíti a szovjet emberek termelési aktivitásának fokozódását, a munka minőségének további javítását. Ugyanakkor az életszínvonal fő forrása a munkások, a kolhozparasztok és az értelmiség munkája volt és marad. Az anyagi és a szellemi szükségletek egyre teljesebb kielégítésének feltételeit csak a munkatermelékenység növekedése teremtheti meg. Ahogy Lenin hangsúlyozta: „az élő, alkotó szocializmus maguknak a néptömegeknek a műve“. V. GYANYIKOVSZKIJ, a közgazdasági tudományok doktora II. 21. „A fejlett szocializmus a társadalmi viszonyok egész rendszerének magasabb érettségi foka. E viszonyok fokozatosar átalakulnak kommunista viszonyokba! A fejlett szocializmus jellemzője a dolgozók megbonthatatlan eszmei-politikai és tár- sadalmi összeíorrottsága, a kommunista párt nemes eszményei iránti feltétlen odaadás és a marxizmus—leninzmus elveihez való hűség. A fejlett szocializmus ma a társadalmi haladás legnagyobb vívmánya. A fejlett szocialista társadalom koncepciója, amelyet az SZKP és a testvéri kommunista és munkáspártok kollektív erőfeszítéssel dolgoztak ki, alkotó hozzájárulást jelent a marxizmus—leninizmus kincsestárának gazdagításához.” 3 (Részlet az SZKP Központi Bizottságának a NOSZF 60. évfordulójával kapcsolatban hozott határozatából)
